LB24-es (illetve LB37-es) "kurblis" telefon
(mégiscsak lencsevégre került egy példány)

A tárgyak - mint azt már megszokhattuk - szétszedésük előtt az előszobában
állomásoznak. Jelentem az előszoba immáron megtelt. Ez már a konyha.

Mire behoztam boncolni (néhány hét volt csupán),
már kezdett egészen rántott hús illata lenni.

Ez egy LB24-es típusú telefon készülék. Ezen a készüléken eredetileg nem 35-ös
mintájú beszélő van, hanem olyan mint a CB24-esen. Az idők folyamán egyes
részeket megtartottak (lásd az elpusztíthatatlan fémházat), míg más részeket
lecseréltek. (például a bonyolult felépítésű 24-es beszélőt) Időnként persze,
mikor már elég nagy volt a változás, olyankor már típusszámot is cseréltek.
Valamint több gyárban is készült, természetesen kissé eltérő változatokban.

Íme némi magyarázat, hogy minek is van kurbli a telefonon.

No de mit is jelent az, hogy LB? Az LB annyit tesz, mint Local Battery, azaz helyi
telep. A CB meg azt jelenti Central Battery, azaz központi telep. Ez utóbbi elven
működnek a telefonjaink, LB elven meg például a gyerek drótos játéktelefonja.
A központi telepnek akkor van értelme, ha van központ. Mikor nincs központ,
nincs is több készülék, akkor a helyi telepes megoldás az értelmes választás.

Íme a készülék megvalósított kapcsolási rajza. Ha felemeljük a kézibeszélőt, akkor
a hallgatóval (az indukciós tekercsen keresztül) sorba kötött mikrofonáramkör
kapcsolódik a vonalra. A vonalon nincs egyenfeszültség, egyenáram csak
a mikrofon áramkörében folyik. A telep helyi, hiszen erről szól az egész.
Mivel a szénmikrofon önmagában nem szolgáltat jelfeszültséget, csak egy
teleppel sorba kötve hangáramot, ezért kell hozzá a helyi telep. Az indukciós
tekercs több célt is szolgál. Egyrészt mivel a mikrofon + telep + tekercs egy zárt
kisimpedanciás áramkör, ezért egy esetleges túlfeszültségtől (például zárlat az
elektromos hálózattal) nem sül össze a mikrofonban a szénpor. Másodsorban
önhang csökkentő szerepe is van, hogy ne kiabáljunk feleslegesen a saját
fülünkbe. Harmadrészt egyenáramúlag leválasztja a hallgatót. Ez azért
kell, mert a hallgatóban az egyenáram egyirányú membránelmozdulást
okoz, amitől a membrán (szerencsétlen esetben) egyszerűen felakad
a mágneses körre (vagy éppen eltávolodik tőle). Ilyenkor nem fog
szólni, illetve csak halkan, vagy torzan. Valamint az egyenáram
szerencsétlen esetben lemágnesezi a hallgatóban található mágnest.

Aztán volt még olyan központ is, aminek Rural volt a neve. (jobb oldali ábrarészlet)
Ehhez ugyan kurblis telefon illett, azonban központi teleptáplálású volt.

Már megint kerülgetem a feladatot. Most is azt játszom mint mindig. Keresek
valami más, szintén nagyon fontos teendőt. Például az Orionton táskarádiót
már szétszedtem, csak nem volt füle. Majd az is meglesz, de most (illetve
múltkor) a Velka varrógép boncolásánál a bőr vállszíját találtam meg.
Gondoltam kerüljenek már végre helyükre a dolgok. Nos tessék.

Tovább folytattam a mosott ruhák halmozását. Már túlér a kupac az ágyon.
Nem ám sorban szedem le a ruhákat, hanem összevissza.
Asszony szegény nem győzi válogatni...
De térjek csak vissza a telefonhoz.

