Rengeteg barátom és ismerősöm volt, de közülük senki sem fényképezett. Milliónyi kirándulás, buli, vagy bármi más alkalom, de fotók azok sehol, csak a fejemben őrzött emlékképek. Tizenéves koromból mindössze egyetlen fotót őrzök, azt is a szomszédban nyaraló kanadai lányok lőtték. Egyszer csak (illetve azóta már kétszer is) eltelt vagy 20 év, emlékeztek rám, s mikor erre jártak bedobták a képet a levelesládámba.

   Maga a fényképezőgép nem volt egy drága dolog. Főleg az ilyen egyszerűek nem. A filmmel, előhívással, nagyítással való etetése viszont már nem volt olcsónak nevezhető.

   Ide belülre való a film, ahol is teljesen sötét van. A kép a középső lyukon jön be. Egy pillanatra kinyílik a zár, ezt hívják exponálásnak, majd bezáródik a fény útja. Ha kevés ideig van nyitva a zár, sötét lesz a kép, ha túl sokáig, akkor meg világos. Persze a negatívon ez fordítva látszik. (a téma helyett) Exponálás után át kell tekerni a filmet a következő kockára, s akkor újra célozhatunk az optikával. Ha nem tekerjük odébb a filmet, és a gép valami hiba folytán hagy minket ugyanarra a filmkockára fényképezni, akkor eredményül igen érdekes képeket fogunk kapni.

   Ezt bizony széttéptem. A középső részen a zár látható, ami jelen esetben három lemezkéből van. Ha bezár, akkor bezár, ott a fény át nem jut! Ha még sem zár be akkor nagy baj van, mert ugye akkor minden képünknek annyi.

   Vajon mi lett volna, ha kapok egy ilyet kiskoromban? Például volt vagy tíz motorom, de csak erről az egyről maradt fent fotó. Pedig voltak ám köztük érdekes darabok, jórész házi barkács, de volt még 100-as Csepelem is. No de mit motor? Barátok, barátnők, alkalmak és alkalmatlanok, mindről csak emlék maradt...

   Ezen az apró ablakon keresztülnézve kell becélozni ami le akarunk fényképezni. Ez jelen esetben egy teljesen külön optikai elem, semmi köze a gép elején található optikához. Van olyan géptípus is, amin az objektíven keresztüli képet látjuk, de az azért már nagyon egy másik árkategória.

   Amennyiben kihajtjuk a fényes kerek gomb közepét, akkor kapunk eredményül egy kurblit. Ha ellőttük az összes kockát, ezzel a kurblival tudjuk visszatekerni a filmet a dobozába. Ekkor kivesszük a dobozt, besétálunk az Ofotértbe, beadjuk, előhívják, ami tetszik nagyíttatjuk. Nekem ez annyira körülményes, hogy már indításkor elmegy a kedvem az egésztől.
   Számomra egy áldás a digitális technika, a maga azonnaliságával! Még akkor is az, ha az első gépem egy 1 Megapixeles Polaroid, amivel csak napsütésben lehetett fotózni. Elment a család a szigetre kirándulni, és az összes kép sikerült! Persze volt köztük néhány értéktelen amin a cipőm látszik, vagy értetlenül nézek az optikába.

   Ide való a vaku. (villanófény) Rátoljuk, és ha azt állítottuk be a gépen, hogy sötét van, akkor villanni fog. A vezérlése elektromos, a középső kerek pöttyön át jön egy rövidzár, arra indul a vaku. Például a Zenittel lőttem olyan képet, amin csak a téma fele van vakuzva. Magyarul a kép egyik fele világos, míg a másik fele sötét. Persze ha elolvastam volna a használati utasítást...

   Vagy legalább értelmeztem volna az optikán látható számokat és piktogramokat, akkor biztosan másképp alakulnak a dolgok, de számomra ez egy érthetetlen világ. Nekem olyan gép kell, amin elég csak nyomni a gombot!
   Sajnos a képek komponálása sem az erősségem, mert mindig lesz rajtuk valami nem odavaló. Általában az a vége, hogy kivágom az eredeti képből azt a részletet, amit leakartam fényképezni. Például az asszonynak ez a dolog sokkal jobban megy. Amit ő fotóz le, azokon a képeken általában az van, aminek lennie kell.

   Ez a számláló mutatja, hogy mennyi van még hátra a filmből. Apukám mindig néhány kockával többet fényképezett a filmre, mert nem húzta fel annyira a gépet. Az öregem Werrája fura egy masina volt, az objektívet forgatva kellett felhúzni.

   Bal oldalra kellett betenni a tekercs filmet. Jobb oldalt be kellett akasztani a film szélét a vékony hengerbe, majd becsukni a hátlapot. Lőni kellett egy potya üres kockát a semmibe, hogy a fényt kapott filmkocka biztosan odébb menjen. Persze ha az ember sötétben is be tudta fűzni a filmet, akkor spórolt vele egy kockát.

   Valahogy olyan szomorú, mikor egy amúgy technikailag működőképes, a maga nemében csodás kis szerkezet egyszerűen a kukában végzi. Márpedig a kukák tele vannak analóg (vagyis filmes) fényképezőgépekkel. Ezt onnan is látni, hogy tele van filmes géppel a kukáspiac.