A minap azt sikerült megálmodnom (megjegyzem délután, a pincében történő barkácsolás helyett), hogy a múltkor nem talált hosszú és vastag fadarabjaim a szekrény tetején hevernek. Mint az a Terta táskarádió fölött kilógó végekből nyilvánvaló, ez valóban így is van.

   Majd a project folytatásaképp elszedtem a helyéről a biciklit, hogy szabadon megtekinthessem a mögötte elterülő bútorlap készletemet. Mivel nem találtam közöttük alkalmasabbat az első nekifutásra kiválasztottnál, maradtam annál.

   Már úgy értem, hogy ennél, amire az eszterga leendő ágyát alkotó asztallábakat áll szándékomban felcsavarozni. Ekkor még úgy volt, hogy ez most azonnal lesz, csak aztán mikor kiderült, hogy a legnagyobb derékszögű vonalzóm körül van némi hiba, a gépágy megépítése laza hanyagsággal egy másik napra halasztódott.

   Mivel az előbb látott vonalzónak van egy hasonszőrű társa, ami nálánál sokkalta betegebb, így egyszerűen fel sem merült a kérdés, hogy azt is levegyem-e a polcról. Amúgy ott van beakasztva a fogtechnikusi maró motorja mellett látható polcba, ahonnan amúgy akkor szoktam a vonalzókat leginkább leverni, mikor a háttérben látható zöld üveg alján lötyögő denaturált szeszre van szükségem.

   A középpont kereső vonalzó megépítése, majd a szekrény oldalára történő felakasztása után, illetve azért, mert a rókafarkú fűrészt átszereltem a keretes alá, lett itt egy kis hely, ami egyértelműen előrevetíti egy, illetve jelen esetben két derékszögű vonalzó tartó alkalmatosság későbbi megszerkesztését, amihez persze előbb még az kell, hogy helyrepofozzam a vonalzókat. Mert ugye mégis minek felakasztani valamit, ami hasznavehetetlen?

   A nagyobbik vonalzót most talán hagyjuk, mert annak épp csak annyi baja volt, hogy meglazult a két felét összetartó csavar, minek okán épp a lényege, vagyis a derékszögűsége veszett oda. No de ez a kisebbik... Ebben már eleve meg sem húzható az a k*rva csavar! Hogy honnan van ez a szar?

   Meglepő módon az ALDI-ból, ahol is - mivel ez egy német cég - tudtommal normális szerszámokat lehet kapni. Legalábbis a szintén német eredetű LIDL-ben vásároltakban eddig még szinte sosem csalódtam. Nagyon merem remélni, hogy más esetekben az ALDI-ban sem fogok, ugyanis ugyanez, vagyis WORKZONE felirat szerepel az eddig még csak ki sem bontott felsőmarómon.

   Komolyan mondom, hogy egyszerűen nem értem ezt a vonalzót. Egyenesnek mondjuk egyenes, a derékszöge meg majd beállítható lesz, ha csinálok valamit a kiszakadt menetű csavarjával, de az osztásai... Már úgy értem, hogy a centiméter skálája nem onnan kezdődik, mint ahol a matt alumínium rész külső széle van.

   Ekkor még rezgett a léc, hogy mégiscsak az eszterga ágyának megépítése lesz a fő csapásirány, gondolván hadd pihenjen végre az a gép egy rendeset, csak aztán mikor nagyon nem boldogultam a vonalzókkal, kénytelen voltam irányt váltani.

   Ugyanezen okból természetesen a hüvelyk beosztás sem onnan kezdődik, mint ahonnan a vonalzó alumínium része. Mivel a képen látható szegecs behatárolja a vonalzót alkotó két elem egymáshoz képesti mechanikai mozgási lehetőségét, ezért a vonalzó pontossága (a derékszögűségével ellentétben) még csak be sem állítható!

   Mondjuk nem az van ráírva, hogy német (jelen esetben osztrák), hanem az, hogy csak az importőr volt német ajkú. Hogy aztán maga a vonalzó honnan van, az már nem derül ki. Gondolom - mivel ott a legolcsóbb - valahonnan távol-keletről.

   Komolyan mondom, hogy ehhez a szarhoz képest még egy Tesco gazdaságos vonalzó is valóságos műremek! Legalábbis a képbe ellenpéldaként beemelt sárga mérőeszközzel még soha semmi bajom sem volt. Már persze attól eltekintve, hogy hajlamos vagyok leejteni, vagy a munkapad széléről leverni.

   Mivel az eredeti 4-es csavar az 5-ös lyukba kicsi, tépett menettel a többi közé pedig nem volt merszem bedobni, ki meg ugye csavart nem dobok, újravágtam rajta a kissé (?) rozzant menetet. Mit ne mondjak, volt ám erőlködés közben rendesen!

