Demagnetizáló kazetta
(kazettás magnóhoz)

Már vagy két hete azért őrizgetem a billentyűzet tárolására szolgáló helyen
az UNITRA magnót, mert szeretném benne lefényképezni a most
bemutatásra kerülő demagnetizáló kazettát. És ez egy még
elfogadhatóbb kategóriájú válasz a készletből a "mit
mért épp ott tartok ahol" irányú kérdéskörre!

Ahogy ezt megláttam a piacon, mindjárt megéreztem, hogy velem fog jönni.
S ez éppen így is lett! Most meg azt érzem, hogy ez cikk - már csak az
átlátszóság okán is - rövid lesz. Mondjuk ez azért nem akkora baj,
mint az, hogy le kellett magam tiltani a piacról, mert egyszerűen
képtelen voltam megállni, hogy minden szart össze ne vásároljak.

Mikor meg nem veszek meg valamit, pedig igazán megvehettem volna, akkor
természetesen rövidke időn belül kiderül, hogy mégiscsak meg kellett volna
vennem. Itt van példának ez a vésőkészlet, amit baráti 2.599 forintos áron
vettem az ALDI-ban. Sajnos csak azután vettem meg, miután rájöttem,
hogy kell, illetve kaptam a szomszédtól egy mini faesztergát. Ehhez
képest úgy egy hónappal a történtek előtt belefutottam egy ehhez
megszólalásig hasonló vésőkészletbe, 300 forintos darabáron. Vagyis fele
összegből is megúszhattam volna a vásárlást, ha egy kicsit előrelátóbb vagyok.

Ellenben hátha kelleni fog alapon megvenni ezt a kazettát, ami még azóta sem
kellett semmire, nem volt egy kifejezetten jó döntés. Mondjuk ahogy apukám
szokta volt mondani, kenyeret nem kér. Illetve van ez olyan szép, hogy öröm
ránézni. Illik a polcra dísznek. Na most ahogy itt nézegettem, a múltkoriban
mutatott tisztító kazetta jutott róla eszembe, mert azt sem kellett szétszednem
ahhoz (amúgy nem is tudtam), hogy bemutassam a belsejét, illetve a működését.

Ezt mondjuk szét fogom tudni szedni, hiszen
ez nem ragasztott, hanem csavaros.

Vajon mióta lehet benne ez az elem? Mióta nálam van, azóta biztos, merthogy
nem emlékszem rá, hogy valaha is használtam, vagy legalább kipróbáltam
volna. Mivel ez a tétel a vásárlást követően rövid időn belül be lett írva
a szinte mindent tartalmazó táblázatomba, ezért a közelében található
többi szétszedtem cikk elkészülési dátumából vissza tudok következtetni
a beszerzés dátumára. Ez egyértelműen 2007-ben volt, vagyis már több mint
tíz éve punnyad a kazettában az elem. Részemről valószínűtlennek tartom,
hogy ennyi idő elteltével bármi csekély energia megmaradt volna benne.

Mondjuk a működést visszajelző LED egyből meg fogja
mutatni a tutit, amint bekapcsolom az elektronikát.

Hiába vagyok békés természet, ilyenkor azért mégiscsak úgy vagyok vele,
hogy aki nem ilyen elemet gyárt, pedig ilyet is lehet, azzal csak kéne
már csinálni valamit. Mondjuk valami olyasmit, amit a spanyol
inkvizítorok szoktak volt megcselekedni az eretnekekkel.

Íme egy szemből készült - nem különösebben jól sikerült - kép a kazettáról.

Annyi persze egyértelműen látszik rajta, hogy a hagyományos
compact cassette szalagjával szemben itt valami más van.

Látványosan elem, nyáklap, tekercsecske.

Majd jól kiszedlek a kuckódból, oszt akkor legyél homályos ha tudsz!

Mivel a kazetta tokja átlátszó, immáron kibontva sem igazán tud többet
mutatni magából. Van benne öt tranzisztor, meg néhány egyéb bizbasz.

Ez egy egyszerűbb változat kapcsolási rajza.

Ez pedig egy a jelen cikk keretében bemutatottnál valamivel bonyolultabb
kapcsolás. Az első fokozat mintegy tízszeresére emeli az elem 1,5 voltos
feszültségét, amiből a vezérlő fokozat egy lecsengő karakterisztikájú
feszültséget állít elő a lemágnesezést végző tekercset meghajtó
oszcillátor számára. Ezzel, vagyis a lassan megszűnő jellel
szimulálva azt a hatást, mint mikor lassan elhúzzuk
a lemágnesezendő tárgyat a váltóáram által átjárt
tekercstől, vagy a demagnetizáló gépet a tárgytól.

