VEGA 404 kisrádió
(apró sárga csúfság 1978-ból)

Meg mertem volna rá esküdni , hogy ez a polcrész már rendben van.

El kell ismernem, hogy tévedtem. Egyrészt ott az a mobiltelefon hangosítónak
szánt szörnyszülött a rémesen zöldre sikeredett maci segge alatt, másrészt
pedig az Aciko rádió mögé elbújt a Vega 404-es narancssárga kisrádió.

Na ezt se azért vettem meg, mert szép, ebből kifolyólag olcsónak kellett lennie.

Ez egy valóban csúnyácska rádió. Ennél már csak a korabeli reklámja randább.

Ha ettől valakinek vágya ébred erre a kisrádióra, vagy pláne erre a nőre...

A hangszórórács formájára nem fektettek túl nagy hangsúlyt, elintézte a fröccsgép.

A reklámképen nem ez a telefonos logó szerepelt,
hanem az olimpiai ötkarikás Kremles.

A skálájára mondjuk, hogy szép, a gombjaira meg mondjuk, hogy nem.
Ez a rádió méretileg valahova a táskarádiók és a zsebrádiók közé esik.
Legyen inkább táskarádió, hiszen füle is van, meg skálavilágítása is.

A bal oldali lyuk a tápfeszültség csatlakozója. A 9V azt jelenti, hogy 9 voltos táp jó
hozzá, a szám előtti vonal és pontsor pedig azt jelenti, hogy egyenfeszültséget,
illetve akár szűretlen egyenfeszültséget is elfogad. A rádión belül a szűrés
3x50 mikro, minek okán szűretlen tápról ez a rádió valószínűleg egy
kissé búgni fog. Jó darabig nézegettem a jobb oldali lyuk jelét, míg
végül rájöttem, hogyha oldalra fordítom, akkor az egy hallgató jele.

A szíj már műbőrből van, nem úgy mint mondjuk a Sokol rádiónál.

Egyetlen gombnyomásra elereszti a rádió a szíját, csak a gombot
(mivel gyakorlatilag nincs) nem olyan egyszerű megnyomni.

A hullámváltó kapcsolójának egészen biztosan nem így kell állnia!

Az antennacsatlakozó egy csirkeláb lenyomatával lett megjelölve.

A telepcsatlakozó mondhatni igencsak különösen néz ki.

A rádió hátlapját tartó egyik műanyag felöntés sajnos már le van törve.

Épp mint ahogy a másik is.

Érdekes módon eddig valahogy nem tudatosult bennem, hogy ez a rádió orosz.

Ez egy teljesen szokványos kisrádió, azonban a rajzát alaposabban megszemlélve,
nemcsak az integrált áramkörös végfok érdemel említést, de a középfrekvenciás
erősítő egyes részmegoldásai is. Bár csak két részből áll, de attól még az ott az
elején igenis, hogy egy koncentrált sávszűrő. A harmadik tranzisztor pedig
nem sávszűrőre dolgozik, hanem szokatlan módon közvetlenül hajtja
meg a feszültségkétszerező kapcsolású demodulátort.

Találtam hozzá egy másik rajzot is, melyen még az IC belseje is ki lett rajzolva.

Ha másból nem is, de a hangszóróból egyből látszik, hogy orosz.

Pedig gondolhattam volna, hiszen van a pincében VEGA nevű orosz rádiósmagnóm.
Persze idővel majd azt is jól felboncolom, csak jussak már egyszer oda!

Először azt hittem róla, hogy a KF része hullámszűrős, de később kiderült, hogy
a forgókondenzátor alatti fém puttonyban csak az AM demodulátor van.

Találtam a panelhez alkatrész beültetési rajzot.

Az ember csak ránéz egy csatlakozóra, és már látja is, hogy az egy csatlakozó.
Kivétel persze ha az a csatlakozó orosz.

Balra a hangerő szabályozó potméter látható, amivel a Sonata rádió boncolásánál
már közelebbről sikerült megismerkednünk, tőle jobbra pedig a végfok IC.
Valószínűleg csak az oroszok tudnak olyan végfok IC-t készíteni, amihez
körítésnek annyi alkatrész szükséges, mintha az IC akár ott sem lenne!

KF szempontjából ez a másik véglet. Már úgy értem, hogy a Sonata rádióhoz képest.
A Sonataban ugyanis annyi KF trafó van, mintha a konstruktőr nem tudta volna
eldönteni, hogy hagyományos, vagy koncentrált szűrővel akar dolgozni,
mire fel mindkét megoldás tekercseit benne hagyta a rádióban.

