Mikor kiszúrtam, hogy az emeletünkön nem működik a lépcsőházi világítás (mert kiégett a körte), annak azért örültem, mert így elsózhatok egy régiféle, már energiatakarékos, de még nem LED-es izzót. Mikor rájöttem, hogy a szükséges E27-es foglalatúból már csak nagyon hosszú van itthon (ami lehet, hogy bele sem fér a burába), akkor persze már nem örültem annyira, mert mehettem le a pincébe a szokásos szovjet izzóért, amiből mindjárt hoztam egy tartalékot is. Ha meg már ott voltam, akkor a már ki tudja mennyit emlegetett, igencsak vegyes tartalmú kosárból kivettem két újabb apróságot.
   Míg balra a mai alany fejlámpa látszik, addig jobbra egy e-cigihez való, így hirtelen meg nem tudnám mondani, hogy micsoda. Ezeket ha szétszedem, és persze be is szúrom a többi cikk közé (mármint a farigcsálós cikkek között kihagyott üres helyekre), akkor a 2021-es évre már csak egy rádiós, valamint két magnós cikkel leszek adós. Mármint az összes többi cikk már rég meg van írva.

   Mint az a próbakor kiderült, a hosszú energiatakarékos fénycső valóban nem fér bele a lépcsőházi lapos kerek burába, de még a kapunál található nagy gömbbe sem. A lámpa és az e-cigihez való akármi pedig a mai napba nem fért bele, ezért felkerültek a többi bemutatásra váró kincsem közé.

   Bár kezdetben úgy volt, hogy kipofozom, aztán jó lesz a pincében biztonsági fejlámpának, de aztán rájöttem, hogy hiányoznak róla a pántok, mire fel azonnal átálltam a "csak a LED-ek maradnak meg belőle" verzióra.

   Pedig amúgy ügyes konstrukció az állványával. Mármint akár fel is csavarozhatnám valamelyik gépemre, amolyan helyi világításul. Ez hiába nagyszerű ötlet, ha egyszer erre a célra már van egy csomó másik lámpám. Mondjuk azokkal sem kezdtem még semmit, de egyszer mindennek eljön az ideje. Legalábbis én (megjegyzem már rengeteg évek óta) ebben reménykedem.

   Bár kémiai reakciók a teleptartóban még nem indultak el, attól persze én még kényszeresen kimostam. Erre már csak azért is szükség volt, mert épp mint ahogy most a víztől, úgy az előbb még az elemekből kifolyt trutyitól csillogott.

   A fenti LED-es dobozt viszont majd még egyesítenem kell a pincei kávésüveg tartalmával. Mármint úgy dereng, hogy odalent abban tartom a LED-eket. Már ha ez még nem történt meg...
   Ezeket a fura határozatlanságaimat úgy kell érteni, hogy már annyi mindent követtem el, mondhatni hirtelen felindulásból, hol itt, hol meg ott akarva rendet vágni a rendetlenségben, hogy nem csoda, hogy nem emlékszem mindre.

   Apukám labortápjának árammérő műszere azt mondja, hogy 200 milliampert, amiben számomra az a meglepő, hogy az egyik fiókomból előkapott zseblámpa izzóra is éppen ennyi van írva. Vagyis hiába jobb hatásfokú a LED, ugyanannyi elemmel ez a lámpa sem fog tovább világítani. A helyzet később persze javulni fog, mert míg az izzó a merülő elemek szolgáltatta kevesebb feszültségről egyre kisebb ellenállású (mert hidegebb benne az izzószál), addig a LED-ek nyitófeszültségéhez egyre közelebb kerül az elemek csökkent feszültsége, vagyis a LED-ek fogyasztása a csökkenő telepfeszültség hatására erősebben csökkenő tendenciát mutat, mint a hagyományos izzóé.

   Ami még szintén csökkenő tendenciát mutat, az az elektronikák építése utáni vágyam. Terveim ugyan még vannak, de LED-ből az utóbbi években egyet sem építettem be. Persze ha egyszer kifut a szétszedtem, akkor bármi megtörténhet...
   Ez mondjuk a valós időben már nincs olyan nagyon messze. Már úgy értem, hogy most már, hogy egészen 2026-ig előre megírtam a cikkeket, már jó ha csak néhányszáz szétszednivalóm maradt.