BHG 1/2-es soros rendszerkészülék
(átalakítás)

Azért áll itt ez a gyönyörűség, hogy ne mindig trendi vackok legyenek.
Ez kérem egy úgynevezett BHG típusú 2/1-es soros berendezés.
Három készülék, egy vonal, a készülékek pedig sorba kötve.

Persze a sürgősség, vagy mondom inkább úgy, hogy az útban lévőség
okán talán nem a BHG izét kellene csesztetnem, hanem inkább azt a
CB55-öst kéne végre valahára rendbe tennem, ami a zacskóban van.

Vagy mondjuk ezt a Philips kétbeszélős lomot, melyet az alatta elterülő
doboznál fogva már többször is sikerült kirúgnom a szoba közepére.

De akkor is előrébb lennék, ha a szobai ventilátort összeszerelném végre poraiból.
Keringek a lakásban körbe-körbe, hátha találok valami szívemnek
kedvesebb szétszedni, vagy éppen összerakni valót.

Ezt a varrógépet például csavar mentesíteni kell, aztán kuka.
Szegényke...

Ezt a telefont pedig már rég ki is mostam, így most már csak össze kéne raknom.
Vagy megvárom míg ráolvad a kályha tetejére, és akkor nem kell összeraknom.

Ellenben a kályhát kell, mert a múltkor sikerült róla feltépnem az egyik csempét.

Elég volt a keringésből! Ha nem állok neki most rögtön, akkor sosem lesz kész!
A feladat az, hogy ez a telefon használható állapotba kerüljön.
Csörögjön ha hívják, lehessen vele tárcsázni, és
működjön rendesen a beszédáramköre.

A készülék a konnektora kivételével meglepően eredeti állapotában maradt fent.
Mint látható, a zsinórjának szövetborítása van. Persze ez nem az eredeti zsinór.
Ennek a készüléknek eredetileg sok eres csatlakozó kábele volt, mert ez még
nem a digitális kor szülötte. Mikor ez készült, még nem a test + órajel + táp
+ adat vezetékezés volt, hanem minden funkciót külön vezetékeztek be.

Van egy formája, az már biztos! Maga a készülékház tiszta egy merő vasból van.
A forma és a kivitelezés látványosan a CB24-es készülékről lett megmintázva.
Ezt a vasdobozt amúgy igen sokféle célra használták. Gondolom mindent
túlélt a nyomószerszám. Vagy ki tudja? Lehet, hogy egyszerűen
csak nem akartak elszakadni egy jól bevált formától.

Nem! Ez a telefon Norbi kollégám tulajdona!
Vagy legalábbis ő nyomta a kezembe.

Micsoda szépséges ívelt szegecskivezetése van a készülékházon
keresztül ennek a kábelnek... Megadták a módját, az már biztos!

BHG Budapest.

Nem esik szét a készülék mikor kinyitjuk, mert összetartják a zsanérok.
Persze ez egyben azt is jelenti, hogy majd ki is kell nyitni.
Már úgy értem, gondoltak a javítás lehetőségére.

A CB24-es készüléken sokkal szebb az automata villája, de a CB35-ös mintájú
kézibeszélőhöz az a forma passzol. A tárcsához nem egyszerű eset hozzáférni,
mert az alsó tartócsavarjához egyszerűen nem lehet odaférni. Illetve oda lehet,
de csak akkor, ha leszereljük a készülék dobozáról a tárcsadobozt tartó lemezt.

Az automata villa forgópántja olyan masszív, hogy akár rá is ülhetnék. Maga a villa
ötös laposvasból van. Mit tudtak ezek a béhágés fiúk a tervezett élettartamról?
Vagy semmit, vagy azt az utasítást kapták, hogy 150 évre kell tervezni.

Nem is tudom, hogy műfajilag hová sorolandó ez a készülék. Talán az "ahogy esik,
úgy puffan" a leginkább ráillő meghatározás. Ami épp volt raktáron, a kor divatja
szerint összelapátolva. 24-es ház, 35-ös beszélő, látjelző, vászonzsinór, valami
gombok a raktárkészletből. A hiányzó részek meg kikalapálva laposvasból.
Mindezektől eltekintve azt kell mondjam, hogy ez bizony nagyon állatul
néz ki! Garantálom, hogyha egy ilyen van az asztalon, az nagyobb
figyelmet kap, mint egy GPS-es mobiltelefon beépített csinos
titkárnővel, valamint automata grillezős ügyféldarálóval.

