Barkácsolt rádió
(fekete műanyag doboz a piacról)

Idén sok rádió szétszedés lesz, mert sok rádió van a szobában. Ha rájuk pillantva
elmondhatom, ez is meg az is volt már fotózva, megerősíttetek abbéli hitemben,
hogy haladok. Persze ennek - mint ahogy többi hitnek is - nem sok alapja van.

Nézzük mondjuk ezt a polcot. A RIGA 302-est már szétszedtem. Az URH-s sávos
kisrádióval pedig egy puszta szétszedésnél komolyabb terveim vannak. (persze
lehet, hogy nem) Ott az a fekete valami a szkennertől balra. Ha azt onnan
eltűntetném, akkor elérhető közelségben lenne egy kis hely a polcon.
Amúgy nem tudom észrevetted-e (nehéz nem látni), hogy nálunk
még a szerencsemalacnak is mekkora mackója van. (jobbra fent)

A rádió alatt régi igazolványok hevertek. Ezeket a múltkor találtam a melóhelyen
egy dobozban. A sárga membrános hangszóró egy rozzant zöld táskarádióból
származik, a fekete membrános pedig egy BRG Koncert magnóból. Majd
szépen bekerülnek a nagy hangszórós szétszedtem cikkbe. Már ha valaha
is elkészül. A múltkor - pusztán áttekintő jelleggel - felmértem a helyzetet.
Van itthon a talonban annyi félig már megírt (más megfogalmazásban
félbehagyott) szétszedtem cikk, hogyha nekiállnék, akkor
szerintem egy év alatt sem ráznám őket gatyába!

Valamikor a 80-as években így nézett ki a közlekedési balesetnél kitöltendő betétlap.
A havi jövedelemhez 3.000 forint van írva. Az a valaki jobbra, az ott én vagyok.

Kicsit fentebb tettem az igazolványokat, hogy ne legyenek útban.
Ahová a piros nyíllal mutatok, természetesen az is egy rádió.

De félre a mellébeszéléssel, jöjjön a lényeg. Amikor ezt megláttam a Bosnyák tér
mögötti piacon, két dolog merült fel bennem. Egyrészt déjá vu érzésem támadt,
mintha ezt a dobozt már láttam volna régebben, mondjuk a Verseny utcában.
Másrészt elfogott a vágy, miszerint ezt a csúfságot nekem mindenáron
birtokolnom kell! A mindenáron jelen esetben persze
mindössze 200 forintot jelentett.

Elég egyértelműen itt kell bekapcsolni. Még figyelmeztet is rá a piciny matrica.

Ez itt a gombja vesztett hangerőszabályzó tolópotméter.

A hullámváltó kapcsolója. Balra OIRT, középen középhullám, jobbra CCIR URH.
Mielőtt megvettem, kinyitottam a piacon a dobozt, de nem dereng mi van benne.
Gondolom valami másik rádióból kiberhelt kétnormás URH rádió panelja lehet.
A háttérben látható az elmaradhatatlan power LED. (a piros kapcsolótól balra)

Már maga a doboz is érdekes. Biztosan nem gyári ez a rádió, de a hangszórórács
formája és illesztése gyanúsan jól sikerült. A rács körül körbefutó teljesen
egyenletes bemarás azt az érzetet kelti, mintha mindig is ott lett volna.

A doboz négy ilyen csattal van bezárva.

Alul semmi, csak néhány karcolásnyom, valamint négy eltévedt csavar.

Nem tudom mi célra szolgálhatott a doboz eredetileg, de gyárilag van neki lába.

Ez a kilógó élgomb az állomáskereső.

Az az érdekes a dologban, hogy a másik oldalon is van egy. Onnan tudni, hogy
forgókondenzátor van a gomb belső végén, hogy csak 180 fokot lehet rajta
fordítani. Vajon mi lehetett eredetileg a "Hyprez", amiből a gombra
való címke lett kivágva? Az Internet szerint valami csiszoló
és polírozó technikával foglalkozó cég.

A tetején nincs semmi, csak a bal szélen valami ónpaca szerűség.

Közelebbről nézve az avatott szem felismeri, hogy ez kérem az antenna.
Illetve nem maga az antenna, hanem annak már csak a maradványa.

Ez pedig már a hálózati zsinór keresztmetszeti képe.
Vagyis nem elemes a rádió, vagy nem csak elemes.

