Antennaelosztó
(koax kábelhez)

Na most az addig rendben, hogy a szétszedésre várakozó apróságokat a wobler és
a nagy nehezen elpaterolt irodarészleg maradványai közt állomásoztatom, mert
itt legalább szem előtt, no meg kézközelben is vannak. Csak odanyúlok, majd
leveszek egyet és elpusztítom. (ja, a pincében gyűlnek dobozban) Ami kissé
hibádzik az elgondolásomban, az pusztán csak az, hogy míg bekerülés van,
addig fogyás az sajnos nincs. Az egyre több kacat semmi jót sem jelent, mert
ha a mennyiségük meghalad egy bizonyos mértéket, ami valahol ott van, mikor
egyszer csak azt kezdem el érezni, hogy sosem fogynak el, akkor hajlamossá válok
hozzájuk sem nyúlni! Egyetlen mentségem, hogy az utóbbi időben - a nyár okán -
kifuttattam, illetve előkészítettem egy csomó pincében végzendő projectet. Ezek
a bigyók is jórészt onnan kerültek elő. Hogy aztán volt-e értelme felhozni, ami
eddig nem itt, hanem odalent volt útban, a polcok szélein, az egy jó kérdés.

Erre a képre tekintve, a nemleges válasz, egyszerűen nem lehet vita tárgya! Amiket
balra lent látunk, azokat már oly régóta nem szedtem szét, hogy tisztára érthetetlen,
hogy miért nem velük foglalkozom. Na jó... Mint ahogy mindennek, úgy ennek is
megvan a maga oka. Az átépített, az át nem épített, meg a szenzoros joystick
bemutatásához kellene az Amiga. Na most az Amiga a pincében jelenleg
egy olyan zugban van, amit eltorlaszoltam a kábelgyűjteményemmel.
Míg a kupacot az útból el nem teszem (illetve nem elrakni kell, hanem
szétválogatni), addig nincs mivel bemutatni a botkormányokat. Na most
a többi bigyóhoz is van valami ehhez egészen hasonló történetem. Vagy ha
mondjuk nincs? Akkor csak úgy egyszerűen nincs hozzájuk semmi kedvem.

Bár az előbb azt mondtam, hogy a polcra szórt bigyók a pincéből kerültek elő, de
- pusztán a változatosság kedvéért - ezek ketten a padlásról származnak. Akkor
sikerült őket megkaparintanom, mikor a minap (más nem teszi meg alapon)
rendbetettem a padlástérben a kábeleket. Mert ugye a lakók csak addig
érzik sajátjuknak a kábelt, míg van rajta jel. Valaha mindenkinek saját
külön bejáratú antennája volt. Idővel, valamikor a 80-as években kaptunk
központi antennarendszert. Ezt az AM mikro követte, melynek kábelezéséhez
az egyedi műholdvevők kábelei is hozzácsapódtak. Miután mindezen felsoroltak
feleslegessé váltak, illetve a lakók csak odáig jutottak el agyilag, hogy ez már nem
kell alapon elvágták a kábeleiket, valahol az ablakuk felett, szóval a végére úgy
nézett ki a ház, mint amit benőttek a villanyindák. Miután minden mozdíthatót
visszahúztam a padlástérbe, nemcsak úgy egyszerűen otthagytam őket, hanem
szépen össze is tekergettem. Na jó. Beismerem... Ehhez egyrészt kellett néhány
év, másrészt meg egyszerűen csak bevágtam a drótgubancot egy félreeső sarokba,
de még így is sokkalta nagyobb a rend, mint ahogy áldásos közreműködésem előtt
volt. Hogy miért nem dobtam ki a kábeleket? Nos azért nem, merthogy réz van
bennük. No ott azért még nem tartok, hogy magam is gyűjteném a fémeket,
azonban egyszer még kellhet valamire a koax belső merev ere.
 Még ilyet kitalálni, lustaságom mentségére...

Ez a dobozka arra szolgál, hogy négyfelé ossza a bejövő jelet.

Ez a másik viszont nem, hanem ez a gerinchálózat része. Ennek az OUT jelű
kimenetére további ilyenek jönnek, míg a TAP csatlakozóira már közvetlenül
a tévék felé menő kábelek, vagy az előbbi képen látható jelszétosztó dobozok.

