Koncert

BRG M4a Koncert
(RNH, azaz Ritka Nagyon Hosszú szétszedtem)

	Kimentem a piacra. Mondom magamnak, ma nem veszek semmit! Úgy az első 10 méterig tartottam is magam ehhez az ígérethez, aztán hirtelen felindulásból megvettem ezt a magnót. Egyszer már láttam a piacon ilyet, de akkor nem vettem meg, ugyanis sokalltam érte a 4.000 forintot. Mivel ezt azóta is bántam, így most nem hagyhattam ki ezt az újabb alkalmi vételt. Nyolcezerre tartotta az eladó, ami barátok között is csak öt, mi meg nem is voltunk barátok!
	Le kell pakolnom az asztalt, hogy ráférjen ez a dög. Amúgy ez egy BRG M4a Koncert fedőnevű orsós magnó. Igen ritka darab! Mindössze párszáz darab jött le a szalagról, mert a kereskedelem visszajelzései alapján leállították a gyártást. Csabai Dániel (magnósok évkönyve 1984) szerint a gyárban tették tönkre a futószalagon, mégpedig trehány szerelés által.
	Ez itt 1 lottószelvény. Az 1-es számot el is találtam. Ez csak 1-et jelenthet. 1 az Isten, és ha 1-szer azt mondja, hogy 1 nagy túróst fog nekem 1 milliárdom lenni, akkor az 1-szer biztos, hogy úgy lesz!
	Üres az asztal. De térjünk vissza a magnóra. A még el nem adott darabokat a bizományi vállalaton keresztül értékesítették, igen nyomott áron. A félkész, fel nem használt részegységeket pedig az Ezermester bolthálózaton keresztül kótyavetyélték el.
	A szkennert átdobtam az ágyra. Úgy is kell még, mert beszkennelem a magnóról szóló műszaki anyagokat. A rajz a Kádár könyvben van, komplettebb leírás, és javítási beállítási segédlet pedig a Rádiótechnika újság hasábjain. Az RT-ben van még egy konstrukciós hibák elhárítása sorozat is. Engedélyt kértem a szerkesztőségtől a korabeli cikkek internetes közlésére, meglátjuk mi lesz a válasz. Csabai Dánieltől is kértem volna, de nem találom az elérhetőségét. Ha valaki tud valamit, írjon!
	Nekem az első magnóm egy Terta811-es volt. Az a zöld doboz a képen balra, amin a macik ülnek. Akinek ilyen gépe volt, az mind komolyabb magnóra vágyott! Valljuk be őszintén, a Terta811-es ugyan egy magnó összes funkcióját teljesíti, de ettől függetlenül a leginkább ráillő szó a "karikatúra". Ennek ellenére imádtam ezt a gépet! Mint látható, nosztalgiából vettem is egyet magamnak. Az eredeti sajnos már rég az enyészeté lett...
	No de nézzük most a Koncert magnót, mégpedig először alulról. A kor szellemét tükröző megszokott bőrönd forma. Ugyan van füle, vagyis hordozható, de az cipelje akinek grizzly medve ringatta a bölcsőjét! Első hallásra nem sok az a 12,7 kiló, de úgy tíz méter megtétele után már erősen kezd megváltozni az ember véleménye. Az Ezermester boltokban 220 forintért kiárusított dobozokba az élelmes nép mindenféle csuda dolgokat szerelt, például tipikusan gitárerősítőt. Akkoriban ugyanis ez volt a sláger.
	Sajnos hiányzik az aljáról egy takaró lapocska. Ugyan nem nagy hiba, alul van, ezért nem látszik. Persze ha bekapcsolt állapotban netalántán odébb tesszük a magnót, s közben beletapizunk a lyukba, hát akkor bizony lesz nagy káromkodás! Nem akarom előre elmondani a dolgokat, de igen, lesz nagy káromkodás.
	Magyar nyelvű figyelmeztető táblácska. Valahogy így hangzana kínaiul: Átkapcsolás probléma, megoldó váltás, csak a halász kontaktus később menekítés...
	Gumiláb, mely egészen épnek néz ki.
	Egy másik gumiláb, melyre már nem igazán illik az ép jelző.
	Hűtőlyukak. Ezek kellenek is, mert igencsak melegszik a szerkezet! Eleve 5 cső fűt benne, meg a motor, plusz a hálózati trafó. A hűtése nincs jól megoldva. A "nincs jól" az konkrétan az el van b*szva kultúrált megfelelője. Alul van pár lyuk, de felül csak a szalagpálya, körben meg semmi rés. Ventilátorlapátot sem láttam a motoron.
	Az addig rendben van, hogy alul bemegy a hideg levegő, de felül nem fog kijönni, mert nem igazán van neki hol. Azonkívül kellene az a ventilátor a motorra, hogy ugyan keverje már meg egy kissé a levegőt. Doboz nélkül járattam, minek hatására mindössze néhány óra elteltével minden egyes alkatrészére amihez csak hozzáértem, ráégett a kezem!
	Tipikus korabeli megoldás.
	Azaz csináltak egy ajtócskával zárható lyukat a hálózati zsinórnak. A világ más tájain borotvazsinór (vagy számítógép tápkábel), és ha viszed a gépet, a kábelt tedd zsebre. Persze a bedugós kábelt el lehet hagyni, a fixre kötöttet meg nem.
	De mi lehet ez a részlet? Egy viszonylag modernebb fejű csavar van beletekerve valamibe. Talán hiányzik innen valami amit tarthatott, vagy lehet vele állítani valamit?
	Errefelé semmiképp se tapogatózzunk! Rááááz! Ezt teljes bizonyossággal állíthatom!
	Szép nagy bőrönd. Nem is sétáltam ám vele sokáig a piacon! Megvártam az első öt embert, akik ki akarták rúgni a kezemből a szatyrot, amibe e magnót rejtettem. Persze semmi esélyük sem volt! De miért ne próbálkozhatnának? Hátha leszoknak a rugdosásról...
	Az van ideírva, hogy BRG, bár nehezen olvastam el. Azzal a "b" betűvel nem vagyok kibékülve! Sajnos akad néhány számomra értelmezhetetlen betűtípus. Például azok, amikben az eredetileg alsó szárral nem rendelkező betűknek is rajzolnak egyet. Évekig kérdezgettem a szüleimet, miért az van kiírva a tévémaci tévéjére: "esti meje" A videók kezdőképének szövegéül - direkt a példa kedvéért - egy ilyen betűtípust választottam.
	Ez az egyik békazár.
	Ez pedig itt a másiknak már csak a hiánya. Gondoltam hátha eleve ilyennek kell lennie. Például ezt beakasztom, ráhajtom a tetőt a magnóra, majd a másik oldalival zárok. De persze nem... Ezen a módon nem lehet rátenni a magnóra a tetejét. Már eleve nem megy rá, mert kimarad körben a hézag. A tető akkora mint a magnó fedele, s így alig lehet rátolni. Cupp! Mondja mikor felteszem. Levenni sem egyszerű, mert feszegetni kell. Szóval kénytelen leszek keríteni valahonnan egy azonos formájú békazárat.
	A magnó teteje belülről. Az a két szivacskarika azért van ott, hogy megtartsa a szalagorsókat szállításkor. Bármilyen nehezek is voltak, de igenis cipelték magukkal az emberek az orsós magnókat! Hol a szomszédba bulizni, hol sógorhoz felvenni Béluska gajdolását, hol meg a magnós klubba átvenni a legújabb számokat. No meg a szervizbe is vinni kellett őket valahogy, ráadásul nem is ritkán!
	Egy kiséé már mállik a szivacs.
	Jó, akkor nagyon mállik!
	Íme mindenki álma! Ez egy háromsebességes oda-visszajátszó magnó. Az irányváltást automatán is megoldja, ha a szalag végére (a színes befűző szalaghoz), ragasztunk egy kis sztaniol fóliát. Szóval ez a magnó nem teljesen mechanikus, hanem jórészt elektronikus vezérlésű.
	Van neki három számjegyes szalagszámlálója. Mindig vágytam ilyenre, aztán mikor lett olyan magnóm amiben volt számláló (Tesla B4), általában ledobtam róla a szíjat.
	Varázsszem. Érthetetlen módon csak felvételkor működik. Más gépekben lejátszáskor ki szokták kapcsolni, de itt nem. Itt be van kapcsolva, csak nem mutat semmit. Na jó, miután kipofoztam a gépet, kicsit már mozognak a legyezők lejátszáskor is. Persze csak teljes hangerőn, hiszen a jel útjában ilyenkor ott van a hangerőszabályozó potméter.
	A jobb oldali forgatógomb lejátszáskor hangszínszabályozó (a magas hangokat lehet vele vágni), s egyben ez a készülék főkapcsolója is. Felvételkor felvételi együtt hallgatás szabályozó. Vagyis ezt a magnót gyári állapotában erősítőnek is lehet használni.
	A bal oldali forgatógomb lejátszáskor hangerő, felvételkor felvételi kivezérlési szintszabályozó.
	Nyolc nyomógomb. Ez kérem több a soknál! És tényleg. A sok annyit tesz, hogy több mint hét. Az emberek többsége hétig ránézésre el tud számolni, azonban ha ennél több bármit lát, akkor rávágja: Sok!
	Két nyilacska. Ezek azért kellenek, hogy lássuk merre forog a magnó. Mert kérem forog ez jobbra is, meg balra is! A kezelése nem mondható éppen hagyományosnak. Ha vissza akarjuk pörgetni a szalagot, akkor előbb irányt váltunk, majd lenyomjuk a gyorspörgetés gombot. Hát nem állítanám, hogy megbarátkoztam vele...
	A sebességváltó. - 4,7 a prózához, kabaréhoz - 9,5 bármihez - 19 a minőségi felvételekhez
	Mikrofon és lemezjátszó bemenet. De nézzük csak meg a mikrofon bemenetet a lenti képen közelről! A fedélen látszik, hogy oda volt rajzolva egy kör, hogy meddig kell kireszelni a dobozt. Másrészt ott az a darab drót, ami rövidre zárja a mikrofon bemenetet. Elsőre értelmetlen, de sajnos nem az!
	Ide kapcsolós tuchel kellett volna, de nem az lett beépítve. A mikrofon bemenet alapból rövidre volt zárva, csak a bedugott csatlakozó oldotta fel. Ennek két oka van. Az egyik nagyon ötletes, a másik pedig egy konstrukciós hiba. Ha nem használjuk a mikrofonbemenetet, akkor rövidre van zárva, nem hoz be zajt. A magnó alapból felvétel állásban van, azaz ha a mikrofon bemenet nincs rövidre zárva, akkor búg mint állat! Persze ötletes is egyben, hiszen nem kell megnyomni semmit, és máris megy a felvételi együtt hallgatás, vagy lehet a magnót erősítőnek használni lemezjátszóhoz, gitárhoz.
	DIN szabványú hangszórókimenet csatlakozó. Itt is látszik a bakelit fedélen a körberajzolás. Ha jól nézem a rajzot, ide van bekötve a magnó vonalkimenete is. Érdekes megoldás, máshol még nem találkoztam vele.
	Egy magnó kipróbálásához szalag kell, s én találtam is múltkoriban két tekerccsel a földön. Felvettem s hazahoztam őket, majd letettem az előszobában. Alig telt el fél év, s lám máris szükségem támadt rájuk. (már megint megideologizáltam, hogy miért szedek fel minden szart a földről)
	Egy kis orsó, meg egy nagyobb.
	A nagyobb szép fekete színű.
	Ozafon, hirdeti a büszke felirat.
	Rátettem a magnóra a szalagot. Bekapcsoltam a gépet, majd (hülyén) nézegettem a gombokat. Kicsit nyomogattam őket, mire fel megszólalt a magnó.

Van benne élet

A másik tekercs szalagnak igen érdekesen van hozzárögzítve a vége az orsóhoz. Egy orsóra tekert szalag könnyen leszalad, ez már csak egy ilyen média. No de odacsomózni?

