VEGA 326 rádiósmagnó
(igen ramaty állapotban)

A kép közepén dölyfösen terpeszkedik a Cosmos zsebrádió. Mint azt már tőlem
megszokhattuk, ha így nyitok, akkor ma egészen biztosan nem róla lesz szó.

Itt van jobbra a Schneider, amit amúgy sem ártana megpucolnom, ha már egyszer
pont ezt szoktam kádban ázáskor hallgatni. De nem, ma nem ezt boncolom fel.

Ez meg itt valami gyönyörűség! Automata hangolású rádió, villanymotorral.
Kicsit félek tőle, hogy majd sokáig eltökölök a belsejével. Szóval ezt se ma.

Vannak úgymond rejtett aknák a szobámban, mint például ez a Hi-Fi torony aljába
dugott, katonainak látszani akaró Major táskarádió. Vagy ott van mindjárt
mögötte egy Selena, ami szép is, nagy is, és marad is ahol van is.

Ez a rádió meg azért árválkodik itt még mindig, mert elő kéne ásni a bemutatáshoz
a testvéreit. Mivel mint a képen jól látható, már hárman vannak, ez már korábban
megtörtént. Nincs hozzá kedvem. Akkor se ő jön, még ha hármat egy csapásra is!

Aztán eszembe jutott a Vega, ami a polc szélén porosodik a pincében. Időnként kézbe
veszem. Ilyenkor barátságosan leesik róla a hátlap. A Vega sem lenne jó alany
 mára, mert elő kéne ásnom a kapcsolási rajzát valamely könyvemből.
Megtaláltam melyik könyvben van a rajz. Legyen hát a Vega.

Hogy lementem a pincébe és felhoztam egy újabb rádiót a szobámban található
több tucatnyi mellé, szóval ennél kevesebb értelemmel bíró tettet
nehezen cselekedhettem volna. De ez egy ilyen nap.
No nem mintha máskor értelmesebb lennék.
Ripsz ropsz, jöjjön akkor a Vega!

Ami persze nem igaz. Már mint az, hogy lementem a pincébe, felhoztam a Vegát,
majd szétszedtem. Illetve igaz ez, csak ezek a dolgok nem egyszerre történtek
meg, hanem szépen sorban elosztva napokra, és a napok sem következtek
éppen szorosan egymás után. Tudom ám nyújtani, mint a rétestésztát!

Borzasztó... És még csak nem is azért, mert így néz ki. Én személy szerint semmit
sem alapoznék egy BRG mechanikára, ebben pedig az van. Valami kooperációs
masinéria akart ez lenni. Magyar mechanika, orosz gyártmány, néhol NDK
színjelzésű ellenállások, nyugati (vagy keleti) külső, ami nem sikerült túl
jól, és ezen sem az AGFA, sem a másik matrica nem segít. Mondjuk
a neve az legalább szépen van ráírva, a feliratok meg magyarul.
No de lássuk csak közelebbről ezt a csúf orosz medvét.

Ha bedugjuk a konnektorba, akkor világít. No nem az egész magnót
kell, hanem csak a villásdugót! Gondolom ez egy piros LED.

Sajnos az eredeti forgatógombok szépségében már nem
gyönyörködhetünk. Amúgy nem voltak csúnyák.

Nem különösebben feltűnő a mikrofon, pedig egy
szép ráccsal fel lehetett volna dobni az előlapot.

Nekem ehhez a mechanikához nem fűződnek jó emlékeim.
A jobb oldali orsózó felcsévélő kuplungja kifejezetten kretén megoldású.

Ha valami szép ebben a rádióban, akkor az a rádió skálája. Nem tudom kié volt ez
a rádió. Konkrétan fogalmam sincs, hogy honnan van. Épp mint ahogy arról
sincs, hogy miért kellett tönkretenni rajta pont a legszebb részt. Balra a
szögletes lyukban eredetileg a magnó kivezérlésjelző műszere lakott.

Újabb LED. Akkor világít, ha URH-ra kapcsolunk. (vagy lehet, hogy hangolásjelző)
Hogy közelebbről látjuk a skálát, kiderül mitől lett ilyen. A tulaj lekente a plexit
(mint a pillanat állj gombot) csillámos körömlakkal, majd megpróbálta
lemosni hígítóval. Mint az jól látható, sajnos nem csak a rákent
körömlakk jött le, hanem egyben a plexi felső rétege is.

A porrétegtől nem látszik, hogy kopott-e a kombináltfej.
Persze mindegy, mert úgy döntöttem, hogy ez
a gép, ez nem éli túl a mai procedúrát.

