Ezt a polcot bámulva (megjegyzem értelmes elfoglaltság helyett) egyrészt azon törtem a fejem, hogy mégis miféle elektronika lehetett a szürke színű dobozban, másrészt azon, hogy honnan került oda a jobb felső sarokba az a sárga színű gumiszalagos fejlámpa. Mivel egyikükről sem ugrott be érdemi információ, az üres doboz meg ugye üres (pontosabban szólva most épp fúrószárak vannak benne), érdeklődésemet a sárga lámpa felé fordítottam. Ha elsőre nem is hoztam fel, de legalább este utánanéztem a táblázatomban, nehogy az legyen, hogy már valamikor korábban bemutattam.

   Mivel az derült ki, hogy még nem, ezért ha nem is közvetlenül másnap, de idővel felhoztam, majd a többi bemutatásra váró kincsem között helyeztem el. Ugyan el tudtam képzelni az eseményt, amint a többiek épp kitörő örömmel üdvözölik az új jövevényt, én azonban már kevésbé voltam vele így, mert az utóbbi napokban ezen a területen nem igazán volt haladás. Mondjuk igazán komoly panaszra nincs okom, mert cserébe a pincében annyira belehúztam a barkácsolásokba, hogy a barkácsolós cikkek között előre kihagyott hézagokat nem győzöm feltölteni a más egyéb témájú cikkekkel.

   Mivel főképp odalent tevékenykedtem, illetve azokat a cikkeket írtam meg, melyeknek képei a pincében készültek, néhány nap múlva már csak annyi maradt meg a fejemben, hogy a lakásban félbehagytam valami lámpás dolgot, amiből persze az adott időpontban több is volt. Az egyik ilyen, hogy keresnem kellett egy a pincében felszerelésre kerülő lámpatestbe egy akkora LED-es izzót, ami belefér a hajólámpába. A jobbra fent látható készletből természetesen egyik sem olyan.

   Bár vannak köztük méretbeli eltérések, de a hajólámpába végül is mind nagy. Miután ezt sikeresen megállapítottam, elkezdtem köztük megkeresni azt a kissé másfajta LED-es izzót, ami dimmelhető. Mármint azért, mert épp több dimmer is hever körülöttem, a tőlem megszokott módon a lakás különböző pontjain ízlésesen széjjelhagyva. A keresett LED-es izzóra (és persze valamelyik dimmerre is) a plafonra világító lámpa című projektemhez lenne szükség.

   Az addig rendben, hogy még nagyon reggel volt (legalábbis nekem, mert majdnem délig aludtam), de attól még meglepett, hogy képes voltam teljesen elfelejtkezni egy már befejezett projektről. Amúgy már a keresett dimmelhető izzó is benne van a laminált padlócsíkra szerelt IKEA lámpában.

   Gondoltam megtekintem az előszobában őrizgetett dimmereket, hátha ezek közül terveztem be mára valamit, de ez csak annyiban volt igaz, hogy a dobozuk alá bedugott recepteket készültem kiváltani, valamint a villanyszámlát befizetni, amiket amúgy meg is ejtettem. Mikor elindultam itthonról, anyám azt mondta, hogy míg én elvagyok, addig ő takarít egy kicsit. Távoztomban még láttam is, amint nekiáll megcsapkodni a szobában található mindenféle dolgokat a színes portörlő micsodával.

   Végül ennek az akciónak esett áldozatul ez a szerencsétlen ventilátor. No nem mintha szükség lenne rá, de attól még fura lesz, ha elteszem innen. Mármint nem az lesz fura, hogy elteszem, hanem az, hogy ezentúl nem lesz itt. Ez mondjuk csak akkor fog megtörténni, mikor majd találok a helyére valami más, lehetőség szerint nem csak porfogó státuszú tárgyat.

   Ha már az értelmetlen takarításnál tartunk, akkor itt említeném meg, hogy három napja végigmentem a járda és az úttest szélén felhalmozódott koszon (ami ugye nem az én, hanem a közterületesek feladata, csak valahogy már nagyon rég nem jártak erre), és az egészet felvakartam, majd behelyeztem a komposztálóba. (az említett komposztáló amúgy most még csak négy fekete műanyag zsák) Erre fel hipp-hopp előkerült a brigád, majd újrakefélte az út szélét. Bezzeg a szemközti oldalhoz nem nyúltak, amihez amúgy persze én sem, mert az már végképp nem az én területem.

   Ez a cetli volt a pulton a fejlámpa mellett, mondván majd ezt is lefényképezem, aztán mehet a szemétbe. Ez amúgy nem a 2019-es, hanem már egy 2020-as lista, és talán nem is az benne a durva, hogy már március végére megvoltam az első 56 szétszedéssel, mint inkább az, hogy mindeközben a hasamon a laptoppal feküdve rengeteget filmet is megnéztem. A rengeteget úgy kell érteni, hogy a piros körök is 56 filmet jelentenek, meg a vastagra áthúzott ikszek is, és még az ikszek közepébe firkált fekete gombócok is. Vagyis az 56 szétszedés mellett - mindössze három hónap alatt -  sikerült 168 filmet is megnéznem. Ez utóbbi (mondjuk az előbbi is) már nagyon kellett, mert már komolyan kezdtek betelni a gépemen a meghajtók, a folyton csak letöltögetett, meg azonban már nem nézett filmekkel.