Valaki gajdol

Tapad a szalag

	No de haladjak csak befelé a magnóba. Bevallom őszintén, hogy leginkább ezért vettem, hiszen ki hallgat már orsós magnót az mp3 korszakában? Ha pedig mégiscsak szalagot hallgatni támadna kedvem, akkor akad itthon hozzá magnó vagy fél tucat. A képen amúgy a magnó visszájára fordított bakelit teteje látszik.
	Belülről foltos az anyag. Később kiderült, hogy azért ilyen, mert ez festés, a tető egyik fele ugyanis alumíniumból van. A képen látható papírból készült szárnyacska egy fényterelő lemez, hogy ne világítsanak egymás lyukába a szalagirányt jelző lámpák. Ki tudja hogyan nézett ki ez a részlet eredetileg? Menjünk bele kicsit a történelembe. Mikor ez a magnó megjelent, háromféle módon lehetett hozzájutni, úgymint:
	- idejében odaértél a boltba, s vettél egy gyári darabot, jó drágán, viszont szörnyen összeszerelt állapotban, majd az őrületbe kergetted vele a szervizes embereket - vettél egyet a bizományiban, hasonló műszaki állapotban mint fent, azonban sokkal olcsóbban, cserébe viszont nem kaptál hozzá garanciát, így bármiféle hiba esetén piszkálhattad magad - ügyes voltál, megvetted a hozzávalókat az Ezermester boltban, majd összeraktad, minden tudásodat latba vetve beállítottad, alaposan kitapasztaltad, hogy mi van a dobozban
	Ha ez a készülék az első két pontnak megfelelő eredetű, akkor értem, hogy miért nem gyártották tovább, értem miről beszél Csabai a gyártószalaggal kapcsoltban. Ha a harmadik eset az igaz, vagyis valaki otthon rakta össze darabokból, akkor le a kalappal! Amit a képen látunk, az a jobb oldali tüske. Gyanúsan kevés mechanikai alkatrész van körülötte.
	Mégpedig nem véletlenül! Ebben a magnóban ugyanis elektromágneses kuplungok vannak! A megszokott rengeteg izgő-mozgó mechanikai alkatrész helyett elektromágnesek kapcsolják a nyomatékot a tüskékre felcsévélés, illetve gyorspörgetés állásban. A fékek ugyan mechanikusak, de azokat is elektromágnes vezérli.
	Varázsszem. Majd egyszer építek egy csöves erősítőt varázsszemes kivezérlés jelzővel. Az alkatrészek már meg is vannak. Egy LED-ekből felépített varázsszem után építés is tervbe lett véve.
	A számláló. Minden normális magnóban a számlálón nullázó gomb van. De itt nem! Ezen a számlálón nullázáshoz a jobbra látható bordázott kereket kell körbetekerni. Nem tudom kinek az ötlete volt, de azt hiszem még soha senkitől ezért dicsérő szót nem kapott!
	Az a kerek zöld valami, ami a számláló szíjtárcsája, az nem egy Märklin fémépítő alkatrésze. Illetve nem tudom. Az igazat megvallva lehet, hogy valóban az.
	A két bemeneti csatlakozó. A jobb oldalin, a mikrofon bemeneten, fehéres réteg látható, de kapcsoló az nem! Vagy eleve a gyárban nem azt építettek be, vagy ez a magnó házilag összerakott, s a szerkesztője nem kapott kapcsolós tuchelt, s helyette építette be azt a fekete drótból való rövidzárat.
	A nyomógörgő hídja. A balra látható két excenterrel lehet a görgő tengelyét függőlegesre állítani. Érdekes megoldás! Kissé érthetetlen, illetve feleslegesnek látszó. Tesla magnókon önbeálló, vagyis lóg a tengely egy pont körül és beáll magától a főtengelyhez. AKAI 4000 DS magnón merev a felfüggesztés, ahogy a gyárból kijött, az úgy jó örökre. Minek ezt a tengelyt állítgatni? Úgy is meg lehet oldani, hogy nem kell állítgatni!
	Valakinek mániája lehetett az állítgatás, illetve az állítgatás lehetőségének megteremtése. Ez később, az M8 Calypso tervezésekor elhatalmasodott az illetőn. Persze nem olyan nagy baj ha valaki nem normális (én csak tudom), de ha megőrült ne engedjük már oda a tervezőasztalhoz! Bal oldalt a szalaghúzó tengely, ami szintén állítható. Középen a kombináltfej, tőle jobbra a törlőfej. Ha a másik irányból nézzük, akkor ugyanezt látjuk, hiszen ott is vannak fejek, a szalagpálya oda-vissza szimmetrikus.
	Szalagvezető baba. Középen az a karc, az nem karc, hanem ez az alkatrész elektromosan két darabból van. Ha jön a szalag vége, s van rajta sztaniol fólia, akkor ez a szalagvezető érzékeli a rövidzárat. Nagy kattanás, megáll a motor, majd minden elindul a másik irányba, vagyis irányt vált a magnó. Mindenki látott már ilyet, csak kazettásba, és minimum húsz évvel később!
	A hangszóró. Lesz neki külön szétszedtemje.
	A két fejhez külön külön lehet beállítani az előmágnesezést, ezzel a két darab porcelánból készült trimmer kondenzátorral. Figyeljük meg a kondenzátorokon a kézzel készült feliratokat. Mind az alkatrész értéke, mind a pozíciószáma ceruzával lett odarajzolva.
	Ez itt a fék, melynek parafából van a betétje. Általában gumiból szokott lenni. A magnószalagnak egyik fajta anyag sem teszik különösebben, hiszen a szalag vékony, mechanikailag nem egy túl stabil valami, s ezért nem szereti ha rángatják, vagy hirtelen megállítják.
	Ez az elektromágnes vezérli a fékeket. Később is fogunk vele találkozni, mert a BRG megmaradt ennél a konstrukciónál. Ugyanez van a Calypso magnócsaládban is.
	Ez egy másik elektromágnes, ami a nyomógörgőt mozgatja. Akkor biztosan van benne elektromosan távvezérlő pillanat állj lehetőség is. De nincs! Legalábbis kivezetve nincs. Pedig a rajzot megnézve, azon (balra lent) szerepel. Persze utólag is könnyen megoldható, hiszen csak két szál drót, meg egy kapcsolós csatlakozó kell hozzá.