Balra a csillámos körömlakkos pillanat állj gomb, tőle jobbra pedig a többi.
Kevés ennél hangulattalanabb gombsort lehetne illeszteni egy BRG mechanikához.

A kerek lyukból az antenna hiányzik, miközben a gombok
formáját megtervező emberből a szükséges szépérzék.

Az állomáskereső gomb még megvan.
Az előlapi három gombok is pont így néztek ki, csak persze kicsiben.

A lyukon belül kellene lennie a füles jack aljzatának.
Viszont ahogy így benézek, ott aztán lehet bármi!

A készülék másik oldalán vannak a többi csatlakozók.

Meg ez a két kapcsoló, melyek rendre be lettek sorszámozva.
No de azt, hogy mit csinál az egyes, s mit a kettes, azt mégis ki mondja el?

A két tuchel egymással fizikailag csereszabatos. Akkor meg miért nem egyformák?
Ha ezt nem is, de a jelölést legalább értem. Balra a kimenet, jobbra a bemenet.

Az orosz borotvacsatlakozó mérete természetesen semmi mással sem kompatibilis.

Mint ahogy ez az antenna és föld csatlakoztatására szolgáló aljzat sem.
Pedig tisztára olyan mintha, de aztán mégsem.

A hátlapon nincs semmi érdekes. Mindeközben a teleptartó vakon tekint a világra.

Ott volt a polcon a magnó mellett a hátlapról leesett táblácska.
Vajon hogyan élte túl a többszöri pinceköltöztetést?
Ez persze mindegy, hiszen a lényeg az, hogy
a készülék mélyén ott lapul a vörös hadsereg.
Vagy ki tudja mi veszélyes az oroszok szerint...

Mert a látványtól nem fogunk szörnyethalni. Egyrészt mert láttunk már épp elég
orosz elektronikát belülről, másrészt nincs itt semmi különösebben csúnya.

Például a hangszóró lehetne csúnya, de hiányzik.
Már csak ez a nagy lyuk van helyette.

Nem csak a háta esik le, hanem az eleje is. Ez persze azért van, mert ez a készülék,
ez így van összecsavarozva. A hátlapi csavarok az előlapi tengelyekbe vannak
betekerve. Ügyes dolog ez. Néhány csavart kitekerek, szétborul az egész.

Az orosz dolgok formája mindig eltér egy kicsivel attól, mint amit várna az ember.
Ezek például csatlakozók. Lent csak úgy drótokra, míg jobbra fent egy jack aljzat.

Ha már a formánál tartunk...
Mégis ki gondolná, hogy ez egy diódahíd? Mármint a szögletes barna test a panelen.

Mivel a hálózati zsinór nem stimmelt, ezért a tápomról járatom.
Ez persze lényegtelen, hiszen csak az számít, hogy forog.

Igen bátor tett betenni ebbe a koszos szarba egy kazettát.
Én is csak azért nem féltem, mert a kazetta nem egy
értékes darab. Konkrétan a földön találtam.

A magnó rész szól. Sajnos hiába teszi, mert engem ugyan nem hat meg!
Szétszedem és kész!

A világon mindenütt gumibugyiba dugják az electret mikrofont, ezért
az oroszoknál ebben a pofára fordított műanyag fazékban rejtezik.

Persze azért itt is megvan a gumírozott felfüggesztés, még ha csak műanyagból is.

Az electret mikrofon kapszula a világon mindenütt kicsi, vagy akár
még annál is kisebb. Kivéve persze ezt, mert ez kifejezetten nagy.

Majdnem elfelejtettem bemutatni, hogy a rádió rész is szól. Még az URH
sáv is működik, csak a keleti normája miatt már nem vesz semmit.

Sokat látott szemem könnybe lábadt, amint megláttam ezen LED gyönyörűséges
felfüggesztését. Ez milyen csúnya... Épp mintha tenmagam gányáltam volna!

A LED formája annyira szabvány, gyártották
azt volt bárhol is, hogy ez egy kuriózum.

Ez még bizony jó lesz valamire! Néztem ki magamnak ezt a belül menetes réz izét.

Majd némi erőszakot bevetve megszereztem.

Mennyi vodkát kell meginni ahhoz, hogy valaki megtervezze ezt a jack aljzatot?

Búcsúzom tőled...
Amúgy meg az jutott eszembe, hogy a Vegaiak biztosan megsértődtek,
hogy az oroszok róluk nevezték el ezt a rádiósmagnót.

A készülék nem a megszokott egypaneles kivitel, hanem - bár szokatlan módon -
(de azért értelmesen) egységekre van tagolva. Ez például az erősítő fokozat.

