Mikor a kiadós ebédet követő álomból magamhoz térve kimentem a konyhába kávéért, az ablakban ez a látvány fogadott, ami úgy nagyjából a valóságban is így nézett ki. Mármint villanyt nem kapcsolva, szembe fényben. Mondjuk szoktam odatenni az ablakba dolgokat, például száradni, mikor már nem fér a csepegtetőre, de az most egyrészt teljesen üres (de csak mert hideget ebédeltem, amihez csak egy kés kellett), másrészt ilyen formájú tárgy léte a konyhában nem derengett.

   Persze ha rávakuzok, akkor már látszik, hogy egy Tetris került az ablakba. Hogy ezt mégis miért vettem meg? Egyrészt azért, mert a piacon épp nem akadt semmi más érdekesség, másrészt 200-ért adták, harmadsorban pedig valahol régebben, gondolom egy hasonló játékról szóló cikkben egyszer már megemlítettem.
   Az ilyen úgymond egyszer csak "előkerülő" tételeket azért szoktam a piacon rendre megvenni, már ha olcsók (megjegyzem annak ellenére, hogy még mindig több évre elég a felhalmozott szétszednivaló), hogy a bemutatásukat követően lehúzhassam őket a már-már végeérhetetlennek tűnő listámról. Ilyen tétel volt mostanában a Piko fúrógép, az okostelefon, meg mondjuk a műholdvevő beltéri.

   Ahogy itt álltam az ajtóban, s épp nagyban vártam a kávém megmelegedését, sikerült eszembe jutnia, hogy mely feladat elől menekültem az alvásba, mire fel belecsaptam a rendcsinálásba. A sárga fülű átlátszó táska például csak másfél méterrel került feljebb, de már csak ennyi is sokat dobott az előszoba látványán.

   Ha még azokat a dolgokat is méltóztatnék innen elrámolni, amik az előbb még itt díszelgő táska előtt vannak, és még az odakészített szemetet is levinném, a lánc pedig felkerülne végre a helyére, a webkamera és a teletext panel pedig be a szobába, tulajdonképpen egészen jól nézne ki ez a hely.

   Mivel képtelen voltam eldönteni, hogy mi legyen (ez de sűrűn fordul elő...), ezért addig is, míg sikerül magammal dűlőre jutnom, nekiálltam a zoknipárosítás nemes feladatának. Mármint egyrészt azért, hogy ez a feladat is meglegyen, másrészt azért, hátha ráunok és inkább nekiesek a játéknak. No nem mintha a zoknipárosítás nem lenne az...

   A minap vettem a fejem alá egy memóriahabos párnát, amit persze egyből ki is próbáltam (egyelőre tetszik), a huzatát azonban még előtte bevágtam a mosásba, mert ugye ki tudja ki fogdosta össze a gyárban. Most meg, hogy már kimosódott, és persze meg is száradt, vehetem ki a kék huzatból a párnát, tehetem be a gyári szürke huzatába, majd vissza a kékbe.
   A párna gyűrögetése közben persze félszemmel oda odasandítgatok a tetriszre, hátha megjött hozzá a kedvem. Ez egy kissé kettős érzés, mert ha megjön (mármint a kedvem a szétszedéséhez), akkor egyrészt készül belőle egy újabb szétszedtem cikk, aminek ugye örülök, másrészt annak viszont nem, ha elveszi az időmet a vele történő játék. Mármint nem a szétszedéssel töltött idővel van a gond, hiszen az egyáltalán nem baj, mert az a hobbim, hanem az lenne gond, ha végül - már ha még működik a játék - nekiállnék tetriszezni, és persze ahogy szokta, elkapna a hév. Mármint nem a helyi érdekű vasút, hanem a játékszenvedély.

   Miközben még az előző mosásból származó alsógatyák sem lettek eltéve! Amúgy nem vagyok ám ilyen rendetlen (legalábbis általában nem), csak most valahogy elharapóztak a dolgok. Valószínűleg az lehetett, hogy a lakás szinte minden egyes pontján sikeresen előállított rumli gócok között pattogva, sokáig sehol sem kötöttem ki, s végül minden úgy maradt.

   Ilyen játékból biztosan volt itthon, és még a páromnak is volt egy, csak az idők folyamán valahova elkeveredtek. Hogy miért félek vele játszani? Nos azért, mert még emlékszem rá, hogy mikor magával ragadott a hév, akkor kipróbáltam, hogy át tudom-e fordítani a számlálóját. Jelentem igen, csak mivel a játékmenet egy idő után - nehezítésként - felgyorsul, akkor már nem tanácsos pislogni, amit persze szintén kipróbáltam. Mármint azt, hogy olyankor mi van, ha akár egy órán át nem pislogok. Nos az, hogy a szervezet rájön, hogy valami baj van, hiszen hiába termeli a könnyet, mégis baj van a kenéssel (mármint a szemgolyóéval), mire fel eszement könnytermelésbe kezd. Ez végül azt eredményezte, hogy átázott rajtam az ing. Mármint a mellemen csorgó könnypataktól. Na ezért vagyok vele úgy, hogy ha ez a játék döglött, egyáltalán nem fogok nyafogni miatta, hogy már megint kidobtam az ablakon 200 forintot.

   Miközben a játék komplett, mármint még mind a mai napig megvan a teleptartó fedele, addig a szerző már nem annyira az, hogy csak azért megvette, mert egyszer (esetleg többször is) valahol már megemlítésre került.

   Amennyiben a játéknak nem super a neve, akkor ez lesz az. Mármint a brick game téglajátékot jelent. Hogy mi az a 8 in 1? Nos ez azt jelentené, hogy ebben a gépben nyolc különbözőféle játék van.

   A felső középső lekopott feliratú gomb a ki-be kapcsoló (on / off), a többi meg annyira egyértelmű, hogy csak a mute gombot emelném ki, amit megnyomva, a játék lesz olyan kedves és abbahagyja a gombnyomkodás közbeni eszement csipogást.

   Egy darabig ugyan csodálkoztam a legnagyobb sárga gomb alól hiányzó érintkezőn (mármint azon, hogy mégis hogyan működhetett a játék nélküle), de aztán előkerült. Vagyis ahogy az leginkább lenni szokott, már megint én okoztam valami galibát.

   Időközben elkerült innen a mikrofon (de csak mert a kábelének forrasztásához épp be volt kapcsolva a páka), és még az 50 forintért vett fényképezőgép is. Hogy a Werra, a bordó kistévé, az utóba való sziréna, meg a Walkman mikor kerül sorra, azt most még csak jósolni sem merem!

   Egy kicsit majd még játszom vele, mondjuk a konyhában, míg felforr a lábosban a víz a nokedlinek, s akkor majd kiderül, hogy valóban csak tetriszezni lehet vele, vagy én emlékeztem rosszul, és más játékokat is tud.
   Kissé ugyan meglepődtem rajta, de tényleg van benne játék a tetriszen felül is. Az egyik játék leginkább falbontó, és arra még emlékeztem is, míg a másik valami kígyós lehet. A negyedik játék lényegére nem jöttem rá, mert amint elindítottam, szinte azonnal kifagyott a gép. Annyi baj legyen! Megy a pincébe a többihez...