Nem egy érintőképernyő. A formatervezés is csak annyi, hogy a gombok átférjenek
a számukra vágott lyukon, de azért van neki valami varázsa. A látjelző pedig arra
szolgált, hogy mutassa ha foglalt a vonal. (beszélnek rajta a másik készülékről)

A látjelző ablaka - épp mint ahogy a jobb oldali tartócsavar - mára már hiányzik.
Figyeljük meg a készülékház szépséges és kellemes tapintású zsugorfényezését.

A készülék alja. Nincs épp agyonfeliratozva. Sehol egy CE jelölés, csak a sorszám.
Ha a kerek mezőben a szám az évjáratot jelenti, akkor 1953-ban készült.
A gumiláb meg nem sikerült valami jól, mint ahogy a kép se róla.

Egy csavar tartja össze. Ha azt kitekerem, akkor kinyílik a doboz.

Íme a készülékház felső részébe épített alkatrészek. Mivel a látjelzőnek
már volt egy külön saját szétszedtemje, ezért nézzük a többi részletet.

A gombsor azért van összekötve az automatával, hogy valóban automata legyen.
Vagyis mikor a helyére tesszük a kagylót, akkor automatikusan
kiugrik az éppen benyomott gomb.

Az automata rugócsoportja. Mindössze annyi a dolga, hogy mikor felvesszük
a kagylót, akkor a beszédáramkört (és a tárcsát) kapcsolja rá a vonalra,
ha pedig letesszük, akkor a csengőt, ami jelen esetben egy zümmer.

Azért hívják ezeket a készülékeket sorosnak, merthogy sorban vannak felfűzve
a kábelezésre. Amely készülék előrébb van a sorban, az el tudja venni a vonalat
az utána következőktől. Részemről 2/6-os volt a legnagyobb kiszerelés amit még
láttam belőle tanonc koromban. A 70-es évek végén ez (és a hasonszőrű társai)
rendszer már olyan öregnek számított, hogy mikor át kellett helyezni egy még
működő példányt, akkor behívták dolgozni nyugdíjból pár napra
Zsemlye bácsit, aki még értette a kábelezését.

Ezek itt a készülékház aljában található alkatrészek. Jól átlátható szerelés, ami
ráadásul hatalmas alkatrészekből van. Emberkézhez szabott. Persze ezzel az
alkatrész és szerelési technológiával egy számítógép nem fért be a szobába.

Színes cirmos vásznas szigetelésű drótok, méhviaszban kifőzött cérnával kivarrva.

Hátul keresztben van az indukciós tekercs, mellette jobbról a zümmer.
Balra elől (a szürke tömb) egy kondenzátor. Valószínűleg a csengőhöz van.
A jobb alsó sarokban van egy kis tekercs. Bevallom nem tudom mi dolga van itt.
Biztosan megvan a készülék kapcsolási rajza valamelyik régi könyvemben, de most
egyszerűen semmi kedvem előásni. (vagy már el is ajándékoztam azt a könyvet)
Mikor ezen cikk felújításával (hiányzó linkek pótlása) voltam elfoglalva, na
akkor már be volt szkennelve az említett könyv, csakhogy az idetartozó
anyag lehet belőle vagy tíz oldal, ezért újra nem foglalkoztam vele.

Ide volt eredetileg bekötve a sok eres készülékzsinór. Persze már nincs, hiszen
a gazdája egy szem készüléknek használta ezt a rendszerkészüléket, és akkor
egyszerűen semmi értelme sincs a sok eres vastag (kényelmetlen) kábelnek.