Rendes szalaggal

Görgő

	Eldugom a magnót a sarokba, majd hétfőn bekarikázok a városba szíjakért. Hozzávaló szíjat valószínűleg sohasem lehetett kapni a kereskedelemben, hiszen tulajdonképpen a magnót sem. Nem létező termékhez meg minek pótalkatrész? Persze létező termékhez sem volt. Például szíjat, fejeket, görgőket országszerte hiába keresett az ember a hatvanas hetvenes években.
	Az egyik szíj ép, a másik elszakadt. Mikor hazahoztam a magnót, akkor még mindkét szíja egyben volt. Mint látható, az idő megformázta őket. Valószínűleg elöregedtek, ellustultak, nem tetszett nekik a szokatlan mozgás. A lendkereket meghajtó szíj épp volt, de megnéztem masszív-e. Meghúztam, mire fel elszakadt. Jobb most, mint megint bemenni a városba, csak külön ezért. A számláló szíja hiányzik, de a számláló az engem most valahogy nem érdekel.
	Keresnem kellett valamit a szétment gumilábak helyett. Sajnos csak négy egyformát találtam a gumis dobozomban. Szóval vennem kell gumilábat is. Ezeket a szürkéket a piacon vettem. Igaz nem gumiláb, hanem valami dugó. Ilyeneket raktam a (nagyon lassan) készülő Terta811-esre is.
	Belenéztem a másik gumis dobozomba, gondolván hátha, de csak lyukas szivacskarikát találtam benne, mint magnóalkatrészt.
	Íme.
	Egyben van, de sajnos nem sokáig. Mivel azért vettem, hogy belenézzek, hát akkor rajta. Persze annyi minden előrébb való volna, csak ugye hajt a kíváncsiság, meg az asszony. Kíváncsiság, asszony a neved!
	Ezek szerintem nem eredeti forgatógombok. Persze nem tudom milyen lehetett az eredeti, hiszen nem sok anyag maradt fent erről a magnóról. A lényeg, hogy stílusban körülbelül illik hozzá.
	Ceruzás feliratok az alaplemezen, mégpedig egy rugócsoport mellett. Egyáltalán minden mindenhová fel van írva ceruzával. Szerintem ez házi összeépítés volt. Ötödszörre megyek át a szövegen, de még mindig van benne hiba, meg újabb és újabb dolgok jutnak eszembe. Például mi van akkor, ha ez a magnó egy úgynevezett nullszériás darab?
	Trimmer kondenzátor, ceruzával feliratozva.
	Ez a négy csavar tartotta a magnót a dobozában.
	A Rádiótechnika azt írta, jobb ha két ember szedi szét. Persze én kiteszek kettőt. Sőt! Néha még többet is! A lényeg, hogy a magnót nem lehet kihúzni a dobozából, mert itt ott feszül kicsit, ezért fordítsuk meg a dolgot, illetve a magnót. A pofára fordított magnóról ugyanis már könnyedén le lehet húzni a szinte súlytalan dobozt.
	Ugye megmondtam!
	A bal oldali, amúgy árnyékolási célokat szolgáló fémcső alatt az első cső, mégpedig egy EF86-os található. Jobbra pedig egy ECC85-ös látható. A vaslemezre szépen oda van írva, hogy melyik lyukba milyen csövet kell bedugni.
	Felül az EL84-es végerősítő cső, alatta az oszcillátor ECC85-öse.
	A magnó alulnézetben. Elsőre rendezettnek tűnik. Még semmi bajom, jókedvű vagyok, élvezettel boncolom a magnót. Figyelem az érdekes részleteket, és még csak nem is sejtem, hogy mi vár rám.
	Kimenőtrafó ceruzás feliratokkal. Rajta a hangszóró csatlakozója. Érdekes részlet, ugyanis eredetileg így volt. Vagyis a hangszóróról jövő drót végén lévő csatlakozót kellett beledugni a trafón található aljzatba. Most meg fordítva van. Az elmenő piros-fehér kábel végén ott a dugó, a hangszórón pedig az aljzat. Az RT cikkben volt leírva ez a módosítás.
	Balra a hálózati trafó, jobbra a hálózati feszültségválasztó.
	Itt a már említett csavar közelről. A lendkerék alsó felfüggesztéséből, vagyis a csapágyházából áll ki. De hogy miért? A lendkerék magasságát lehet vele állítani? Esetleg szállításkor lehet vele rögzíteni a lendkereket?
	A magnó motorja.
	A motor felfüggesztése. Ha ez a gyárból jött, akkor formátlan vaslemez darabnak minősítem. Ha valaki otthon reszelte valamiből, akkor ügyes munka!
	Tápegység és motorvezérlés.
	Az irányváltó reléje.
	Ez meg a motor segédfázis kondija, illetve kondijai. No de miért egy ilyen egy olyan párhuzamosan? A kapcsolási rajzon 1,5 mikro érték szerepel. A kocka egy mikrofarádos, a fémputtony meg fél. Ezeket elnézve én magam is félek, hogy nem jó ez így! Ha ez gyári? Akkor Jesszus! Ha viszont házi? Akkor mit lehetett tenni, ha egyszer csak ezeket lehetett kapni a boltban...
	A hangszóró elég formátlan. Még nem láttam ezt a típust.
	Csatlakozó, hogy le lehessen húzni a drótot a hangszóróról. Akkoriban ilyesmire is gondoltak! Épp itt ül az előszobámban egy pár PC hangfal javításra várva. A tulajdonos szét akarta szedni valamiért, mire fel kiszakadtak belőle a drótok.
	Még az is meg lett oldva, hogy ne lehessen fordítva bedugni. Persze mono rendszernél nincs fázisprobléma, és itt sem azért van így megoldva. A fenti képen látható, hogy a hangszóró egyik fele eleve hozzá van kötve a hangszóró vázához, s jobb ha ez a test. Ha másért nem, hát akkor azért, mert a hangszóró váza úgyis hozzáér a magnó vázához, s így legalább nem lesz rövidzárlat.
	A tápegység és a vezérlés panelja hátulnézetben. Nincs itt semmi különös. Vagy mégis? Az a két fekete valami, az bizony csatlakozó. De vajon minek vannak ott? Hiába húzzuk ki őket, a panelt akkor sem lehet kivenni, meg ok se nagyon van rá.
	Négy darab AY106-os dióda. Ezek, illetve a szeléntömbök váltották fel az EZ80-as egyenirányító csöveket. Mikor ez a magnó készült, a négy dióda még drágább volt mint az EZ80-as! Arról nem is szólva, hogy míg csövet lehetett kapni a boltban, diódát, vagy pláne tranzisztort, azt nem!
	Érdekes a csövek rögzítése. Ha házi, akkor persze, én is pont így csinálnám. Ha viszont így jött ki a gyárból...
	Ez valami csatlakozó, de nem tudtam széthúzni.
	1961-XII-15 Még másfél évet kellett rám várnia a világnak. Ez a magnó pedig 46 éve várta, hogy megmutathassa magát.
	Az erősítő panelja.
	Ez egy árnyékoló lemez, amit levettem. Az egyik csavar alátétje azonnal elgurult. Nem kerestem meg, hanem kivettem egy másik hármas alátétet a dobozomból. Ez még ötször előfordult! Már valósággal térdig járok az alátétekben...
	Az elektronika panelja. Sokáig nézegettem, hogy mi az ami alapvetően furcsa rajta. Persze sok furcsa részlet van, de a leglényegesebb az, hogy ez bizony üvegszálas panel! Abban az időben a bakelit alapú volt a divat, melyről a legkisebb melegítésre is lejött a rézfólia. Ráadásul könnyen repedt, törött. Vajon hogyan került egy ilyen egyszerű közszükségleti cikkbe - mint ez a magnó - üvegszálas panel?
	A hangerő szabályozó potméter. Ha ki akarnám cserélni, akkor ki kellene húznom a helyéről, de azt nem lehet a nyomtatott paneltől. Most mond már! Apróság. Minden gépben vannak konstrukciós hibák. Van amelyikben több, van amelyikben kevesebb.
	A hangszínszabályozó potméter. A kor divatja szerint a magas hangokat lehet vele vágni. Hogy pontosan miért kéne vágni a magas hangokat, mikor úgy is alig vannak, az nehezen érthető, de azért van rá néhány magyarázat. Egyesek fülét bántották a magas hangok, mert alapvetően az AM adások minőségéhez szoktak hozzá. AM-en az adók sűrűsége miatt megszokott volt az interferenciás fütty, ezt is lehet a magas hangok vágásával némileg csökkenteni. Voltak olyanok is, akiket a szalagzaj zavart.
	A képen egy 100 ohmos huzal trimmer látható. Éppen ez a századik kép. Miért nem a lottószámok jöttek így össze... A csövek fűtését jobb valamilyen potenciálra helyezni. De vajon melyik lábat kössük testre? Nem mindegy? A csövek fűtése váltóáramú! A váltóáramnak nincs polaritása! De nem mindegy! Ezért van itt ez a trimmer, hogy ezzel lehessen brumm minimumot állítani.
	Korabeli trimmer potenciométerek. Borzasztóak voltak! A szegecselés alatt lötyögött a lábuk. A csúszó érintkező rugóereje pedig magától, illetve a hidegtől melegtől fogyott el. Ha legalább eredetileg valami rugózó anyagból lett volna... De nem! Sima vaslemezből volt.
	Korabeli alkatrészek. Az elkóra rá van írva ceruzával a kapcsolási rajznak megfelelő pozíciószám, ami a panelra is oda van írva. Az ellenállások lábai forrasztás előtt körben rá lettek tekerve az ellenállásra. Ezek nem fémréteg, hanem szénréteg ellenállások. A kontaktus a lábaiknál nem túl stabil, ezért jobb nem melengetni őket a pákával. A kondenzátorok lábai is fel vannak tekercselve. Jól van no, bevallom. Gőzöm sincs minek! Még nem láttam ilyen szerelési technológiát. Ha ez gyári, akkor hülyeség, ha házi, akkor miért ne, ha az amatőrnek egyszer így tetszett.
	Ez az ellenállás bizony meg van égve. Jó volt javítani a csöves gépeket. Az ember csak belenézett és már mondhatta is: Aha! Ott van a hiba! Persze aztán még véletlenül sem ott volt. Ez az ellenállás nem tudom mit csinál itt, de hibát azt nem!
	Kapcsolók. A felső sor a három sebességnek megfelelő felvételi és lejátszási korrekciót kapcsolja, az alsó pedig a felvételt / lejátszást. Ezek nem önálló kapcsolók. Apró darabkákból vannak össze, illetve ráépítve a panelra.
	Egy jól sikerült makro fotó a kapcsoló egy eleméről. Érdekes, hogy ott is karcos a lemezke, ahol nincs is érintkező az ellenoldalon. Viszont nem feketedett meg, és működéskor nem is recseg különösebben.
	Ha ez házi, akkor jól van, nem figyeltél oda, kapsz egy hármast. De ha gyári? Mégis miért kell ennek a szegény tekercsnek ennyire kiállnia a panelből? Egy dologra jó jelen állapotában, mégpedig arra, hogy biztosan beleakadjon szétszedéskor a magnó dobozába.
	És ez így is történt. Ha észre nem is vettem az akadást mikor levettem a dobozt, de a tekercs ferdén áll, vagyis elgörbült a tartócsavarja. Kilazítom a külső rögzítő anyát.
	Majd a belsőt betekerem, hogy a tekercset rá tudjam tolni a csavarra.
	Jól láthatóan fél centivel beljebb került.
	A maradék csavart levágom, a csavarvéget lereszelem, ha már a gyárban nem tették meg. Persze ha házilag készült...
	Ezt nem értem.
	Ebben nincsen semmi okosság! Mire jó ez? URH gerjedés ellen? Ezek az alkatrészek nem kell, hogy rugózzanak. A lábaik is masszívak. A panel is méretpontosnak látszik, jó helyen vannak rajta a lyukak. Ha gyári a panel, akkor tényleg érthetetlen, de ha otthon készült, akkor elfogadható. Lehetett volna üres, alkatrészek nélküli panelt venni az Ezermester boltban? Aztán valaki összevásárolta a hozzávalókat, s mint egy építőjátékot összeszerelte?
	Ez egy meglehetősen ronda celluxos kötés, két különböző színű drót találkozásánál.
	Az elektromágneses kuplung vezetékei. Láttam már szebb forrasztásokat is. Ekkoriban a forrasztóón gömböcske volt a divat, ezek meg csak úgy oda lettek pacsmagolva.
	A szűrőkondenzátort tartó anya nem volt meghúzva.
	Ha valami alkatrészt ki akarnánk cserélni, akkor ide kellene bedugnunk a pákát. Érthetetlen! Ennek egyszerűen nem kellene így lennie! A panel rengetegféleképpen rögzíthető. Például akár úgy is, hogy mindkét oldalához hozzá lehet férni. Vagy mondjuk ki lehet hajtani, és úgy lehet hozzáférni. De úgy összerakni, hogy többé ne lehessen hozzáférni? Jó, nem akarok én beleforrasztgatni, de akkor is!
	A lendkerék alsó csapágyháza. Ebből áll ki a már korábban említett csavar. Valóban lehet vele szabályozni a lendkerék magasságát. Hogy minek, azt nem tudom, de lehet.
	Ez egy manapság divatos lemezcsavar. A 60-as években metrikust, illetve facsavart használtak. Szóval ez valahogy nem illik ide.
	A fémszínű drótok a kombinált fejektől jönnek. A háttérben látszik, de inkább nem látszik egy relé. Ez a relé kapcsolja hol az egyik, hol meg a másik fejpárt az elektronikára. Ezen a részen nem jellemző a rend. Ezt elnézve kicsit olyan összehányt érzése van az embernek.
	Mégis miért kellett ezt a relét ide bedugni? Egyszerűen hozzáférhetetlen helyen van. Nem akarom én piszkálni, de mi van ha javítani, állítani kell rajta? Nem csinálnám szívesen az biztos! (kár volt ám az ördögöt a falra festeni)
	Ha ez házi, akkor ez igen! Ez egy rendes ember! Mindenre szépen odaírta micsoda, meg mi a pozíciószáma. Ha javítani kell, csak ránéz az ember a rajzra, meg a gépre, és máris tudja, hogy éppen merre jár. Ha ez a megoldás gyári, akkor tényleg volt egy terem a BRG-ben, ahol emberek ültek, s akkurátusan írogatták a ragasztós papírra: Mikrofon csatl.
	Meg P.U. csatl. Ki tudja? Lehet tényleg így volt, csak nekem furcsa ez a dolog ennyi idő távlatából. Valamiért csak csődbement az a rendszer! Biztosan az árnyékolt kábeleket feliratozó teremből indult ki a rendszerváltás...
	Itt egy jobb kép. Ide azért illett volna tenni egy darabka panelt. Illetve van itt panel, hiszen azon vannak az alkatrészek, csak nem fértek el rajta, lelógnak, egymás hátára másznak.
	Innen meg hiányzik az egyik izzó. Ilyen biztosan nincs itthon, mert ide 24 voltos kell. A most benne lévő 18 voltos, amitől világít is rendesen! Próbaképpen betettem két karácsonyfa izzót. Hülyén nézett ki, meg erősen is világított. Kénytelen leszek bemenni a Tungsram boltba, hátha van még nekik.
	A szalagpálya hátulról. Jól néz ki, jól áttekinthető.
	A két kombinált fej hátulnézetben. A szalag egyszerre fut az összes fejen, pedig nem kéne! Ha mindig csak az adott, éppen működő fejekre lenne rátolva a szalag, akkor a fejek jó esetben kétszer annyi ideig tartanának. Van is a gépben két külön beugró, a szalagot a fejek elé toló szalagvezető, csak vezérelni kellene őket forgásirányváltáskor. De nincsenek vezérelve...
	A törlőfej hátulról, valamint a szalagvégi rövidzárat érzékelő szalagvezető baba. Az a szép zöld drót megy az elektronika felé. A gép aljában meghúz egy relé, átkapcsolja a motoron a segédfázis kondit, mire fel a motor elindul visszafelé. Közben a relé átkapcsolja a másik oldali tüskét felcsévélő üzemmódba. Ez az irányváltás érdekes egy dolog. Közszükségleti orsós magnóban ilyen nem létezett! Egyszerűen igény sem volt rá!
	Oda-vissza játszás csak a felsőkategóriás orsós gépekben volt divat, s az sem nálunk. Nem igazán felhasználói igény hívta életre ezt a szolgáltatást. Legalábbis nekem sosem jutott eszembe, hogy: De jó volna, ha nem kéne megfordítani a szalagot! Valószínűleg a marketingesek már nem tudtak kínjukban mit kitalálni. Ez mondjuk ebben a korban, a mi iparunkban, no ez azért nem volt jellemző.
	Felül a varázsszem látszik, csak nagyon belejöttem a mellébeszélésbe. Ez itt balra pedig egy küllőcsavar a kerékpár részlegből. A küllőcsavar az kérem mindenhová jó! Én például előszeretettel használtam a bowdenek végére forrasztva.
	A fejkábelek árnyékolásán nincs külső szigetelés. Ugyan nem fut rajta áram, hiszen a külső harisnyának csak árnyékoló szerepe van, de akkor sem tetszik! Mindenhez hozzáér. Az elvezetéssel is akadnak bajok. Hol itt, hol meg ott akad bele valamibe. Például a főtengelyhez is hozzáért. Na bumm, majd legfeljebb pattog egy kicsit. Viszont mikor az automata irányváltóval találkozott, amitől kattogva kapcsolgatott a gép ide-oda, na akkor kezdtem csak igazán kiábrándulni ebből a magnóból.
	A számláló. Erről már ejtettem pár szót korábban. Innen hátulról úgy néz ki, mintha lenne ott egy üres lyuk, amiből hiányzik valami. De nem hiányzik, csak ezt a típust kétféleképpen is össze lehetett rakni. Ha ide teszem a meghajtást, akkor előre számol, ha a másik lyukba, akkor meg hátra.
	Ez a lendkerék a sebességváltó pöcökkel. Mind a motoron, mind a lendkeréken lépcsős tárcsa van. Ügyes megoldás, hiszen így mindhárom sebességfokozatban azonos a szíjpálya hossza. A képen látható rozsdás hegyes sebességváltó pöcök dobja át a szíjat az egyes hornyok között. No persze csak akkor, mikor a váltó karjával aláhúzzuk. Mivel ez így nem igazán érthető, készíteni fogok róla egy videót.
	Előtérben a gumigörgő hídja, háttérben a kapcsológombok visszahúzó rugói. Nem működnek rendesen, vagyis nem jönnek fel a gombok. Cserébe néha meg nem lehet őket lenyomni. Az ok az, hogy túl vannak illesztve! Egyszerűen csak nem kellett volna őket ennyire közel rakni egymáshoz, merthogy összeérnek, és össze is tapadnak.
	Levettem a főtengely felső csapágyát, hiszen ez útban lesz az új szíj befűzésekor.
	Meg nem csak akkor, hanem úgy általában is. Az előbb beszéltem a fejkábelről, ami mindenhez hozzáér, s lám tényleg. A képre kattintva, nagyban jól látható, amint az árnyékolt kábel éppen nekimegy a főtengelynek. Nekem ne veszekedjenek a magnóban az alkatrészek!
	Nem túl jól sikerült (a sz*r szinonimája) felvétel a sebességváltó karjáról. A két fém lap között fut a szíj, ami alapesetben nem ér hozzá semmihez. Ha felfelé mozdítjuk, akkor felfelé mozdítja a szíjat, a szíj beakad a lendkerékből kilógó tüskébe, s az átdobja a következő vájatba. Na most ha az ujjunk akad bele a szíjdobó tüskébe, akkor mi dobjuk át, de az egész magnót, úgy ahogy van!
	Lakkbenzin van az üvegben, de nem segít. Lemostam vele a gombokat, mire fel azok továbbra is huncutul össze összeragadnak. Ahogy éppen kedvük tartja. WD40! A WD40 az mindenre jó! És tényleg! A WD40 az tulajdonképpen petróleum, meg még néhány titkos összetevő. Márpedig ha a petróleum világít a lámpában, meg a repülőt is felviszi az égbe, akkor egy magnónak is hasznára válhat. És tényleg! Az igaz, hogy nagyon büdös lett a szobában, de már szépen mozognak a gombok.
	O-Ring KFT, Budapest, VI. kerület, Szinyei Merse Pál utca 14. Kedves bácsi a kiszolgáló. Ugyan nem magnószíj néven, de eddig még mindent kaptam náluk amit csak kerestem. Viszem a mintát, leveszi a bácsi a méretet, előveszi a dobozból az új szíjat. Jó, akkor legyen tömítő karika. Nekem ugyan mindegy minek nevezik, csak jó legyen a magnóba!
	A Tungsram mintabolt zárva volt. Lehet jobb is! Múltkor is majdnem csúnyát mondtam, mikor nem tudtak 6 volt másfél wattos szofita izzót adni. Ebben a kis sarki boltban viszont kaptam 24 voltos skálaizzót. Udvarias kiszolgálás, még jó hogy hellyel nem kínáltak. Ha kínáltak volna, jobb lett volna ha elfogadom, ugyanis a két apró izzó 900 forintomba került!
	Persze jól belegondolva nem is olyan drága. Századrésze sincs a fizetésemnek. Az ember értékrendje akkor alakul ki, mikor lesz pénze amit elkölthet. Ez nálam a 80-as évekre tehető. Akkoriban 2.300 forint volt a fizetésem. Vagyis olyan, mintha 80-ban azt mondta volna az eladó a két izzóra, hogy 20 forint lesz. Hümm! Tényleg nem is drága.
	Ezért a két picike izzóért elkérni 900 forintot? Azt mondom, hogy megérdemeljük magunkat! Európa, te öreg hölgy, rohadjál meg...
	900 forintért kapok egy ekkora kínai lámpát. Ebben annyi a LED, mint égen a csillag! Kiszedek két LED-et a lámpából, beépítem őket két kiégett izzó menetes részébe, a hozzájuk tartozó előtét ellenállásokkal együtt. - világít mint állat - sosem ég ki - marad egy (két LED híján) működő kínai fejlámpám
	Ez a régi izzó, ami mára már alaposan megfeketedett. Nem csoda, merthogy nem 24 voltos, hanem csak 18. Valószínűleg már régen sem lehetett 24 voltos skálaizzót kapni.
	Betekertem a két izzót a helyére. Mesélhetnék a művelet bonyolultságáról, a betekerés közben fellépett nehézségekről, de nem történt semmi ilyesmi. A menet az menet! Mi lehet bonyolult egy magnójavításban? Ezt a kérdést hamarost megbánom, de ne szaladjunk annyira előre.
	Vettem az OBI-ban szép kövér hatos alátéteket. Nem a magnóhoz kell, hanem nem tudom mihez. Múltkor beletúrtam a dobozomba és nem találtam semmi ilyesmit. Most meg ott volt előttem a boltban a polcon. Veszélyes dolog ez a vásárlás. Bezzeg nem kaptam normális gumilábat! Gondoltam veszek olyan hagyományos, régen vécé gumiláb néven futó feketeszín valamit, de még az sem volt.
	Viszont kaptam annál valamivel kissebet, szilikonból, átlátszóban, öntapadós seggel, kettes kiszerelésben. De ha ilyet kerestem volna? Szállóigévé váltam volna kereskedelmi körökben! Emlékeztek arra a hülyére, aki öntapadós áttetsző szilikon gumilábat keresett? Kérdezgették volna egymást vállalati bulik alkalmával a kissé már spicces eladók...
	BRG Koncert M4a szíjak: - 2 db. 953,5-ös (ez viszi a két tüskét) - 1 db. 1502-es (ez kell a lendkerékhez) Azért írtam ide ezeket az adatokat, hogyha esetleg valaha valaki keresne szíjakat ehhez a magnóhoz, ne kelljen neki méregetnie. Pláne ha nincs is meg az eredeti! Bár mondjuk eredeti szíj nélkül is megy, csak le kell venni valamivel a magnóról a méretet. A Terta811-hez például úgy vettem szíjat, hogy zsinórmintát vittem magammal a boltba.
	A régi és az új szíjak. Ripsz ropsz kicserélem őket! Azt hiszem ezt hívják elbizakodottságnak...
	Felül az új szíj, alul a régi. A régi vékonyabb, de úgy nézem nem fog gondot okozni. Van hely a picit vastagabb szíj számára az ékszíjtárcsán.

