Vonalvizsgáló műszer
(megint egyel kevesebb)

Nagyon szép ez műszer! Hát még ha fénykorában láttátok volna. Egy erős csupa fém, de azért gömbölyded diplomatatáskába volt beépítve. (amit most épp szerszámosnak használok)
Datapress Ipari és Szolgáltató Szövetkezet tip: 11 / 93 azaz igen nagy valószínűséggel 1993-ban készült, és ez volt a 11. darab. Na ez sem lehetett valami nagy széria. Részemről csak ezt az egy darabot láttam belőle, és ez sem úgy nézett ki, mintha akár csak egyszer is használták volna. Vagyis teljesen új állapotban volt, mikor néhány évvel ezelőtt kiszedtem a táskájából.
Power kapcsoló az oldalfalon. Eredetileg volt hozzá egy dugasztáp is, de az az idők folyamán valahova elkeveredett. A felirat szerint akár egyen, akár váltófeszültségről üzemképes.
A műszer műszere. Mér feszültséget, ellenállást, valamint jelszintet is decibelben. Igazándiból ez a műszer tetszett meg. Gondoltam éppen jó lesz a soha el nem készülő tápegységembe.
A belső felépítés logikai vázlata ki van rajzolva az előlapra. Érdekes megoldás, ami jól áttekinthetővé teszi a különböző funkciókat. Meg sem próbálom kideríteni, hogy mire volt való ez a műszer. Hogy is ne! Még a végén megsajnálnám...
Nyomógombos hívómű. Mekkora szám volt ez, mikor a 80-as években elkezdték behordani Bécsből az úgynevezett ruhakefe telefonokat. Akkoriban mindenki ilyet szeretett volna. No persze a lehető legolcsóbbat vette. A külföldi telefonközpontok tipikusan 48 voltosak voltak, a nálunk rendszeresített elektromechanikus régiségek pedig 60 voltosak. Szerencsétlen kapcsolótranzisztorok meg nem bírták a túlfeszültséget.

Úgy néz ki, hogy ezt a műszert be lehet kötni a központ és a vonal közé. Megtehettem volna, hogy kipróbálom mit csinál, hiszen van itthon telefonvonal, meg minden, de nem. Nem folyok bele! Belenézünk, majd kuka.
Hihetetlen! A képen az látszik, hogy az amúgy piros és zöld színben pompázó LED-eket sikerült egységesen fekete színűre fotóznom. Ha akarom sem sikerülne még egyszer. (reméljük nem is fog)
A kijelző. Világít amúgy, de csak egy rövidke időre. Adtam a műszernek áramot a tápegységemből. Nyomogattam a gombokat, meg kapcsolgattam a kapcsolókat. Néha felvillantak a számok, de mire exponáltam, addigra már megint csak a sötétség...
A hangerő szabályozó gomb. Amúgy nem csak hangszóró, hanem mikrofon is található a műszerben. Gondolom akár telefonnak is lehetett használni. Középen van egy 6,3-as Jack aljzat, és tartozik a műszerhez egy fekete kézibeszélő a zsinórja végén 6,3-as dugóval. De azért sem próbálom ki!
Ritka masszív egy valami. Körben erős doboz, szemből három milliméter vastag alumínium előlap. Mai termékmenedzser valószínűleg hülyét kapna ennyi anyagpazarlás láttán.
Itt megy be az áram a dobozba. Le van tekerve szigetelőszalaggal. Ez nem a legszebb megoldás. 24 volt az még bőven nem ráz! A szigetelőszalag pedig nem jó, nem való arra, hogy elszigetelje a fém részeket a dobozban található mindenfélétől. A szigszalag ugyanis mechanikai ráhatásra szinte azonnal átlyukad, és már készen is van a rövidzár. Tehát ha hozzá tud érni valami, akkor Murphy szerint hozzá is fog.
Ez a kép volt már egyszer, csak akkor jobban sikerült.
Ez pedig a fenti alkatrészeket mutatja, csak most épp a másik oldalukról fotózva. Ez azért szép dolog, hogy tegnap elkészítem a fotókat, ma meg már gőzöm sincs miféle szöveget képzeltem a képek mellé...
Ez egy úgynevezett kapcsolóüzemű tápegység. Pontosabban szólva egy transzverter. Majd rá is mérek, hogy tudjam mit csinál. Régen az ilyen paneleket gyűjtöttem. Szépen feliratoztam a lábait, és ha épp olyan kellett amilyen volt, akkor építés helyett egyszerűen csak csak előkaptam a dobozomból.
