Hoppá! Csúszott ki a számon, mikor ezt a lomos pince ajtajában galádul elhelyezett mosógépet megláttam. Ezt amúgy még valamikor tegnap tettem ide, mármint ki, a jobbra látható sárga ajtó mögül, mégpedig azzal a magamnak tett szent ígérettel, hogy mikor legközelebb ide esz a fene, és nem az előtérbe való polcot szabom le, akkor olyan egyszerűen nincs, hogy az elbontási sorban ne ez az öregecske mosógép következzen.

   Nyitásképp áthoztam a mosógépet ide, vagyis a fáspince elé, mert itt tartom az elbontásához szükséges szerszámokat. Hogy miért bontom el? Nos azért, mert egyrészt direkt erre a célra kaptam, másrészt be is van benne szorulva valami. Hogy a keverőtárcsa tengelye, vagy maga a motor, azt míg csak szét nem szedem annyira, hogy lássam, nem tudom megállapítani.

   Ezt a tetőtérből hoztam le, ahol már ki tudja mióta porosodott. Ennek ellenére sikerült a tárcsáját megforgatnom, ami persze azt még mindig még nem árulta el, hogy a motor szorul-e, vagy csak a tárcsa tengelye.
   Ezt a gépet úgy kell nézni, illetve úgy működik, hogy a bekapcsolása után a bordázott fehér tárcsa elkezdi a vizet az üstben forgatni. Valaha nekünk is ilyen rendszerű mosógépünk volt, mely háztartási géppel a szerzőnek is sikerült közelebbi ismeretségbe kerülnie, mikor a szülei idővel nyaranta magára hagyták. Mármint az öregeim elhúztak a telekre, én meg itt maradtam a mosással.
   Hogy mennyi víz kell bele, azt még csak-csak jelöli egy vonal, azonban azt, hogy a víz mennyire legyen (vagy lehet) meleg, illetve mennyi mosópor kell bele, na arról már nem szólt a fáma. Az pedig, hogy mennyi időre szabad (illetve kell) a gépet bekapcsolni, az általam akár tudott információ volt, akár nem (mondjuk nem emlékszem rá, hogy valaha is tudtam volna), az meg azért volt teljesen lényegtelen, mert időzítő óra akkor még nem lévén itthon, járt a gép egészen addig, míg csak eszembe nem jutott kikapcsolni.
   Aki nem ismerné ezt a fajta gépet, pontosabban szólva a vele kimosott ruhákra gyakorolt átkos hatást, azok számára elárulom, hogy fél óra alatt valami eszement módon képes a hosszúkásabb dolgokat egy hatalmas gubancba összetekerni. Ami ruhadarab eredetileg nem hosszúkás volt, azokat ez a gép fél óra alatt simán elintézte! Az ember el sem hiszi róla, hogy az üstben forgó víztömeg egyetlen hatalmas gubanccá képes formálni a beletett összes ruhadarabot.
   Amit még nagyon tud ez a gép, az a cérnák kihúzása. Ha valami kicsit is foszló dolog került bele, akkor azt álnokul megragadta, kihúzta belőle a cérnát, esetleg fene nagy jókedvében lefejtette a komplett pulóvert, majd a sztenderd állapotnál is jobban összegubancolta, illetve most már egyenesen kötözte a vízben keringőző ruhadarabokat. A nejlonharisnyát például egyenesen tilos volt beletenni, mert azt mérgében szinte mindig széttépte.
   Ezt a fajta gépet vízzel feltölteni úgy kellett, hogy felülről egyszerűen belelocsoltuk. Az üst alján látható cső mindeközben a víz leeresztésére szolgál (lásd a cső mellett az üst alján a lyukat), ebben a gépben ugyanis nincs szivattyú.