Kapcsolási és huzalozási rajz. Ha jól olvasom, akkor az előbb említett kis tekercs arra
szolgál, hogy ő pótolja (szimulálja) a helyi teleppel (központi egység) együttműködve
a telefon vonalat (illetve a CB távtáplálást), mikor nem a városi vonalon (azaz kifelé)
beszélünk, hanem házon belül kommunikálunk egy másik készülékkel. Hű de bonyi!
Szóval ezekből a készülékekből többféle rendszer is volt. Volt olyan, aminek volt
központi egysége. Ez egy faládika volt a falon. Volt rajta csengő, meg furcsa
piros fekete nagyméretű látjelző, tápegység, éjszakai kapcsoló. (portára)
Aztán volt olyan, ami a telefon vonalon keresztül volt távtáplált.
Ez nem tudott semmi különösebb kunsztot, nem is volt
hozzá központi doboz, csak a készülékek.
De ezekhez már fiatal vagyok...

Néhányan egészen egyszerűen nincsenek tisztában a beállító csavar fogalmával.
Ha csavar, akkor az azért van, hogy tövig be legyen tekerve! Persze így
(mint ahogy a képen van) soha meg nem fog szólalni a zümmer.
A beállító csavarral teljesen neki van tolva a rezgőnyelv
az elektromágnesnek, s meg sem tud moccanni.

No de nézzük meg közelebbről, hogy mi baja van még ennek a készüléknek. Az igazi
baja valahol a mikrofon áramkörben van. Norbi kolléga próbálta másik mikrofonnal,
de ez sajnos nem jött be. Valami egészen szokatlan jelenséget produkál ez a telefon.
Elsőre mondjuk én is a mikrofont okoltam. Persze nem a mikrofon a hibás, hiszen
nem lehet oly egyszerű az élet, hogy simán megússzam a mai napot a mikrofon
cseréjével. A mikrofont a beszélőből kiszedve, egy darabig továbbra is van
vonal, ami idővel iszonyú recsegések közepette megszűnik, majd minden
különösebb ok nélkül, minden külső ráhatás mellőzésével, újra vonalat ad
a készülék. Vagy a változatosság kedvéért rémisztően hangos recsegésbe kezd.
Mindezekre semmi hatással sincs, ha közben piszkálgatom az alkatrészeket.
Leltem pár apróbb hibát, de a kijavításuk nem járt semmi eredménnyel.

Például ahová a nyíl mutat, onnan hiányzott egy alátét, ezért bármennyire is volt
meghúzva az a csavar, nem fogta oda a vezetéket. Persze mikor ezt kiszúrtam,
megrángattam az összes többi vezeték bekötését. Eredmény persze semmi...

Mint valami kis állat gerince a bordákkal, úgy néz ki a kábelvarró cérna ha kiszedem.
Merthogy úgy döntöttem, a cél szentesíti az eszközt. Nem a készülék belsejének
eredeti állapota a cél, hanem a készülék működőképes állapotba hozása.

Először úgy gondoltam, nem rombolom le egészen, csak úgymond kiszedem belőle
a felesleges drótokat, hogy csak a szükséges áramkörök maradjanak a jelútban.
Mert minek az a sok felesleges drót meg kontaktus? Aztán a telefon úgy
döntött, hogy márpedig ő meg akar halni. Én meg ráhagytam...

Kidrótoztam az egészet. Titokban csendben alakul az asztalon a rumli. Volt egy
olyan tervem is, hogy maradnak az eredeti alkatrészek, de aztán elvetettem.

Lementem inkább a pincébe túrni valami modern telefonba való panelt.
CB67-es csengő már van, panel az persze nincs.

Találtam tárcsát is, de csak azért, mert nem ezt kerestem. Kéne már rendeznem egy
"telefonos cuccok" feliratú dobozt, és akkor legközelebb nem kéne turkálnom.

Erre a dobozra kifejezetten az van írva: Telefonos cuccok
Persze egy panel nem sok, annyi sincs benne!
Akkor ennyit mára erről az ötletről.

Aranyapám! Te leszel a donor! Kiáltottam fel mikor kinyitottam ezt a dobozt.

Közben találtam piezo mikrofont, bár ezt nem is kerestem.
Ugyan nem korhű, ellenben kristálytiszta hangja van.

