Volt nekem valaha egy ilyen fúrógépem, csak az az idők folyamán elkeveredett. Hogy azért vettem meg a piacon, hogy megint legyen, vagy azért, mert egyszer (esetleg többször is) korábban megemlítettem, vagy csak a puszta szerzési vágy vezérelt, esetleg a sikeresnek tűnő alku volt az ok, az kideríthetetlen. Na jó, akkor mondom inkább úgy, hogy az említett okok aránya kideríthetetlen.
   Amúgy az apró fúrógép pontos ára sem tudható, ami úgy lehetséges, hogy párhuzamosan alkudtam rá egy a tévénkhez való távirányítóval. Bár a kettőért tulajdonképpen sokalltam a kialkudott 1.500 forintot, csakhogy mind a távirányító (mármint pont a tévénkhez való), mind a PIKO fúrógép - már csak a kora miatt is - ritka madár.
   Első találkozásra amúgy nem vettem meg őket (már csak azért sem, mert akkor még darabjukat tartotta az eladó ezerötre), másnap viszont, hogy még mindig ott voltak a gyékényen, vagyis tényleg arra vártak, hogy megvegyem őket, pláne némi alku hatására felére esett az áruk, már nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
   Eredetileg (mármint nem a piacon, hanem még a boltban) tartozott hozzá egy három zsebtelepet befogadni képes elemtartó doboz is, valamint a villanyvonathoz készült PIKO trafóról is bőven eljárt, amim ugyan volt hozzá, de időközben, mint ahogy annyi minden mást, úgy azt is elajándékoztam, mert csak foglalta a pincében a polcon a helyet. Később kaptam egy másik, az enyémnél jóval kisebb PIKO vonattrafót is, de azóta már az sincs meg.
   Tartozékként járt a fúrógéphez egy olyan bilincs is, amivel oda lehetett fogatni az asztal lapjához. Ha ennyi kiegészítő nem lett volna elég, akkor létezett belőle egy nagyobb készlet is (mégpedig SM3 néven), ami még egy az apró fúrógéphez méretezett állványt is tartalmazott.
   Hogy a fúrógép (mint fúrógép) mennyire volt használható? Erről legyen elég annyi, hogy miután kölcsönadtam, annyira nem hiányzott, hogy tulajdonképpen hosszú évtizedekig eszembe sem jutott érdeklődni a megléte felől. Később is csak azért, mert (emlékeim szerint legalábbis) kiváló boncalanynak tűnt. Na ez majd mindjárt kiderül.

   Ez a kép már néhány héttel később készült, mikor is sikerült a piacon egy Piko fúrógépbe újra belefutnom. Ezt persze már nem vettem meg (mert ugye egy sem kellett, nemhogy kettő), mint ahogy a varrógépek közül sem választottam, pedig amúgy azok is érdekes boncalanynak tűntek.

   Az előbbivel ellentétben, ez a kép még akkor készült, mikor a barna fúrógépet megvettem. Amúgy azt mutatja, hogy míg én a boltban vásároltam, a bicikli kosarában felejtett szatyromat senki sem lopta el. Vagyis a sors már-már kikövetelte, hogy Piko fúrógépet boncoljak.

   Valamiért jó szemem van hozzá, hogy észrevegyem a másnak fel sem tűnő hülyeségeket. Ez valószínűleg belülről fakad. (mármint a hajlam a hülyeségre) Ezen a képen például azt kell nézni, ahogy a bringa tulaja a gépét lopás ellen biztosította.

   A PIKO egy játékokat gyártó német cég. A fúrógépen túl nem dereng, hogy más gépet is láttam volna tőlük a kirakatban. Már persze a szintén játék kategóriájú turmix, mosó, varró, és más egyéb ezekhez hasonló háztartási gépeken felül.

   A fúrógép motorja 12 voltról jár, miközben a tokmányába maximum 3-as fúró fogható. Feszültségből persze rá lehet kapcsolni kevesebbet (többet nem igazán tanácsos), míg a 3-as fúróméret úgy a maximum, hogy annál nagyobb már eleve bele sem fér az apró tokmányba.

   A tokmány ahhoz hasonló rendszerű, mint amilyen mondjuk az amerikánereken van, azzal az apró különbséggel, hogy ennek a nyitása / zárása nem a meghajtó tengelyhez képest történik (amúgy persze de), hanem a tokmány mögötti bordázott tárcsához képest. Mármint azért, mert a megfogható tárcsa híján nem lenne a tokmánynak mivel ellentartani.

   A tokmány amúgy a szokásos hárompofás típus. Hogy nem egy precíziós műremek, az egy játék esetében ugyan elfogadható, de attól még látni a képeken, hogy bárhonnan nézve csálé egy kicsit. Hogy aztán ez a ferdeség minden egyes példányra jellemző volt-e, vagy csak ez sikeredett ilyen esetlenre, azt nem tudom.

   Ütni ugyan üt rendesen, de gyereknek játszani azért még így is bőven elmegy.
Avagy elmegy a francba, aki egy gyereknek valami ehhez hasonló ócskaságot ad játszani, mondván neki úgyis mindegy.

