SONY kézi CB rádió
(igen régi darab)

Az asztal felszabadítási projecten kellene dolgoznom, helyette itt matatok.
Gondoltam előveszek valami olyat, ami aztán a szemetesben végzi.
No nem mintha az asztalomon nem volnának ilyen tárgyak...

Szedtem már szét kis CB rádiót, meg valamivel komolyabbat is.
Gondoltam legyen a sorban egy kézi CB rádió is, ami épp szembejött velem.
Illetve nem szembe jött, hanem feküdt a piacon egy asztalon, a többi ósdi lom között.
Felvettem. Az egy nagyon jóféle SONY zsebrádió! Mondta büszkén az eladó.
Ez nem zsebrádió, hanem egy CB rádió, mondtam ki tényszerűen.
Az eladó értetlenül nézett. CB adóvevő. Van egy párja.
Nincs meg a párja. (mondta letörtem az árus)
Visszatettem, gondolván biztos drága.
Akkor nem viszed el kétszázért?
Őszintén! Ott lehetett hagyni?

Nem is bóvli, hiszen SONY, bár én alapjaiban véve valami bóvlit kerestem.
Ellenpontban gondolkodtam, a normális CB rádiókkal szembeállítandó.

Ez a SONY adóvevő egy valóságos kincs lehetett a maga idejében.

Ez egy mérőműszer, ami a telepek állapotát hivatott jelezni.

A használati utasítás rá van nyomtatva a dobozra.
Először húzzuk ki teljesen a teleszkóp antennát.

Kapcsoljuk be a rádiót, majd állítsuk be a vételi hangerőt.

Nyomjuk meg az adásgombot és beszéljünk.
Engedjük el a gombot, mire fel a rádió ismét vételkész állapotba kerül.

Ezen az apró ablakon keresztül számok láthatók, ahogy a hangerő gombot tekerjük.
Minél jobban felhangosítjuk a rádiót, annál nagyobb számot láthatunk az ablakban.
Ez annyira elterjedt megoldás, hogy szinte mindenen így néz ki a hangerő gomb,
ezért észre sem vesszük. Illetve bele sem gondolunk, hogy ez mennyire egy
felesleges valami. A hangerőt úgyis halljuk, minek azt még számokkal is
visszajelezni? Pláne mikor a hangerő gomb egyben a bekapcsoló is.
Egyszer valaki kitalálta, s mivel ha jól mutat, örökre így marad!

A rádió oldalnézetből.
Mondhatni valószínűtlenül hosszúkás formája van.

A másik oldalán van egy bőr fül. Bele tudjuk dugni a kezünket, hogy el ne hagyjuk.
Mondjuk a fül kissé túlméretes, mégpedig annyira, hogy a lábam is átférne rajta.

Ez a fülhallgató csatlakozó. A hozzá tartozó ikon egy fület ábrázol. Én már annyira
elszoktam az értelmes jelektől, hogy először nem is értettem mi akar ez lenni.

Van rajta külső telep csatlakozó is. Na most egy kézi rádió esetében általában nincs
a felhasználónál semmi olyasmi amit ide bedughatna. De ha valaki stabil helyen
szeretné használni (például otthon vagy autóban), akkor legalább megteheti.

Hatalmas piros színű adás-vétel nyomógombja van.

A rádió doboza egy "u" alakúra hajlított alumínium lemez.

A teleptartó mára egy kissé már sérült.
Ez persze mindegy, mert úgyis szétszedem és kidobom.

Ez nem egy bóvli CB rádió! Elektronikailag teljesen korrekt felépítmény.
A vevő szuper rendszerű, az adó rész 1 csatornás AM modulációjú.

Mivel a hangszóró előtti rács egészen keskeny (hiszen maga a doboz is),
gondoltam hátha valami érdekes vékonyka hangszórót rejt a doboz.
De nem. Szokásos zsebrádió méretű hangszóró, ferdén szerelve.

Az adó rész tekercsei.

Az elektronika valóban korrekt, de a manapság dívó technikai
megoldásokhoz képest egy kissé már régiesen mutat.

Itt vannak például ezek a pici trafók, melyek mára már teljesen kimentek a divatból.
Mindeközben a két trafó közti fekete tranzisztoron SONY felirat látható.

A külső telepcsatlakozó nem csak úgy ott van, hanem oda is van csavarozva!
Persze kellett is, mert a korabeli gyenge minőségű bakelit nyáklap nem tartotta
meg a nagyobb tömegű, vagy a külső mechanikai hatásoknak kitett alkatrészeket.

Tipikusan ilyen például a potméter, amit a gombjánál fogva tekergetünk.
Zsebrádiókban úgy oldották meg, hogy ne kelljen normális felépítésű
potmétert alkalmazni, hogy egyszerűen odaszegecselték a potméter
a nyomtatott áramköri laphoz a szélső (kapcsoló) lábainál fogva.

Balra a piros gomb, jobbra az általa megnyomott kapcsoló. Arra mondjuk nem
jöttem rá, hogy minek volt e két alkatrész találkozása méhviasszal bekenve.