A hullámváltó kapcsoló egyértelműen a Sokolból van.
A kimondhatatlan színű kondenzátor sarkát meg elvitte a cica.

Az a fekete valami ott balra, na az egy csatlakozó. No de minek
egy kisrádióba a hangszóródrót végére dugós csatlakozó?

Valóban csatlakozó.

Gondoltam kap egy alapos tisztítást, hiszen mégiscsak a kukáspiacról érkezett.

Az előbb tévedtem, ugyanis nem a hangszóró zsinórjának végén van a csatlakozó.
Mondjuk ettől még továbbra sem értem, hogy ez mégis mi a csudának kellett ide.

A jelenleg hátulról látható sárga gombocskát gyakorlatilag képtelenség
annyira benyomni, hogy annak hatására összeérjenek az érintkezők.

Egy igencsak különös jelenséget produkál a skálavilágítás nyomógombja.
Ha megnyomom a gombot, akkor jól hallhatóan kevésbé
torzít a rádió. Na ezt se ma fogom kinyomozni!

A skálamutatót és a forgókondenzátort meghajtó
mechanika egy teljesen külön egységet képez.

Ügyes megoldás! Szétszedem a rádiót, de a skálahúr mégsem esik le. Le a kalappal!

Ha mégis le találna esni a skálahúr, akkor itt egy rajz, hogyan kell visszarakni.

A skáladob alatt vastagon áll a zsír. Ez amolyan orosz népszokás.
Biztos meséltem már, mikor Zoli barátom vett egy Verhovina mopedet,
ami gyárilag jó vastagon le volt zsírozva. De az ülés is, meg a lámpa üvege is!

Az orosz holmik paneljainak girbegurba vonalvezetéséről
nekem valahogy mindig a vodka jut eszembe...

Álljon itt ez a panelrajz segítségnek.

Oda van csavarozva, a csavarfej le van festve, és mégis lötyög!
És akkor csodálkozunk rajta, hogy bedőlt az egész rendszer?

Folyamatosan emelkedik a rumli szintje az asztalon. Érdekes, hogy régen akkor
éreztem magam jól, ha mindenfélék hevertek az asztalomon szanaszét.
Hiába no, öregszem...

Ez a hangszóró annyira orosz...

Azt hiszem még senki mástól nem láttam ilyenforma hangszórószéli mintát.

Itt aztán a szokásos fürdetés következett.

Majd egy forszírozott szárítás.

A rádió belseje az asztal sarkán hever, míg a többi részek száradnak.

Majd a rádió belseje és a külseje is az asztal szélén
hever, míg végre méltóztatok őket összeszerelni.

A hangszóró egyik oldalát két csavar fogja, ami így van jól.

A hangszóró másik két sarkát viszont a készülék előlapjának anyagából kiképzett
műanyag darabka tartja, ami hajlamos innen letörni. Már csak azért is,
mert a rádió legnehezebb alkatrésze jelen esetben a hangszóró.

A skálának van egy díszkerete, amit melegen elnyomott műanyag pálcák tartanának.

Na most már valóban tartják!

Addig-addig nézegettem a teleptartót, míg csak rá nem jöttem, hogy miért ilyen fura.
Egyrészt rá lehet tolni balról egy 9 voltos elemet, másrészt akár két zsebtelepet is.
Ez a megoldás annyira zseniális, hogy emelem kalapom a megszülő elme előtt.

Érdekes a hangszórón ez a szigetelésre szolgáló, papírból készült alátét. Már csak
azért is, mert semmi olyan sincs a közelben, amit el kellene vele szigetelni.

Csillagfejű csavar? Hőőő! Király! Akarom mondani elvtársak! Hát olyat akár még
én is tudok! Mondta Vászka büszkén a termelési értekezleten kialakult
vodkagőzben. És még örüljünk, hogy nem ötágúra sikeredett!

A készülék hátlapját belülről meg kellett volna spanolni, de én az egyszerűség
végett kívülről tettem oda egy nagyobbacska alátétet. Jó ez így ide hátra...

Majd elfelejtettem megmutatni, hogy egészen normálisan működik a rádió.

A szíját, hogy el ne vesszen, begyűrtem a teleptartóba.

A rádiót magát pedig visszatettem a polcra.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.