Tarifaimpulzus számláló
(hogy a pincéből is fogyjon)

	Mint ahogy a lakás, úgy a pince is tele van lommal. No de sebaj, hiszen az utóbbi legalább azért van. Ez amúgy nem is az én pincém, hanem a szomszéd nénié, csak megkaptam hasznosításra. Persze innen előbb vagy utóbb, de ki kell költöznöm. Na akkor leszek csak igazán bajban! Na ezért gondoltam, hogy eltüntetek innen egy kacatot, mire fel kihúztam a képen látható barna dobozt a többi lom alól, csakhogy őszinte meglepetésemre nem akart velem jönni! Kapaszkodott a kábeleivel de cefetül!
	Ezért megkéseltem.
	Ez egy meglehetősen régi díjszámláló. Konkrétan arra való, hogy megszámolja a telefonvonalon érkező tarifaimpulzusokat. Beüzemeléskor sorba kellett kötni a telefonvonallal. Működési elve szerint a központ kiküldött a vonalon egy 12 kilohertzes jelet, mikor ugrott egyet a benti számláló. (ezt a szolgáltatás külön meg kellett rendelni) Ez a doboz érzékelte a 12 kHz-es impulzust, mire fel billentett egyet a saját számlálóján.
	Mármint ezen. Valamikor régen, még az elektronikus telefonközpontok elterjedése előtt, a telefonközpont elektromechanikus volt, így a számláló is. Sehol nem volt semmi számítógép! A hónap végén jött egy ember, és a 10*10-es tömbökben elhelyezett számláló jelfogókat lefotózta. Ezen fotók alapján készült a telefonszámla. A számláló jelfogó fényképező - mint szakma - azóta persze kiveszett.
	Folytatom a hülye részleteket bemutató sorozatomat. Ez itt balra egy gumiláb. Egy nagy gumilapot géppel felapróztak, majd négy apró darabot bekentek Pálmatex ragasztóval, amiket aztán rányomtak a doboz aljára. Mivel a szocializmusban mindenkinek dolgoznia kellett, aki nem volt jó másra (vagy a rendszer ellensége volt), annak csak a gumiláb ragasztózó feladat jutott.
	Valami érthetetlen módon ragaszkodtunk ezekhez a sliccelt csavarokhoz. Persze mindennek megvan a maga oka. Nálunk (értsd szocializmus) mindent kézzel szereltek össze. Kézi szerelésnél kb. mindegy milyen feje van a csavarnak. A kapitalisták viszont mindent gépesítettek, géppel pedig könnyebb egy kereszthornyos (népnyelven csillag) fejű csavart betekerni.
	Íme a hátlap. A két átellenes sarok le van plombálva. A "vonal" a telefonvonalat jelenti, a "készülék" pedig a telefonkészüléket. Magánemberek nem nagyon használtak ilyet, inkább telefonközpontokban lehetett látni, általában szép sorjában egymásra rakva. Például szállodákban ezekről a dobozkákról olvasták le, hogy mennyit telefonált a kedves vendég.
	A lyukon benézve látható, hogy a dobozban elektronika van.
	Ezek itt gumi átvezetők. Azért kellettek, hogy a dobozon lévő lyuk széle (amin a kábel kijön) ne nyírja szét a vezetéket. Manapság ilyen helyre inkább betesznek két csatlakozót. Régen valamiért a "mindenféle kábelek lógnak belőle" megoldást kultiválták. Az ötvenes években még a telefont sem lehetett kihúzni a falból, mert akkoriban - konnektor helyett - fix csatlakozója volt.
	Ez itt az elő és a hátlap.
	Ez egy meglepően masszív alumínium doboz. Régen valahogy minden olyan masszív volt. Mostanában meg már minden műanyagból van, és csavarok helyett csak össze kell pattintgatni. A különbség a két megoldás között az, hogy a műanyaggal ellentétben az alumínium doboz örök darab! Persze ki dolgozik már manapság az örökkévalóságnak?
	Ez van a dobozban. No de nézzük a részleteket.
	Ez a panelnyi alkatrész a telefonvonalon előforduló mindenféle jelekből kiszűri a 12 kilohertzes impulzusokat, majd billent egyet a számlálón. A telefonvonalon minden előfordulhat, a merev rövidzártól kezdve, a szakadáson át, a villám okozta nagyfeszültségig. Néha még maga a telefonvonal is megjelenik, de ez azért egy igen ritka jelenség. Ez nem vicc, ez régen tényleg így volt! Szó nem volt róla, hogy a készülék (illetve a központ) egyből adott volna tárcsahangot. De ezek az idők már régen elmúltak...
	Figyelmes szemlélő észrevehette, hogy a doboznak nincs tápfeszültség bemenete. Vagyis nem kell bedugni a 220-ba. (akkor még 220 volt a konnektorban a volt) Leginkább semmit sem volt szabad beledugni a telefonkonnektorba, ami nem a Posta tulajdona volt, pláne nem hálózati táplálású eszközt! Ez annyira így volt, hogy az első modemeket nem volt szabad a vonalhoz galvanikusan csatlakoztatni, hanem a telefon kézibeszélőjét kellett a modemre illeszteni. Ez volt az un. akusztikus modem.