Ez nem az előző kép közelebbi nézete, hanem ez már egy másik tápegység. Mégis mi a csudának kellett bele kettő?
Az első táp panelje hülye szögből fotózva. A kék kondi és a fazékvasmag között hatalmas tranyók sejlenek.
A második táp paneljének széle. +5, +8, nulla, és 48 voltos kimenet. De mégis mi a csudának kell két tápegységet sorba kötni?
Elővettem a műszerem és belemértem a dobozba. Oldalról beküldtem 24 volt váltót. Az első táp ebből csinál 60 voltot. A második ebből a 60 voltból csinálja a többit. Ez valószínűleg azért lehetett így megoldva, hogy a doboz képes legyen külső tápegység nélkül is működni. Ilyenkor valószínűleg a vonali 60 voltról járt, ezért lehet ez a furcsa megoldású tápelrendezés.
Kinyitottam az átmeneti csavaros dobozom. Ebben csak addig vannak a csavarok, amíg a helyükre nem teszem őket. Szóval nagyon sokáig...
Tekergetem kifelé a csavarokat és dobálom a doboz felé.
No persze rosszul célzok, így jut belőlük mindenhova.
Jaj!
Páka!
Jaj!
Szép és rendezett a belső felépítés. Logikus, jól átgondolt konstrukció. Aki a belsejét tervezte, annak volt szépérzéke. Azért csak találtam benne valamit, amibe beleköthetek. Tegyük fel tönkremegy egy alkatrész a panelon. Normálisan nem lehet kicserélni, mert a forrasztási oldalhoz teljesen esélytelen hozzáférni. A panel nem hajtható el az előlaptól, oda van csavarozva, ráadásul ezer drót tartja.
A hangszóró és a nyomógombos hívómű hátulról. Már szétvertem, szóval késő bánat, mert persze, hogy ilyenkor jut eszembe egy felhasználási lehetőség. Telefon! Miért ne lehetett volna telefonnak használni? Adott környezetben akár még jól is nézett volna ki.
Mikor valami nem úgy működött ahogy szerették volna, akkor beépítettek néhány plusz alkatrészt. Utólag persze már csak egymás hegyére hátára lehetett. Én így elsőre saját hasonló akcióként az ébresztőórámat említeném. Elszámoltam benne kettővel az osztót, illetve "gyorsabb" kvarcot vettem a boltban. Az idő meg valahogy sokkal gyorsabban telt mint szokott. A plusz osztó 7474-es IC ezért pótlólag rá lett applikálva a többi tetejére.
Pont mint itt, csak itt a leszedés látszik. Tulajdonképpen komplett működő elektronikát is össze lehet rakni ilyen módszerrel. Mármint úgy, hogy nincs se panel, se forrasztóléc, hanem csak úgy egyszerűen össze vannak heftelve az alkatrészek. Kétféle ember van. Az egyik bevallja, hogy csinált már ilyet, a másik meg nem.
Ez egy négyes feszültség komparátor. Onnan vagyok ilyen okos, hogy megnéztem a neten. Ha már úgyis néztem, akkor persze letöltöttem az adatlapját is.
Ez meg egy régi NEC (Nippon Electric Company) processzor. Az Internet szerint 80 dollárért adják. Én meg kivágom a szemetesbe. Szórom a pénzt...
Ez egy relé.
Ma ilyen nagyon okos vagyok.
Tungsram gyártmány, ami rá is van írva grétával.
Mi lehet benne? Azért nem vagyok annyira hülye, hogy ne tudnám, vagy ne találnám ki. (de) Viszont ha már úgyis letéptem a tetejét egy óvatlan mozdulattal, akkor elárulom, hogy két Reed cső van a tekercsbe bújtatva.
Van egy szép nagy piros trafó is a panelen.
Illetve már csak volt! Mégis minek hálózati trafó egy olyan gépbe, ami 24 voltról jár? Vagy mondjuk a vonali 60 voltról, és két külön belső tápegysége is van? Azért kell bele, mert ezzel állították elő a készülék részére a csengető feszültséget.
Balra a hagyományos önhang csökkentő áramkör trafócskája látható. Tőle jobbra a mérőműszer hátsó kinyúló része töri át a panelt.
Nagyon szépen vannak beforrasztva a banánhüvelyek! Az a kis kunkori menet a hozzájuk vezető dróton, az nagyon csinos! Alapjaiban véve semmi értelme sincs, egyszerűen csak jól mutat. Egyesek még ilyesmire is képesek voltak energiát fordítani.
