Hogy mit keres az elektromos szerszámletevős polcon a frissiben vásárolt ecsetkészletek társaságában egy CB rádió? Nos ez úgy került ide, hogy miután megvettem a piacon... No de miért is vettem meg? Na ez az!
   Mármint ez az a kérdés, amire jelen állás szerint még, illetve sajnos már nem tudom a választ. Ez remélem csak valami apró agyi kimaradás, és később majd eszembe fog jutni, hogy miért sajnálkoztam rajta a múltkor olyan nagyon, hogy mind a kisebbik, mind pedig a nagyobbik CB rádiómtól megszabadultam. Már úgy értem, hogy idővel beugrott valami rájuk szabható nagyszerű project ötlet, ami aztán teljesen kiesett a fejemből.
   Ettől persze még nyugodtan bemutathatom a belsejét, aztán jól meglesz a polcon a többi hasonszőrű, ki tudja egyszer mire lesz még jó státuszú kincsemmel. Már ha működik szegénykém egyáltalán...

   Na most nem arról van szó, hogy mekkora csoda, hogy épp megtaláltam az egyik Rádiótechnika évkönyvben a kapcsolási rajzát, hanem arról, hogy szegény CB már olyan régóta hever a pincében, hogy azóta újra odajutottam a rajzához az újságok lapozgatása közben.

   Mivel a fáspince hangulatához valahogy nem illett, illetve a gatter festésekor útban volt, szegény CB idővel átkerült ide, vagyis a lomosba. Később került mellé egy CB rádióhoz való erősítő, vagyis batyu is.
   Bár rezgett a léc, hogy felteszem a polcra, ahonnan majd csak akkor veszem le, mikor esetleg szükségem támad rá, csak aztán rájöttem, hogy több más cikkben is megemlítettem, illetve már olyan sok a megemlített szétszedés, hogy inkább elvenni kell belőlük, mintsem hozzájuk tenni.

   Mivel ez a pult egy kissé magasan van, ezért úgy szoktam idefényképezni, hogy felállok a sámlira. Ekkor mondjuk még nem tudtam, hogy a mai nap melyik tárgy fog következni, csak azt, hogy innen veszem el.
   Ahogy az asztal elé tett billegő sámlin ácsorogtam, egyszer csak eszembe jutott, hogy már igen régóta tervezek helyette egy állítható magasságú zsámolyt. Már úgy értem, hogy megépíteni. Maga az állíthatóság elve, valamint a megépítéshez szükséges anyag már meg is van, ugyanis a múltkor az egyik lakó elköltözéskor direkt nekem (vagy ha nem, én akkor is úgy éreztem) a hátsó kertben felejtette az összecsukható ruhaszárítóját.

   Balra a CB, középen a felharmonikus szűrő, míg jobbra a mikrofon. Utóbbi, bár eredetileg szintén adóvevőhöz készült, nem ennek a rádiónak a gyári tartozéka, és még csak nem is adták hozzá egy ezresért a piacon.

   A gyári szám azért van rajta (amúgy megvan rajta hátul is), mert ennél fogva vették be a céges leltárba. Ez a rádió, mint ahogy sok ezernyi hasonszőrű társa is, mindenféle lehetetlen helyeken szolgáltatta az egyetlen elérhető kommunikációs lehetőséget, mikor még se vezetékes telefon nem volt mindenhol, mobil pedig még nem is létezett.
   Vagyis ahova nem lehetett, vagy volt érdemes odahúzni a drótot a telefonnak, de áram azért volt (vagyis mindenféle távoli helyeken található portaszolgálatokon), ott CB rádió volt használatban. Ezen lehetett odaszólni, meg persze vissza is, illetve segítséget hívni, ha valami baj történt.

   Ezekkel a csavarokkal lehetett odafogatni a CB rádiót ahhoz az "U" alakú kerethez, ami a műszerfal alá, teherautóknál inkább felé, míg stabil állomásoknál általában a tápegységre volt felszerelve.

   Mondhatni szép arca van. Ez amúgy egy nagyon alapszintű rádió, ami csak AM modulációt és csak egyszer 40 csatornát tud. Kényelmi szolgáltatásokból pedig mindössze három jutott bele.
   Az egyik a térerő és persze egyben teljesítmény mérő műszer, a másik a zajzár (squelch), míg a harmadik a PA üzemmód. Utóbbi funkció arra szolgál, hogy hangosbeszélőként ki tudjunk kiabálni az autóból a CB rádió erősítőjével.

   A CB rádiók átalakításainak egy része gyári (lásd a panelen ezt a két szép vágást), míg más részük utólagos amatőrködés. Egy CB rádióba mondjuk olyan nagyon azért nem lehet beleamatőrködni, mert avatatlan kezek matatására gyorsan feladja a normális működést.
   A gyári átalakítások, illetve változatok azért alakultak ki, mert egyszerűen nem volt értelme minden egyes CB rádió típushoz külön panelt gyártani. Szóval volt egy alap panel, melynek igény esetén be lehetett szűkíteni a tudását, de akár plusz panelekkel ki is lehetett bővíteni. Ez aztán bekerült mindenféle dobozokba, illetve előlapok és nevek mögé.

   Valamiért le lett forrasztva, vagy egyszerűen csak leszakadt a csatlakozóról a 47 pikofarados kondenzátor. Utóbbi lehetőség (mármint a leszakadás) azért áll fenn, mert az SO-239-es aljzatnak meglazult, ezért elforog a közepe.

