Pioneer CT3A
(bontásra vettem)

	Asztalomon rengeteg lom, Legnagyobbat előhúzom. Sok magnótól be sem férek, Reszketnek mind szegények. Valaha volt kincsek ezek, Manapság meg szeméthegyek.
	Mivel ez volt a legnagyobb, azért ezt húztam elő. Ez egy Pioneer CT3-as. Na ez az a magnó, aminek nagyon nem volt jó híre! Ezen magnók nagy része ugyanis először szervizbe, majd a javíthatatlansága okán bizományiba került. Volt egy kis elektromos lomos bolt a Landler Jenő utca végében, ahol tornyokban állt ott a CT3-as! Egyet megnéztem belülről, és azt láttam, hogy tulajdonképpen egy kis átalakítással helyre lehet hozni. Végül nem vettem meg, pedig olcsó volt. Mindössze két vagy háromezer forintot kértek darabjáért.
	Szerintem ennek a magnónak egyszerűen buta az arca. Ráadásul tele van nekem nem tetsző részletekkel.
	Mondjuk a felvételi szintszabályozó gomb az szép, de ezt azért nehéz elrontani. Persze erre is mutatok majd példát, ha egyszer odaérek a lengyel deck-hez.
	Ezek itt a szokásos előlapi csatlakozók.
	Íme egy olyan részlet, ami nekem egyáltalán nem tetszik. A kazettaajtó tisztára olyan, mint mondjuk egy lőrés. Az persze lehet, hogy a hozzávaló komponensekkel együtt jól mutatott, de szerintem így magában nem áll meg.
	A mechanika vezérlőgombjai értelmetlenül aprók. A képre kattintva, vagyis nagyban nézve kiválóan látszik, hogy a magnónak ezt a részét bántották. Randa törések vannak itt kérem! Ennek az az oka, hogy a gombok letörtek, aztán jött a csapkodás, majd az újabb törés.
	Ez itt a magnó közepe. Nem szép, nem harmonikus az előlap elrendezése. Legalábbis nekem nem tetszik. Az még csak hagyján, hogy nem mutatós műszer van benne, de valahogy összevissza vannak a gombjai.
	A számlálóba mondjuk nem kötök bele.
	Viszont mit keres a gép kellős közepén, mondhatni főhelyen, ráadásul bekeretezve, a "Rec Mute" gomb? Amíg nyomjuk, addig nincs felvétel, vagyis csend lesz a kazettán. Részemről soha semmire sem használtam ezt a funkciót. Sok magnómon volt, még több magnómon meg nem. Szerintem ez egy abszolút szükségtelen gomb.
	A bekapcsoló gomb ez a vékony fekete él, az apró piros vonalkával. Azt kell rá mondjam, hogy ez már-már el van dugva! Vajon miért? Félhomályban mindent meg fogunk találni, csak ezt a gombot nem!
	A kazettaajtó nyitógombja akkora mint a power gomb, és ugyanolyan hülye helyen, vagyis a készülék közepén van.
	Ez a kijelző annyira buta, hogy mindössze hat darab LED-ből rakja össze a fénycsíkot. Ez persze csak első ránézésre igaz, hiszen az alsó LED-ek folyton világítanak, s így már csak 5 LED tud villogni. Mindez a gyönyörű műszerek helyett! Arról nem is beszélve, hogy a felvételi szint beállítása mennyire lesz pontos, ha mindössze ekkorka a "műszer" felbontása.
	A kazettaajtón benézve nem látszik semmi különös. Kicsit talán "műanyagos" a kivitel, de mivel belül van, a kazettaajtó meg nem átlátszó...
	Íme a kombinált fej és a gumigörgő. A fejen látszik egy kis kopás, de nem a hangcsíkoknál. A görgő meg egy kissé hordó formájúra van kopva.
	Büszke matrica, bár nem tudom mire...
	Vadász Ákos kedves olvasóm megfejtése: A belgiumi Staar cég licensze alapján gyártva.
	Figyelem! Veszélyes feszültség a dobozban. (ez így legalább értelmes)
	Ezek itt a szokásos RCA csatlakozók. Sok külföldről behozott gépen csak ilyen csatlakozási lehetőség volt. Általában sem a kimenettel, sem a bemenettel nem volt semmi baj. Simán össze lehetett drótozni a magnót az RCA lábainál fogva egy DIN tucheles géppel. A vonalkimenet szintje elég volt az átlagos erősítőknek. A bemenettel néha voltak gondok, ha a forrásnak túl nagy volt a belső ellenállása, de csak kevesen dugták rá csöves rádióra a kazettás magnójukat.
	Ha mégis, akkor ezen a gépen van hozzá DIN tuchel. Mondjuk a kapcsolási rajzon nyomát sem láttam, hogy hová van bekötve.