Működnek az izzók

	A két kisebbik szíjat nem kunszt felakasztani a helyére. Mindössze a motor tengelye felett kell a szíjat átpilinckázni, aztán már bent is van a helyén. Kipróbálom a magnót, megy minden ahogy kell. Persze a lendkerék az nem forog. Nosza, ki az új szíjak, mert először a lendkerekét kell befűzni, mert az van alul.
	Aki még nem csinált ilyet, pláne ha nincs gépész vénája, az itt biztosan elakad. A lendkerék alulról zárt, felülről zárt, így fizikai képtelenség kiszedni a gépből! Egyszerűen nem lehet rádobni a szíjat. Befűzni sem lehet semmilyen irányból. De nekem Terta811-esem volt, tudom mit kell tenni ilyen esetben. Leszedem a főtengely felső csapágyát, s a keletkezett lyukon keresztül egy görbe végű orvosi csipesszel betuszkolom az egész szíjat a magnóba.
	Aztán valahol a lendkeréknél úgyis kitüremkedik, elkapom majd kihúzom oldalra. Már fent is van a szíj a lendkeréken. A motor tárcsáján már könnyű átdobni, hiszen az felül nyitott. Viszont ott van útközben a váltó. Az se nagy kunszt elsőre, csak be kell nyomni a szíjat a váltókarok közé.
	Meg ahogy azt a Móricka elképzeli! Beleolvastam a könyveimbe, de nem találtam leírást arról, hogyan kéne szíjat cserélni ebben a magnóban. Valószínűleg úgy gondolták, ez nem lehet probléma. Elsőnek kiakasztottam a váltó rugóját.
	Nézzük meg alaposan ezt a képet! Középen van a váltó tengelye. A szíjnak úgy kellene érkeznie a lendkerék felől, hogy az egyik szála a tengely jobb, a másik szála a bal oldalán van. Vagyis át kell vetni valahogy a szíj egyik felét ezen a tengelyen. Középen alul van két csavar, ha azokat kitekerném, az életbe nem bibirkélném őket vissza a helyükre!
	Megoldottam. A kérdést is, meg a váltókart tartó csavart is. A váltókar tengelye leesett, de sebaj, ennek az alkatrésznek könnyen meg lehet találni az eredeti helyét. Viszont a szíj még mindig nem jó helyen van! A képen felül van egy vaslemez, az mozgatja a panelen található háromállású korrekciós kapcsolót. A szíj felette van. Átfűzöm alá. Most sem jó! Az szíj egyik felét át kell dömöckölni a képen jelenleg nem látható vékony résen. Lenyomom a lemezt. Áthúzom a szíjat. Hurrá!
	Visszaakasztom a sebességváltó felhúzó rugóját.
	Kezd felhúzni ez a magnó! Ez itt a sebességváltó gumiszíjat megvezető karja. Nem jó helyre került, mert lötyög. Vagyis nem is lötyög, hanem elforog a tengellyel együtt. Rossz szögben állt mikor visszatoltam a tengelyt. Most szedhetem szét megint. Először nem értem miért nem merev ez a rész. Mi értelme van annak, hogy elforoghat? Aztán rájöttem a megoldás lényegére. Zseniális! Mikor a sebességváltó rúdja megemeli a képen látható részt, akkor a szíj súrlódás által elforgatja az őt megemelő kart.
	Mégpedig úgy, hogy közelebb viszi ahhoz a szíjtárcsához, amire a szíj éppen ráfut. Ekkor a szíj találkozik a szíjtárcsából kilógó váltópöcökkel, s az mindenképp átdobja a szíjat a következő vájatba. Mivel a szíj közel vitte a váltóvillát a pöcökhöz, ezért jobb szögből akad be, simább, biztosabb a váltás. Azért forog el a váltóvilla, mert mikor a motor az ellenkező irányba pörög, akkor a másik oldali kar közelebbi pozíciója a jobb. Ez a részlet egyszerűen zseniális!

A sebességváltó működése

	Az itt látható részlet már közel sem olyan zseniális. Valaki nem tudta kiszámolni a féket tartó kar pontos helyét. A szíj nemhogy közel fut a tengelyhez, de már egyenesen hozzá is ér!
	A másik oldalon is ugyanez a helyzet. Persze lehet, hogy az alul látható hatalmas csavart kitekerve odébb lehetne állítani a tengelyt egy picivel, de nem sok kedvem van hozzá...
	Felkerült a helyére a három szíj, forog a magnó minden része. Jó, akkor nem forog minden, de kit érdekel a számláló? Mégis hogyan, illetve hol találnék hozzá szíjat?
	Hát hol másutt, ha nem a szíjas dobozomban? Még tiszta szerencse, hogy akad itthon egy csomó doboz, melyekben kedvemre turkálhatok.
	Ez egy Calypso görgője. Érdekes, de pont úgy néz ki, mint a Koncerté.
	Ez egy általam épített fokozatkapcsolós hangosságszabályozó. Fogalmam sincs miért építettem! Évek óta itt ül a szíjas doboz tetején. Valószínűleg soha sehová sem lesz beépítve. Persze a tárgyaknak is van lelkük. Ez a kapcsoló például sosem bántott engem. Csak nem fogom kidobni?
	Találtam szíjat a számlálóhoz.
	Nem árulom el, hogy miket is mondtam pontosan, mire sikerült ide felugrasztanom ezt a szíjat! Elég legyen annyi, hogy birtokomban van néhány igen hatásos ősi indián átok, amiket direkt ilyen esetekre tartogatok! Mint az a képen jól látható, a szíj teljesen új, még a hintőpor is rajta van. Képtelenségnek tűnik, hogy egy általam sosem birtokolt, és még csak látni sem látott magnóhoz szíjam legyen itthon! Szóval vannak még csodák.
	Ezeket elteszem. Sosem lehet tudni, hogy mire kellhetnek a távoli jövőben.
	Mi a szarért kell lehagyni azt a rohadt műanyag kupakot a csőfoglalatról? Vagy miért nem lehet úgy beszerelni azt a k*rva EM80-ast, hogy befelé álljanak a lábai? Úgy megrázott ez a szar, ha volnának még fogaim, hát bizton meglazultak volna!