Hiába nyitottam ki a négy fület, nem akar szétjönni.
Mondjuk emlékeim szerint már a piacon sem akart.

Egyszerűen rövidek a dobozban a drótok. Főképp a hullámváltó kábelei lettek szűkre
szabva. Na ezek nem engedték, hogy széthúzzam a dobozt. Az persze igaz, hogy
eddig sem nézett ki gyári készüléknek, de most már biztosak lehetünk benne,
hogy nem az. No de nézzük sorban a részleteket. Van itt néhány jel
ami nem sok jót ígér. Például céltalanul lógó vezetékek.

A hálózati kapcsoló egy igencsak különös darab, hiszen
gyárilag három mikrokapcsolóból lett összeállítva.

A hullámváltó kapcsolója gyári, illeszkedik a panelbe, csak ki lett onnan szedve,
majd meg lettek toldva az összes lábai, mégpedig színes erű szalagkábellel.
Az előbb fellelt kósza drótok ide nincsenek bekötve. Szerencsére
semmi fontos, csak a kapcsoló házához tartoztak.

Ez itt a hangerőt szabályozó potméter.

Mind a power LED, mind pedig a hangszóró melegtakonnyal lett beragasztva
a dobozba. Amilyen gusztustalan állagú ez a ragasztópisztolyos
kulimász, olyan jól lehet vele dolgozni.

Ezt a hangszórót, na ezt szerintem nem fogom innen kiszedni.

Egy nagy panel meg egy kicsi. No de nézzük meg őket közelebbről.

Egyrészt a szerelés szakértelemről tesz tanúbizonyságot. Másrészt aki a rádió
panelját így átdobozolta, vagy nem tudta, hogy ez egy a magnórészhez
tartozó törlőfej, vagy ha tudta, akkor mégis miért nem szedte ki?

Két chip is látszik a képen. Minden alkatrész szépen egyenesen áll. Ez a panel
eredetileg egy normális (értsd nem dzsunka bóvli) rádiósmagnó belseje volt.

A ferrit minden kisrádióban ugyanúgy néz ki, mint ahogy a forgókondi is.

Innen lehet biztosan tudni, hogy ez egy rádiósmagnó volt. A képen
hosszában átvonuló fényes csík ugyanis a felvétel / lejátszás
átkapcsoló. Érdekes részlet a háttérben látható panel.

Avatott szem számára mindjárt látszik, hogy ez egy másik rádió.

A nagy panelen sajnos vannak nyomok. Ahová a piros nyilak mutatnak, az például
egy elég egyértelmű törésvonal. Az ilyenekkel az a baj, hogy az áramot
vezető fóliacsíkok is el szoktak szakadni a másik oldalon.

Itt volt eredetileg, már úgy értem, hogy ide volt közvetlenül
beforrasztva a hullámváltó kapcsolója.

Az antenna speciel sokkal jobban mutat innen belülről, mint kívülről.

Megpróbáltam kipiszkálni a doboz sarkából a sérült botantenna maradványát.
Annak ellenére, hogy látszólag nem tartotta semmi, sikerült eltörnöm a dobozt.
Mindeközben a maradvány antennacsücsök teljesen stabilan a helyén maradt.

A hálózati trafó rögzítése nem éppen szokványos,
bár a mai világban már lehet, hogy elfogadott.

Feltéptem a matricát, hogy le tudjam venni a gombot, hogy ki tudjam venni a panelt.

Ez egy komplett KH + URH sávos kisrádió, csak valaki levette róla a ferritrudat,
majd átforrasztotta fixre a hullámváltóját. A két utólagosan beépített kék színű
ellenállás szakértelemre vall. Az egyik a tápfeszültséggel van sorba kötve, míg
a másik a rádió kimeneti jelét gyengíti le annyira, hogy ne vezérelje túl a másik
panelen található magnetofon erősítőt. Már úgy értem, hogy azért kellett oda az
az ellenállás, mert ez a rádió közvetlenül a magnófej helyére lett bedrótozva.
Én mondjuk kiszedtem volna a korrekciós erősítőt a jelútból,
mert az nagyon nem való oda.

Már korábban is megemlítettem, hogy a képeket el szoktam nevezni aszerint, hogy
mi van rajtuk. Ez persze néha segít, máskor meg nem. Ennek a képnek a neve:
ottmegyki No persze egyből felmerül az emberben a kérdés, hogy mi megy
ki, és mégis hol? Ááá... A háttérben megy ki a hálózati zsinór a dobozból.