Ezt a fajta dugót elég csak rátekerni a kábel végére.

Feltekerés után tekergetni viszont már nem tanácsos, mert akkor
a benne lévő menet elrágja a koax kábel árnyékoló harisnyáját.

Ezen típus felszereléséhez szükséges egy speciális présszerszám, ami hatszögletűre
nyomorítja a dugó szoknyáját. Az előzővel ellentétben, ez a kötés nem oldható.

Mondjuk aki van olyan erős és elszánt mint én, az megoldja.

Ezeket nem teszem el, mert ugye van belőlük a tetőtérben éppen elég.

Elnézegettem egy darabig, természetesen azt kutatva, mégis hogy a csudába jön
szét. Gondoltam a fenekéről lepattintható műanyag lapocska alatt lesz a nyitja.

Tévedtél, gondolta az immáron lepattintott bordás műanyag alkatrész.

Ez a kép ugyan már volt, csak azon még nem szerepeltek a láthatóan sikertelen
behatolási kísérleteim nyomai. Vagyis nem úgy nyílik, vagy mondom inkább
azt, hogy úgy nem nyílik, hogy beledöföm a csavarhúzóm, valahol a
sarkánál / szélénél, majd aláfeszítek. Ha nem, hát nem.

No de mit nekem durvább eszközhöz folyamodni?
Ha nem enged? Ahogy van, az egészet átfúrom!

Persze nem kellett átfúrnom, hiszen a vastag alumínium fedél levételéhez
egyetlen lyuk is elég, csak tudjam mibe beletámasztani a csavarhúzót.

Ezen a képen nem a menetet mutatom (csak arra fókuszált a kamera), hanem az
aljzat mögé élével odatett fedél vastagságát. Így utólag nézve, nincs rajta mit
csodálkozni, hogy az óráscsavarhúzóval épp csak a felületét karcolgattam.

Íme az aprócska doboz tartalma.

A háttérnek bevetett franciakockás füzet rajzolatából
visszakövetkeztethető a trafók mérete.

Elismerem, hogy illetlen dolog volt így megnéznem, hogy mi van
a panel másik oldalán, de lusta voltam bekapcsolni a pákát.

Ezek az ellenállások és kondenzátorok sem jönnek velünk tovább.

Ez itt már a másik elosztóra fúrt lyuk.

Ennek vajon melyik ötre végződő év szeptemberében ellenőrizhették a minőségét?
Jól belegondolva, ez valószínűleg 2005 lesz. Volt is akkoriban valami felújítás
az AM mikro hálózaton, mert a kikódoláshoz szükséges beltéri egységek
nem ették meg azt a jelet, amivel a tévék még vidáman elboldogultak.

Ez egy kissé mintha beázott volna. Ez mondjuk érdekes, mert a padlástérben nem
nagyon van víz. Már úgy értem, hogy nem szoktunk beázni. Az persze lehet,
hogy egy nagyobb vihar alkalmával az egyik kábelen mégiscsak sikerült
elfolynia a víznek a dobozkáig. Bele pedig azért folyhatott, mivel
a száraznak látszó padlástér okán az antennaszerelő ember
kihagyta a konstrukcióból az úgynevezett vízöblöket.

Ezeket a ferriteket is épp oly durván kaparintottam meg, mint az előző eresztést.

Az előző dobozzal ellentétben, ebből nem sikerült kitörnöm a panelt, mert olyan
mélyen van benne, hogy nem tudtam aláfeszíteni a csavarhúzómmal.

A többieket mind kidobtam, ez a néhány bigyó meg azért nincs egy olyan kövér
zsákmány, hogy el ne tudnám rendezni a helyére. Ha ezt így leírtam,
már csak ebből is sejthető, hogy ez bizony nem így lett.