   Bár megvan a készülék rajza, de nem nyomoztam vissza, hogy minek ide ez a 20 ohmos ellenállás. A másfelé nem látható kétszínű bekötővezetékek, valamint az ellenállás a többi alkatrésztől eltérő típusa kapcsán azt mondanám, hogy ez egy utólag beszerelt alkatrész.

   Általában képes vagyok (vagy legalábbis voltam) magamtól felfogni a dolgok lényegét, de mikor ezt a kevés lábú, azonban ennek ellenére 40 állású kapcsolót először megláttam, kénytelen voltam hozzá (illetve a nekem az iskolában még nem tanított kettes számrendszerhez) egy kiváló barátomtól telefonos segítséget kérni.

   A kijelző mutatta piros számok rendben vannak, míg a műszer háttérvilágítása természetesen csalás, hiszen azt a belső izzó hiányában az asztali lámpám fényével voltam kénytelen odavarázsolni.
   A rádió amúgy működik is, meg nem is. Az adást mondjuk már eleve nem is próbáltam, a vétel azonban rendben lévőnek tűnt. Azért a múlt idő, mert ez az állapot csak néhány percig állt fent, majd elkezdte a rádió zabálni az áramot, mégpedig olymértékben, hogy menten felhagytam a további kísérletezéssel.

   Hogy miért nem álltam neki megjavítani? Egyrészt azért nem, mert épp nem volt hozzá kedvem, másrészt pedig feltúrni a dobozaimat sem, egy esetleges KIA7205-ös csere IC megtalálásának érdekében.

   Ezt a nem különösebben esztétikus külsejű felharmonikus szűrőt egyrészt azért nem szedtem szét, mert már mutattam ilyet belülről, másrészt pedig azért nem, mert ennek nem csavaros a háza, hanem le van forrasztva.

   Mint azt már említettem volt, ez a szépséges Motorola mikrofon nem a jelen cikk keretében boncolt CB rádió tartozéka. Igazándiból úgy, illetve azért került képbe, mert épp a minap hozta vissza a fiam, mondván nem működik. Ez nem bedöglött, hanem sosem volt jó. Mármint hiába mértem le a gyerek hangkártyájának mikrofonbemenetét, még második nekifutásra sem sikerült hozzápasszintanom a mikrofon elektronikáját.

   Bár nem volt egyszerű eset ide, vagyis az asztalom alá bemászni, valamint a PC hangkártyájáig benyúlni sem, de attól még nem tudtam megállni, hogy rá ne dugjam a mikrofont a gépemre.

   A CB rádió a pincébe megy, ahol is felteszem a többi rádió közé a polcra, míg a kábelek és a felharmonikus szűrő az antennás fiókba kerül. A mikrofonnal jelen pillanatban nem tudok mit kezdeni, mert azt nem tudom eltenni a helyére. Mi az, hogy miért nem?

   Nos azért, mert a szétszedés idején nagyban karácsony volt, s a sarokszekrény tetején található mikrofonos doboz felé vezető út el lett torlaszolva a fenyővel. Idővel persze be fogom tenni a mikrofont a többi közé, csak nem ma.

   Ez amúgy az idei nyitótervem, melynek a ma boncolt CB rádió volt az első szenvedő, akarom mondani felboncolt alanya, melyet reményeim szerint hamarost az összes többi jelen cetlin felsorolt tétel is követni fog.
   Hogy mivégre ez a nem különösebben nagy ívű terv? Ez egyértelműen azért született, hogy lássam a haladást. No persze nem a cetlin (bár azon is szeretem nézni), hanem a valóságban! Vagyis ezek itt mind olyan tételek, melyek nap mint nap folyton elém kerülnek. Mondjuk a diavetítő csak akkor, mikor épp törülközőt veszek ki a szekrényből, míg a Pacsirta rádió olyankor, mikor valami faanyagért, vagy bármi más okból benézek a szomszéd pincéjébe. No de a többi...
   A sárga füles például minduntalan, mikor kiveszem, vagy visszatolom a bicajt a pince előterébe. Amik a "pulton" pozíciójelzőt kapták, azok mind mikor felnézek, melyek pedig a "sarokban" helymeghatározást, azokat mind mikor oda. Márpedig az említett helyszíneken záros határidőn belül meg kell születnie a rendnek, illetve el kell onnan fogyniuk mindennek.
   Először az asztalomon található pultot kell felszabadítanom, hogy legyen helyem hova félretenni az éppen boncolt dolgokat (bár a félretétel általában nem jelent semmi jót), aztán jöhet szép sorjában a többi helyszín. Lesz itt rend!

   Erre fel már mindjárt másnap este, mikor a képen látható vacsorámat behoztam, összetalálkoztam az előszobában a CB rádióval, amit tegnap elfelejtettem levinni a pincébe, pedig az azért nem egy megterhelő tevékenység.

   Bár ennek nem sok esélyét láttam, de attól még tettem vele egy újabb próbát, hátha csak az van, hogy mikrofon rádugva nem lévén, illetve valami hiba folytán átkapcsolt adásra. Mivel nem, és még a rádiójavítási kedvem sem jött meg, ez szegénykém így kerül a pincei polcra, nagytakarítás nélkül, betegen.
   Hogy aztán fogom-e magam ezért a trehányságért szidni, mikor idővel eszembe jut (már ha ez bekövetkezik egyáltalán), hogy mire is kellett nekem egy CB rádió, az ha bekövetkezik, akkor majd úgyis elmesélem...