Behúztam a lyukból a maradékot, s ahogy azt már tőlem megszokhattuk,
műszerzsinórral csíptettem rá a 230-at. Olcsóbb ez kérem
mint a bándzsi dzsámping! Csak veszélyesebb.

Mukk nem sok, annyi hang sem hallatszik a hangszóróból. Rámértem
a hálózati kábelre (jól van, akkor nincs), ami szakadást mutatott.

Szép szerelés. Műanyag alátét, rugós alátét, szép fényes anya.

Kibontottam belőle amit csak lehetett. A hangszóró és a LED vezetékei elég
hosszúak voltak ahhoz, hogy kényelmesen tudjam forgatni a paneleket.

Adtam neki tápfeszt a tápegységemből. Hogy működik, az ezen a
képen ugyan nem látható, azonban az alanti videón már igen.

Középhullámon jó a vétel, valamint a nagyobbik panel URH része is megy. A kisebbik
panel kiszedett sávváltó kapcsolója ugye mereven URH állásba van forrasztva. Ez a
rész is elindult, bár csak azután, hogy kicsit megmozgattam a nagyobbik panelen
a felvétel / lejátszás átkapcsolót. Az eredeti terv az lehetett, hogy a nagypanel
a közép és a nyugati URH sávot veszi, míg a kispanel a keleti URH sávot.
Egy apróbb porszem került a gépezetbe, ugyanis a keletnek kiszabott
hullámsávon sugárzó adók vételére beépített, gyakorlatilag teljesen
külön rádió is a nyugati URH sávot veszi. Vagyis a sávváltó mindkét
szélső helyzetében a nyugati URH sáv jön be. Már eleve fura volt
az egy dobozban két rádió, mint elképzelés, és nem is jött be.

Belebambultam a power LED-be, s közben azon törtem a fejem, most mi legyen?

Az egy, illetve mindjárt két URH sávú rádió fellelése kapcsán kezdeti magnós
koromban néhány napig biztosan fülig ért volna a szám, de megöregedtem.
Most már valahogy nem tudok annyira örülni... Gondoltam szétbontom,
vagy kipofozom, vagy ki tudja miért vagyok ma ilyen határozatlan?

Ez a panel - mivel felesleges - megy a levesbe. Azért ide igazán beszúrhattam
volna egy olyan képet, amint éppen úszik a panel egy tál levesben.

A törlőfej az ugye nem igazán kell egy rádióba. Akkor meg huss! Ki vele!

Ebben a panel hátából kiálló kondenzátorban az a különös, hogy mégis hogy
a csudába lett ez ide beforrasztva? Ez a panel csak egy oldalt fóliázott, ezért
sehol sem furatgalvanizált. Vagyis az az ónpaca, ami ennek a kondenzátornak
a lábait odafogja a panelhez, bent van a kondenzátor alatt. No de ha alatta van?
Akkor hogyan lett a pákával felmelegítve? Na ez valóban rejtély! Kiszedni alig
bírtam a kondit, mert a lábai nem igazán tudtak annyi hőt átvezetni a panel
másik oldaláról ide, mármint az ónpacához, hogy az felmelegedjen.
Miután nagy nehezen kijött a kondi, beforrasztottam ahogy
kell, vagyis a másik, a beültetési oldalról.

Majd húztam egyet a trafó rögzítésén. A megszokás ugye.
Aztán rájöttem, hogy nem be, hanem ki kell szerelni.

A hálózati zsinór mindkét vége így volt ráforrasztva a trafóra. Vagyis drót,
hosszú vastag pálcika, oda nem való aranyozott érintkező tüske.

Jól láthatóan le van törve a trafóról a szélső érintkező. Csak lóg a levegőben
a tekercselőhuzal vége. Ezt bizony benéztem, de erről majd kicsit később.

Gondoltam kiszedem innen azt a felesleges IC-t, hiszen biztosan az a magnó
korrekciós erősítője, de aztán szerencsére addig-addig forgattam
a panelt, míg csak rá nem jöttem, hogy az bizony a végfok.