Ebben a telefonban az a jó, hogy nem az enyém. Vagyis ha kész, vissza kell vinnem.
Nincs gond a sorsát illetően, s az általa elfoglalt hely is egyből felszabadul.
Amúgy volt nekem ilyenem a pincében, direkt szétszedési célra,
csak betörtek a pincébe és ellopták. Két Salgó toronyra
való kacatból csak ezt a készüléket, és a mellette
(félig) látható fadobozos különcsengőt vitték el.

1980 augusztus elsején álltam munkába. Jó régen volt, de technikai szempontból azért
már a modern időkben. Persze a telefonok még tárcsásak voltak, s a modemek is még
akusztikusak, és a telefonközpontok nagy részét is villanymotor hajtotta, de azt azért
nem gondolná az ember, hogy még szereltem LB (vagyis kurblis) telefont. És nem
csak úgy szereltem, hanem felszereltem! Nem ám vidéken, hanem a fővárosban!
Ennek oka, hogy ha valami baj van, mondjuk nincs áram, vagy lebombázták
a telefonközpontot, de a drótok azért még épek, akkor az LB összeköttetés
még működik. Vagyis rendőrség, katonaság, tűzoltóság, polgárvédelem
voltak a fő fogyasztók. Ami nekem dereng, hogy szereltem, az persze
már egy ennél jóval modernebb készülék. Púpos bakelitházas, de
ez a lényegen nem változtat. A mikrofon áramkörhöz való helyi
telep két darab un. légző elem volt. Ezeken volt egy kupak,
amit használat előtt le kellett vágni. Ettől, illetve a bejutó
levegőtől indult meg az elemben az energiatermelés.

Ez ugyan az a ház mint a BHG 1/2-es soros, vagy a CB24-es, vagy a régiféle
kollektív jelfogó doboza. Itt annyi a különbség a CB24-hez képest, hogy
ezen a készüléken a tárcsa helyén (az induktor miatt) van egy púp.
Természetesen azért, hogy legyen hely belül az induktornak.

Az LB rendszerű készüléknek tipikusan négy erű a készülékzsinórja. Míg a piros-kék
a vonal, a sárga-fekete a helyi telep. A két légző elem egy dobozban volt a falon,
a telefon csatlakozó mellé szerelve. Én már csak műanyag tartót szereltem,
de még láttam fa tartót is. A 80-as években még volt üzemben olyan
főnök-titkári telefonrendszer, melynek készülékei még fából
voltak, díszes fémkeretes feliratokkal. Persze így utólag
lehet sajnálkozni, hogy miért nem mentettem meg.

35-ös mintájú beszélő. Mit is jelent ez pontosan? Valamikor régen (1924 előtt) már
rengeteg volt a telefonkészülék, és mondhatni ahány annyiféle. Ezt megelégelte az
akkori távközlési óriás (Magyar Királyi Posta), és a szerelési javítási problémákat
 megoldandó, készüléktípusokat rendszeresített. Az első hullám 1924-ben volt.
A következő 1935-ben, ez volt a bakelit korszak kezdete. Majd 55-ben
lecserélték (illetve rendszeresítették) a CB55-ös készülékeket.
Ezek a telefonok annyira masszív konstrukciók voltak, hogy
a megmaradt példányok a mai napig működnek. Ellenpéldának
ott a CB67-es, ami könnyen törik, a CB76-os, amiben a panel esik
ketté, illetve a CB811-es, amelyben beég az automata mikrokapcsolója.

Ezzel a különös formájú zárral van bezárva a készülék doboza. Vagyis nem csavart
kell kitekerni, hanem csak el kell fordítani a középső kerek valamit. Ehhez a nemes
feladathoz persze létezik egy speciális kulcs, ami gyakorlatilag egy olyan valami,
amiből kilóg két apró pöcök. Persze nincs az az iparos (buherátor, ügyfél, vagy
akár gonosz gyermek), akit egy ilyen zár bármiben, akár csak egy pillanatra is
meg tudna torpantani. Kisolló, fadarabban két szög, csípőfogó két hegye, ezek
mind-mind könnyedén kinyitották ezt a zárat. Vagyis azt mondhatnánk rá, hogy
értelmetlen és persze felesleges is egy ilyen zár, pedig egyáltalán nem az. A régi
időkben ugyanis még ennyi is elég volt hozzá, hogy valaki ne merjen belenyúlni
abba, amibe nem szabad belenyúlnia. Jó példa erre, hogy a 80-as években egy
villanyszerelő hozzá nem mert nyúlni a telefondróthoz, méghozzá pusztán
azért, mert nem volt szabad! Manapság (demokrácia sej) az emberek
számára a tilos szó már egészen egyszerűen nem jelent semmit.

