Íme az előszobabútor sarka, a szokásos apró rumlival, amiből most csak az LR44-es gombelemet emelném ki. Már úgy értem, hogy tényleg. Vagyis nem viszem le a pincébe, és ott szedem szét, hanem visszahozom a szobába.

   Hiába csinálok az elemes dobozban időnként rendet, mivel folyton belekerül valami, így mindig visszatér a káosz. De most nem ezt néztem (amúgy persze de), hanem azt, hogy akad az elemek között egy különös formájú akkumulátor is.

   Nekem meg van hozzá a polc tetején egy fényképezőgépem. Amit nem értek (természetesen kismillió más dolgon felül), az az, hogy ezek ketten mégis miért nem találkoztak?

   Ha már épp ott tartottam, hogy hova való az akku, akkor az egyértelműen ide, vagyis ebbe a fiókba való. Hogy mit keres az akkus dobozban fejhallgatóbetét, ráadásul szivacspárnástul? Mint ahogy az élet megannyi más kérdésére, úgy erre sem tudom a választ.

   Valamint ha már épp mindketten előttem voltak alapon, tettem egy új elemet a multiméterbe, mert a kijelző jobb felső sarkában található elemikon már hónapok óta kimerültségre panaszkodott.

   Azon viszont már van, hogy a 9 voltos elemben nem lapos, hanem rúd formájú elemcellák vannak, illetve már csak voltak. Az elemet amúgy nem azért szedtem szét, hogy ezt a tényt megmutathassam. (már csak azért sem, mert erről magam sem tudtam)

   Ez egy palindrom szám, hiszen mindkét irányból nézve 90-06. Amennyiben ez a dátum jelölése (márpedig mi más lenne), akkor ez az elem már több mint harminc éves! Ha még emlékeznék rá, hogy miből szedtem, illetve forrasztottam ki, mert ugye ennek az elemnek lábai vannak, akkor lenne esélyem igazolni vagy cáfolni, hogy ez a szám tényleg a dátumot jelöli.

   A 2032-es úgy néz ki, mintha valaki kilapított volna egy LR44-est. Persze nem ez közöttük a fő különbség, hanem az, hogy míg az LR44-es 1,5 voltos, addig a 2032-es 3 voltos.

   Miután rájöttem, hogy előbb lesz néhány nagyon csúnya véraláfutásom (mert folyton lecsúszik róla a fogó), minthogy ki tudjam húzni az elemből ezt a kupakot, durvább módszerhez voltam kénytelen folyamodni.

   Ami aztán ugyanúgy nem vált be, mint ahogy az előbbi finomkodás sem, mert ennek az elemnek olyan vastag a külső köpenye, hogy azt épp csak meg bírtam roggyantani a fogóval.

   Ez a TK-1024-es zsebszámológép csak mint egy épp kéznél lévő nehezék került a háttérként bevetett, majd az összekoszoltsága okán összehajtogatott A3-as papírlapra. Amúgy persze ezt is szét fogom szedni, csak érjek már végre oda!

   Mindeközben a szobában a virágállványon szárad apukám öregecske Werra fényképezőgépe, valamint a Balázs Lacitól kapott bordó szovjet kistévé is. Ezeket azért citáltam elő, mert sem a szovjet fényerőszabályzóhoz, sem az autóba való szirénához nem volt kedvem. Az autóba való alumínium membrános hangszóróról és a Harkov villanyborotvákról már nem is beszélve! Mindezt úgy, hogy most aztán már tényleg nagyon közeleg a hónap vége, de én még mindig nagyon messze vagyok az e hónapra kitűzött 20-as szétszedési céltól.

   Tulajdonképpen ezért választottam mára a 2032-es gombelemet. Mármint nemcsak azért, mert ez azért ugye egy nagyon egyszerű szétszedés volt, hanem egyben azért is, mert ez egy amolyan "kettőt egy csapásra" akció volt.

   Már úgy értem, hogy a gombelem című tételt is hozzácsapva, mindjárt két sort is kiüthettem a táblázatból. Hogy a 24 voltos a tápegységem, az öreg laptop, a szovjet filmfelvevő, az A3-as telefonrendszer, meg a GM számlálók mikor fognak sorra kerülni, arról nincs információm. Arról viszont van, hogy a csíptetős géplámpa már nagyon kéne, hogy odavilágítson ahol épp dolgozok. Mármint azért, mert míg csak a szerszámaim nem kerekednek egésszé, pláne nem vagyok meg az anyagok szétválogatásával, addig neki sem állhatok egy olyan tételnek, mint mondjuk a gigahertzes frekvenciamérő paneljának bedobozolása.
   A grillsütő cikke amúgy már félig meg van írva. Már úgy értem, hogy az még akkor megtörtént, mikor még valamikor 2011 januárjában megvettem. Szóval most már csak arra várok, hogy bedögöljön, és akkor nemcsak kívülről, de belülről is lefényképezhetem. Na jó, csak ezért inkább ne dögöljön be...
   A Grundig TK csöves magnóval az a bajom, hogy azt logikailag meg kellene előzze a Terta 922-es bemutatása, amit pedig a Mambó. A magnókról szóló cikkek, mire ideérek (legalábbis reményeim szerint), már jórészt el lesznek készülve, mert kihagyogattam számukra a táblázatban egy csomó üres sort, természetesen szépen elszórva, hogy ne szoros egymásutánban következzenek.
   Na most ami most, akarom mondani holnap délelőtt következik, az az eső által kimosott padlószőnyeg csíkok pincefordulóba történő visszafektetése, mit össze fogok kombinálni egy centrifuga szétszedésével. Bár a hatalmas Epson 1000-res printer és a villanyírógép ugyan jobban útban van, csakhogy a centrifuga Mártika szomszédasszony pincéjében hever, amit - mivel már egy éve ott van - épp ideje lenne onnan eltakarítanom. Már csak azért is, mert ha ezt megteszem, akkor odatehetem a helyére (nem fogom megkérdezni, hogy szabad-e, de úgy lesz) a kettő közül azt a hokedlit, ami most épp az útszórós sós pincében van nagyon, de tényleg nagyon útban. Persze én, meg az én mindig nagyszerű terveim...