Kockarádió
(pusztán a formája miatt)

Mint az a teli szatyorból sejthető, már megint alaposan bevásároltam.

Szerencsére főképp a közértben, és csak kisrészt a piacon, így csak a piszkossága
miatt bezacskózott kockával sikerült szaporítanom a rádiógyűjteményemet.

Miután a kockát alaposan elmosogattam, kitettem a napra száradni.

Persze hiába alakulnak szépen az egyre újabb és újabb listáim, ha egyszer mindig
odakerül melléjük egy újabb. A gerjesztett hangszóró még csak hagyján, hiszen
az egyrészt nem egy egész lista, hanem csak egy tétel a hangszóróim közül,
amit elég lesz épp csak körbefényképezni. De az az apró fekete valami,
amiből le kell gyártanom nyolc darabot, na az bizony már megüli a lelkem.
Mondjuk ha eddig elvolt a mélyládám úgy, hogy a hangszórók előtti rácsot nem
tartotta semmi, akkor biztosan meg lesz még néhány évig az apró bilincsek nélkül is.

Újabb változás a képen, hogy az eddig befőttes üvegben gyökereiket nyújtóztató
nővények immáron kaptak egy saját cserepet. Ezt csak azért mutattam, mert bár
a rádió bemutatásával egyáltalán nem haladok, attól még más egyéb apróságokat
igenis, hogy egésszé kerekítek. Az mondjuk igaz, hogyha továbbra is ilyen lassú
ütemben, akkor sosem lesz vége. Mert ugye ezen a képen is mi van? No nem
a tv-antennára gondolok, mert az nem van, hanem még nincs (illetve még
csak egy piros műszerzsinór), hanem a két zöld palántázóra. Ezekre
ugyanis legközelebb majd csak jövő tavasszal lesz szükség.

Bár magam is úgy érzem, hogy a rendcsinálás terén ennél azért nagyobbakat kellene
lépnem, de attól még igenis, hogy eredménynek tekinthető a palántázó tálcák
előszobáig történő elhozása. Már csak azért is, mert ugye már hónapok
óta üresen álltak, vagyis épp itt volt az ideje az eltüntetésüknek.

Épp mint ahogy ezt a kupacot is fel kellene végre számolnom. Na most ha tegyük fel
botor módra megemlíteném a napelemes kerti lámpást, meg a Harkov borotvákat,
valamint az általam épített index relét, a készülő zajgenerátoromról már nem
is beszélve, akkor majd idővel (szerintem rengeteg idővel) jöhetnék
vissza beszúrni az említett akármikre mutató linkeket.

Innen a messzi távolból őszintén kívánom az elemek csomagolását megalkotó
embernek, hogy a reggeli vizeléskor lássa a fajanszba hullani a p*csét. Ellenkező
nemű alkotó esetében ugorjanak hátra a mellei púpnak. Vannak olyan apró dolgok,
melyek felett részemről - hiába oly aprók - egyszerűen képtelen vagyok napirendre
térni. Mert ugye mi az, hogy valaminek sz*rul, jelen esetben (általam legalábbis)
szinte kinyithatatlanul van megcsinálva a csomagolása? Komolyan küzdenem
kell a papír és az átlátszó lapocska közé szorított négy darab elemért?
Ráment vagy egy percem, mire a hármat kiszedtem. Ne már...

Íme a rádió hátlapja, a meglepő módon még mindig meglévő, az elemtartót
takaró fedéllel. A "még mindig" időhatározót úgy kell érteni, hogy bár
megjárta a rádió a kukáspiacot, de még ennek ellenére is megvan.

Ami talán még ennél is meglepőbb, az a teleptartó érintkezőinek teljes épsége.

A hangszórórács lyukait nemhogy keveslem, de a képen látható lyukak
többsége még csak nem is lyuk! Hogy akkor mégis hogyan jön ki
ebből a dobozból a hang? Na ezt majd mindjárt meghallgatjuk.

Így kell nézni, akarom mondani letenni az asztalra.

Azt kell mondjam, hogy bár nagyon kocka, azonban a formájától
eltekintve, ez bizony igenis szép. Legalábbis a maga módján az.

A BLG Automobile Logistics természetesen nem a kockarádió gyártója, hiszen
ez csak egy a cég logóját hordozó reklámkészülék. A földgömbre emlékeztető
logó pedig a valóságban nem okkersárga, hanem piros, azonban bárhogy
is próbáltam, erről a tényről nem sikerült meggyőznöm a kamerát.

Jó. Megígérem. Nem fogom lemásolni. A b*szogatás viszont már
megengedett, hiszen nemhogy 18, de már 23 éves is elmúlt!

Ha túlzásba nem is vitte a konstruktőr a dolgot, de azért van lába a készüléknek.

Annyira, de annyira le van ellenőrizve, annyira biztosítva van
a minősége, hogy épp csak az adókra nem hajlandó ráállni.

