Kezdetben még úgy volt, hogy a mai feladatom csak annyi lesz, hogy teljesen szabadon tudjak eljutni a rollerig, de aztán meglepő módon, mondhatni oda sem figyelve, végül sikerült végigvinnem az egész projektet.

   Ha már egyszer sikerült magamat rávennem, hogy nekiálljak rendet vágni, vagy ha azt azért nem is, de akkor legalább elpakolni az útból (amivel persze máshol okoztam dugulást), akkor ezt a kanyart is nekiálltam felszabadítani. A Videoton receiver például egyből átkerült ha nem is a helyére, de legalább a másik pince folyosójára, ahonnan idővel be fog jutni a lomos pincébe.

   Miközben részemről nagyban azon töprengtem, hogy ez meg mégis mikor fog bekövetkezni, óvatlanul hátranéztem, majd elvettem innen az utcavégi szelektív gyűjtő mellől behozott monitort és lapostévét, mondván azok is a lomos pincébe valók. Hogy aztán ez mennyiben segítette az elbontásukat, azt nem tudom, abban azonban egészen biztos vagyok, hogy ha nem állok bele nagyon durván az odaáti káosz felszámolásába, akkor rövid időn belül újra járhatatlanná válik a pince.

   Épp mint ahogy ez az útszóró sós pincével is megtörtént, pedig hogy, de hogy megígértem magamnak, hogy ez az állapot csak akkor állhat elő, mikor mondjuk hozzák a tüzelőt, és hogy ne legyenek útban az ottani dolgok, mindent berámolok az előtérből ide.
   Amennyiben a következő tüzelőszállításig megvalósítom a már ki tudja mióta halogatott fiókokat a polcba, valamint egy másik fiókot a Réka szekrénysorba, leterítem a jobbra látható tekercs linóleumot, és még a fiókokat és a műanyag ládákat is visszaviszem a helyükre, ami a lomos pince, akkor ez a pince újra járhatóvá válik. Persze ha közben rakok bele dolgokat még, akkor ugye nem.

   Márpedig ez a bútorlap is oda való a többi közé, csak előbb még kiszedegetem belőle a két zsanért (lásd őket már ki is véve balra), majd a bal felső sarokban látható mágneszárat is lecsavarozom. Mivel a kupi szintje a pincében most épp emelkedett (mondjuk rend itt talán még sosem volt), hogy ne rontsak tovább a helyzeten, minden egyből a helyére került. Mármint nemcsak a zsanérok.

   Hanem a mágneszár is, s ha már itt tartottam, akkor összevontam a bútorzáras és a riglis dobozt, mert ugye egyik sem volt sem túl telítettnek, se sűrűn használtnak mondható. Mindezt azért, hogy felszabaduljon egy doboz, illetve a helye.

   A felmosónyél úgy került képbe, hogy ez is ott volt a sarokban a roller mögött, mert mikor megvettem, hogy ne legyen útban, ott helyeztem el, mondván mindjárt lecserélem a felmosóban a már gyengülni látszó nyelet. Hogy ez úgy fél éve volt, s azóta rátettem egy csomó dolgot? Hát ja. De most legalább nemcsak előkerült, de beszerelésre is a régi helyére. A felmosónyél neve amúgy az anyag színére utal, és még véletlenül sem az anyagára! Mármint nincs benne se króm, se alumínium, csak vas, valamint a cső két végén némi műanyag.

   Mivel a régi csőnek csak az alja rohadt szét, azt a részt lefűrészelve, ha rövidebb hosszban is, de újra használhatóvá varázsolható, amit inkább most azonnal ejtettem meg (mármint a fűrészelést), mint majd csak azután, hogy a kezembe álló rozsdás vastól vérmérgezést kaptam volna.

   A rövidebb nyél be lett dugva a fadarab tároló szekrény kerek anyagokat tartalmazó rekeszébe, amiben nemcsak az a csoda, hogy ezt most azonnal megtettem, hanem egyben az is, hogy sikerült az eléhalmozott kupi ellenére annyira behajolnom, hogy ezt megtehessem. Néhány dolog ugyan a mélyben végezte, de azokat egyrészt nem láttam, hogy mik voltak, másrészt úgyis letagadom, hogy én voltam az elkövető. Vagyis mikor egyszer újra bejutok a sarokba, akkor majd rákérdezek: Melyik szemétláda szórta be a sarokba azt a rengeteg vackot?