   Próbaképp fúrtam vele egy újabb lyukat a fúráskor alátétnek használt kedvenc fadarabomba. A fúrás sebessége - a puhafa ellenére - ugyan nem volt valami gyors, de a fúrógép teljesítményét, mármint energiaigényét figyelembe véve lassúnak sem volt nevezhető. A gép motorja amúgy alapjáraton olyan 100 milliamper körül fogyaszt, a fúrással alaposan leterhelve 1 amper körül, míg a tokmányt kézzel megállítva közel 2 amperre ugrik az áramfelvétel. Magyarán szólva az apró motor olyan 10 wattos lehet. Vagyis nem lehet tőle elvárni, hogy ugyanazt produkálja, mint mondjuk az én régi kicsi kék fúrógépem.

   Ahhoz képest, hogy a tokmányt pusztakézzel húztam rá a fúrószárra, kinyitnom ugyanígy már nem igazán sikerült, mire fel segítségül voltam kénytelen hívni egy kombinált fogót.

   Hogy ezt már előttem is megtette valaki, ráadásul nem is egyszer, az már csak ezekből a kopásnyomokból is egyértelműen kiderül. Már ha nem gyárilag ilyen kis csálé ez a bordázott tárcsa.

   Mármint nem úgy csálé, mint ahogy mondjuk ezen a képen is látszik (amúgy persze úgy is), hanem úgy, hogy a tokmányhoz közelebb eső részén kopottak a bordák. Tulajdonképpen nem is értem, hogyan gondolta a gyártó, hogy a még puha gyermekujjak ezt a felületet komoly erővel meg fogják tudni szorítani, mikor már eleve hozzáférni sem lehet rendesen.
   A jelen kép kapcsán nekem amúgy már első ránézésre is az jutott eszembe, hogy ez a menetméret - pusztán ránézésre - igencsak hasonló ahhoz, mint amit az akkus csavarbehajtó gépekről leszedett tokmányokban láttam.

   Mire fel zsebre vágtam a fényképezőgépet, majd lesétáltam vele ide, vagyis a pincébe, természetesen a fúrógépet is magammal hozva. Erre fel a polcon egy árva tokmány nem sok, annyi sem akadt, pedig szokott itt lenni egy olyan amit akkor használok, mikor nyeles tokmányra van szükségem. Mivel a tokmánynak még nincs nyele, ezért most még csak mint egy kézreálló nagyobb gombócot forgatom. Akarom mondani, most épp a szemeimet, mert a keresett tokmány ugye sehol!

   Ez a tokmány sajnos nem passzol a menethez. Mondjuk ha simán rácsavarodik, valószínűleg akkor sem hagyom rajta, mert míg a tokmány magában állva hasznos, addig az apró fúrógéppel együtt - az erőtlensége okán - nem sok esély lenne rá, hogy bármi értelmesre használhassam.

   A dugók amúgy azért kellenek az anyák mögé, mert ha ezek nem fogják őket oda a lyuk mélyére, akkor azok szabadon elforognak, mire fel a csavarokat se ki, se be nem lehet tekerni. Ez a hiba amúgy annak köszönhető, hogy az anyáknak készített lyukaknak csak a belső vége hatszögletű. Ha végig az lenne, akkor ugye semmi szükség sem lenne a dugókra. Az ilyen apró hibák -  pláne a soha ki nem javítottságuk - annyira jellemzőek voltak a szocialista ipar termékeire, hogy arról órákat lehetne mesélni!

   Ehhez a nyomógombhoz eredetileg tartozott egy apró gomb is, ami épp mint a nagyoknál, benyomva bent tartotta a kapcsolót, csak ez a gombocska az előző mester keze munkájának hatására elveszett.

   Míg a jobb oldali persely és a fogaskerék a tengelyről szabadon lehúzható, addig a bal oldali persely esetében ez csak akkor lehetséges, ha előtte valami módon kiütöttük a tokmányból a tengelyt, amit persze nekem most (és valószínűleg később sem) eszem ágában sincs megtenni.

   Azért mekkora szerencse már, hogy a háznak ezt a felét emeltem le a másikról, nem pedig fordítva? Mármint azért, mert ugye akkor az apró alkatrészek mind széjjelszóródtak volna.

   Elmondjam, hogy ebben a kombinációban mégis mi az érdekes? Nos az, hogy az anyát mindenféle tekerés nélkül sikerült a csavar végére ráhúznom. Miután erre (mármint az anya mentehiányára) rájöttem, már egyáltalán nem csodálkoztam rajta, hogy szegény csavart az előbb hiába tekergettem, nem akart a helyén megfeszülni.

   Az adott felhasználásban (panelfúrás) a Miniplex fúrógépnek ugyan a közelébe sem ér (mert ez a gép ugye lassan forog), de próbaképp azért sikeresen fúrtam vele egy átmérő 1-es lyukat is, természetesen üvegszálas panelba.