BRG Koncert M4a magnó hangszórója
(apróra)

Még tegnap történt, hogy azt találtam ki, hogy a legközelebbi szétszedtem alany
ezekről a polcokról fog lekerülni. Mivel semmi olyan bonyolult dologhoz sincs
kedvem, mint mondjuk a Philips, a SANYO, vagy épp az UHER magnó, így
kénytelen leszek mára valami nagyon egyszerűt választani. Rezgett a léc,
hogy a barna papírdobozban megbújó szovjet tévéfoci lesz az, esetleg
a jobb sarokban látható kisebbik panelműszer, de végül már csak
a tömegük okán is inkább a felhalmozott ócska hangszóróim
felé fordítottam semmi jót sem ígérő sanda tekintetem.

Ez a kép természetesen csak úgy készülhetett el, hogy felálltam az asztal lapjára.
Mivel fogdosni a porréteg miatt nem igazán mertem, illetve szerettem volna
őket, így már csak ezért is az jött velem, ami hozzám legközelebb állt.

Mármint ez. Maga a hangszóró szétszedésre, az ecset pedig azért lett odatéve,
mert mindenképp meg kellett valamivel pucolnom a hangszórót.
Koszosnak nem volt koszos, de porosnak nagyon az volt.

A formáját nem annyira különösnek, mint inkább egy kissé ortopédnak nevezném.
Amúgy a BRG M4/a koncert magnóból származik. Azért szedtem ki belőle, illetve
azért voltam kénytelen lecserélni, merthogy idegesítően zizegő hangokat hallatott.

Mivel ez volt közelebb, ezért most zene helyett ezzel a jelgenerátorral
fogom megpróbálni előhozni belőle a zörgést, illetve inkább zizegést.

A hangszóró egyik lába már eleve tőben hozzá van kötve a hangszóró kosarához.
Már úgy értem, hogy nem csak mechanikusan, hanem elektromosan is. Ez, bár
elsőre ötletesnek tűnik, azonban ha abba is belegondolunk, hogy ezek után
a hangszóró kosarának semmihez sem szabad hozzáérnie, még az amúgy
vele azonos potenciálon lévő földponthoz se, akkor már nem hangzik
olyan jól. Sajnos a BRG Koncert magnó tele volt ilyen ötletekkel.

Indításkor még nem hallani annyira amiről beszélek, illetve azt, hogy miért
is kellett lecserélnem ezt a hangszórót, de a vége felé már kezd előjönni
belőle a különös zizegő, illetve lassú meghajtás esetén surrogó hang.

A nagyon vastag filc idővel egészen biztosan a gumitücskös dobozomba fog
kerülni, majd ezt követően valószínűleg kap egy saját dobozt. Jelen pillanatban
ugyanis két gumis dobozom van idefent egy (esetleg kettő) a pincében, melyekben
most még totális káosz uralkodik. Mivel egy kissé már kezd unalmassá válni, hogy
mikor kell belőlük valami, na olyankor csak keringek közöttük, rá-rá csodálkozva
a tartalmukra, így terveim szerint le fogok eléjük ülni, és teljesen újraválogatom
a tartalmukat. Mivel rengeteg ilyen pusztán válogatós tervem van, így ennek
a kivitelezési dátumát még csak meg sem merem próbálni megjósolni.

A filckarika letépésekor megsérült a membrán pereme. Ez azért történt, mert szó
sincs róla, hogy akár csak egy kicsit is vigyáznék erre a hangszóróra. Szétszedem,
belenézünk, majd kuka. Ennél többet nem ér, de ennyit azért szerintem még igen.
Amúgy - mint a polc tetején látható (amúgy döglött) hangszórók mennyiségéből
sejthető - bőven lesz még hangszórós szétszedtem. Ehhez hasonló hétköznapi
is, például az Orionette rádió hangszórója, de lesz gerjesztett, valamint
lengőnyelves is. A pincében bujkál az asztal alatt egy tölcséres,
a sarokban pedig egy újabb gerjesztett, ami valami egészen
hatalmas méretű darab. Természetesen piezo elvű is akad.

Mivel útban volt, de az amúgy működő hangszórót nem szerettem volna tönkretenni,
ezért a membrán feleslegesnek ítélt részeit nem téptem, hanem ollóval vágtam ki.

A membrán körbenyírásának az volt a célja, hogy mivel így már nincs ami
megmozgassa a levegőt, ne tudjon szólni a hangszóró. A kattogás
a négyszögjeles meghajtás miatt van, de a mögötte
hallható zizegés már maga a hiba.