A tekercs nem vas, hanem ferritmagos. Ami felülről belóg a képbe (az a rugó),
az az elektronikát bekapcsoló kontaktus. A demagnetizáló kazettát a magnóba
helyezve, majd a play gombot lenyomva, a tekercset megnyomó kombináltfej
intézi a bekapcsolást. Vagyis betesszük a kazettát a magnóba, megnyomjuk
a play gombot, és már végeztünk is a lemágnesezési procedúrával. Hogy
mire lesz ez jó nekem? Nos van egy SONY TC-U5 a polcon, aminek
sem a felvételi, sem a lejátszási szintje nem stimmel. Gondoltam
hátha csak az a baja, hogy felmágneseződött valamitől a fej.

Hány tranzisztort látunk a képen? Ötöt. Mi a kép címe?
Hatan vannak. Na ezt hogy sikerült kiszámolnom?

Ha nincs összeszerelve a kazetta, akkor nem nyomódnak oda az elemtartó
érintkezői, mert a panelt a két összeszorított kazetta fél tartja a helyén.

Legalább lemértem az elemet. Üresen másfél volt felett van a feszültsége, de
még terhelve sem esik le 1,4 volt alá, csak azt nem sikerült megmutatnom.
Egyszerűen nem volt annyi kezem egyszerre, hogy mindent odafogjak,
megnyomjak, és még a fényképezőgéppel is megbirkózzak valahogy.

Mivel a korábban parkoló pályára helyezett multiméteremmel ellentétben,
ebben az újban már frekvenciamérő funkció is van, gondoltam lemérem
vele az áramkör működési frekvenciáját. Szoknom kell ezt a műszert,
mert én úgy láttam, hogy 100 kHz környéke frekvenciát mérek
(csak persze nem stabilan, hiszen lecsengő amplitúdójú
a jel), miközben a leírás 1000 hertzről szól.

Végre sikerült normálisan lefényképeznem a tekercset.
Ha más talán nem is, de én annyira örültem ennek
az apróságnak, hogy megveregettem a vállamat.

Mennyivel egyszerűbb az elemtartó elfordítható ajtaján keresztül kivenni a
helyéről az elemet, mint szétszedve az egész kazettát, ahogy én tettem...

Majd még megnézzük a használati utasítást is, csak most már le
kell feküdnöm aludni, mert már olyan kába vagyok, hogy
kapaszkodnom kell, hogy nehogy leforduljak a székről.

Lefekvés előtt lőttem egy képet búcsúzóul, amint a fészkében pihen a kazetta.
Valamint levettem a polcról a szkennert, hogy mikor majd felébredek, akkor
ne kelljen találgatnom, hanem egyből tudjam hol kell folytatni a projectet.

Ébredés után persze kellett hozzá vagy tíz perc, hogy rájöjjek, miszerint nem
magát a kazettát, hanem csak a tokba rejtett használati utasítást akartam
beszkennelni. Amúgy ezekkel a modern szkennerekkel már nem lehet
megetetni a 3D dolgokat, mint mondjuk a régiekkel, mert ezekben annyira
rövid az optikai út, hogy ami nem simul az üvegre, azt már szinte nem is látják!
Na most a régebbi (értsd táblázatba ki tudja mikor beírt) szétszedtem cikkek
tető alá hozása úgy szokott kezdődni, hogy először is megnézem, hogy
létezik-e már az adott sorszámú könyvtár, s ha igen, akkor vannak-e
már benne képek. Aztán meg kell még néznem azt is, hogy nincs-e
véletlenül beszámozatlan, de azonos nevű könyvtár. Most persze
hiába tettem meg mindkettőt, mégiscsak sikerült lyukra futnom.

Ez a kép ugyanis olyan régi, hogy ez még a kettővel ezelőtti szkennerem!
Mint az látható, épp a demagnetizáló kazetta használati utasítását készülök
vele bedigitalizálni. Meg is tettem, hiszen megvolt egy eldugott könyvtárban
az egész anyag, ahogy kell, szépen előkészítve. Így jár aki nem elég alapos.
Vagy idővel egyszerűen kiesik a fejéből, hogy pontosan mennyire is az.

Hogy miért kell lemágnesezni egy kombináltfejet, az a leírásból kiolvasható.
Aki egyik nyelvet sem ismerné, annak elmondom, hogy egyszerűen azért,
mert felmágneseződött, ami a műszaki paraméterek romlását okozza.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.