	Ez itt a gép fedele. Gondoltam építek alá valamit. Persze - mint az lenni szokott - ezt csak gondoltam.
	A magnó belseje kifejezetten rendezettnek tűnik.
	Ez itt a hálózati trafó. Van rajta egy külön árnyékoló lemezréteg is, hogy kisebb legyen a szórt mágneses tere. Mondjuk ez nem is árt, mert éppen ott van a magnó kombináltfeje mögött, ami ugye alapvetően egy mágneses érzékelő.
	Ez pedig itt a szokásos életveszélyes részlet. Ez szerintem csak arra jó (mármint az emberölésen kívül), hogy egyből rá tudjunk mérni a 230-ra, hogy be jön-e a dobozba. No de elő szokott fordulni hálózati kábel szakadás egy magnónál? Ez szerintem nem egy tipikus hiba.
	Íme a mechanika felülnézetben. Nem látszik annyira bóvlinak, mint amennyire rossz híre volt. Persze elég ha néhány helyen gyengébb anyagból van, és akkor menthetetlenül szét fog esni. Ha jól értettem az alap hibajelenséget, hiába nyomtuk meg a gombot, a mechanika valamiért nem reagálta le az utasítást. Megteheti, hiszen "soft touch" vagyis nem közvetlenül, hanem mechanikus rásegítéssel működik a vezérlés. Na most ha nem működik a mechanikus rásegítés, akkor nyomkodhatjuk a gombot napestig. Persze ilyenkor az ember rácsap arra a k*rva gombra, aminek majd mindjárt megmutatom az eredményét.
	Ezen a képen a számláló szíja látható. Az ember összeszereléskor hajlamos kihagyni a szíjat, ha meg már bent van a mechanika, akkor nem lehet feltenni a helyére. Ezt sajnos tapasztalatból tudom.
	A hosszú fényes valami a lejátszás / felvétel váltókapcsolója, miközben az előtérben egy lehúzható kábelcsatlakozó fehérlik. Ezeket a csatlakozókat azért volt szokás beépíteni, hogy forrasztás nélkül lehessen szétszedni a gépet, csakhogy ez a legritkább esetben sikerül, mert szinte mindig forrasztgatni kell benne valamit.
	Íme a bemeneti szintszabályozó potenciométer hátulnézetben. Jó kis drótgubanc van a panel előtt összefogva. No de mi a csuda érdekességet láttam az előbb ebben a képben? Megvan! Azt, hogy a potméterhez menő kábelek nem árnyékoltak.
	Ez itt a tápegység részlete. A rajzot elnézve, ennek a magnónak talán kissé bonyolultabb tápegysége van a szokásosnál. A jobbra látható kapcsoló a hálózati kapcsoló, ami jelen esetben valóban a hálózati feszültséget kapcsolja. Szerintem nem való a 230 voltos drót a panel szélére, de ez van.
	A Tuchel, azaz a DIN szabványú csatlakozó, és az ő átkapcsolójának panelje.
	Az RCA csatlakozók meg csak úgy bele vannak ültetve a panelba. Jól látszik, hogy a fenti kép panelja egy utólagos kiegészítés. Van a képen egy gyönyörű részlet is! A tápegység szűrőkondenzátoraira hőszigetelő burkolat van húzva, hogy ne ölje, ne szárítsa ki őket a meleg. Ez engem annyira, de annyira meghatott, hogy teljesen elérzékenyültem...
	A Dolby, az MPX filter, és a szalagválasztó kapcsolók hátulnézetben. Az Mpx filter azért kell, hogy kiszűrje a hasznos jelből a sztereó rádiók 19 kHz-es pilot jelét, az ugyanis megbolondítaná a Dolby áramkör működését. Persze a rádiókban eleve van ilyen szűrő, de biztos ami biztos. Szép dolog, hogy itt külön kapcsolható! Általában úgy szokták, hogy ha bekapcsoljuk a Dolby-t, akkor bekapcsolódik a szűrő is, lemezfelvételnél feleslegesen vágva a magasabb hangokat.
	A kerek valami a villanymotor. Azért jó ha belül van a vasdobozon a fordulatszámot szabályozó elektronika, mert így a motor és a panel közötti drót is a dobozkán belül van. Mert ugye ha kívül van, akkor mintha antenna lenne, sugározza szerteszét a kommutátor szaggatta egyenáram által keltett zavarokat.
	A magnó alulnézetben. Kedves ötlet a konstruktőrtől, hogy egy lemezt leszedve hozzá lehet férni alulról a panel jó részéhez. Balra az a kerek benyomódás a sok lyukkal, az a hálózati trafó rögzítését szolgálja. Ez a műszaki részlet nagyon ügyesen lett megoldva! Bárhol is legyenek a trafó furatai, ide biztosan stimmelni fog!