A harmadik matrica a szerző mosogatási mániájának esett áldozatul.

El kell ismerjem, hogy szépre sikeredett az az ív.
No de mi lehet ott felül az az "U" alakú izé?

Már úgy értem, hogy ez.

No persze nem lepődtem meg rajta, hogy az antenna gombja, hiszen erre
már néhány nappal ezelőtt, még a készülék elmosogatásakor rájöttem.

Még jelölés is van rajta, hogy legyen mihez viszonyítani a gombok feliratait.
Ezt csak azért említettem meg, mert már láttam olyat is, hogy nem volt.

Gondoltam mielőtt még el találnám rontani a szétszedéssel, bemutatom a működését.
Amit a videón látni, az működésnek ugyan működés, csak hibás. Mert ugye amint
úgy érzem, hogy végre sikerült ráállnom egy adóra, abban a szent pillanatban
már ugrik is róla odébb. Hogy aztán ez a rádió ilyen-e, vagy
csak hibás, az majd mindjárt kiderül.

Mivel kicsi és hordozható, az antennáját mindenhez odadugva, azt sikerült vele
megállapítanom, hogy a csipogás szerű zavar a kártyaolvasó irányából érkezik.

Na most az, hogy kiszedjem, vagy ne szedjem, az nem kérdés.
Ellenben az, hogy a csavarok kitekergetése után mégis mi
a franctól nem jön szét, az már igenis, hogy kérdés!

Mely kérdésre a választ ezek a kissé gusztustalanul mutató akármik jelentették.

Szóval az úgy volt, hogy nyitásképp próbáltam lehúzni a kék gombokat előre, majd
alájuk néztem, hátha van ott még valami. Miután kiderült, hogy ez nem jött be,
megpróbáltam a panelt a dobozból a bekötő vezetékeknél fogva kihúzni.
Miután ez sem jött be, letettem az asztalra a rádiót, majd meglepve
vettem tudomásul, hogy csak úgy egyszerűen magától kibillent
a dobozkából az egészen idáig rémülten kapaszkodó panel.

Hogy a két fogaskerék mihez csatlakozik, azt nem irigységből,
hanem pusztán csak feledékenységből nem mutatom meg.

Bár láthatóan egy chipes rádió, de ennek ellenére nem bóvli.

Egyrészt kettősforgó van benne, vagyis nem egyenes vevő, ami már csak a kép
jobb sarkában látható 10,7 MHz-es középfrekvenciás sávszűrőből is kiderül.

Aztán ott van még az is, hogy a CXA1191 IC-nek egyrészt rengeteg lába
van, másrészt pedig SONY gyártmány, ami jó ómennek tekinthető.

A modulátor és az oszcillátor tekercsek kivitelezése lehetne szebb is, de ennek
- már ha az induktivitásuk stabil - semmi különösebb jelentősége sincs.

Néhány nehezebb alkatrész töve meg lett kenve ragasztóval. Jelen készülék
esetében részemről ennek nem sok értelmét látom, hiszen ez nem egy
zseb, hanem egy asztali rádió, vagyis ezt nem nagyon viszi senki
sehova, minek okán nem igazán érik gravitációs erőhatások.

A rádióban csak ez az egy szem KF trafó található, ami - mint egyetlen látványosan
beállításra szoruló szerv - (plusz a két trimmer) természetesen nem jól volt beállítva.

Bár nem jöttem rá, hogy minek van odagyűrve az a fekete szivacs (talán valamiféle
rezgéscsillapító szerepe lehet), de - nehogy még hiányozzon alapon - visszatettem.

Mint az ebből a videóból egyértelműen kiderül, mint a cövek, úgy áll meg a rádió
akár még a gyengébb adókon is. Ugyan plomba nem volt rajta, azonban
belepiszkálás nyoma sem látszott, szóval nem tudom. Ha gyárilag
volt félrehangolva, az egy nagyon csúnya dolog. Épp mint ahogy
az sem volt valami szép, ha a félrehangolást valaki utólag követte el.

Ez egyértelműen nem ide való. Hogy akkor miért tettem ide? Nos azért, mert nem
szerettem volna előre megmutatni azt a polcot, amin a már rengeteg kipofozott
apróságomat őrizgetem. Mert ugye amilyen szószátyár vagyok,
még nekiálltam volna őket felsorolni...

Ezt a képet viszont bátran beszúrhattam, hiszen ezt egyszer már mutattam.
A változás mindössze annyi, hogy immáron egy tétellel kevesebb bemutatandó
szerepel rajta. Amennyiben ezt a tíz tételt zsinórban szétszedném, már úgy értem,
hogy közülük legalább naponta egyet, akkor még két hét sem kellene hozzá, hogy itt
végre újra rend, akarom mondani teljes üresség legyen. Ez, bár nem látszik nagy ívű,
illetve teljesíthetetlen tervnek, de nekem az ilyesmi sajnos nem szokott összejönni...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.