   Így való a gépre a cső. Míg az alsó vége bele van dugva a fogadására szolgáló lyukba, addig a felsőt egy kampónál fogva a gép felső peremébe kell beakasztani. Mikor a gép végzett a mosással, a koszos vizet a csövet lefelé fordítva lehet az üstből leereszteni.
   A gépből induló, a kép felső széléből kilépő hálózati kábel már a konnektorban végződik. Mármint bedugtam, és persze be is kapcsoltam a gépet. A motor ugyan zúgott, de a tárcsát nem forgatta, amin mondjuk nincs mit csodálkozni, mert nekem kézzel is alig sikerült. Amúgy nem a motor csapágyai nőttek be, hanem a tárcsáé, ugyanis a tárcsának volt olyan pozíciója, mikor a motor ha erőlködve is, de azért elindult. Mivel nekem ebből a gépből tulajdonképpen csak a motor kell, így ez számomra jó hír.

   Mikor megláttam, hogy kereke van, akkor csak azért nem álltam neki szidni magamat (mármint azért, mert a lehetséges húzása helyett én barom vittem), mert még fel találta volna törni a kereke a szomszédos pincefolyosó betonjáról a fehér festést. Amúgy ahhoz képest, hogy ez a gép milyen öreg, pláne fürdőszobában dolgozott, illetve ugye már eleve víz volt benne, tulajdonképpen alig rozsdás.

   Nekem úgy dereng, mintha a mienk nem ilyen fenéklemezre szerelt motorú változat lett volna. Ebben persze nem vagyok biztos, hiszen legutóbb valamikor gyermekkoromban láttam apámat ilyen mosógépet szerelni.

   Íme a hálózati kábel gép alsó széléből történő kivezetése, amiről úgy gondoltam, hogy olyan nincs, hogy azok a hármas csavarok csak úgy egyszerűen engedjenek. Erre fel simán kitekertem őket!

   Más nagyobb csavarokkal viszont már nem igazán boldogultam, mire fel elővettem az immáron kerekesített szerszámos ládából a már ki tudja mióta nem használt angolkulcsot.

   Ezt a méretes segédfázis kondenzátort végül kénytelen voltam a helyéről kihúzni, mert a fehér műanyag rögzítőjéről nem tudtam letekerni az anyát. Később persze, mikor a mosógép feleslegesnek ítélt alkatrészei már rég a kukában voltak, beugrott, hogy a puha anyára a kacsafogóval kellett volna ráfognom.

   Egy újabb szokásos tévedésem volt, mikor a felépítményt ebből a szögből nézve azon értetlenkedtem, hogy mégis miért nem tudom a jobb oldali anyát még csak megmozdítani sem.

   A motort tartó tengelyt a fenéklemezen keresztüldugott hatalmas csavarhúzóval sikerült a helyéről kitekernem. Amúgy azért van a motor tengely közbeiktatásával rögzítve, hogy ezen elfordulva egy egyszerű rugóval lehessen megoldani a tárcsát meghajtó szíj mindenkori feszítését.

   Mármint ezzel a rugóval. Itt aztán egy olyan kép következett volna, ami alá azt szerettem volna írni, hogy "mármint ezé a szíjét", csak ugye annyira elvoltam a szereléssel, hogy az a kép nem készült el.

   Íme a mai zsákmány, amiből idővel vagy lesz valami, vagy nem. Hogy nem, abban az irányban azért mozdult el a mérleg nyelve, mert már van egy ehhez hasonló motorom, megjegyzem az is már több éve, de még abból sem készült semmi. Tartaléknak mondjuk jó lesz a fűnyíróra. Na most ha egyik motor sem illene rá, még mindig van a pince mélyén egy elbontandó centrifuga.

   Ezekért a kötegelőkért mérgemben mentem át a másik pincébe. Mármint azért voltam mérges, mert az itt lévő készletet már elhasználtam, s persze elfelejtettem visszapótolni. A kötegelő amúgy a hálózati kábel összefogatásához kellett.

   Ha kihúzom a helyéről a sasszeget, majd a tengelyt is, akkor ezen két apróságon felül nyertem egy kereket is. Pontosabban szólva kettőt, mert a másik oldalon is van belőle egy.

   Ez szerintem azért volt annyira koszos (lásd balra a frissen elővett, az előbb még hófehér porrongyot, amivel a tárcsát megtörölgettem), mert valaki alulról próbálta meg kenni (mármint a tárcsa tengelyét), ami aztán a forgása közben szétcsapta magán a rákerült kenőanyagot.
   Hogy a tengelyt lehet-e egyáltalán alulról kenni, azt csak akkor tudnám meg, ha nekiállnék és azt is szétszedném. Ezt most biztosan nem teszem meg, de később persze még bármi megtörténhet.