Még valamikor nagyon régen az iskolában egy öreg szaki... De mi is az a szaki?
Szakember. Szaktanár. Tehát nem valami iskolából (tanárképző) kiesett emberke,
hanem egy oktatási képességekkel is bíró (tud értelmesen magyarázni), jelen esetben
telefonszerelő, aki szakismeretet oktat. Szóval ő mesélte egyszer, hogy a telefon
csengőjének két harangja nem csereszabatos, mert nem egyforma. Mégpedig
az a különbség a két csengő között, hogy különböző hangmagasságokra
vannak hangolva. Mindezt azért, hogy szép (kellemes) hangú legyen.

Mikor már nem királyi volt a posta, hanem csak úgy egyszerűen posta, akkor a KIR.
betűkombinációt pontozóval kiütötték (kiüttették) a feliratból. Egyszerűbb (és pláne
gazdaságosabb) volt, mint új szerszámot gyártani. Manapság meg arculatváltás,
illetve márkaépítés címszóval néhány évente lecserélnek a cégnél mindent,
a nyomtatványoktól kezdve a céges logón át, a színvilágig bezárólag.
A hülye fogyasztó meg észre sem veszi, hogy végül is
ő fizette az egész procedúrát...

Eredetileg persze vászonborítású volt a zsinór, csak az idők folyamán elkopott.

A 24-es mintájú beszélő helyett 35-öst kapott a készülék, az egyszerűbb formájú
beszélőhöz pedig egyszerűbb formavilágú automata villa dukál. Persze az idők
folyamán volt ennek a készüléknek annyi változata, hogy van is valahol hozzájuk
egy barna kapcsolásos könyvem. Ezt vagy elajándékoztam, vagy eltemettem mélyre.

Például tekintsük meg ezt a régi képet, ami a pincéből ellopott készüléket mutatja.
24-es doboz, 35-ös beszélő, 24-es mintájú számtárcsa, és bár a képen nem látszik,
de ez a telefon is kurblis. Méghozzá úgy, hogy nincs ott a dobozon az induktor
púpja, vagyis valami lapos szerkezet volt beleépítve. Kár ezért a telefonért...

A készülék alja. A balra látható "X" alakú benyomás merevítés. Nem dísznek, hanem
az induktor nem kevés súlya miatt van. Persze nem az eredeti készülékaljba
préselték bele, hanem egy toldalék lemezbe. Gondolom csak azért,
mert nem akarták piszkálni az eredeti gyári présszerszámot.

A gumiláb oda van szegecselve. Nem akarom folyton szapulni ezt a modern kort,
de csak felvetődik bennem a kérdés, hogy hogyan is van az, hogy valamikor
régen még tudtak tartós műszaki gumit gyártani. Merthogy ez a láb,
na ez bizony már több mint 50 éve tartja magát!

Elsőre valahogy nem akart kinyílni, de aztán csak rájöttem a nyitjára.

Egyszerű szerkezet. Szakavatott szem számára jól átlátható.
Persze ez nem csoda, hiszen alig van valami a dobozban.

Akkor lett piszkos lett az ujjam, mikor óvatlanul belenyúltam az induktor
fogaskerekébe. Aztán ezt még legalább harmincnyolcszor elkövettem.

A készülékház felső részében van a csengő és az automata rugócsoportja.

Az alsó részbe került az induktor, az indukciós tekercs, és a szorítósáv a zsinóroknak.
Sehol egy processzor! Tudom, hogy öreg vagyok, de én szerettem ezt
 a világot. Van neki valami bája, a maga egyszerűségében.