A ferriteket egyszerűen beszórtam a ferrites fiókba. Majd erre a zugra is rá kellene
eresztenem egy revíziót, mert bár már van a pincében egy (valójában már három)
antennás fiókom, és még idefent is akad egy antennás doboz, de a botantennák
még mindig a ferrites fiókban hevernek. Amúgy nem kell szóvá tenni, hiszen
magam is látom, hogy hiányzik egy "r" betű a fiók feliratából. Olyan ez nálam
mint a milli előtag, amiből szintén mindig ki akarom felejteni az egyik el betűt.
Miután a fiókot visszatoltam, majd visszalebbentettem az őt jótékonyan eltakaró
függönyt, azon kezdtem el törni a fejem, hogy vajon merre lehet az a doboz, amibe
az antennaépítéshez évek óta összekészített csatlakozókat gyűjtögetem. Na itt aztán
elszabadult a pokol! Még egy kósza percre se volt hozzá szükség, hogy az egész
napi meglepő béke és nyugalom után szabadjára eresszem a káromkodásokat.
Mert ugye minden meg lett, csak az a k*rva doboz nem! Mindezt úgy, hogy
az utóbbi időben már többször is alapos rendet vágtam a kacatjaim között.

Az összes egyáltalán gyanúba keverhető dobozkába belenéztem,
de mindben valami egészen más irányú projectet rejtegetek.

Gondoltam akkor hátha az előzetes próbákhoz szükséges antenna mellett lesznek
a dugók. De persze nem... Aztán ahogy itt álltam, egyszer csak rádöbbentem,
hogy sem az MK-29-est, sem a jelfogó meghúzási időmérőket, de még csak
az MK-27-eseket sem szedtem szét. A HT videokameráról nem is beszélve!
Pedig ezek épp azért lettek idekészítve, mert mindjárt ők következnek. Hát ja...

Mikor ezt a barna dobozt kiszúrtam a polcon, a multiméterem alatt, akkor sikerült
hallatnom egy óvatlan hurrá felkiáltást. Miután a tartalmat megtekintve rájöttem,
hogy ez nem az antenna dugó, hanem egy még ezer évvel ezelőtt félretett bowden
végére bigyót visszaforrasztós feladat, újfent elkeseredtem. Már csak azért is, mert
ugye mi lett volna, ha ma nem az elosztónak esem neki, hanem az antennaépítésnek.
Keringtem volna percekig, a felbosszantásomtól eltekintve teljesen eredménytelenül.

A fényes kehelyben a színes gumibigyók a Terta 811-es magnóhoz lettek félretéve,
mint a mechanika dobozba rugalmasan történő illesztéséhez alkalmasnak látszó
darabok. Ilyen gumibigyókból amúgy már szinte minden dobozomban akad
egy készletre való eresztés. A jobb oldali fakupában a készülő (még ezt
a túlzást) univerzális jelgenerátorom próbáikor előszedett alkatrészek
hevernek. Az előbb rendet említettem volna? Nos, ez nem volt jogos.

Itt is akad egy rakat gumi a Terta magnóhoz. A többi alkatrész
ezen csinos dobozkában történő állomásoztatására viszont
sajnos már semmiféle értelmes mentséget sem találtam.
És az az igazság, hogy még értelmetlent se nagyon...

Az előszobába azért jöttem ki körbenézni, mert a mindennapi összetalálkozás okán
tudom, hogy itt is őrizgetek valamit az antennás projecthez. Mint az a jelen képről
kiderül, épp magát az antennát. Az érmék alatti cetli pedig a pince előterének
linóleumozásához kell. Már úgy értem, hogy levettem a helyről a méretet,
hogy mikor majd a holnapi ebéd után visszagurulok a lelőhelyhez,
legyen valami támpontom, hogy pontosan mekkora
darab linóleumot is kell kukáznom.

A virágállvány szélére készülne az antenna. Amúgy most is itt van, csak
nem látszik a függőlegesen álló vékonyka piros drót. (műszerzsinór)

Na most ez nem úgy lett meg, hogy egyszer csak meglett, hanem úgy, hogy levittem
a szemetet, majd levittem a pincébe néhány cserép földet, aztán megvacsoráztam,
leszedtem a fregoliról a ruhákat, elolvastam a leveleimet, összeporszívóztam,
majd mikor lekaptam a polcról az elemlámpát, hogy bevilágítsak vele
az ágy alá, na ez a doboz csak akkor került gyanúba.

Mert ugye ennél lehetetlenebb helyre talán el sem tudtam volna tenni a dugókat
tartalmazó dobozt. Ezt természetesen pusztán önös érdekből meséltem el, hogy
mikor majd legközelebb sem találom, akkor elég legyen csak kinyitnom azt
a cikket (mármint ezt), melyben megemlítettem, illetve legutóbb láttam.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.