RIGA 302 rádió
(érdekes egy forma)

A Riga103-as rádiót kéne szétszednem, mert az szerepel az idei terveimben, hiszen
megígértem magamnak, hogy idén az első 100 szétszedtem cikket hopp befejezem.
Hogy miért nem azt csinálom amit kéne? Mindenkinek lehet valami "kis" hibája...

Szép ez a Riga rádió, csak egy kissé különös a formája,
valamint a mérete, és még a méretaránya is.

Középhullámon szól, URH-n viszont nem, mert ez még keleti sávos.
Ott meg már nem sugároz mifelénk senki.

A forma és a méret furcsasága kifejezetten jól látszik ezen a képen. Ha a kis Philips
zsebrádió, és azért ez a neve, mert zsebre lehet tenni, akkor a Riga az micsoda?
Már azon kívül persze, hogy Lettország fővárosa. Vagy ez is zsebrádió?
Csak nagy ország, nagy zsebek? Vagy ez tulajdonképpen egy
asztali rádió csak elemes, és orosz módra miniatűr?

Hosszú, közép és URH sáv van rajta, valamint egy élgomb a hangolásra.

A készülék másik oldalára került a hangerő gomb, ami viszont már
hagyományos tekerős. A rádió tetején a kopott matrica azt
mondja 700, de én biztosan nem adtam érte ennyit.

Az a picike pöcök a forgatógomb alatt, az a hangszín kapcsolója.
Hová is jutna a világ nélküle...

A készülék másik szélén van két lyuk, melyek mögött meglepő módon teljes értékű,
ráadásul normális méretű banánhüvelyek rejtőznek, mint antenna és föld csatlakozók.
Azért tartottam érdekesnek a banánhüvely kompatibilitását, merthogy az oroszok
valamiért szeretnek semmi máshoz sem hasonlító csatlakozókat kitalálni.
Lásd mondjuk nagyszerű példának egy VEF rádió hátlapját.

Mind a teleptartó, mind a fedele hiányzik. Mivel a készülék 9 voltos, ezért pont jó
hozzá a 9 voltos elem. Legfeljebb nem szól vele olyan sokáig, mint hat ceruzával.

A hullámsávváltó kapcsolója bele van rejtve az adattáblába.
Szép ez az embléma, csak hol van már ez az ország...

Megtaláltam a rádió leírását az egyik Kádár könyvben. Akkoriban szokás volt pár
évente kiadni egy könyvet, benne az előző könyv kiadása óta kereskedelmi
forgalomban megjelent készülékek adataival és kapcsolási rajzaival.
Erről a rendszerváltás után gyorsan leszoktunk, de nem is volna
értelme, hiszen már senki sem javít, javíttat meg egy rádiót.

Ez úgy ide lett írva, mintha nem lenne teljesen mindegy. Szerintem tökéletesen
szól ez a rádió a detektoroshoz való 4000 ohmos fülessel is.
Csak ezt most nincs kedvem kipróbálni...

A hátlapban semmi érdekes. Talán csak azon merengtem el, hogy hogyan tolták
be a helyére a hullámváltó gombját, de aztán rájöttem, hogy amit
látok az nem törés. Eredetileg is csak két pöcök volt.

Technikailag kifejezetten szép, bár nincs benne semmi különös, mint mondjuk
a Sonata 201-ben az alumínium öntvény váz, vagy hármas
forgó mint a nagy testvér Riga 103-ban.

Azért is szeretem a Kádár könyveket, mert nem szeretem magamtól kitalálni, hogy
volt eredetileg a skálahúrozás. Meg a panelrajz is jól jön a KF térképpel,
mert nem nekem kell kitalálni, melyik tekrencs merre rejtezik.

Kicsit sprőd, de attól azért még igenis, hogy ez egy banánhüvely! Illetve kettő.

Az oroszok szépen befuttatták ezüsttel az érintkezőket, csatlakozókat.
Persze az ezüst idővel befeketedik. Jönnek sorban a kontakthibák.

A hangerőszabályzó potmétere és a hangszínkapcsoló belül nézetből.
Igen alaposan be lettek építve! Szerencsére nem kell kiszerelnem.

Azért jó a hangszó mágnese a dobozban, mert szépen begyűjti
az elszabadult vas alkatrészeket. Mint az látható, idővel ez
a mágnes is fogott egy csavart, és a hozzávaló alátétet.

Tranzisztor foglalatban. Nehéz ezzel betelni. Ilyen volt például a Sokol ikertestvére,
a Selga rádió. Már úgy értem abban is foglalatban voltak a tranzisztorok. Apám
szerint, ha már kisrádió, akkor Sokol! Ezért keresztapám (apám bátyja) már
csak dacból is mindig Selgát vett. Majd szedek szét ilyet is olyat is, van
a polcon bőven. Egyszer begerjedek és hónapokig csak rádió lesz
szétszedve, vagy magnó, vagy telefon. Persze ettől nem kell
félni, hiszen nem vagyok én olyan gerjedékeny típus...

A végokozat tranzisztorainak nagy kalapja van, miközben az előerősítő tranyóinak
kiskalapja. Más gyártók ezt úgy oldották meg, hogy kerestek olyan tranzisztort,
ami mindenhova jó. A logisztikai költségeken könnyedén megspórolták
a különböző tranzisztorok közötti árkülönbözetet.