   Újra utánanéztem, nehogy véletlenül másodjára fotózzam körbe ezt a lámpát, de eddig még tényleg nem mutattam. Ellenben van neki a polcon egy párja (csak az már LED-es), amiről meg mertem volna esküdni, hogy már mutattam, csakhogy arról sem találtam semmit.

   Ellenben a szobai szekrény azon fiókjából már előkerült, ahová a régi magnószalagok meghallgatása után került. Már úgy értem, hogy eredetileg a magnószalagok voltak itt. A feketéllő fejlámpán lévő E27 menetű LED-es izzót elnézve, elképzelhetőnek tartom, hogy annak a bemutatására emlékeztem.

   Mivel az ott középen egyértelműen zsanér, ezért a lámpa állítható kell legyen. Na most ha nem, akkor legfeljebb eltörik, amit - őszintén megvallva - részemről nem éreznék komoly veszteségnek.

   Amennyiben a fejemre ebben az állásában tenném fel, akkor míg én előre néznék, addig a lámpa lefelé világítana. Ez a lehetőség legfeljebb olyankor jönne jól, ha lefelé kellene néznem, de a fejemet valamiért nem tudnám előrebillenteni.

   A Radio Shack oldalán az azonosítókra rákeresve, semmi értelmes találatot sem kaptam. Ez annyira így volt, hogy teljesen mindegy volt, hogy mit írtam be a helyi keresőbe, mindig csak ugyanazokat az érdektelen dolgokat sorolta. Már úgy értem, hogy az oldal készítője semmiféle energiát sem fektetett abba, hogy legalább egy kicsit variálja a pusztán reklámcélú felsorolást, ezzel növelve meg annak esélyét, hogy megtetszik valami az árukészletből.

   Mondanám, hogy nem én voltam aki az elemeket benne hagyta, mert ugye ez nem az én fejlámpám volt, de ettől még igenis megnézhettem volna, hogy benne vannak-e az elemek. Már úgy értem akkor, mikor ezt a lámpát a polcra odatettem.

   A ceruzaelemen talán nem is annyira a végén történt kifolyás, mint inkább a dátum az érdekes. Mivel az a dátum nem az elem gyártási, hanem a szavatossági dátumát szokta jelenteni, a jelen cikk írásakor meg ugye éppen 2020 volt, az elem meg tartós, így simán megeshet, hogy az elem már több mint 20 éves. Hogy nálam mióta lehetett a pincében (mármint lámpástul), azt persze nem tudom, mert az emléke érzésre olyan, mintha mindig is ott sárgállott volna a polcon.

   Már rengetegszer ígértem meg magamnak, hogy a tápegység elé soha többé nem teszek oda semmit, aztán mégis mindig odakerül valami. Most mondjuk épp jól jött a két akku, amiket amúgy egy napelemes töltőből termeltem ki.

   Hogy a Tronic töltő egyáltalán szóba álljon vele, ahhoz előbb még meg kellett tolnom a beteg akkut az előbb látott labortápról, mert ez a töltő a mélykisülésben lévő akkukat hibásnak mondja, amiben amúgy igaza is van.

   Hogy ezeket az akkukat mikor töltöttem fel, arra nem emlékeztem, mely tény most azért jött jól, mert akkor az azért már nagyon régen lehetett. Ez pedig azért jött jól, mert így amelyik akkuban még mindig van áram, az biztosan jó. (vagy legalábbis lassú az önkisülése) Mint az a tartó és a műszer között látható, már ki is választottam a tömegből a két nyerő példányt.

   Mivel elfelejtettem odarajzolni, ezért mindenki képzeljen el egy a kép közepén vízszintesen futó rövid piros vonalat, ami azt lett volna hivatott jelölni, hogy onnan hiányzik a teleptartó fedelének egyik fordulópontja. Mármint a zsanért alkotó tengely erről az oldalról valahogy lemaradt. Először még azt mondtam rá, hogy biztos kiesett, de aztán kiderült, hogy mivel ez a felső tengely, ezt csak felfelé irányba tudta volna megtenni, ami ugye - már csak a gravitációnak köszönhetően is - nem megy olyan könnyen. Már ha persze csak akkor, ha a lámpa épp nem fejjel lefelé van letéve.

   Ez és az előző között kellett volna lennie néhány olyan képnek, ami azt mutatta volna be, amint épp pótolom a lámpából hiányzó tengelyt, csak nem sikerült őket beszúrnom, mert valahogy semerre sem voltak. Ez most nem annyira az általános rendetlenségemnek volt köszönhető, mint inkább annak a szerencsés ténynek, hogy az adott pillanatban olya sok vasat tartottam a tűzbe egyszerre, hogy kész csoda volt, hogy csak néhány kép keveredett el.