Lementem a pincébe, kitettem az ajtó előtti linóleumra a munkapadot, arra a díszlapot, arra pedig ezt a két ollót, majd (megjegyzem tőlem szokatlan módon) viszonylag gyorsan rájöttem, hogy nem ezekkel van a baj. Mármint ezek ketten nem azért voltak odakészítve az elektromos szerszámletevős polc sarkára, mert bármi dolgom lenne velük, hanem azért, mert míg a lemezollóval a pinceablakra vágtam ki egy rácsot, addig a metszőollóval a párom a kertben rendetlenkedett.

   No nem az vele a baj, hogy ennyire rozsdás, hiszen a rozsdától még nyugodtan használható (én legalábbis sosem szoktam beidegesedni holmi enyhén, vagy akár durvábban rozsdás szerszámtól), hanem az, hogy nem mozog. Márpedig annál kevés idegesítőbb dolog van (legalábbis számomra), mint mikor az ember benyúl a fiókba egy szerszámért, megtalálja, mert ott van, az azonban nem működik.

   Ráadásul nemcsak, hogy nem mozog az olló nyele, de már eleve ki sem igazán nyitható, mert ez az amúgy az olló szárainak összezárására való akasztó is merevre összerozsdásodott. Ez a szerszám amúgy onnan van, hogy anyám megkérdezte, hazahozzon-e valamit apám dolgai közül a telki szerszámos bungiból. Részemről a labortápot és a lemezollót kértem. Ez mondjuk nem az az olló, mint amelyiket szerettem volna, mert az olyan elejű volt, mint a nyitóképen mutatott piros.

   Ezek olyan típusú rögzítők, melyeket még véletlenül sem azért tettek ide, hogy leszedegessem őket. Ez a jelen alkatrészek esetében annyira így van, hogy hiába próbálkoztam, semmivel sem sikerült őket kioldanom, pedig még egy hatalmas zsákvarró tűt is bevetettem. A tönkretételük árán persze le tudtam volna őket szedni, csak aztán nem lett volna őket mivel pótolnom.

   Ha végeztem a lemezollóval, akkor persze majd felkenek egy újabb réteg lakkot az újságtartóra (mármint a porolás után), de ezt a helyszínt nem a lakkozás miatt mutattam, hanem csak azért, hogy lásd, mennyire el van barikádozva az eszterga. Márpedig olyan egyszerűen nincs, hogy én azt onnan elő ne vegyem!
   Mivel szereltem az ágyára egy fület, ez nem is volt annyira bonyolult feladat, mint amekkorának elsőre látszott. Vagyis épp csak be kellett nyúlnom az asztal alá, és már kapaszkodhattam is bele.

   Mint az az olló kifényesedett elejéből sejthető, már rendesen megdolgoztattam rajta az eszterga tokányába fogott drótkorongot, csakhogy így összeszerelve nem minden részéhez fértem hozzá. A kalapács azért kellett, mert a villáskulcsot kézzel esélyem sem volt megmoccantani.

   Hiába tennék bele szívem szerint egy vadonatúj csavart, ha egyszer ez a páros meglehetősen speciális. A csavar például egy süllyesztett fejű finommentes 8-as, míg az anyájára 11-es kulcs való.

   Ha már épp benne volt a gépben a drótkorong (amit balra látunk, az egy másik példány), gondoltam megtakarítom vele a spaklit is, amit legutóbb a pinceablak berácsozásakor használtam. Amúgy a képen balra látható barna kerék az útszóró sós pincébe készülő azon fiókhoz való, ami a polcos alá lesz betolva, míg a jobbra látható fióksín valószínűleg a szerszámos fiók hordozója lesz.

   Mivel ez is ott volt az elektromos szerszámletevős polcon, gondoltam teszek vele egy próbát. Mint az a berohadás mértékéből sejthető, ez a kísérlet befuccsolt. Persze van tervem az ilyen esetekre is, csak a csiszolómalom még mindig nincs kész, pedig a megálmodása óta már a százhatvanharmadik farigcsálós projektnél tartok. És ezek még csak a beszámozottak!

   Bár balra látszik rajta némi fényesedés, de végül ezt a kulcsot sem újítottam fel. A többes számot úgy kell érteni, hogy akadt a környéken még néhány önként jelentkező, úgymond rozsdalovag, csak nem örökítettem meg őket. Na jó, néhányat lefényképeztem, de vagy nem sikerült róluk a kép, vagy végül nem tartottam őket említésre méltónak.

   Ha már a nem sikerült képeknél tartunk, akkor íme egy nagyszerű példány. Ilyenkor azért elbeszélgetnék a fényképezőgép agyával. Mármint arról, hogy szerinte mégis mire fókuszált. Én mondjuk az ide készülő kerti szerszám tartóra biztosan nem, hiszen az még nincs kész.

   Na ez az a metszőolló, amit - a nyitóképpel szereplővel ellentétben - meg kell néznem. Mikor egy kissé felpuhult a nyomkodása, meg persze az ágakat sem vitte, akkor kezdett gyanús lenni, hogy valami baj van vele. Elsőre fel sem tűnt az olló egyik szárán az a vékony vonal.