Forog és tépi

	Kivágtam a kukába a leszakadt szalagrészeket.
	Nézegettem a fejpályát. Lötyög az egész ahogy van! Mintha túl rövid, túl gyenge rugók lennének beszerelve. Nem tudni, hogy gyárilag ilyen, vagy házilag ezt kapta az összeszerelő ember valamilyen boltban. Kicsit húzok a rugókon, de nem sokat használ. Cserélni kéne őket, vagy alátétezni. Van itthon rugós, meg alátétes dobozom, de ezeket inkább hagyjuk...
	Kellene a magnóhoz egy korabeli mikrofon. Nosza, irány a Verseny utcai piac! Persze ez csak ideológia. Ha kell valami, ha nem? Én bizony akkor is kimegyek arra a k*rva piacra! - Mondjad cigánylány, van é Koncert magnóhoz való mikrofonod? - Van hát! - Oszt oda adod é 100 forintért? - Oda hát!
	Ez volt eme mikrofon beszerzésének igaz története. Meg ne kérdezd miért vettem! Biztosan nem azért, mert nincs itthon mikrofonom. No persze van itthon mikrofonom. Sőt! Bőven elég mikrofonom van itthon! Jobban mondva egy kicsivel mintha még több is lenne belőlük a kelleténél...
	De hát ott lehetet hagyni 100 forintért?
	Mikor ujjkorában (ami 1961-ben volt) belekerült 360 forintba. Ez az összeg akkoriban közel fél havi fizetés volt!
	Ez egy kar, ami betolja a szalagot a fejek közé. Mindig leesik nekem innen! Érdekes, de a másik oldali ugyanilyen kar az bezzeg nem esik le. Szétszedem mindkettőt, majd összehasonlítom. Szerintem az alatta lévő rugónak nem pont így kellene kinéznie, de ettől függetlenül teljesen egyforma a két oldal felépítése. A rugók is egyformák, illetve tükör szimmetrikusak. Csak az egyik leesik, a másik meg nem.
	Az az érdekes, hogy eddig nem esett le, én meg nem bántottam ezt a részt, most meg mégis leesik. Rohadjál meg! Teszek rád egy zéger gyűrűt, aztán most szórakozzál velem ha tudsz! Egyből kuss lett. Oda van rögzítve, nem ugrál.
	Most már keresni kezdem a magnóban a nem stimmelő részleteket. A képen egy trimmer látszik, illetve balról belóg az egyik kapcsoló csúszkája. Vajon nekimegy a csúszka a trimmernek, vagy elfér mellette?
	Nekimegy!
	Levágtam a végét.
	Nem kell oda ez a kilógó rész! De a kapcsoló sajnos így sem működik! Nemhogy elektromos baja van, de mechanikusan akad! Egyszerűen el van görbülve a kapcsoló csúszkarésze, láthatóan nekimennek az érintkezők egymásnak. Persze ettől még működik a magnó, csak nem kapcsolja át a sebváltó a korrekciós tagokat. Vagy épp átkapcsolja, mikor milyen kedve van.
	Ropogtatok rajta kicsit, de ellenáll a javítási kísérleteimnek. Sebaj! Hiszen van a feladathoz illő rugóállító fogóm. Ez pont úgy néz ki mint egy laposfogó, csak nem az. Még a neve sem egyezik. Juszta, azaz jusztírozó fogónak hívják. Beállítom a rugók szélét, bár nem sokat használok vele a hibajelenségnek.
	Gondoltam fújok bele egy kis érintkező tisztító és kenő sprayt. Jó alaposan lemostam az érintkezőket. Jutott a léből mindenhová. Odatettem a magnó alá a kockás portörlő rongyomat, hogy ne az asztalt kenjem össze. Na most amikor én már kezdtem unni a fújkálást, a palack egyszer csak kedvet kapott hozzá.
	Elengedtem én a szórófejet, de az rám se hederített! Fröcskölt szerteszéjjel a lé a szobában! Alig bírtam kordában tartani a szanaszéjjel spriccelő sugarakat. Berontottam a megőrült palackkal a fürdőszobába, mely tettem folyományaként a kádat is ki kellett mosnom. Fene se gondolta volna, hogy két deci lötty az ilyen sok! Úszott az egész mindenség...
	Végül bezsíroztam az érintkezőket. A piros gépzsír, az kérem piros gépzsír! Ha így is akad, akkor így marad! Akad... Ismét bevetettem az indián átkaimat, de valószínűleg az előbbi akció folyamán kimerítettem Manitut. Pedig a borzalom, akarom mondani "borz alom legyen a zsebkendődben" az egy elég erős átok. De ez valószínűleg nem túl ősi indián mondás, hiszen "fehér ember bolond, zsebében hordja a taknyát"!
	Mese nincs, meg kell keresni a hiba okát. A felső sorban az a középső valami, ami tulajdonképpen egy szegecs alja, az okozza a galibát. Lötyög! Egy hosszú kar ezen fordul el, itt van a közepe forgásilag felfüggesztve. Az egyik vége a sebváltótól hozza a mozgást a másik végén lévő karig, ami a kapcsolót mozgatja. Nem hinném, hogy az előbb (mikor a szíjat befűztem) annyira megnyomtam volna, hogy kimozdítottam a helyéből a szegecset. Persze előfordulhat, de nem. Ott az a szegecs bal oldalt alul. Az is, hogy lett már beütve?
	Kiszedhetetlen innen ez az izé! Kínomban pontozóval négy oldalról megütöttem az anyagot, s ettől megszorult. Azonnal könnyedén kapcsol a kapcsoló! Apró részletek teszik tönkre az összképet...
	A fejet ki kellett vennem, hogy hozzáférjek a szegecshez.
	Látszik rajta némi kopásnyom, de nem sokat futott.
	A magnó nem vesz fel. Ha felvétel közben lenyomom a felvétel gombot, akkor pedig már nem is töröl! Ez a kapcsoló a ludas, ugyanis ez kapcsolja be a törlő oszcillátort.
	Jobbról, a felvételi nyomógomb irányából jön az a piros műanyag izé, s ha lenyomom a gombot, akkor összenyomja a két érintkezőt. Ha még lenyomom, akkor a piros valami melléugrik, majd mellette is marad!
	Jó darabig nézegettem, s arra a következtetésre jutottam, milyen jó dolog is, hogy ipari tanuló koromban tanultam rugóállítgatást. Ez akkoriban a telefonos szakma része volt. Telefontárcsa rugócsoport állításban verhetetlen voltam! Kell egy másik valami a piros csövecske helyett, mert az lötyög a helyén. Még tiszta szerencse, hogy akad itthon egy harmad fióknyi műanyag csövecském!
	Nem, nem a fényképezőgép közeltorzítását látjuk. A jobb oldali két valami az egyenes, a baloldali viszont ferde. Persze, hogy a baloldali a felvételi kapcsoló része. Kiegyenesítettem.
	A rugókat is kiegyenesítettem, mert szerintem így kell nekik állni. A felvételi nyomógomb alaphelyzetben megnyomja a felső érintkezőt, s az eljön az alsótól, mire fel leáll a törlő oszcillátor. Ha lenyomom a gombot, akkor a két érintkező összeér. Nyomkodhatom a gombot lejjebb, most már nem történik semmi, mert a kék valami legfeljebb még jobban eltávolodik a rugóktól. Szerintem ez így van jól. Ha ez a gép így jött le a szalagról...
	Sebességet váltottam, de nem működött a váltó. Most meg mi van? Az előbb még nem volt semmi baja! Még le is videóztam a működését! Jó, akkor nézzük meg a váltót is közelebbről. A képen jól látható, hogy a szíj ferdén fut. Vagyis a motor tengelye nem 90 fokos szöget zár be az alaplemezhez képest.
	Kitekertem a motort tartó első csavart, hogy alátegyek valamit. Kell ide egy vastag alátét. Vajon honnan tudhattam, hogy szükségem lesz ilyen alátétre? Mindegy, mert nem most fogom megoldani az élet nagy rejtélyeit. Valószínűleg megint valami hiba lehetett a mátrixban.
	Ezt az alátétet toltam be a váz és a motort tartó vaslemez közé. A motor kiegyenesedett, de a váltó még mindig nem működik! Ha megnézzük a kettővel fentebbi képet, azon jól látszik, hogy a szíjat átdobó pöcök sem egyenes. Valaki megpróbálta hozzáállítani a pöcköket a hátrafelé megdőlt szíjtárcsához. Mindent kiegyenesítettem, mely tettem hatására ismét működik a váltó.
	De nézzük a másik hibát, mégpedig azt, hogy előre állásban nem vesz fel. Törölni töröl, a felvétel viszont szinte egyáltalán nem hallható. Csak valami távoli búgás van, miközben felvételkor a varázsszemet teljesen kiakasztottam a mikrofon bemenetbe dugott fél tekercs forrasztóónnal. Nézegetem a rajzot. A jel felvételkor a fejekhez egy egy 200 kiloohmos ellenálláson keresztül jut el. Ez meg itt éppen egy 200 kilós ellenállás. Ráadásul éppen ez a kétszázadik kép. Mondom, hogy valami gebasz van a mátrixszal!
	Mint fentebb látható, ez bizony rövidzár! Ha az így jött ki a gyárból... Kiegyenesítettem, mire fel letörött az egyik lába. Kezdem nem szeretni ezt a magnót. Már kérte is tőlem valaki, de úgy gondoltam, van ez olyan ritka darab, hogy megtartom. Egyre inkább afelé hajlok, hogy nem, mégsem tartom meg!
	Van e itthon 200 kilós ellenállás?
	Van.
	Nem egy korhű javítás, de a célnak megfelel.

Így lehet nullázni a számlálót

	Nem vesz fel a rohadék, csak visszafelé irányba. Kiszedtem a helyükről a csöveket, mert a fentebb kicserélt 200 kilós ellenállás, nem az a 200 kilós ellenállás! Az a két darab 200 kilós, amin a jel megy felvételkor a fejek felé, az nem a panelre van forrasztva, hanem a fejek felé menő árnyékolt kábelre. Mindkettő a panel alatt van. Mondtam valamit a konstruktőrről, de letagadom, mert még az öregebbje apacsok is belepirultak...
	Egyre újabb és újabb ősi indián átkok kerülnek elő a tarsolyomból. Ez a sok kis bizbasz mind a csöveket tartotta a helyén. Majd akasztgathatom vissza őket egyenként! Az ilyen rugókat beakasztás után laposfogóval össze szokás nyomni, ezek után nem tudnak többé csak úgy leesni a beakasztó fülről. Ha ez így jött le a szalagról...
	Persze az ellenállásokhoz nem férek hozzá, mert nem jön el a nyáklap a vaslemeztől. Elgörbítem, hogy beférjek a bonctűvel. Belemérek, de nem szakadtak az ellenállások. Mindent szépen visszarakok a helyére, erre fel megőrül a mechanika, és eltépi a szalagot. Kezdem utálni ezt a dögöt! Átnéztem a kuplungokhoz menő összes drótot, de nem arrafelé volt a hiba.
	Az a k*rva számlálószíj! Tudtam, hogy azt nem kellett volna belerakni! Addig addig forgattam a magnót, hogy leesett. Illetve nem le, hanem be. Be a tüske, és az alatta lévő forgó tárcsa közé. Megnyugtatásomra már olyan mélyeket lélegzem, hogy valósággal leszakadnak az ingemről a gombok!

A hiba oka

	Nem vesz fel ez a rohadék! Addig addig méregetek, míg csak ki nem derül, hogy az egyik fejet kapcsoló rugónak rövidzárkor masszív 50 ohm átmeneti ellenállása van. Kicsi polírpapír, és máris nulla ohmot mérek. Hurrá! De a magnó jobbra irányba akkor sem vesz fel.
	De most nem ez a lényeg, mert nem csak, hogy nem vesz fel, de már a motor sem forog! Most már egészen biztos vagyok benne, hogy nem tartom meg! Ez a magnó egy undok dög! Ez nemhogy nem szeret, de kifejezettem utál is engem!
	Ez a kondenzátor ez bizony megadta magát. Most nem keresek helyette másikat, hanem egyszerűen csak kicsípem a helyéről. Majd valamikor máskor feltúrom a pincét, hiszen biztosan akad odalent másfél mikrós kondim.
	Megint minden forog, csak jobbra irányba nem vesz fel. Kiakasztom az előzőekben jól beállított érintkezőt, ezzel leáll a törlő oszcillátor, ami megőrjítette a hangfrekvenciás millivolt mérő műszeremet. Hurrá, már ki tudom mérni a hibát! Mind a két fejhez azonos szintű jel jut, csak a magnó jobbra irányba nem vesz fel. Már egészen mesteri fokon variálom az ősi indián átkokat. Valami ráérzéses alapon ujjal nekinyomtam a szalagot a fejnek felvétel közben. Van felvétel.

Lötyög

	Mint az fentebb látható, a bal oldali szalagvezető bibe lötyög a helyén. Kb. három milliméterrel előrébb kellene legyen. Nem jövök rá, hogy hol lehetne ezt beállítani. Illetve rájövök, csakhogy a felső szerelőlemez alatt. Na ez képtelenség! Oda aztán semmiféle szerszámmal sem lehet beférni! Igazándiból be sem látok. Kiveszem a fejet és megnézem alulról.
	Lehet rajta állítani. Ilyet még életemben nem láttam! Hogy egy fejet el lehessen fordítani oldalra? Az alsó csavar alatt karcolás nyomok vannak, de nem tőlem! Beállítom a fejet, hogy ránézésre jobb szögből fusson rá a szalag. Beszerelem, s már van is felvétel. Az ősi indián átkok mellé egyre újabbakat, és újabbakat eszelek ki.
	Érdekes, hogy a lejátszás jó volt. Nem volt érezhető hangerőkülönbség ha nekinyomtam a fejet ujjal a szalagnak. Csak nem vett fel. Azért megpróbáltam orvosolni a hibát. Kicsit előrébb görbítettem azt a lemezt, aminek a lejátszás gomb nekifeszül. A szalagvezető baba maradt a helyén viszont kettővel odébb kellett akasztani a nyomógörgőt működtető elektromágnest. Szerintem nem nyúlok hozzá, mert jobb a békesség.
	Éjfél múlt. Fent az asztalom látható. Csináltam egy kis rendetlenséget. Persze szeretem ezt az állapotot, csak azt nem szeretem, hogy folyton rendet kell rakni ha valami mást akarok csinálni. A más itt a számítógépezést és az alvást jelenti. Ez a szoba az életterem. Sajnos kicsi, és még csak nem is szoba, hanem csak egy hall. A páka már az asztalra sem fért fel. Sej... Ha volna nekem egy műhelyem vagy garázsom... Na ott tudnék csak igazi rendetlenséget csinálni!
	Ezt azért kell innen elrakni, mert ha éjjel felkelek, akkor ugye egyből belelépek. A hifitoronyból pedig érkezik egy kábel az asztalra a magnóhoz, amin meg ugye átesnék.
	Ezektől meg nem tudok lefeküdni, pedig már épp itt lenne az ideje. Szépen rendet csinálok és megfürdök, de még nem fekszem le aludni. Annyira felbosszantott ez a magnó, hogy még mindig pörgök! Ha meg úgyis fent vagyok, hát csinálok még egy próbafelvételt a magnóval.