A múltkori pincefelújításból kimaradt ez a sarok. Ez is egy szép nagy project lesz.
Egyrészt ki kéne innen lomolni. Aztán le kéne flexelni a falról a fölös csövet.
Van még egy útban (a kuka felé) lévő lerohadt csap is a falon. Aztán be
kell tömni a lyukakat, majd ki is kell festeni. Mindezek után jöhet
az aljzatbeton pótlása. Ha majd ezzel mind megvagyok, csak
akkor következhetnek a polcok, majd vissza a lomok.
Én meg már abba belefáradok, ha mindezt leírom!

Erről beszéltem a CB76-os készülék boncolása kapcsán. A panel a közepén van
felfüggesztve, a trafó meg a panel szélére van szerelve. Első odacsapásra erőből
(tömeg x gyorsulás) eltöri a trafócska az amúgy igencsak szar minőségű panelt.
Mondanám, hogy kit érdekel már ez? De ha egyszer most épp én vagyok
a szenvedő alany! Mondjuk nem bonyolult helyrehozni a törést.

Csak kihúzok a fiókomból valami vastag drótot, majd megpatkolom vele a panelt.

Mivel a készülék alja fémből van, nekem meg nincs kedvem furkálni, meg
távtartókkal szerencsétlenkedni, ezért a lehető legegyszerűbb megoldást
választom. Kell a panel alá egy gumilap. Mire jó a használt egérpad?
Úgy látom, hogy ismét sikerült megideologizálnom,
hogy miért is teszek el mindent.

Azért az nem akármi, hogy a CB24-es mintájú készülékaljba, konkrétan milliméterre
passzol a CB76-os készülék panelja. Még a panel szélének gyári lekerekítései is
stimmelnek! Ráadásul ahol a panelen a rögzítésnek lyuk van, pont ott van
a készülék alján egy menet. Ennyi egyezés azért nem
lehet a véletlenek játéka!

Nem szarozok a CB67-es csengővel (fel sem hoztam a pincéből), hanem beszerelem
a kibontott zümmert. A csengő amúgy sem fért volna el, hiszen a készülék
tetejében lévő kapcsolósor rugócsoportja épp rácsukódott volna.

A zsugorhüvely semmiképp sem korhű, de a korhűség most nem is cél.
A cél az, hogy minél előbb készen legyen e készülék, és mehessek végre aludni.

A vonalat hozó készülékzsinórt és a kézibeszélő zsinórját már a helyére is dugtam.
A tehermentesítés sem korhű, de adott esetben semmi értelme sem volna cérnázni.

A tárcsa irányából érkező kábel nem ért el a panelig. Vagy leszedem a tárcsát
és kicserélem a kábelezését, vagy egyszerűen megtoldom a vezetékeket.
Köztes megoldásként a használaton kívül helyezett rugócsoportok
lábait használtam fel a toldáshoz, mint forrasztócsúcsokat.

Innen már modern színes vezetékekkel megyek tovább a panelig.

Még az automatát kell bedrótozni. Érdemes megfigyelni a rugócsoport rögzítését.
A két anya meghúzásának arányával lehet szabályozni, hogy milyen
szögben álljanak a rugók az őket mozgató valamihez képest.

Kellett még két szál piros drót a csengőig (tudom, zümmer) és ahogy nézem, már
mindent be is kötöttem. A CB76-os rajzát is bedugtam a drótok alá, hogyha
valakinek esetleg egyszer a kezébe kerül ez a készülék, akkor ne
engem szidjon, hogy nem érti mi hogy van bekötve.

Még egy utolsó próba, hogy csörög-e a készülék. Jelentem csörög. Persze mint
az már lenni szokott, mindig elfelejtem kihúzni a többit a konnektorból...

Ha szép épp nem is lett, mindenesetre működik. Persze a csöngő (ami egy zümmer)
csak itthon szólt. Másnap a kollégának (akié a készülék) újra be kellett állítania.

Ahogy erre a szintre eljutottam menten meg is állapítottam, hogy most már aztán
tényleg elkezdhetem csinálni a rendet. Ami talán a legcsúnyább az egészben,
az az asztalom polcán éktelenkedő kistányér, mert ugye annak
aztán tényleg nem sok köze van egy telefonhoz.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.