Leforrasztottam a panelről a vezetékeket, majd azon kezdtem töprengeni,
hogy ez az egység alapját képezhetné a (gondolatban évek óta)
készülő monitorcélú erősítőmnek. Hát persze...

Na most ha a fölös részeket kiszedném, akkor csak a gain áramkört kellene hozzá
megépítenem, és már szinte készen is lennék. Aztán itt szokott elszabadulni
a pokol. Amit eddig felsoroltam (vagyis szinte semmi) az éppen elég
egy olyan "műszerbe", ami azt a célt szolgálja, hogy ideiglenes
jelleggel pótoljak vele egy hangfrekvenciás erősítőt. Persze
lenne benne táp, meg hangszóró is. És akkor előjönnek az
agyament ötleteim a dinamikaszűkítővel, hangszínszabályzóval,
kivezérlés jelzővel, AM demodulátorral meg a franc tudja még mi minden
majdnem teljesen felesleges, esetleg éppen csak indokolható egységgel,
melyektől akkor és ott azonnal nem lesz az egész projectből semmi.

Újabb gomb kerül az amúgy sem csekély gyűjteményembe.

Ami ezen a képen érdekes, az végerősítő két tranzisztorának hűtőfelületi csatlakozó
felületének megmunkálása. Még hogy az oroszok nem reszelik a tranzisztort...

Ez a kondenzátor meg olyan kövér, hogy nem állt
meg a lábán, ezért saját tartókerete van.

A power LED-et azt kérem benéztem, merthogy ez egy glimmlámpa.

Ez itt a magnórész erősítője.

Aki szereti a képrejtvényeket, az ugyan keresse már
meg, hogy mégis mi a szart csinál a korábban látott 1-es és
2-es jelű kapcsoló. Ha ezzel megvan, akkor azt kéne kitalálni, hogy
a közvetlenül a motor előtt látható két kapcsoló (K2 + K3) lábai mégis hová
a p*csába csatlakoznak. Már csak azért, mert konkrétan a rajzon sehová sincsenek
bekötve. Illetve csak egy szál drót csatlakozik feléjük. A K3 tulajdonképpen nincs is.
Az is érdekes kérdés, hogy a jobb alsó sarokban látható mikrofon, az tulajdonképpen
hová van bekötve. Én persze beképzeltem magamnak, hogy tudok rajzot olvasni.
És akkor jönnek ezek a dög oroszok, és elveszik az ember kedvét az egésztől!

A felvétel / lejátszás váltókapcsolója valószínűleg nem orosz. Ugyan ők
is gyártottak Isostat kapcsolót, csak ők általában nem barna színben.

Két trimmerek állnak a panel szélén,
majd kiszedem, s elteszem őket a végén.

Tranyók sárga tokban, lemezből készült lábakkal... Maga a tranzisztor tokja
olymértékben formátlan, mintha kézzel gyurmázták volna. A jobbra látható
példányon még az is látszik, hogy a tranyó gyártó manó beleütötte az orrát.

Ahogy haladok előre a boncolással, egyre több drót kerül elő.
A boncolás végére megtelt velük a kisvödröm.

A bakelit tuchel a kimeneté. Itt már nagy a jelszint, nem szükséges az árnyékolás.
A fémtokos tuchel a bemeneté. Itt még kicsi a jelszint, ezért kell az árnyékolás.
Vagy kitudja... Mégis miért kell kétféle tuchelt beszerelni egymás mellé?

Ez így kompletten egy tápegység, ami éppen megfelelne a készülő
(hát persze) monitor erősítőmbe. Na! Már megint ezzel jövök...

A borotvacsatlakozó szabványtalan, ezért megy a kukába.

Viszont a glimmlámpát elteszem. Jól fog ez még jönni sötétebb napokon...

Ez ugyan valószínűleg soha semmire sem fog kelleni, azonban
épp van számára hely a teleptartós dobozomban.

Csak én érzem úgy, hogy anakronizmus LED-et rögzíteni bakelit lécre szegecselt
forrfülekre, vagy tényleg így van? A LED-en meg, ami aztán tényleg
tipikusan műanyag alkatrész, azon meg fém szoknya van.

Ez a készülék rádió egysége.

Az AM KF fokozat négykörös sávszűrőjét szúrtam ki magamnak. Ha tegyük fel
építenék egy rádiót, akkor ezek már meg is lennének. Már úgy értem, hogy
nem nekem kéne megtekercselni őket. Tudom tudom... De akkor is él
még bennem a vágy, hogy rádiót építsek. Persze meglehet, hogy
mire odajutok, már nem is lesz AM adás, és kénytelen leszek
URH sávú rádiót építeni, ha venni is akarok vele valamit.