Saját felvétele

	Eljött a másnap, folytatom a munkát. Hiányzik a magnó fedelének egyik békazára. Nekem meg épp van egy bontásra váró Terta811-esem a pincében. Szegényke itt várja a sorsát a farakás előtt, egy régi festékes hokedlin ücsörögve. Igazándiból csak az egyik díszléc kell róla, szóval csak alkatrésznek vettem a másik magnóhoz. A Terta nagyon lassan készül, hiszen már egy éve is megvan annak, hogy félbehagytam.
	Ez kell nekem!
	Le is szereltem. Sárgarézből van minden része, melyeket majd szépen kiszidolozok. Persze azért előbb még megnézem, hogy jó lesz-e erre a másik magnóra.
	Addig is míg ismét nekiállok, behurcolom a szobába az egész miskulanciát. Ez a kép a 226-os sorszámot viseli. Ha most nem állok neki megírni az eddig lőtt képekhez a szöveget, akkor sohasem lesznek megírva! Így hát nekiálltam s megírtam ezt a néhány sort. Egész nap a billentyűzetet püföltem. Az eddigi videókat is helyre kell tenni, meg konvertálni, különben még el találtam volna felejteni, hogy mi hová s mivégre való. Lassan megy ez nekem... Vagy persze az is lehet, hogy nem kellene egy szétszedtemhez cikkhez több száz képet lőni?
	Kihoztam a szobából a gépet, mert két videó nem sikerült valami jól. Az eddig látottak se, szóval képzelhetitek milyen volt az a kettő! Nem forgott a magnó motorja, pedig mikor mindössze két napja eltettem, akkor még jó volt. Bemelegedett, mire fel elindult a motor. Iszonyat villogásba kezdett az irányjelző izzó, meg kattogott is valami valahol mélyen belül. Ezen a képen a jobb oldali tüske látszik. Van ott középen egy csavar egy rugóval. Picit húztam a csavaron, mire fel abbamaradt az esztelen kattogás. Ez a gép egyre szörnyűbbnek tűnik a szememben. Két nap állás, két újabb hiba. Mégis mi lenne belőle, ha tegyük fel félretenném egy egész hónapra?
	De nem teszem félre! Inkább nekiállok és keresek hozzá egy segédfázis kondit. Ez a fiók a pincében van, itt vannak a ritkábban kellő nagyobb kondik. De másfél mikrós az persze nincs...
	Viszont találtam egy érdekességet a kondis fiókban. Meg ne kérdezd miért nem a villanymotoros dobozban van! Ez egy eredeti motor a Koncertbe. Papst gyártmány. Apukám hozta valahonnan, hogy szereljem be a konyhai elszívóba. Nem tudni hogyan gondolta az öreg ezt a dolgot, az elszívó motorja ugyanis teljesen másképp néz ki. Amúgy nem Koncert magnóból van ez a motor, legalábbis a rajta lévő ékszíjtárcsa a Calypso szériára utal. Járt errefelé pár Calypso, de beépítve még nem láttam ilyen motort.
	Nem csak a pincében van kondenzátoros fiókom, hanem fent a szobában is. Gondoltam akkor biztosan itt lesz a keresett kondenzátor. A balra látható medve tudta, hogy ez nem így van. Még ki is röhög! Na majd jól ráalszom, s rácsorog a nyálam, azt akkor röhögjön!
	Nem találtam 1,5 mikrós kondit, ezért előhúztam még egy fiókot.
	Mindketten kiborultunk...
	Ezeket találtam beépítésre alkalmasnak.

Segédfázis kondenzátor

	Ugyan nem másfél mikrós, hanem kettő, de legalább lesz hová kiszáradnia!
	Érdekes ez a régi kondi. Nem én vágtam le róla a drótokat, hanem amiket én elvettem innen, azokat rendesen leforrasztottam. Már úgy értem, hogy mint a képen jól látható, nem értek oda a kondihoz a drótok, és így voltak megtoldva.
	Ha a másik oldalról is hozzáférnék mindkét lyukhoz, akkor pont jó helyen volnának. De nem férek hozzá, mert az egyikre rá lett szerelve az előmágnesezést beállító trimmerkondik panelja.
	A lyukban eredetileg hármas menet volt, de én kifúrtam őket. Az új kondi ugyanis olyan, hogy benne van a menet. Gondolom látszik a képen, amint a csigafúró csigája kezdi magát kiegyenesedni. Hajrá Tesco gazdaságos szerszámkészlet!