	Egy láb...
	És egy másik, ami a magnó előlapjából lett kialakítva.
	A magnó előlapjának közepéről le lehet pattintani a sötétebb részt.
	Így ni!
	A potméter helye üresen tátong, Lelkem e tettemért tüzesen lázong! Rombolni, pusztítni, tenni csak a rosszat? Alkotó embernek nincs is ennél rosszabb!
	A kazettaajtó kivető gomb kivetette magát. No nem velem, hanem csak úgy önmagától ugrott ki.
	Olyan hülyén néz ki ezzel a vékony réssel, mint valami kémlelő nyílás egy cellaajtón. Vagy egy lőrés. Vagy egy résnyire összehúzott szem. Szóval nekem nem tetszik...
	Ha leveszem, akkor ha lehet ezt mondani, még rondább mit a csúfos ajtajával volt.
	Csúnya LED-ek! Fúj...
	Ez itt a számláló.
	Most mutatok nektek valami újat, No nem középsőt, csak mutató ujjat.
	Egy kicsit homályos lett a kép, ahogyan idővel ennek a magnónak az emléke is elhomályosodik.
	Kikaptam a mechanikát a helyéről. Mikor ilyen panelt látok, mindig az jut eszembe, hogy felújítok, illetve átalakítok vele egy orsós magnót. Tulajdonképpen csak össze kellene kábelezni a fejekkel, meg a korrekciót hozzáállítani a gyorsabb szalaghoz, meg meg meg...
	Ezek itt hárman a jack csatlakozók. Jópofa, hogy átlátszó a tetejük.
	Talán kiveszem a tuchelt, mielőtt kidobom a panelt.
	Azt hiszem ezt így ahogy van eltettem. Bár egészen valószínűtlen, hogy valaha is felhasználom valamire, de ha mégis kell, akkor ott lesz valamely dobozom mélyén.
	Ez egy kis kapcsolós panel.
	Ezt a trafót a trafógyűjteményemben helyeztem el. Ez magyarul annyit tesz, hogy már soha a büdös életben nem fogok CT3-as magnóval találkozni, nemhogy szükségem lenne egy beleillő hálózati trafóra!
	Átok ez a gombsor. Egyrészt konstrukcióhibás, mert pont ott gyenge, ahol erősnek kellene lennie. Másrészt eleve gyenge anyagból vannak a gombok. Harmadsorban pedig nem középen van a lábuk. Vagyis ha a közepén nyomjuk a gombot, akkor mivel a gomb nem a közepén adja tovább a nyomást, ezért eleve feszül.
	Márpedig ha feszül, akkor el is fog törni! Mint az a képen látható, már el is van törve. A letörött részt hiába ragasztjuk vissza, úgysem fog tartani, mert egyszerűen szar anyagból van. Egy dolgot lehetne velük tenni, mégpedig azt, hogy ki kellene cserélni az összes gombot tömörre.
	Ez a gomb is el van törve. Először vissza lett ragasztva a letört rész, majd pluszban még oda is lett celluxozva. Na ez nem egy tartós megoldás! Ráadásul mindez semmit sem segít azon az alapvető problémán, hogy a mechanika már nem akarja megtenni amit a gombokkal akarunk tőle.
	Íme a fejek környezete.
	Nem látszik különösebben bóvlinak, pedig az. Csabai Dániel is lehúzta ezt a magnót az 1984-es Magnósok Évkönyve 217. oldalán, ahol is inkább csak másodkészüléknek ajánlja.
	Ez itt a kazettaajtó lassítója. Nem szedtem szét, pedig akár érdekes is lehet a belseje.
	A mechanikát nem bontom szét elemeire, mert valaki elkérte tőlem, minek okán legalább nem a kukában végzi.
	Íme a szokásos "Full Auto Stop" mechanikai megoldása, valamint némi szíjhiány.
	Ez a sok kis hülye fogaskerék, ez tényleg egy rémálom...
	Hogy ne álmodjak rosszat, beszórtam a maradványokat egy zacskóba, majd átadtam őket a szemetes kukának. Egyes nézetek szerint ugyanis a sok működésképtelen lomnak negatív kisugárzása van. Ha ez az állítás igaz lenne, akkor szerintem én már rég nem élnék!
	Ezeket az apróságokat elteszem.
	A trafó a pincébe kerül, a doboz meg postára, Emlékezzünk jó szívvel, Pionerék CT-3-asára. Mert szíve ha nincs is, de előlapja arany, Ő volt ma szegény, a szétszedtem alany.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.