1967-10-09 Ilyen régi lenne ez a rádió? Vagy csak a hangszórója? Vagy lehet,
hogy az ott nem is a dátum? Nem hát! A GOSZT oroszul a szabvány jele,
aminek megfelel a hangszóró. Köszönet a megfejtésért Kiss Gábornak!

Alaposan összetekergették az alkatrészek lábait, majd úgy forrasztották
fel őket a forgókondira. No persze teljesen igazuk van, hiszen így
stabilabb mechanikailag, és ez fontos az URH alkatrészeinél.

Az embernek, ha javítással foglalkozik, akkor automatikusan rááll a szeme a hibákra.
Tapasztalatból mondom, hogy orosz készülékek esetében ezzel a "mér áll ferdén"
dologgal vigyázni kell! A tranzisztor azért ferde, mert direkt így van beültetve!
Be sem férne szegényke a többi alkatrész közé úgy, hogy hozzájuk ne érjen.

Ez az a trimmer amiről a leírás szólt, ezzel lehet beállítani URH-n az AM elnyomást.
Mások nem használtak trimmert, betettek helyette egy pontos tekercset, meg
két pontos ellenállást, vagy egyszerűen nem törődtek a problémával.

Az oroszok valahogy úgy tervezték a nyomtatott paneljaik mintáját, hogy nyitásképp
szépen elrendezték az alkatrészeket a rendelkezésre álló helyen, aztán a másik oldalt
összekötötték az összekötendő lábakat. Én meg úgy szoktam, hogy húzok alulra egy
vonalat, az lesz a test, meg felülre is egyet, az a tápfesz, majd a kettő közé szépen
sorjában berendezem az alkatrészeket a kapcsolási rajz egyik végétől egészen
a másikig. Amit én csináltam, arról a panelről szinte lerí a kapcsolási rajz!
Ezt meg javításkor szédültre forgatom, mire végre sikerül
rájönnöm, hogy mi hová van bekötve.

Elfelejtettem kivenni a helyéről a hangszórót.
Bocsánat...

Ezzel a részlettel az a baj, hogy a skála alatt van a forgókondi.

Pontosabban szólva nem is a forgókondin van most a lényeg, hanem az URH rész
tekercsein. Vagyis ahhoz, hogy áthangoljam ezt a kisrádiót, ahhoz le kellene
vennem a skálalapot, majd a skálahúrt, a forgóról a dobot, hogy végre
hozzáférjek hátulról a tekercsek lábaihoz. Persze ha kivágnám
a képen látható két tekercset, vagy csak belőlük egy-egy
menetet, akkor erről az oldalról is megoldhatnám. De
akkor még mindig ott van néhány cserélendő kondi.

Hiába van itt ez a jó kis rajz, mert ezt a rádiót akkor sem hangolom át!
És ha visszajönnek az oroszok? Csinálhatnám vissza az egészet!
Vannak ám egy hülye indokaim, az már meg kell hagyni...

Az ember azt gondolná, milyen hülye dolog szürkére festeni egy diódát, pedig nem.
A fotódióda alapjaiban véve attól különbözik a hagyományos diódától, hogy bele
tud jutni a fény. Például ős régen, mikor még mutatóba sem lehetett a boltban
fotótranzisztort kapni, akkor vagy levágta az ember egy sima tranzisztorról
a fémkalapot, vagy keresett egy üvegtokos tranyót, és szépen lekaparta
róla a festéket. A diódával is épp ugyanez a helyzet. Vagyis ha bármi
módon belemegy a fény, akkor ő arra szépen reagál ellenállásának
megváltozásával. Érzékenyebb helyen mondjuk elmászik az egyen
potenciál. Vagy búgás lesz a vége, amit az asztali lámpa visz be a
diódán keresztül, mint amplitúdó modulációt. Ezt speciel onnan
tudom, hogy egyszer kísérletezés közben rohadtul zavart, hogy
az asztali lámpa állásának függvényében mutatott a mérőműszer.

Hülye formája van az antenna végének? Sebaj! Készítünk egy hozzávaló sarut.

Érdekes a ferritrúd felfüggesztése. Valamint a mögötte lévő kondin látható
dátum is. 1974 már olyan régen volt, hogy az már nem is igaz! Még
csak 11 éves voltam, a detektorosomon tekergettem a gombot.

Innen hiányzott a hangszóró mágnesén fellelt csavar.

Gondoltam kipróbálom az URH részt is, de ahhoz kell egy keleti normás URH adó.
Tiszta szerencse, hogy a wobler erre is jó, csak ki kell szabadítanom az előlapját.

A sárga dugó hozza a modulációt a Hi-Fi toronyból, a Winamp hangszínszabályzója
képviseli a preemfázist, az óráscsavarhúzó pedig már maga az antenna.
Akad itt kérem minden, ami csak szem szájnak ingere!

Persze a wobler nem valami nagy teljesítményű adó,
de azért a nagyszobáig még eljut az adás.

Régen volt olyan, hogy KÁF embléma. A KÁF az a Kiváló Áruk Fóruma volt.
Vagyis ha valami normálisan meg volt csinálva, jó eséllyel pályázhatott.
Ennek mintájára volt a Ludas Matyi humorújságban a PÁF, azaz
a Pocsék Árúk Fóruma embléma. Erre nem kellett pályázni,
és mégis milyen sok áru megkapta. Például tipikus példa
ez a dugó, amit egyszerűen nem lehet úgy kihúzni,
hogy közben egyben maradjon a kupakjával...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.