Lötyög

	Ezek a gumilábak bíz szétmállottak.
	Itt is jön szét, illetve válik le a doboz széle.
	Itt meg por van benne. Amúgy meglepően tiszta ez a magnó! Eleve látszik az alkatrészein, hogy nem használták sokat, és azt is tiszta helyen. Az én gépeim ennél sokkal porosabbak szoktak lenni belülről.
	Hát ez megtöttyedt! Egészen érdekes állagú műszaki gumikat képesek gyártani! Nem csak mi, hanem mindenki! Például az AKAI videómba vásárolt új nyomógörgő fél évet bírt ki, majd berepedezett és még kagylósra is kopott. Volt egy BRG D810-es diktafonom, abban ép volt görgő és a szíj! Ennek a magnónak a görgője teljesen jó, cserébe a gumilába mállott szét.
	Így van ez jól, hiszen gumilábat mégiscsak könnyebb cserélni, illetve pótolni. Ugyan hagy a régi maga után némi koszt, de ki fogja nézegetni egy magnó hátulját? Azért megpróbáltam ledörgölni innen ezt a szürke ragacsot, de kezdett vele jönni a festék is, ezért ezt a műveletsort inkább feladtam.
	Az alsó gumilábakat nem csavar tartotta, hanem sasszeg. A sasszeg irodai neve Milton kapocs.
	Alig bírtam aláfeszíteni, mert nagyon tartotta magát. Miből van ez?
	Egy kis érdekesség. Ceruzával odarajzolt sorozatszám a doboz alján.
	Csak kiegyengetem valahogy. Ha eddig jó volt, akkor biztosan kibír ez a kapocs még egy gumilábnyi élettartamot.
	Mindet kiszedtem.
	Bevittem a fürdőszobába az egész miskulanciát. Az asszony most nincs itt, így nem tud velem pörölni, hogy miért pakolom oda azt a koszos szart.
	Még egy érdekesség. A doboz oldalán újabb sorozatszám, immáron 1020.
	A magnó tetejéből mállott a szivacs. Egyenesen bele a fürdőkádba. Most szórtam volna a szőnyegre? De mégis kinek mentegetőzök? Hiszen nincs is itt az asszony! Majd kapok, ha ezt elolvassa...
	Kicsit feljött a tapéta ragasztása.
	Kitettem a darabokat az ablakba száradni. A levált tapétát odacsipeszeltem a dobozhoz. Középen azok a fényes izék, azok az éjjeliszekrény életveszély mentesítő project részei, de erről majd máskor mondok mesét...
	A régi és az új gumilábak. No de hová lettek a nagy szürkék? Direkt visszanéztem a képeket, és igenis jól emlékszem. Leszedtem a gumis dobozt a polc tetejéről, és találtam is benne négy nagy gumilábat. Feltúrtam a szobát. Nincsenek meg. Ilyen nincs! Illetve van. Vagyis nincs. Illetve van, de a helyén. Mármint visszaraktam a gumilábakat a gumis dobozba. Én is pont akkor vagyok rendes, mikor nem kéne...
	Ezek öntapadós filcek. Kisebb nagyobb, kerekded meg szögletes. Mi lenne, ha kivágnék egy (két) megfelelő darabot belőlük, és ráragasztanám a fejeket takaró lemezkére? Odanyomná a szalagot a fejekhez? Nem! Leesne, és beesne, és szedhetném szét az egészet, és...
	A dobozomban talált gumilábak közepén nincs lyuk. No nem mintha az OBI-ban vásárolton lenne... Sebaj! Van bőrlyukasztóm, a jobb oldali felülről második fiókban.
	Elmúlt tíz óra. Kalapálni satun lyukasztóval gumilábat, csakis tíz után szabad!
	Itt hátul nem látszik, illetve átlátszik.
	A nagyok valók a gép seggére.
	Az előbb tévedtem! Nem bírt ki a sasszeg még egy görbítést.
	Akkor mese nincs, elő a csavarokkal!
	A hosszabbik jött be.
	A négyes anyához való csőkulcsom elkeveredett, azonban akad helyette csillagkulcs. Az asszony bent barkácsol a szobában (ha éppen itt van), és elhordja a szerszámaimat. Tipikusan elcseni az ollóm, meg a csípőfogóm, mire fel vettem neki mindenféle szerszámokat. Nagyon örült nekik, majd hazavitte őket.
	Szépen odacsavarozódott. Miért nem vettem még több ilyen dugót a piacon? Nem jó gondolat, mert oda vezet, hogy minden vackot összevásárolok!
	Kilóg a csavar. Illetve belóg a dobozba. Megnéztem, de csodák csodája egyik sem lóg bele semmibe.
	Ezzel megvagyok. Csak egy hatalmas lyuk tátong a magnó alján...
	Szegény Tertám lassan készül, az alkatrészei szétszórva a szobában. Neki kéne állni, mert ha legalább a rácsokat, a kuplungokat és a hangszórót beszerelném a helyére, akkor mindjárt lenne egy kis hely a polcon.
	Most éppen jól jön, hogy nincs összerakva, s ezen okból hozzáférek ehhez a rácshoz.
	A Terta 811-es alsó hűtőrácsa tökéletesen illik a BRG magnóra!
	Ráadásul kettő is akad belőle. De jó! Az egyiknek máris lesz helye. Azért megfordítom a Tertát, majd szomorúan veszem tudomásul, hogy annak bizony két rács való a fenekére.
	Mese nincs, megint irány a pince. Szegényke itt ül, bánatosan várja sorsát. Ebből már sosem lesz magnó, hiszen csak pótalkatrésznek vettem a másikhoz. Szomorú sors ez egy tárgynak! Mert igen, a tárgyaknak is van lelkük...
	Hoppá! Az egyik rács még megvan.
	Nagy boldogan felhozom.
	Erre fel törött.
	Még tiszta szerencse, hogy van itthon hozzá ragasztó. Az üvegcsében vagy etil acetát van, vagy toluol. Hogy melyik, azt az dönti el, hogy melyiket lehet kapni a vegyszerboltban. Az üvegcsét Ákos barátom hagyta itt, még vagy olyan húsz évvel ezelőtt. Hogy mikre nem emlékszem... Bezzeg előbb a gumilábak...
	Megragasztottam. Az üvegcsében nem ragasztó van, hanem hígító, illetve oldószer. Ha beledobnám a rácsot, akkor néhány nap alatt feloldaná az egészet. Meglepően jól lehet vele ragasztani! Megoldja az anyagot, aztán szinte összenő a két felület.
	Ide jön majd a rács.
	De hogyan fog ez odaférni?
	A motor másik oldala is neki van feszülve a doboz aljának.
	A Rádiótechnika hasábjain megjelent műszaki leírásban külső forgórészes Papst motor szerepel.
	Ez meg belső forgórészes IMI motor.
	Viszont igen nagy valószínűséggel ide készült, ugyanis szerepel rajta az irányváltáshoz szükséges bekötési rajz. Más irányváltós magnót meg ebben az országban nem gyártottak. Pontosabban szólva még ezt sem igazán gyártották.
	Tudom, hogy nem szép, de pákával igazítottam ki a rács sarkát, hogy odaférjen a hálózati kábelt tartó doboz szélső csavarjaitól. Reszelhettem is volna, de ez a műanyag rács már nagyon el van öregedve, még eltörik itt nekem. Na, ezt kimagyaráztam...
	A rács másik vége még lóg a levegőben. Fene tudja mi tartotta eredetileg. Kell valami amin van egy lyuk, vagy inkább kettő. Még jó, hogy van olyan dobozom, amiben az egy, illetve kétlyukas dolgokat tartom. Két dobozom is van, mert külön vannak válogatva! Valamikor réges-régen mikor még az alkatrészeim nem voltak szétválogatva, szóval folyton azzal ment el az idő, hogy előkeressem az éppen aktuális kísérlethez szükséges alkatrészeket. Aztán egyszer ráuntam a dologra, és nekiálltam rendet tenni.
	Ez lett a rendcsinálás eredménye. Csak odanyúlok a megfelelő dobozhoz, és ott van benne amit keresek! Jó régen történt ez, akkoriban gyomorfekéllyel voltam betegállományban évente két hónapot. Három fekélyes hónap alatt raktam rendet! Minden dobozomban volt minden alkatrészből! Minden nap kiszórtam egy dobozt a szoba közepére, majd akkurátusan szétrakosgattam a kupacból az alkatrészeket.
	Méretre igazítottam.
	Perfekt!
	A magnó tetejének rendbehozása még hátravan.
	Lefúrtam róla a pántokat. Mindkettőt. Ugyan csak az egyiket kell cserélni, de az eredeti krómozott, a Tertáról való viszont réz színű. Akkor meg ugye legyenek már egyformák. Ez a magnó szerintem mindenképp megérdemel két egyformát!
	Elől a régi, hátul az új. Az újban több az anyag. Megnéztem, de sajnos nem úszom meg. Ki kell reszelni az új pántból, mert különben nem lehet rácsukni a dobozra a magnó szélén körbefutó műanyag betéttől.
	Berajzolom, hogy kb. mit kell csinálnom. Azt kell mondjam, hogy nem vagyok tőle boldog. Éjnek évadján satuban rezet reszelni? Nekem mindegy, én még ébren vagyok, de hamarost a szomszédok sem fognak aludni!
	Kivágtam fogóval ezt a darabot, hogy ne kelljen annyit zörögnöm. Tulajdonképpen lemehettem volna reszelni a pincébe, hiszen ott akad egy satupad, nagyobb satu, reszelők, fénycsővilágítás, meg persze némi rendetlenség. A satupadon például van egy akkora nyomtató, hogy nincs kedvem odébb rakni! A nyomtatót már el is ígértem, de jönne (illetve adnék) még hozzá egy nixi csöves digitális frekvenciamérőt is, csak az meg még nem volt a szétszedtemben.
	De majd lesz, mert már fel is hoztam a pincéből. Most éppen a hifitorony aljában ül. Mivel nem fér tőle a helyére az éjjeliszekrényem, erősen bukdácsolok benne. Így próbálom magam ösztökélni, de sajnos igen kevés sikerrel. Mint ahogy most sem volt sikerem. A képen látszik a hiba.
	Na jó, segítek. Így már jobban lehet látni. De nem szerettem ezeket a hülye rejtvényeket a Fülesben! Az embernek kifolyt a szeme, de nem találta a különbségeket. A két jobboldali csatnak van felül egy visszahajló része. Ez akad be a csat másik felébe. A bal oldalinak nincs ilyen visszahajló része, azaz nem akad be, azaz nem csat! Melyiket reszeltem ki ívesre? Persze, hogy a bal oldalit! Hogyan is volt az az ősi indián átok a herékkel, meg a préri kutya harapással?
	A használható csatból is kivágtam fogóval a felesleges részt. Jó lett ez kép, hogy ott virít a kivágott rézlemez darabka a háttérben. Ez egy véletlenül ilyenre sikerült fotó, szóval sajnos nem direkt volt. Az a kis rézlemez darabka azért jó, mert ha leesik a földre, s persze rá is lépek mezítláb, akkor menten fejlődik néhány lépcsőfoknyit az ősi indián átok és szitokkészletem.
	Honnan a csudából vegyek négy darab közepes hosszúságú hármas csőszegecset, rézből, az éjszaka kellős közepén? Mondjuk nappal sem tudom honnan szednék, ha nem volna egy olyan doboz a lakásban, amiben közepes hosszúságú hármas csőszegecsek vannak.
	Ezek éppen ide lettek kitalálva! Mondjuk ez nem igaz. Lehetnének a szegecsek két milliméterrel rövidebbek is, de ez azért így is szép teljesítmény. Nem sok lakásban van Budapesten hármas réz csőszegecs. Pláne éjjel!
	Az egyik csat rézből lesz, a másik viszont vasból. Azért a rezet kipolírozom, illetve Sidolozom. Mert kérem miért ne lenne itthon Sidol? Nem is tudtam, hogy lehet még kapni. Amúgy a Tertához kellett, mert azon réz díszlécek vannak.
	Az egyiket kipolíroztam. Szerencsére azt, amelyiken megvan a beakadó körmöcske. No persze ha nem így történt volna, akkor sem esek kétségbe, ugyanis bőven van még ilyen esetekre indián átok a tarsolyomban.
	Nyomtam egy kis Sidolt a BRG feliratnak is. Szépen fényeskedik, bár maga a magnó elásta magát nálam. Mindegy, majd erre még visszatérek. Addig is figyeljük meg a dobozt borító tapéta mintáját. Hihetetlen ötletes színkombináció! Szinte nem lehet úgy összekoszolni, hogy meglátszódjon rajta. Én például tisztának néztem. Aztán csak néztem mit hozott le róla a fürdőszobában a vizes szivacs.
	Kalapács az van itthon, de a szegecseléshez speciális szerszámok kellenek. Jobbra, a második fiók felülről.
	Először a hegyessel kell megszélesíteni a szegecset.
	Aztán a tompával kell kinyitni.
	Aztán meg a csöcsös közepűvel kell véglegesre igazítani.
	Az egyik kezemben van a pontozó, a másik kezemben van a kalapács. No de akkor ki tartja a satun a magnó tetejét? Na ide kellenek csak igazán az ősi indián varázsigék!
	Az egyik csat krómozott, a másik meg réz. Van ilyen. Nem vagyok tökéletes. De kritikát csak attól fogadok el, akinek olyan szeme van, hogy egyszerre látja a magnó mindkét oldalát!
	A hangszóró. Zörög a kis rohadék...
	Ismét lementem a pincébe, s a hangszórót jól látható helyre tettem. Ő lesz a minta. Valami olyat kell keresnem, ami befér a helyére. A mágnese nem lehet túl kövér, de a hangszóró sem lehet túl mély, ugyanis kicsi a hely. Amúgy volna hely a dobozban, csak ez egy átgondolatlan konstrukció. No de erről majd a végén...
	Ez az első fiók.
	Menten leltem is benne egy közelítőleg megfelelő példányt.
	Csakhogy ki van égetve a közepe, meg szakadt is egy kissé a membránja. Nemsokára (duma) revíziót fogok tartani, és az összes ilyen (és hasonló állagú) alkatrészt áthelyezem a szemetesvödörbe.
	Ez is csak kb. jó, merthogy ennek túl kövér a mágnese.
	Sebaj! Akad még itt néhány másik hangszórós fiók. Ezek régen fent voltak a szobában, csak aztán meguntam, hogy beléjük sem nézek, a helyet meg foglalják. Persze nem így történt, hanem mikor már nem fértem be a szobába, na akkor már csak ki kellett hoznom valamit.
	Ezek sem megfelelő méretűek.
	Ezek már inkább. Jó kérdés, hogy minek tartok ennyi kacatot. Most már? Mikor bemegyek a boltba, hangszóró annyi mint égen a csillag! Persze régen ez nem így volt... Olyat biztosan nem lehetett kapni, amilyet az ember keresett. Jó ha egyáltalán volt valamilyen hangszóró a boltban. Szóval mindent el kellett tenni, mert az ugye egyszer még jó lesz valamire. Hülye egy beidegződés...
	Ennek is kövér a mágnese.
	Ugyan ennek is kövér, de legalább lapos. Egy próbát megeresztek.
	Na ez lesz az igazi!
	Nem hiányzik erről a mágnes, hanem ide előre van rakva. A BRG MK-21-es kazettás magnóban volt ilyen hangszóró. Furcsa állagú a membrán. Vagy ilyen puha a papírja gyárilag, vagy már porlik az anyag?
	Belepróbáltam a dobozba a nagyobbik hangszórót, de nem akart benne megmaradni.
	Kicsit igazítanom kellett az őt tartó lemezdarabon.
	Nem lett jó, mert beleér a mágnes a mechanikába. Mit beleér? Egyenesen billeg rajta a magnó belseje! Itt ki lehetett volna hagyni az anyagból, simán beférne ez a hangszóró. Persze mit morgok? Az eredetije belefért. Illetve nem fért bele, mert az is beleért a vasvázba. Oda is volt ragasztva egy darab keménypapír, hogy ne zörögjön.
	Majd meg is nézzük közelebbről az eredeti hangszóró boncolásánál. Kíváncsi vagyok, hogy mégis mi a csuda zörög benne. Szerintem a menetek hullottak le a lengőcsévéről. A lényeg, hogy ez a hangszóró belefért.
	Pláne úgy, ha beledugom a szélét ebbe a résbe! Pont a hangszórónál, ami nehéz is, meg zörög is, szinte félbe van marva a doboz alja. Miért nem inkább egy centivel kisebb hangszóró?
	Még tiszta szerencse, hogy anyám nem látja mi van a szobában. (telken a család) Amúgy látja, mert időnként hazajön a nyugdíjért. De nem szól. Tudja, hogy őszre rendet rakok. Ősszel mindig megugrik kicsit a szétszedtem, mert teljes erőbedobással dolgozom fel az útban lévő lomokat, hogy a családnak legyen hová hazatérnie.
	A Rádiótechnikában a szétszedési utasítás résznél van egy olyan, hogy óvatosan vegyük le a magnó tetejét, nehogy kitépjük a varázsszemet. Én óvatosan vettem le a tetőt, de a varázsszem nem a magnó fedeléhez van rögzítve, hanem magához a magnóhoz. Miért is lenne a fedélhez rögzítve? Persze eredetileg biztosan úgy volt, hiszen még javaslat is van a rögzítés módosítására. Jobbra hiányzik egy csatlakozó, ami eredetileg a távirányítóé lett volna.
	Ahányszor hozzányúlok... Most például nem húzott be a behúzó mágnes. Nem vitte oda a görgőt a főtengelyhez. Be akart húzni, de nem tudott. Rásegítettem kézzel. Most már behúz, de jól láthatóan lassan csinálja. Csak nem zsír van a behúzó mágnesben? Igen, zsír van a behúzó elektromágnesben! Nem tudom minek, szerintem ugyanis nem kell bele, de ott van. Most már WD40 is van benne. A WD40 tényleg jó mindenre, legalábbis most is segített.
	Próbafelvétel. Van felvétel, csakhogy gyenge. Félreteszem az ősi indián átkokat, mert úgy látszik ártalmára vannak ennek a magnónak. Nézegettem a rajzot, s arra a következtetésre jutottam, az a 200 kilós ellenállás nem véletlenül volt rövidre zárva! Átkötöttem egy darab dróttal. Már valamivel "jobban van" a felvétel, de szerintem a kivezérlés még mindig kevés. Mindegy... Nem piszkálom tovább. Amit állítani, illetve cserélni kéne, az a két ellenállás a panel alá van beépítve. Szóval ez bizony így marad!
	Rá is tettem a tetejét, majd beraktam a szobába. Kíváncsi leszek, hogyha két nap múlva előveszem, akkorra mi nem fog rajta működni. Mert valami galiba biztosan lesz vele! Még jó, hogy az új tulajdonosnak nosztalgia készüléknek kell. Persze ettől azért még illene működőképesen átadni.
	Majd még csinálok róla búcsúzóul néhány fotót, bár nem könnyű eset. Fekete és csillog. Egyszerűen nem hagyja magát rendesen fotózni. Talán megpróbálom kivinni a napra, hátha ott több sikerem lesz. Még egy videó is kell, mert az irányváltáskor adott hangot, na azt feltétlenül meg kell örökítenem! Hiszen hová is lenne az utókor, ha ködbe veszne ez az emlék?
	Bent ül a szobában, immáron hosszú napok óta. Hagyom állni. Vagy szétesik, vagy nem. Így egyben mondjuk jól mutat. Remélem többször nem kell szétszednem, bár szerintem fog még rá okot adni. Eleve nem néztem át teljesen. Ha használni is akarnám, lenne még rajta két napra való igazítani való.

Íme néhány kép emlékbe, hiszen hamarost elviszik tőlem ezt a magnót


felülről	oldalról	jobban oldalról

másikoldalról	ismét felülről	kockás háttérrel

egészen jó lett	hátulról	felülről

szemből		eddig ez a legjobb

Kezelés

	Gondoltam próbaképp csinálok vele néhány felvételt. Ugyan volt próbafelvétel, de csak a működés ellenőrzésének erejéig. Az előmágnesezési szintet sem ártana beállítani. Na azt majd az új gazdája, ha akarja! Az előmágnesezést úgyis valamelyik általában, vagy sűrűbben használt szalaghoz kell beállítani.
	Rögtönöztem egy (ha nem is szép de jó) tuchel csatlakozót forrasztóónból.