   Mindeközben ha apró lépésekkel is, de azért szépen haladok a roller felé, bele belecsapva a dobozborogatós projektbe is. Mármint azért, hogy ezzel is haladjak, mert már nagyon unom, hogy ezt is csak elkezdtem, de véget érni valahogy egyre nehezebben akar. Amúgy épp így vagyok az eszterga átépítésével, a csapágyházak kifaragásával, az esztergakések köszörülésével, a porszívóból kiszerelt kábeldob bedobozolásával, hogy a többi széjjelhagyott projektemet már meg se említsem!

   Ez a részfeladat még a szobai székek átkárpitozásához tartozott volna, csak ugye akkor valahogy már nem volt erőm kihúzgálni az ülőke alját képező ócska rétegelt lemezből a körben látható többtucatnyi szöget. Ez annyira igaz, hogy akkor inkább vágtam helyette egy másik anyagdarabot. Most viszont úgy döntöttem, hogy vagy kidobom, így ahogy van, vagy azonnal nekiállok szögteleníteni. Hogy mire lesz jó a már mállófélben lévő rétegelt lemez, azt ugyan nem tudom, de végül kihúzogattam belőle a szögeket.

   Mármint ezek ketten, melyek közül a bútor többi elemét kiszedve, azokból végül egy fadarab tároló polcos lett összeállítva. Ezeket a lábakat amúgy azért tettem félre, mert korábban ezekből állt szándékomban összeállítani valamiféle térdeplőszéket, csak aztán a 2020-as lomtalanításkor sikerült találnom egy még feltámasztható állagút. (lásd az előző képen a roller mögött)

   A fele cikk lement, mire sikerült odaérnem a rollerhez, de legalább ideértem. Már úgy értem, hogy még mindig kismillió olyan tárgyam van, amihez nem, pedig idén már több mint 200 tételt sikerült közülük letudnom. Az persze igaz, hogy egyértelműen jobban haladnék, ha nem hoznék haza folyton minden útközben talált vackot, csak ugye mégis ki tud annak ellenállni, ha csak úgy egyszerűen fel lehet venni valamit a földről? Mert én ugyan nem! Na így került hozzám ez a roller is. Mármint kidobva találtam.
   Hogy mégis minek hoztam el, mikor nem akarok rollerezni? Egyrészt csövek és csavarok vannak benne, másrészt a kerekei valószínűleg fel vannak csapágyazva. Mármint ha mást nem is, de legalább a csavarokat és a csapágyakat szeretném belőle kimenteni.

   Amúgy ha pótolnám bele az összecsukós részéből hiányzó csavart, akkor mint rollert is lehetne használni. Hogy kicsi, az azért nem érdekes, mert tulajdonképpen nem az, csak az előző képen már tövig betolt kormánnyal látható.

   Apróbb probléma, hogy egyik koszosabb, mint a másik! Végül betettem őket abba a valószínűleg hígítót (vagy benzint) tartalmazó befőttes üvegbe, amit direkt ilyen esetekre tartok. Miközben mindenféle más egyebet csináltam, a csapágyakat rejtő üveget - a koszt leoldandó - időnként megrázogattam.

   Mivel így hirtelen el nem tudtam képzelni, hogy ezeknek mégis hol a csudában fogok helyet találni, kitettem őket az előtérbe, majd miközben a maradékkal foglalkoztam, oda-oda lestem rájuk.

   A csöveket már csak azért sem dobom ki, mert a minap épp csőkeresés ürügyén sikerült feltúrnom az összes pincét. A sárvédő viszont a kukába került. Miután ez megtörtént, már mentem is érte vissza, mert ugye formailag épp megfelel védelmül a körfűrészre.

   Hogy a kitermelt apró alkatrészeket azonnal betegyem a biciklis ládába, arra végül az vett rá, hogy a dobozborogatós projekt kapcsán amúgy is előkerült ez a két keréktengely pozíciót beállító csavar, ami valószínűleg az én gyermekkori rolleremről származik.

   Épp mint ahogy az is, hogy a derekam újbóli kiakadása előtt fogok-e nekiállni kipofozni a térdeplőszéket, vagy majd csak utána. Mivel nemcsak azért lenne jó még előtte, hogy ne essek újra szét, hanem azért is, mert már csak a térdeplőszék van útban a téli tüzelő felé vezető utamon, így remélhetőleg még előtte. Persze én, meg az én terveim, meg a logikus sorrend...