Íme az induktor. Ha megtekerjük a forgórészt gyorsító áttételen keresztül meghajtó
kurblit, akkor épp megfelelő feszültséget szolgáltat az ellenoldali telefonkészülék
csengőjének számára. Vagyis ez egy váltóáramú dinamó. Mikor az egyik ipari
tanuló tekeri, miközben társa a rákötött drótokat odaérinti a padtárs csupasz
bőréhez, olyankor ez bizony elég megrázó élmény tud lenni. Az áramütést
elszenvedő egyénből először izomrángást, majd kicsivel később komoly
pofozkodási hajlamot vált ki. Az induktort most egyszerűen
nincs kedvem szétszedni. (ilyen is előfordul)

Legyen a témában elég, ez a telefonos könyvemből kiollózott műszaki rajz.
Majd ha egyszer a kezembe akad egy ilyen patkómágneses
induktor akkor majd azt is jól felboncolom.

Az induktor hajtótengelyének belső végén van egy érintkező. Mikor a kurblit
megtekerjük, kinyit. Amúgy meg magát az induktort zárja rövidre. Ez azért
kell, mert az induktor sorba van kötve a csengővel. Ha épp nem tekerjük
(várjuk, hogy csörögjön), ne vegyen el feleslegesen az induktor
tekercsének ellenállása a másik készüléktől
érkező csengető feszültségből.

Szép ez az indukciós tekercs.
Szinte kínálja magát, hogy áttekercseljem.
Szerencsére (szerencséjére) (szerencsémre) semmi okom rá.

Mivel ekkor még nem találták fel a nyomtatott áramkört,
ezért papírbakelit lapra, csavaros szorítókat szegecseltek.

Ide fut be a vonal, ami jelen esetben a másik készülékhez menő két vezetéket jelenti.
Az itt épp nem látható fekete drótszál a kézibeszélő szorítójához van kötve, hiszen
ő hozza a helyi teleptől a mikrofonáramkör működéséhez szükséges feszültséget.

Az automata villa felfüggesztése igen masszív. Kicsit talán túlzásba
vitték a zsírozást a gyárban, de a készülék kora őket igazolta.
Már úgy értem, hogy ez a mechanikai részlet mind
a mai napig nyikkanás nélkül üzemel.

Természetesen az induktor is jó alaposan be van zsírozva.
Belepiszkálásom alkalmából a felhasznált zsír egy része
az - induktor - kezem - törlőrongy - útvonalon távozott.

Innen kell elvezetni a drótokat a pofozkodásra ingerlendő tantársig,
vagy az ellenállomás csengőjéig. De valljuk be, ez utóbbi
egy gyerek számára azért nem annyira érdekes...

Íme az előbb említett, az induktort magát tekerés hiányában rövidre záró érintkező.

Ez meg mi? Nincs itt semmi, amihez a drótok tartanának.

A készülék eredeti kapcsolási rajzán (ez némileg eltér a korábban látottól) nincs
semmi, amihez a meghurkolt piros drót tarthatna. Ellenben a korábban beszúrt
másik rajzon látható, hogy ide egy 1 mikrós kondenzátor jön, méghozzá
abban az esetben, ha a készülék Rural központhoz csatlakozik.

Vázolom a feladatot. CB vonalra rádugva csörögjön, fel lehessen venni ha csörög.
Persze felvenni most is fel lehet, de beszélni is lehessen rajta. Ennyi az egész.
A belső korhűsége teljesen érdektelen. Először is kell egy kondenzátor.
Szerencsére éppen van is. A múltkori BHG készülékből maradt ki.

Mielőtt lerombolom, gondoltam bemutatom hogyan is szól a csengő az induktor által
termelt feszültségről. Hogy ez összejöjjön, a vonalvégi ellenállomás készülékét
(pontosabban szólva annak csengőjét) egy darab kék dróttal szimuláltam.