Éppen felvesz

Varázsszem hangulat

   Nem úsztam meg ennyivel, mert már megint ki kellett nyitni a dobozt. Egyik fej sincs a helyén! Én csak a bal oldali fejet vettem ki, a jobb oldalihoz hozzá sem nyúltam! Vagyis legfeljebb felerészben lehetek én a tettes.
   Elkezdtem átnézni a szalagpályát, és azt állapítottam meg, hogy semelyik része sincs a helyén! A két beugró szalagvezetőhöz nem kellett nyúlnom, de a főtengely két oldalán lévők közel sem voltak a helyükön. Kikapcsoltam a magnót, majd nyomogattam a lejátszás gombot, miközben feszesen tartottam a szalagot. Tekergettem a szalagvezető babákat, méghozzá egészen addig, amíg szemmel láthatóan már nem tört meg rajtuk a szalag. Ekkor bekapcsoltam a magnót, és megnéztem merre törik a szalag a görgőnél. Állítgattam a görgő tengelyét, hol az egyik, hol meg a másik tekerővel, miközben folyton irányt váltottam. Pár perc "játék" után már egészen normálisan futott a szalag. A szalaghúzó tengely merőlegességét hagytam ahogy volt.
   Ezek után ránéztem a fejekre, s azt kellett megállapítsam, hogy szemmel láthatóan nem ott voltak, mint ahol lenniük kell. Nem is lehet őket normálisan beállítani. Elgondolkodtam a dolgon, és arra a következtetésre jutottam, hogy ki kéne szedni mindent a szalagpályából, és újra elölről egyenként beállítva, megigazítva, rugócserével, alátétezéssel, úgy fél napi munkával helyrehozható lenne. Már úgy értem, hogy meg lehetne oldani, hogy ne lógjon benne minden. Jelenlegi állapotában ugyanis hiába állítom be, ha egyszer csak úgy egyszerűen magától, vagy mindössze a szalagfeszítés erejétől elmozdulnak a szalagpálya elemei. A bal oldali kombináltfejet ujjal simán előrébb vagy hátrébb tudom tolni, pedig ránézésre rendesen oda lett csavarozva.
   Összefoglalva a dolgokat, igaza van Csabai Dánielnek. Ez a magnó el lett rontva a szerelőszalagon. Nem javítom ki amiket fentebb írtam. Jól látszik, hogy sokszor a düh beszélt belőlem. Persze igaz ami igaz, vannak a magnóban konstrukciós hibák, melyek kifejezetten bosszantóak, de a fő baj inkább a szerelés, illetve a felhasznált anyagok és alkatrészek satnya minősége.
   Például teljesen egyértelmű, hogy ha két azonos szerelvényű fej közül az egyiknek három milliméterrel fentebb kell állnia, akkor ahhoz hosszabb rugók kellenek, különben nem fog valami masszívan állni a helyén. Persze elég három vastag alátét is, ha valakinek van idege beszerelni őket.
   Egy szalagvezető baba egyszerűen nem lötyöghet, mert az rosszabb, mintha akár ott sem volna! Ahányszor lenyomom a gombot, annyiszor megáll valahol. Nem jöttem rá, hogy hol tudnék ezen állítani. Valahol mélyen belül van a megoldás. Már ha létezik egyáltalán ilyen állítási lehetőség...
   Persze jól látszik, hogy ez a magnó nem gyári, ezt valaki nagyon ügyesen házilag rakta össze. Ha mégis ilyen volt gyárilag, inkább nem is mondok semmit... Nehéz eldönteni, hogy mi az a részlet, ami gyárilag is hibás volt, és mi az, ami azért lett ilyen, mert "ezt" kapta a boltban a korabeli összeszerelő ember. Ráadásul ez nem BRG konstrukció, hanem egy amatőr gyártású magnó sorozatgyártott változata. Most már komolyan kíváncsi lennék Varga Gyula eredeti amatőr konstrukciójára.
   De azóta eltelt több mint 50 év! Ki emlékszik már ilyen régi dolgokra... Ha valakinek mégis volna bármi emléke, netán ismeri, vagy ismerte a konstruktőrt, vagy részt vett a korabeli bíráló bizottságban, vagy ott volt a tűz közelében a BRG-ben, akkor kérem írjon! Írja meg amit tud, s kiteszem ide. Hátha előkerül még valami érdekesség erről a szebbreményű magnóról.
   Ami a Koncert után következett, az a BRG M8 Calypso fedőnevű magnója. A fiaskót elkerülendő, a Calypso gyártószalagra állítását (finoman szólva) nem kapkodták el. A vásárokon bemutatókon ugyan ott volt az új magnó, de a Rádiótechnikában több cikk is megjelent "késik a Calypso" ügyben. A koncert magnót belülről megtekintve ez most már teljesen érthető, hiszen valószínűleg nem szerettek volna megélni a BRG-ben egy újabb kudarcot.
   Semmit sem tudni a BRG-ben lezajlott dolgokról, hiszen a korabeli szaksajtóban nem jelentek meg részletek. Pláne nem kényes részletek! Ezért "kínomban" pár éve elkezdtem megírni a Calypso magnó regényét. Nem kell félni, nem lesz hosszú. Tőlem telhetően beleadtam apait anyait, de eddig még valahogy mindig csak félig állt össze az anyag. Ennek ellenére ez a képes kisregény lesz az eddigi legjobb szatírám. Mondjuk az eddigi írói munkásságomat ismerve, nem lesz nehéz átlépnem az árnyékomat. Most, a Koncert magnóba belelátva, már sokkal jobban értem azoknak a munkaértekezleteknek a hangulatát, melyeken a 60-as évekbeli BRG-ben ott sem voltam.

Burány András - mint eredeti Koncert magnó tulajdonos - hozzászólása

Nekem egy gyárilag összeszerelt példányom van belőle, azt összevetettem a Szétszedtemben bemutatottal és az alábbi dolgokat találtam:
- A Szétszedtemben bemutatott példányon DIN hangfalcsatlakozó volt a vonalkimeneten. Ez nem eredeti megoldás, mert itt is kapcsolós tuchelnek kellene lennie.
- A számláló szíjtárcsája tényleg fémépítőből származik, az eredeti más.
- A forgatógombok valamilyen 60-as évek végi Videoton készülékről valók, az eredetit én sem tudom, hogyan nézett ki (az enyémen sincs meg).
- Gyárilag nincsenek feliratok az alkatrészeken, tehát nem volt feliratozó részleg a gyárban (az NDK-ban volt ilyen, ott vizes matricával oldották meg a dolgot).
- Alkatrészlábfölpöndörítő részleg viszont volt, az gyári megoldás.
- Az alsó tengelytartóban lévő csavar házilagos tákolás, eredetileg egy csapágygolyó van a belsejében.
- A tengelytartók, az orsózók és a hangszóró ugyanaz, mint a Mambó magnónál (gyárilag is).
- A motor segédfázis-kondija nem ott van, mint a bemutatott példányon. Eredetileg a lyukak sincsenek ott neki. Gyárilag ez a kondenzátor a magnó egyik orsózója mellett van a sarokban.
- A diódás egyenirányítás helyén eredetileg egy, a Mambóéval megegyező szelén van.
- A csövek eredetileg cérnával odakötött bakelitelemekkel vannak rögzítve.
- Az ismeretlen rendeltetésű csatlakozón a tápfesz van, eredetileg a kimenőtrafóra szerelve található (aminek ugyanúgy nincs semmi értelme, ez egy fölösleges részlet).
- A panelből gyárilag is kiállnak ennyire a tekercsek. Az enyémen sorban le is törtek, mire hozzám került.
- A készülék kinézetéhez annyit, hogy gyárilag kalapácslakkozott az előlap. Az enyémen szürke, és annak a burkolata is szürke, de láttam a bemutatott készüléken lévő burkolattal is szürke előlaposat.
-Az eredeti gumilábhoz megszólalásig hasonló fekete műanyagláb létezik az OBI-ban, én is ilyet szoktam a gépeimre tenni.
Gyárilag is egy nagyon elfuserált gép, melyet rémálom javítani. A kuplungok vagy az alsó tengelytartó szereléséhez például szét kell szedni az egész gépet, mert különben nem lehet a csavarokhoz hozzáférni. Egyébként a SABA nevű német cégnek voltak hasonló magnói, onnan van koppintva a formatervezés, csak a magyar sokkal csúnyább. Na és persze a német gép jó.

Torkos Béla - mint eredeti Koncert magnó tulajdonos - hozzászólása

   Még valamikor 1965-ben, azt hiszem másodéves egyetemista voltam (bölcsészhallgató, erős vonzalommal a tranzisztoros rádiók iránt), amikor a debreceni Ezermester boltban megláttam a Koncert magnó csomagjait. Összevásároltam amit lehetett és hozzáfogtam, hogy valamit kihozzak belőle. Életem nagy kalandja volt! Valójában semmilyen leírás nem volt hozzá, mindent úgy kellett kitalálni, kikövetkeztetni.
   Az elektromos kuplung nagy meglepetés volt számomra, de rájöttem, hogy az az. Aztán minden a helyére került, csak görgőtartó mechanizmus nem volt a szatyorban, és azt nem is lehetett beszerezni. Na, ezt az én albérleti felszereltségemmel, és minden méret hiányában nagyon kínos volt elkészíteni. Mégis összehoztam valamilyen görgőtartó-mozgató mechanikát, és a magnó ment vele jól, nem is ez lett a gyenge pontja, hanem inkább a sok apró kontaktushiba, ami a nem megfelelően megválasztott anyagminőségből és egy tartóváz hiányából adódott.
   Két évig használtam, élveztem, szép hangja volt 19-es sebességen, - minden relatív - de a Mambó magnóhoz képest Hi-Fi-nek hangzott. Nagyon büszke voltam rá, s hallgatótársaim is felnéztek rám amiért összeraktam. Gyakorlatilag sosem tartottam rajta a fedőlapot. A dobozában lakott, de mindig nyitott felsővel, így ha megállt, azonnal be tudtam dugni az ujjam, megnyomni, amit meg kellett (a bonyolult, jól kitalált, de nem elég jó anyagú jelfogókat) és ment tovább ítéletnapig.
   Az általad leírt sok frusztrációban nem volt részem az említetteken kívül. Negyedéves koromban azért adtam el a Bizományiban 4.500 Ft-ért, hogy az árán ki tudjak menni a Szovjetunióba táborba, mivel orosz-angol szakos voltam. Mondanom sem kell, hogy a fedőlap csak ez alatt a néhány óra alatt volt rajta, amíg a Bizibe eljutottam. Ott dobogó szívvel vártam a próbát, hogy lesz-e szükség "mesterséges lélegeztetésre". Hála az égnek, úgy ment, mint a golyó, hiba nélkül. De a későbbi vevőjét sajnálom... Végül is csak egy csavarhúzó kellett, de az mindig, és tudni, hogy hova nyúljak. Nekem életem nagy és kedves élménye volt.

A sebességváltó által adott hang

BRG Koncert M4a magnetofon műszaki adatai
(forrás: Kádár Géza - Rádió és televízió vevőkészülékek 1960 1963

Szalagsebességek:
- 19.05 cm/s (±2%).
- 9,53 cm/s (±2%).
- 4,76 cm/s (±2%).
Hangcsíkok száma : 2, a nemzetközi szabvány szerint.
Tápfeszültség: 110 és 220 V váltakozófeszültség.
Teljesítményfelvétel: 66 W.
Biztosíték: 110 Volton 630 mA, 220 Volton 315 mA.
Frekvenciamenet felvétel + lejátszás:
- 19,05 cm/s-on 80...16 000 Hz (+/-3 dB).
- 9,53 cm/s-on 80...12 000 Hz (+/-3 dB).
- 4,76 cm/s-on 80... 6 000 Hz (+/-3 dB).
Jel/zaj viszony: legalább 45 dB.
Nyávogás:
- 19,05 cm/s-on +0,3%.
- 9,53 cm/s-on +0,5%.
- 4,76 cm/s-on +0,9%.
Törlő és előmágnesező frekvencia: 55 kHz.
Áttekercselési idő (150/260-as szalag esetén): 2,5 perc.
Bemenetek:
I. mikrofon 2 mV/1 MΩ.
II. lemezjátszó 100 mV/0,5 MΩ.
Kimenetek:
I. hangszóró 2,3 V/5 Ω.
II. erősítő 250 mV/20 kΩ.
Kivezérlés ellenőrzés: varázslegyező.
Kimenőteljesítmény: 1 W.
Szalagorsó: maximum 150 mm átmérő.
Egyidejű hallgatás: felvételnél beépített hangszórón vagy bekapcsolt fejhallgatón.
Hangszínszabályozás : visszajátszáskor folyamatos.
Hangszóró: 1 db ovál, permanens dinamikus.
Érzékenység a kétirányú üzem között: 3 dB.
Játszási idő:
- 260 m-es szalagnál, 4,76 cm/s sebességen 3 óra.
- 560 m-es szalagnál, 4,76 cm/s sebességen 6 óra.
Hajtómotor: Papst KLM 14,50-4, külső forgórészes.
Méret: 38 x 34 X 16,5 cm.
Súly: hordozható táskával 12,7 kg.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.