	A fenti képen amúgy az áramkör bemenete látszik, ami kettős funkciót lát el. Egyrészt kicsatolja a jelet a vonalból az elektronika számára (további feldolgozás céljából), másrészt energiát csen a vonalból az elektronikának. Hogy egyből működőképes legyen a szerkezet, az energiát a balra látható apró akkumulátorban tárolja.
	Ez itt a számláló jelfogó. Természetesen ezt is mindjárt megnézzük közelebbről.
	Egy kicsit megtoltam az akkumulátort a tápegységemmel, a jelgenerátort pedig 12 kHz-re állítottam, az áramkörnek azonban esze ágában sem volt működni! Minőségellenőrzés ide vagy oda, ez bizony sokszor előfordult a szocializmusban. Soha semmi sem volt jó úgy, ahogy azt a boltban megvettük! Persze ez erős túlzás, de a minőség igenis erősen szórt egyazon terméken belül. Végül persze beugrott a helyes kifejezés: Túl nagy tűréssel dolgoztunk!
	No de nézzük a számlálót. Balra maga a számláló mechanikája látható. Jobbra az a kék henger az elektromágnes, ez alakítja át az elektromos energiát mozgássá. Sehol semmi LCD kijelző, vagy mikroprocesszor. Pusztán a vas és a réz!
	Ez maga az elektromágnes. Ha áram jár a tekercsben, az felmágnesezi a közepén áthaladó vasrudat, az pedig magához vonzza a tőle rugóval elhúzott vaslemezt.
	Íme a tekercs. Persze tudom, hogy te ezt nem hiszed el!
	Ezért a kedvedért kicsomagoltam.
	A cérnát elteszem, mert még jól jöhet hidegebb napokon...
	Rengeteg rézdrót csévére tekerve.
	Nekem te ne legyél hitetlen! Tessék! Ugye mondtam! Cséve...
	Réz drót, ha mondom!
	Ha összegyűröm a drótot, akkor nagyobb helyet foglal el, mint mikor még szépen volt feltekerve. Tudományosan megfogalmazva, leromlik az anyag térkitöltési tényezője. Ez például transzformátor tekercselésnél nagyon sokat számít. Ha menet menet mellé tekercselünk, akkor sokkal több menet fér el a csévén, mintha csak úgy összevissza. Ezt majd egyszer meg is fogom mutatni, ha valami rávisz a trafótekercselésre.
	Az akku persze döglött. Létezett egy un. Extrafon nevű vonalduplázó. A tápegységében éppen ilyen akkupakk volt, csak sokkal nagyobb. Szereztem egy ilyen tápot, mert kellett a doboza akkutöltőnek a videókamerámhoz. Délután volt, mikor is épp szenderegtem. Egyszer csak arra riadtam, hogy valami felrobbant! Kiugrottam az ágyból, de nem találtam semmit. Nem volt semmi bekapcsolva, csak a kis labortáp, de annak nem volt semmi baja. Nem csak úgy egyszerűen, hanem nagyon nem értettem a dolgot. Estefelé ültem a székemben, s valamiért lenéztem a sarokba.
	Mire fel mindjárt felmerült bennem a kérdés, miszerint: Mégis mit keres ott az a műszerzsinór? Szóval az úgy volt, hogy az akkut feltettem tölteni a tápegységre, majd teljesen elfeledkeztem róla. Az akku idővel nem bírta hová tenni a beletolt töltést, ezért megadta magát, és felrobban egy cellája. Ahogy ott repült a szobán keresztül az akku, lendületből elvitte magával a műszerzsinórt is. Na ezért nem volt gyanús a tápegység. Ez az akku amúgy magyar gyártmány, mégpedig a Medicorban készült.
	Nagyon úgy néz ki, hogy ismét gyarapodott a csavargyűjteményem. Még régebben valami alkalomra kaptam egy nagy doboz sütit a melóhelyen. A doboz díszes volt, a süti pedig finom. Mikor a süti elfogyott (ami amúgy meglepően gyorsan megtörtént), úgy döntöttem, hogy a csinos doboz éppen jó lesz csavarosnak. Gondoltam a mérete okán sokáig kitart, csakhogy rövidesen megtelt. Aztán még egyszer és még egyszer...
	Ezt a panelt még kézzel tervezték.
	Készült a Dózsa Mgtsz-ben, mégpedig Kerekegyházán. Az Mgtsz rövidítés Mezőgazdasági Termelő Szövetkezetet jelentett, mégpedig azért, mert valaha ott is TSZ alakult, ahol nem volt mit termelni! Ilyen helyeken ládát gyártottak, vagy mondjuk éppen elektronikai eszközöket. Ezt hívták TSZ melléküzemágnak.
	PKI, vagyis Posta Kísérleti Intézet. Ők fejlesztették ki magát az eszközt, aztán a TSZ-ben (vidám nótázás közben) rakott szoknyás parasztasszonyok szerelték össze. Mint azt már említettem, mindenkinek dolgoznia kellett valahol. Miután ezek a munkahelyek a rendszerváltást követően megszűntek, vidéken mindjárt meg is ugrott a munkanélküliek száma.
	Míg a közeli dolgok még élesek, a távoliak már homályba vesznek.

Így számolt a számláló. Ez milyen régen volt...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.