A kapcsolók is szépen vannak behuzalozva. Minden "vonalasan" áll, szépen sorjában. Akkor kezdett rend lenni a gépekben, mikor divatba jött a nyomtatott áramköri lap. Addig álltak az alkatrészek amerre akartak. Persze panel nélkül is lehet szép munkát végezni. Majd keresek is rá valami példát.
BU406-os tranyó. Ez leginkább tévébe való. Ez egy szokásosnál nagyobb feszültségtűrésű alkatrész. Persze kell is, hiszen a 60 voltos tápegység részben volt, de csak valami áteresztő stabilizátor szerepe lehetett.
Kivettem az első táp panelját.
Egy mai hasonló célú panellel szemben, ez még egy alkatrésztemető. Ennyi bizbasz mindössze ahhoz, hogy 24-ből 60 volt legyen... No de nézzük csak sorjában.
Két darab 4011-es Cmos IC. Ezek állították elő a vezérlőjelet.
Ez a BD241-es tranzisztor "csak" a tápegység belső részeinek szükséges tápfeszültséget állította elő.
A fazékmagos trafóba ez a két BD250-es tranzisztor pumpálta az energiát. Mögöttük az őket vezérlő BC301-esek, jobbra egy BF259-es, ami a BU406-ost vezérelte. Ez tényleg egy alkatrésztemető...
Van itt még két darab optocsatoló is. Ezek gondoskodtak arról, hogy jó legyen a galvanikus elválasztás a tápegység ki és bemenete között. De hogy ez minek kellett, mikor a 24 voltos bemenet a dugasztáppal éppen elég földfüggetlen, valamint bőven jó az átütési szilárdsága is...
Mi legyen? Nem lesz semmi. Kikapkodom a bizbaszokat ahogy szoktam, a többi pedig megy a kukába. Persze mindig rezeg a léc! Szép vastag alumínium előlap, ki lehetne belőle vágni még használható méretű darabokat. Pár éve szabadultam meg az ilyen "jó lesz még valamire" anyaggyűjteményemtől. Mivel ez egy nagyon nehéz döntés volt, így nem kezdek új készletet gyűjteni.
Alkatrészek. Beszórom őket a többi közé. De minek gyűjtögetek, ha nem csinálok belőlük semmit? Ha kifut a szétszedtem játék, kénytelen leszek indítani egy összeraktam sorozatot is. De ha már a szétszedés is lassan halad, akkor mi lesz az összeraktam projectből?
Már úgyis fogytán voltak a kapcsolóim. Pedig mennyi volt belőlük... Egyszer jól bevásároltam Urbán úr boltjában. Nem kifejezetten kapcsolóért mentem, de az lett belőle. Vettem egy dobozt, ami mindössze háromszázért rogyásig volt ilyen aranyos kis kapcsolókkal. Ráadásul a doboz háta tele volt RCA aljzatokkal, amiért tulajdonképpen odamentem.
Az a baj az ilyen lomos boltokkal, hogyha éppen nem kell semmi, akkor is találok valamit. Csak gyűlik, egyre csak gyűlik a sok használható kacat, fogy a hely. Ezeket itt jobbra szórom ki a szemétbe azonnal.
Szemeztem ezzel a jó öreg TBA810-essel, de végül nem szedtem ki.
Én dobok ki panelt amiben még alkatrész van? Borzasztó! Sajnos kénytelen vagyok megbarátkozni az érzéssel, mert több kacat már nem fér el. Most rakom össze a melóban az új pincében a Dexion Salgó polcokat. Már foglaltak, pedig még készen sincsenek teljesen! Ősszel egy teherautó állt a cég udvarán, amire "lapáttal" szórták fel az érdekes paneleket és műszereket. Csak fél szemmel mertem odanézni, aztán szemlesütve elsiettem.
Ez a kettő megmaradt. A hangszórót azonnal bevetem a következő szétszedtemben. A műszerrel pedig más egyéb terveim vannak. Egy a mostaninál egyszerűbb és kisebb tápegység készítése lett betervezve. Meg ne kérdezd minek! Azt meg pláne ne, hogy mikor lesz készen...
Még a doboz is megvan a tápegységhez. Ráadásul éppen akkora mint a többi műszerem doboza. Viszont ez a depréz műszer legalább egy centivel magasabb mint a doboz. Jó, volt már olyan, hogy levágtam egy műszerből, de most nem lesz!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.