A KF olyan mint bármely zsebrádióban. Ami érdekes lehet, az az ellenállások formája.
Nem a két végükön van lábuk mint az általában megszokott, hanem csak az egyiken.
A jelölésük már nem felirat, hanem színjelzés, de olyan mintha kézzel készült volna.

Először azt hittem, hogy ez a kvarc, aztán rájöttem, hogy ez a mikrofon.
Onnan vagyok ilyen okos, hogy a minap daráltam le egy nagyothalló
készüléket, amiben éppen ilyen formájú mikrofon kapszula volt.

A wobler használható műadónak is. Kipróbálom vele, hogy van-e élet a rádióban.
(a woblerben meg azért van élet, mert végre méltóztattam
gyártani hozzá egy hálózati zsinórt)

Tekergetem a wobleren a finomhangolót. Mint az hallható, működik a rádió.
Ez mondjuk engem egyáltalán nem hat meg, mert ezt a készüléket
mindenképp szét fogom szedni, illetve el fogom bontani.

Ki lehet belőle termelni például ilyen ügyes fémlemez darabokat.
Ezekkel bármit össze lehet csavarozni. Van már belőlük egy egész fiókkal!
Persze manapság már nem rakok össze semmit. Nem is tudom merre van az a fiók...

Először nem értettem minek van itt ez a kis bilincs.

Aztán rájöttem, hogy a kvarcot tartja.
Akkor sem értem miért kellett ide az a bilincs.
A kvarc kb. nulla tömegű, így esze ágában sincs kiesni.

Mikor kiszedtem belőle az apró műszert, egy kissé  megrongálódott az előlap.

Mi lenne, ha letörném innen ezt a rácsot és eltenném?
Ááá...

Mivel az "u" alakú doboz újrahasznosítására sincs semmi
értelmes ötletem, ezért megy ez is a szemetesbe.

A mai eszközök belsejéhez szokott szemmel nézve tisztára valószínűtlen,
hogy egy kézben hordozásra tervezett eszközben belül vas váz legyen.

Azt gondolom akár már mondanom sem kell, hogy "műanyag darabok" feliratú
dobozom is van. Ez például arra lenne jó, hogy kivágjam belőle azt a részt,
amiben a réz anya van. Hagynék rajta körben egy kevéske műanyagot,
aminél fogva aztán oda lehetne ragasztani valamihez. Szépen meg
lehetne vele javítani mondjuk egy letörött műanyag előlapot.
No de manapság már nincs értelme megjavítani semmit.

Ezt elteszem, hátha egyszer még jó lesz valamire, bár én nem szeretem
a dugasztápos eszközöket, mert folyton zabálják az áramot.

Nemrég nyitottam meg - ünnepélyes keretek között -
a hármas számú potméteres dobozomat.

Ezek voltak a teleptartó csatlakozói. Bár semmi másra sem
jók, de attól még jó szokásomhoz híven elteszem őket.

A rádióban két kvarc van. Mégpedig azért, mert a vevő rész szuper rendszerű.
Vagyis az adó azon a frekvencián dolgozik, ami a kvarcra van írva,
de a vevőnek ettől a középfrekvenciával eltérő értékű
kvarckristályra van szüksége. Punktum!

Íme az adás-vétel átkapcsoló piros gomb.
A fémbetét közepe nyomogatta magát a kapcsolót.
Ennek a fémlapocskának a közepe volt bekenve méhviasszal.
Szerintem még nem láttam olyat, hogy méhviaszt kenésre használtak volna.

A mikrofon kapszula nem rozsdás, csak már rég elrohadt rajta a szivacs.

Ez a műszer annyira szép, miközben annyira pici...
Mivel tetszik, helyet viszont szinte semennyit sem foglal, ezért ezt is elteszem.

A kihúzható ostorantennának mára már csak a külső burkolata maradt meg.
Szép, hosszú, fényes, ezért ezt is elteszem.

A hangszórót meg pláne elteszem, hiszen múltkor is
milyen jól jött a SONY kisrádió javításához.

Az elemtartó olyan, mintha sohasem használták volna.
Ennek persze ellentmond, hogy a másik vége ripityára van törve.

Ezt a felcsavarozós rugót kimentettem belőle.
Bevallom őszintén, hogy a másikat is.

Mivel képtelen voltam ellenállni a megszerzésére irányuló
kényszernek, letörtem az előlapról a hangszórórácsot.

A panelt biztosan nem most fogom szétszedni, hanem majd akkor, ha már jó sok
összegyűlt belőle. Jelentem már alakul a helyzet egy újabb alapos pákázásra!

Mondjuk nem tudom minek nekem ez a sok kis bizbasz,
de szerintem attól még nyugodtan gyűjthetem őket.

Fura forma tranzisztor, SONY felirattal.

Múltkor kivettem a HF trafós dobozomból két trafót.
Na most majd visszapótolom őket.

Íme a szokásos záró kép a készülékből kimentett csavarokról.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.