   Ezt a jelen cikk keretében ugyan még nem említettem, ettől azonban még úgy van, hogy valahol a háttérben nagyban készül az esztergához egy csomó kiegészítő. Az egyik ilyen kiegészítő a képen látható, az esztergacsúcs helyére csavarozható tokmány, amit most mint egy amolyan igen egyszerű, valamint a belőle kilógó csavar okán roppant kényelmetlenül használható kézi fúróként vetettem be. Már úgy értem, hogy a vonalzón található lyukak sorjázásához, illetve a harmadik, vagyis a csavarnak szükséges lyuk felfúrásához.
   Amúgy már ebből a valamiből is készül egy normálisabb változat. Már úgy értem, hogy egy saját nyéllel ellátott tokmány, csak ugye ahhoz is kellene az eszterga, mely gép ágyának megépítése helyett most épp holmi derékszögű vonalzók kipofozásával vagyok kénytelen múlatni az időt.

   Komolyan mondom, hogy nem értem. Aztán ahogy ezt negyvenkilencedszerre is kimondtam, egyszer csak azon kaptam magam, hogy az értetlenkedés helyett átálltam felderítő üzemmódba. Vagyis innentől kezdve már nem azon törtem a fejem, hogy mégis mi a fenét kezdjek ezzel az ipari hulladékkal, hanem azon, hogy mégis hogy a csudában jöhetett létre.
   Nos - mint az a selejtek esetében lenni szokott - úgy, hogy a kicsi kínai emberke nem tartotta be a technikai utasításban írtakat. Már ha tudott egyáltalán olvasni a szerencsétlenje... Mert ugye hogyan is kéne kinéznie annak a műszaki részletnek, amit a képen látunk? Nos úgy, hogy a lemez szélén látható vékony fekete vonalnak egyáltalán nem szabadna látszania. Mert ugye az már egyértelműen túlvan az egyes szám előtt fel ugyan nem tűntetett, de attól még ott lévő nulladik vonalon. Na így már nincs rajta mit csodálkozni, hogy vonalat húzni ugyan lehet vele, pontosan mérni azonban már nem.
   Persze ha képesek vagyunk pontosan megsaccolni, hogy hol van a vonalzóban a nullvonal (azért benne, mert tényszerűen az alumínium idom belsejébe esik), vagy nem a nullától, hanem valamelyik már látható számtól indulunk el, akkor ha korlátozásokkal is, de akár még mérésre is használható.
   A vonalzót tovább nézegetve, egy újabb hibás részletre derült fény. Amennyiben egy vonalzón mind hüvelyk, mind pedig milliméter beosztású skála található, akkor az egyik kívülre, míg a másik értelemszerűen belülre kell kerüljön. Ez ugyan a jelen példány esetében is így van, csakhogy mind a két oldalán! Már úgy értem, hogy a vonalzót megfordítva, az átellenes oldalon megcserélve kellene legyen felrajzolva a két skála, hogy az alumínium résznek akár a külsejétől, akár a belsejétől nézve is tudjuk mérni mind a két mértékegységben. Itt meg ugye kívül a centi, belül a hüvelyk, egy szar termékhez illőn természetesen mind a két oldalon. Komolyan mondom, hogy egy ennyire egyszerű valami esetében, én ilyen pocsék kivitelezést még életemben nem láttam!

   Ha valaki rám nyitja az ajtót, kérdvén mi az ördöggel zörgök már vagy fél órája, akkor mit mondtam volna neki? Derékszögűsítek (nincs is ilyen szó) egy amúgy már eleve derékszögűnek vásárolt vonalzót? Na ez aztán tényleg nonszensz...

   Bár összeszereltem őket, és még derékszögűek és relatív stabilak is lettek, ahhoz azonban, hogy mérésre is használhatókká váljanak, újra szét kellene őket szednem, majd alaposan bele kellene műtenem az agyukba.
   Nyitásképp egészen a nullás vonalig kellene köszörülnöm magukat a vonalzókat (mert ugye mindkettő egyformán hibás), majd fel kellene fúrnom a vonalzókon a lyukakat, hogy az immáron hibás pozíciójuk ne legyen útban az új csavaroknak. Ezt úgy kell érteni, hogy a jobb tartás érdekében innentől fogva a két szegecs helyett is csavarok lennének.
   Na most az lehet, hogy ezt a nagyszerűen kidolgozott vonalzójavítási tervemet egyszer még meg fogom valósítani, abban azonban egészen biztos vagyok, hogy nem most! Mi az, hogy miért nem most?

   Azért nem, mert mikor megláttam, hogy a vonalzókba épített vízszintjelzőket képtelenség azonos pozícióba hozni (és nem ám csak így, de bárhogy máshogy letéve sem), na az aztán végképp lenullázta a mára kiosztott munkakedvemet.