   A gépházat az újrahasznosíthatatlansága okán ki fogom vinni a szelektív gyűjtő mellé. Egyszer amúgy, ha csak rövid időre is, de hasznosítottam egy ilyet. Ez akkor történt, mikor az idők folyamán felgyűlt, azonban számomra már szükségtelen, zömében robogóhoz való alkatrészeket szórtam ki a pincéből. A ház elé ki volt téve egy ehhez hasonló fazonú mosógép, amit színültig töltöttem mindenféle fogaskerekekkel, csapágyakkal, tengelyekkel, motorblokkokkal. Ebben az volt az okosság, hogy így nem voltak kiszórva a fűre. Már persze csak addig, míg meg nem jelen egy korabeli (ez még valamikor a 80-as években volt) vasgyűjtő ember egy négykerekű húzós faplatós kiskocsival, majd ez nekem mind kell felkiáltással megpróbálta a taligájára feltenni az értékes fémrakománnyal kitömött gépházat. Mivel annak a gépnek valamiért hiányzott a közepe, szóval csak egy puszta cső volt, így emberünk nagyon könnyen felemelte, majd állt csodálkozva térdig alkatrészekbe ágyazva.

   Mikor a táblán látható számoknak utánanéztem, megdöbbenve láttam, hogy még mind a mai napig lehet kapni ilyenforma mosógépet, és még csak nem is olcsón! Szerintem legalábbis egy ilyen gép nem ér meg 40.000 forintot.
   Ami engem ebből az adattáblából érdekel, az a motor 250 wattos teljesítménye. Bár a gyártás dátumát a tábla nem tartalmazza, de a sorozatszám alapján 1978-ban készülhetett, mikor is a gép akkori 1660 forintos ára úgy fél havi fizetést jelentett.
   A "kettős szigetelés, földelni nem szabad" kitételről annyit, hogy apám onnan tudta, hogy valami baj van a mosógép elektromos szigetelésével, hogy anyám olyankor panaszkodott a gép csípésére. Mármint csípett a már járó mosógépbe a kádból átpakolt, már vizes (mert be volt áztatva) ruha.

   Míg a mosógép háza melléjük, amit részemről azért nem érzek szemetelésnek, mert ami fém ide kikerül, az innen nagyon gyorsan eltűnik. Ez egészen biztos, mégpedig annyira, hogy ha nem értem volna vissza időben a fényképezőgéppel (mármint ide, mert a fotómasinát a pincében felejtettem), akkor már meg sem tudtam volna örökíteni a témát, ugyanis egy bevásárlókocsis hajléktalan már komolyan ráközelített a potyafémre.

   Miközben én a pincében a mosógépet pusztítottam el, a párom egészen jól haladt a kertben az ágak tördelésével. Mivel a vastagabb részeket már nem vitte a metszőolló, kihoztam a pincéből a képen látható rönköt, meg persze a kisbaltát is, majd magam is beszálltam az aprításba.

   Miután a kertben már nem volt mit szétcsapni, az apró pincei elmaradások 8 című projekt keretében vágtam egy lyukat a sámli tetejére, hogy legyen minél fogva felkapni. Terveink szerint a párommal holnap is lejövünk, mikor is az ide beszabandó polc lesz a fő feladat, majd az arra történő visszapakolás következik.

   Hogy legközelebb is meglegyenek, bedugtam a kötegelőket a tároló helyükül szolgáló papírcsőbe. Amit a bal alsó sarokban látunk (csak ugye nem), az egy hatalmas csipesz, amit a múltkor égre földre kerestem, s amúgy azt a géplámpát tartaná, amiről most még nem tudom, hogy pontosan melyik lámpából is lesz. Szerintem a többi félbehagyott építési projektemet most talán nem sorolnám fel, mert azok akár egy egész cikkre való anyagot is kitennének.

   Ez szerintem már az utolsó réteg festék a reklámújságok tartójának tetején, aztán már tényleg az jön, hogy ki kell hozzá vágnom az új hátlapot. Vagy ahogy magamat ismerem, valami egészen más következik...