Bár úgy néz ki, hogy innen már nem vezet tovább olyan út, ami nem jár együtt
rombolással, azonban ez egyáltalán nem így van! A megfelelő oldószerrel
ugyanis fel lehet lazítani a sárga porvédő szövet ragasztását, miután
részben (vagyis szemből) hozzáférhetővé válik a lengőcséve.

Ilyen kevés membránfelület már nem elég a levegő megmozgatásához.
Illetve de, de ez így már csak csak mint valami magassugárzó lenne
használható, hiszen azoknak már eleve ilyen kicsi a membránjuk.

A kattogás a négyszög helyett immáron szinusz jellel történő meghajtás miatt tűnt el,
cserébe viszont jól hallani, amint a teljesen lefogott membrán ellenére továbbra is
mozog valami a hangszóróban. Mivel a lengőcséve eredetileg mereven hozzá
van ragasztva a membránhoz, ezért igen nagy valószínűséggel az
van, hogy elszabadultak a tekercselés menetei.

Ez tényszerűen úgy néz ki, hogy sajnos elszabadult a lengőcsévéről a tekercs,
illetve annak egy része. Na most ez a hiba, már csak a hozzáférhetetlensége
okán sem javítható. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy egyszerűen nem.

A tekercselés kisebbik része a lengőcsévén van, míg
a zöm a hangszóró mágneses körében maradt.

Mikor kihúztam a tekercselés maradványát a hangszóróból, akkor egyrészt még
a maradék huzal is letekeredett a lengőcsévéről, másrészt pedig az volt az érdekes,
hogy a meneteket nem igazán tartotta össze semmi. Egy ilyen tekercs márpedig csak
úgy egyszerűen magától is egyben kell, hogy maradjon! Tapasztalatom szerint ez így
is szokott lenni. Vagyis a hangszórókból a gyűrű alakú tekercselés egyben
kiemelhető, akár még úgy is, hogy kiveszem alóla a papírt.

Ez a különös hiba azért állt elő, mert egészen egyszerűen kevés volt a felhasznált
ragasztó mennyisége. Persze az is lehet, hogy a minősége nem volt megfelelő.
Szegény Koncert magnó tömve volt ilyen hibákkal, de ezt már mondtam.

A letekeredett tekercselőhuzalt csak úgy szabadkézzel gubancosan
rátekergettem a lengőcsévére, majd beledobtam egy mágnest.

Mivel épp ott lógott az asztal sarkára szerelt lámpa vázáról a fejhallgatóhoz használt
hosszabbító kábel vége, ezért mindössze néhány mozdulatba került, hogy az eddig
használt jelgenerátor helyett az erősítőmről járjon a hangszóró. Illetve most már
csak a maradéka. Ezen kísérlet eredményéről azért nem készítettem videót,
mert a nem azonos irányú tekercselés (oda-vissza gubancolódott
huzal) okán szinte alig szólt a hangszóró.

Létezik olyan felépítésű hangszóró is, aminek a hátulján vannak a mágneskört tartó
csavarok. Az a megoldás azért jó, mert le lehet szedni a helyéről a mágnest, igény
esetén meg lehet igazítani, vagy épp hozzá lehet férni a lengőcsévéhez. Ebben
a hangszóróban azonban belülről vannak a csavarok, ami mindezt lehetetlenné
teszi. Mondjuk a fogyasztói társadalomban ugyan ki, s miért állna neki megjavítani
egy hangszórót? Pláne úgy, hogy a hangszóró nem drága alkatrész, és úgy
nagy általánosságban véve még csak nem is szokott tönkremenni.

Ezekkel a formátlan alkatrészekkel abban az esetben tudnék mit kezdeni, ha tegyük
fel valami érthetetlen okból kifolyólag magam állnék neki építeni egy hangszórót.

Gondoltam kifeszegetem belőle a mágnest, de a próbálkozásommal csak
annyit sikerült elérnem, hogy kissé kicakkoztam a mágneskör szélét.

Azért került belülre a mágnes, mert így foglal el kevesebb helyet. Már úgy értem,
hogy ez a roncs a pincei polcon. No annyira azért nem tartottam, hogy elvigyem
a hangszórós szekrényig, azonban a folyosón elhelyezett polcoson még jutott
számára hely. Majd ha már nem jut, vagy kell a helye valami másra, akkor
majd tényleg kidobom. Már ha csak addig nem találok számára
valami értelmes, vagy épp teljesen értelmetlen célt.

Ebben a projectben mindjárt három dolgot is nagyon tudtam értékelni. Egyrészt
azt, hogy kényelmesen meg voltam vele egy röpke délután alatt. Másrészt
eltűnt a polcról egy hangszóró. Harmadrészt alig járt valami rumlival.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.