Mikor tekerjük a kurblit, akkor a saját készülékünk csengője is csörög. Ez nem hiba,
ennek így kell működnie. Mivel itt nincs vonal (akár központ sincs), ezért nincs
tárcsahang se, hiszen nincs ami adja, így csengetési visszhang sincs. Hogy
tudjuk, hogy az ellenállomás készüléke csörög, ezért az egész miskulancia
sorba van kapcsolva. Itt az induktor és a saját csengőnk, vonal, a vonal végén
pedig az ellenállomás csengője. Ha megtekerjük a kurblit, mindkét csengő csörög.
A sajátunk hangja azt jelzi vissza, hogy folyik a hurokban áram. Persze folyik akkor
is, ha a hívott készülék csengője ki van kapcsolva, vagy mondjuk rövidzáras a vonal.

A múltkor boncolt, majd össze is szerelt ventilátor azóta is itt hevert a szoba közepén.
Gondoltam ha már úgy is lemegyek a pincébe (hátha találok még egy 76-os panelt)
egy füst alatt leviszem ezt is. Kapott egy nagy nejlont, ne legyen már
újra koszos. Ha már egyszer olyan szépen kimostam...

A szegecselt csavaros szorítók másik vége forrasztó fülben végződik.
Ide vannak bekötve (forrasztva) a készülékből jövő drótok.

Eredetileg így volt bekötve.

Én egy kicsit átrendeztem a drótokat, mert a CB üzemhez helyi telep nélküli,
egyszerűen szólva soros hallgató mikrofon áramkör kell.

Lehet, hogy nem korhű, de ha egyszer nincs itthon vászonkábelem...
Persze ha volna, akkor sem lehetne a végére felnyomni
a manapság használatos plugot.

Addig addig agyaltam, míg a végén kivágtam az összes drótot.
Persze ez nem sok mindent jelent, mindössze az induktort, illetve
az indukciós tekercset. Ha találok még egy CB76-os készüléket
donornak, vagy legalább egy kósza panelt, akkor normálisan
lesz megcsinálva. Ha nem találok, akkor viszont nem.

Mivel nem ezt kerestem, elsőre találtam egy 811-es tárcsás készüléket. Persze nincs
ebben semmi érdekes. Már ha csak az nem, hogy ő eddig azért nem szerepelt
a szétszedtemben, mert azt hittem, hogy nincs belőle példányom. Még
örültem is, mikor találtam belőle egy zöldet. Most meg tessék!
Nem keresem, erre itt van. Bezzeg CB76-os panelt,
na azt nem találtam a sok lom között...

Persze nem igazán hatott meg a panel hiánya, hiszen a CB elvű telefon működéséhez
az egyértelmű alkatrészeken kívül csak egy a csengővel soros kondenzátorra van
szükség. Az indukciós tekercs helyére csavaroztam a kondenzátort, a drótokat
meg beforrasztottam értelemszerűen. Kész is van a telefon. Ha lenne tárcsa,
akkor annak az impulzus rugóit sorba kéne kötni a beszédáramkörrel,
a csendesítő (rövidre záró rugóit) pedig párhuzamosan.

Mivel a múltkor is kiszedtem egyet, most már két szép indukciós tekercsem is van.
Na most ezekből vagy lesz valami, vagy nem. Például ha egyszer tranzisztoros
rádiót építenék, akkor ez pont jó lenne bele meghajtó, illetve kimenő
trafónak, mert ez legalább emberkézhez szabott méretű.

Ez kész. Jöhet a próba, aztán mehet vissza a gazdájának. Újabb ficak foglaló
lommal lett kevesebb. Mert bizony ezekből annyi van, hogy nem is
állok neki felsorolni őket. Mert ha igen, majd jöhetnék
vissza beszúrni a rengeteg sok linket.

Sikerült a műtét. CB vonalról is csörög a készülék. Persze nem csak csörög,
hanem beszélni is lehet vele a vonalon. Mondjuk tárcsázni azt
nem (hiszen nincs is tárcsa), de ez nem is volt cél.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.