Mint ahogy annyi minden más, úgy a ma bemutatásra kerülő játék is a pincéből került elő, miközben a színes ceruzákat a párom selejtezte ki. Bár semmi szükség rájuk, de mivel kutya bajuk, ezért nem volt szívem őket kidobni. No de akkor mit csináljak velük? Nyissak nekik egy dobozt a pincében, amire az van írva, hogy színes ceruzák?

   Nos azért, mert a kínálkozó alkalmat, valamint a fiókomban már ki tudja mióta őrizgetett régi tollakat megragadván, kettős tartalmat kapott a doboz. Majd ha nagyon nem lesz hely, legfeljebb kidobom őket. Persze nem vagyok én olyan...

   Emlékeim szerint ez az apró lámpabura az ócska piros pillanatpáka tartozéka. Bár rendszerető ember vagyok, de annyira azért nem, hogy előkerítsem a pákát a pincéből (bár pontosan tudom, hogy hol van), majd visszaszereljem a helyére az izzót védő apró plexit.

   Azért nem árulom el, hogy miért nem dobom ki az ócska tollaimat, mert ennek leírása kapcsán nagyon gyorsan eljutnék oda, hogy egyszer csak szép sorjában elkezdeném megindokolni, hogy mit miért nem dobok ki. Annyi betű meg már nincs a billentyűzetemben, hogy azt én mind leírjam...

   Na jó. Legyen. De csak ezt az egyet! Ez egy töltőceruza, aminek volt egy kék toll párja is. Nem azért őrizgetem, mert emlék (ajándékba kaptam az anyósomtól), hanem azért, mert olyan jól, pláne hosszú időn keresztül szolgált, hogy egyszerűen nincs szívem kidobni.
   A hosszú időt úgy kell érteni, hogy irodista koromban vagy úgy 10 éven át hordtam a zsebemben, miközben valami eszement mennyiséget írtam vele, valamint a golyóstoll párjával is ami már nincs meg, mert teljesen széttörött.

   A tollaim történetét tudom, ellenben azt, hogy ez a valami honnan van, azt nem. Na jó, odáig tiszta, hogy a pincéből, ahol is abban a dobozban találtam, melyben a Ganzuniv műszer és az időzítő is volt, de hogy oda honnan került, az már rejtély. Hogy ez eredetileg nem az enyém volt, az egészen biztos, mert engem soha még csak meg sem csapott a szerencsejátékok szele. Tetriszem ugyan volt, és az úgy kb. ekkora, de az sem nekem lett véve, hanem igazándiból a páromnak.

   Nem a videó kedvéért nyomkodom a gombokat ennyire összevissza, hanem valóban fogalmam sincs a játékmenetről. Természetesen próbálkoztam úgy is, hogy leteszem a kamerát és jobban odafigyelek, de akkor sem értettem, hogy mikor mit kellene figyelnem, vagy csinálnom. Szerintem jobb ez így, mintha elveszteném pókeren a mit tudom én mit.

   Néhány általános gomb funkcióját értem, de a játékspecifikus társaikét már nem. Itt aztán újra nekifutottam, de mivel hiányoznak az alapok, nem jutottam semmire. Mondjuk ha valami nem hiányzik az életemből, akkor az tényleg a szerencsejáték.