Részemről úgy vagyok vele, hogy én már szeretem a rumlit, és nekem ez már az.
Mondjuk nem lehetne, hogy így ahogy van, az egészet belesöpröm a kisvödörbe?
Miközben ezen törtem a fejem, hátraléptem a fotó elkészítéséhez, és azonmód...

Felrúgtam az egyik BRG MK27-est. Tulajdonképpen ezért is van belőle kettő.
Az egyiket majd szétszedem, de a másikat addig is szétrugdosom.
Az utóbbi projecttel jobban haladok, mint az előbbivel.

Kerestem egy hálózati zsinórt. Mondjuk ilyen készletekkel
(lásd fiók a háttérben) ez nem volt valami nagy feladat.

Én nem szeretem ezt a fajta tehermentesítőt.

Én ezt a fajta tehermentesítőt szeretem. Ezt kérem sokkal könnyebb szerelni!

Ez itt egy műanyagcsövecske gyűjtemény, úgy harmadnyi fiók erejéig.

Jó dolog a zsugorhüvely, de én úgyis mindent szétszedek, és akkor
a zsugorhüvely már nem hasznosítható, míg a drótvégre húzott
csövecske igen. Belátom, ez azért elég gyenge lábakon álló
önigazolás volt a csövecske gyűjteményem megokolására.

Azért jó a kombinált fogóra húzott befőttes gumi, mint úgynevezett
gyors satu, mert így forrasztás közben nem mászik el a kapcsoló.

Ráhagytam a drótokra rendesen, hogy ezentúl ki lehessen nyitni a dobozt.
A képen ugyan nem látszik, de a hálózati kábelt nem dugtam át a dobozon
található lyukon. Vagy elfelejtettem (vagy?), vagy előre sejthettem valamit.

A TAMRADIO egy kifejezetten trafókat gyártó cég
lehet, mert már több trafón is láttam a nevüket.

Bekapcsoltam. Ez lett a vége. Persze utólag mindig könnyű okosnak lenni. Jelen
esetben az történt, hogy a trafónak hiányzott kicsit a széle, mégpedig pont ott,
ahol a 0 - 110 - 220 lábakból a 220 lett volna. Ami elsőre középső lábnak
tűnik a trafón (ez ugratott be), az a primer és a szekunder közötti
szigetelés kivezetése. Szóval a trafónak huss...

De semmi baj! Van itthon trafó rogyásig. És ez nem is az igazi készlet, csak ízelítő,
ami véletlenül fent maradt a lakásban. Természetesen a papírdoboz is tele van
trafókkal. Azt tervezem, hogy kinevezek nekik a pincében egy Salgó polcot.
Flottul szétrakom őket. Hátulra a nagyok, előre a kicsik, hogy átlássam
a készletet. Már ha keresnék valamit. Mert ahogy most vannak...
Mindenféle szekrények aljában, egymás hegyén hátán!
Teljesen esélytelen bármit is megtalálni...

No persze nem teljesen esélytelen. Most például - hogy nem ezt kerestem - elsőre
megtaláltam a háttérben megbúvó BRG MK-27-es magnóhoz illő dugasztápot.

Ez egy nagyon aranyos, valamint egészen picinyke trafó.
A szükségestől eltérően sajnos csak két kivezetése van.

Ide meg (a két diódás egyenirányítás miatt) háromlábú trafó kell.
Persze rogyásig itthon a másik trafó, meg a dióda, de valamire
csak rá kell fogni, hogy miatta ment el a kedvem az egésztől!

Mert az az igazság, hogy elment. Bedobtam a panelt a dobozba, gyűrtem bele némi
újságpapírt, hogy ne zörögjön (bár ki az aki rázná), és levittem a pincébe. Lehet,
hogy később még visszatérek erre a rádióra, mert vannak terveim... Például
szépen bedobozolom. Apukám egyszer elkezdett egy ilyen projectet egy
ripityomra tört dobozú kisrádióval, de nem fejezte be. Szegényke 40
éve porosodik a szekrényben a polcon. Majd egyszer befejezem
(apukám is mindig ezt mondta), majd utána talán ennek is nekiállok.
Persze mikor is lesz ez? Apukám szekrénye évtizedek óta áll bolygatlanul.
Se én, se ő, illetve ő már biztosan nem piszkál benne. Ha sok értelme
nem is volt ennek a rádiós szétszedésnek, de legalább lett
egy szép kapcsoló az egyik zsinórom végére...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.