A vasdarabok is mindig jók valamire. Már vettünk is az asszonnyal az IKEA-ban
egy csomó dobozt, hogy legyen mibe szétpakolnom a kitermelt alkatrészeket.

A rádió rész panelja hátulról. Nem látszik egy könnyen szerelhető felépítménynek.
Ha megpróbálnék innen forrasztani, biztosan olvadozna az egész műanyag váz!

Ez meg egy valóságos csoda a maga nemében! Ez kérem egy Isostat kapcsolóra
(mint tüskesorra) dugható csatlakozó. Hátul forrfülei vannak a drótokhoz.

Ha rádiót építenék, már van kész ferrit rudam tekercsekkel, rögzítéssel.
Már úgy értem, hogy ezen kívül is van. És még csak nem is egy!

Forgókondenzátoros dobozom is van.
Ez az apróság még bele is fér.

Ez az amit korábban mint a rádió egyetlen szépséget említettem.
Ez a hengeres skála, ez kérem kifejezetten szép!

Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt a panelt már nem fogom feltámasztani.
Persze a tekercseket sem volna egyszerű kitermelni belőle. Bár nem
olyan vészes, mert van a rádióhoz panel beültetési rajzom is.

Ez a rajz valahogy nem akar stimmelni a rádióból kibontott panelhez. Egyszer van
egy gyári füzetem, amiben nincs rajz a panelről, de a két másikban van. Van egy
könyvből származó részlet, és egy másik könyvből származó részlet, azonban
mindkét forrásban úgy szerepel, hogy a panelen középen hosszú kapcsoló
van, a valóságban viszont (legalábbis ennél a készüléknél) egy rövid.

Szedtem már szét ilyen rádiót, úgyhogy kell itthon lennie ilyen
URH tuner kockámnak. Most akkor lesz belőle még egy!

Nem lennék boldog, ha át kellene hangolnom a nyugati URH sávra.
Vagyis örülök, hogy nem kell.

Ha majd URH rádiót építek, milyen jól fog jönni ez a mini forgó! Ennyi erővel
persze akár szart is gyűjthetnék, hátha lesz egyszer egy trágyázni való kertem.

Ezek egyelőre mennek a többi közé, aztán majd csak szétválogatom őket.
Ahogy a pincében a polcokat néztem, rengeteg szemetet kell addig
kiszórnom, mire a dobozokba rendezett lomoknak lesz helyük.

NDK (vagy talán lengyel) gyártmányú színjelzésű ellenállások, valamint egy
négylábú tranzisztor az ellenség megtévesztésére. A tranyótól jobbra az
a fém csöcs, az kérem egy mérőpont. Az oroszoknál egyes részek
szinte tökéletesek, míg mások igencsak eltrehánykodottak.

Trimmerek ti ketten, ki lesztek majd szedve.
Kérdés: A szerzőnek építési kedve lesz-e?

Teljesen szokvány BRG mechanika.

Talán csak a pillanat állj gomb és a hozzátartozó mechanika jelent némi újdonságot.

Ezek mennek a kukába. A készülék fülét már majdnem
kimentettem, de aztán mégiscsak lemondtam róla.

Az ujjam koszos, a fehér háttér pedig a csap.
Mint az sejthető, lemosom a paneleket.

A mechanikát nem szedem szét, ugyanis akad a szobában néhány BRG magnó,
úgymint MK-21, MK25, MK27, és MK29. Az első három mechanikája ehhez
nagyon hasonló. Szóval hátha kell majd ebből valami, és akkor kéznél lesz.
Ilyen és ehhez igen hasonló (majdnem igaz) indokok alapján
néz ki úgy a szobám, ahogyan kinéz.

Volt ott fent három doboz, csak mire észbe kaptam, már le is szedtem őket.

Persze úgysem a dobozok a lényeg, hanem a tartalmuk.
Van ezekben minden, ami csak a rádió építéshez kell!
Mondjuk a munkakedvet, azt konkrétan nem látom.

Már annyi anyag gyűlt össze, és annyi tervem van, hogy be is számoztam őket.
Aztán mindig támad egy újabb ötletem, és akkor az addigi semmittevésre
ráadásként alaposan átszervezem a még meg sem történt dolgokat.

Persze tudom, hogy nem kapkodom el a dolgot. Szóval lesz itt
még a mostani mennyiségnél több doboz is feliratozva.
Az a lényeg, hogy mindenre fel vagyok készülve.

Tényleg sok drót volt a masinában, hisz valamivel össze kellett kötni a paneleket.

A panelek a napon száradnak. Amúgy a nyúl tehet az egészről!
Még a füle sem áll jól!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.