A kép címe: Lomos polc Egy apróbb hiba, hogy ezt a nevet az összes polcom kiérdemli. Van itt kérem minden! Például ott az a pink orosz óra, amit már szét is szedtem. Azért van még mindig itt, mert ezen kívül még valami mást is ígértem az új gazdájának.
   A barna papírdobozban egy orosz TV foci van. Úgy voltam vele, szétkapom, bemutatom, megy az új gazdájának. Különben miért is tartanék egy ilyen randa hullámpapír dobozt a polcon? Ha jól emlékszem, akkor öt éve, hogy idetettem.
   A Dlink és a Dialcom modemet szétszedés után csak úgy visszadobtam a polcra. Van ott a "minek vettem fel a földről" státuszú zöld dózer előtt egy műanyag süni. Na az tulajdonképpen nem jó semmire, viszont hibátlanul működik, tehát marad.
   Pumukli pedig azért pucér, mert azt hiszi, hogy őt senki sem látja. Pumukli nem is létezik, mert az van, hogy Éder mester hallucinált, mert beszívott a sok hígítós faragasztótól.
   Pumuklitól jobbra egy általam készített hanggenerátor látható, majd idővel persze ő is sorra kerül. A felső kazetta tisztító, az alsó demagnetizáló. Ezekkel meg az van, hogy ahhoz, hogy működés közben tudjam bemutatni őket, ahhoz ugye egy olyan magnó kell, amiben látszik a kazetta. Persze van ilyen magnóm, de az már be sem fért ebbe a szobába. (ami amúgy a hall)

   Vajon szedtem már szét fényképezőgépet? Persze, nem is egyet. Megígértem magamnak, hogy nem veszek többet. Minek? Volt már egyszerű, meg orosz, meg bóvli gép is. De szedtem szét már HP digitálist, Kodak tárcsafilmest, sztereót, és még polaroidot is.
   Sokszor van úgy a piacon, hogy az ember nem tud továbbmenni, mert eldugul a sor. Ilyenkor lehet bosszankodni is, de én nem azért járok a piacra. Mérgelődés helyett ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy leguggolok és megnézem azt, ami éppen ott van előttem. Minden kupac lomban akad valami érdekes, de ha nem tetszik, úgysem veszem meg.
   Szóval az előbb említett okból néztem ezt a fényképezőt. Persze láttam rajta, hogy semmi szükségem sincs rá. Ilyenkor jön az, hogy az eladó igen jól bevált pszichológiai trükköt alkalmaz. Egyszerűen rám ordít: ÖTVENIVEL!
Jól tudják, hogy mit csinálnak, és mindig be is jön nekik ez az egyszerű trükk.

   Kedves dolog, hogy még mind a mai napig mutat valamit az LCD kijelző. Gondolom állhatott a gép néhány évet, mielőtt megérett rá, hogy kidobják. Nálam is ült pár évet a polcon, de az elemnek ez meg sem kottyant! Bekapcsolni viszont már hiába kapcsolom be, mert a többi része mára már nem működik.

   Rengeteg fogaskerék van a gépben. Illetve már csak volt. Most a szobámban vannak széjjelszórva, mert ahogy a gépet forgattam, hullottak belőle szanaszéjjel a sok kis fekete áttételek. Vagy a porszívó fogja őket beharapni, vagy majd idővel mezítlábolás közben én.

   Íme a miniatűr villanymotorok. Ezekből is volt már egy kisebb gyűjteményem, de aztán gyorsan megszabadultam tőlük. Azt hiszem elküldtem őket valakinek, aki vasútmodellezik.

   Ez itt a vaku panelja. Vigyázni kell vele, mert gonosz kis szerkezet! Ha nem is halálos, de nagyon tud rázni, ha óvatlanul belepiszkálunk. A feltöltött vaku kondenzátora pedig iszonyat nagyot tud szikrázni!