Sárga villogó
(figyelmeztető jelzés autóra)

Mivel semmi kedvet sem éreztem a lakásban felhalmozott lomjaim szétszedéséhez,
ezért lejöttem a pincében rejtegetett kincseim közé. Lezuttyantam a székre, majd
mélán bámultam az asztalra varázsolt polcot, s azon kezdtem el törni a fejem,
hogy akad-e rajta bemutatásra váró kincs. Az Apukám építette műszert már
mutattam, az indukciós tekercs áttekercseléséhez most nincs kedvem (meg
persze okom se rá), míg a jobb alsó sarokba belógó hangkártyához lusta
vagyok előszedni azt az ősrégi laptopot, amiből kivettem. No persze
valahol mélyen éreztem, hogy a mai napon a sárga villogó
következik, csak kérettem magam egy kicsit.

Ahogy ezt a sárga villogót nézegettem, egyszer csak felmerült a múltból egy emlék,
miszerint ez nem az amire korábbról emlékszem. Az ennél valahogy karcsúbb,
nyúlánkabb volt. Nosza fel is túrtam menten az egész pincét! Ugyan más
sárga villogót természetesen nem találtam, de előkerült helyette
egy díjszámláló doboz, meg egy apró telefonközpont.

Mivel utóbbiakat már mind bemutattam, ezért most csak a sárga villogó árválkodik
az asztalomon. Már majdnem nekiálltam a szétszedésének, mikor mégis
inkább a családi fotóarchívum feltúrást választottam feladatul.

A formára ugyan jól emlékeztem, azonban a tartalomra már nem egészen, hiszen
hosszúkásnak hosszúkás, és persze sárga villogó is, és még a funkció is hasonló,
csak ugye ez azért nagyon más. A telefonos mérőbőrönd és a HF voltmérő
azóta már rég bemutatásra került (2004 06 07-én készült a kép), de
az ablakpárkányon ücsörgő sárga lámpa holléte számomra ismeretlen.
Ettől persze még simán megeshet, hogy egyszer még az a lámpa is előkerül
valahonnan, mert az utóbbi időben zsinórban olyan dobozok kerülnek
elő a pince mélyéről, melyeknek tartalmára erőst rácsodálkozok.

A burán keresztül is átsejlik a belbecs rozzant egészségi állapota. Ez a rozzantság
szinte mindenemre igaz, hiszen mire a tárgyak eljutnak hozzám (régebben csak
egyszerűen bontásra, a szétszedtem óta bemutatásra), addigra már igencsak
kalandos életutat jártak be. Ez a sárga villogó például úgy került hozzám,
hogy mikor a gazdájának már nem sikerült működőre összetákolnia,
akkor elcserélte velem az én vadonat új példányomra. Nekem
ugyanis (mint főnöknek) nem igazán volt rá szükségem.

Mágnes van az aljában, minek okán csak ki kell tenni a kocsi tetejére, és ha
szerencsénk van, akkor ott is marad. Ezt úgy kell érteni, hogy az egyik
kollégám lámpájának például nem volt szerencséje, mert némi
földúton történő száguldást követően, csak egy a kábel
végén lifegő műanyag darabka maradt meg belőle.

Nagy hirtelen nem találtam más vasat a szobámban, csak
az asztali lámpám szárát, ezért erre tapasztottam fel.

Mivel az üreg mélyén kilógó réz tengely végén menet van, ezért egyértelmű, hogy
hiányzik róla az anya. A kábelnek viszont mind a két vége be van kötve,
ezért az is egyértelmű, hogy ezt már valaki nagyon megpiszkálta.

Ha megfelelő szögbe fordítom az alkatrészeit, akkor még egészen jól néz ki.

Ez itt a tartalék izzó helye.

Mivel ez a hosszúkás burájú bilux izzó az adott helyen csak azért fért el,
mert a felette átvonuló gumiperem üt, ezért egészen biztos vagyok
benne, hogy ide a kisebb burájú, 5 vagy 10 wattos izzó való.

Van egy olyan érzésem (ami a piros papírkorongon hagyott
ónnyomok alapján támadt), hogy ez így sosem világított.

Érdekes egy áttétel, az már biztos! Mivel nem ez az első példány ami nálam jár
(egy barátom autósboltján ilyenekből volt a kirakati dekoráció), láttam
már belőle fogaskerekes, és talán még szíjhajtású változatot is.

Mondjuk ez a motor tengelye által hajtott dörzskerék, ez azért már
valahogy nagyon a minimál koncepció jegyében született.

De legalább nem kazettás magnóba való motor van benne.

Na most van annál nagyobb hibája is, minthogy lejött a vezetékről a szigetelés.
Mégpedig az, hogy nem érintkezik, ugyanis úgy lett beszorítva a csőszegecsbe,
hogy közben rajta volt a szigetelés. Ilyenkor azért csak felmerül az emberben
a kérdés: Na most ez így mégis hogyan működhetett? Avagy aki ezt ennyire
trehányul összerakta, az a kollégám mégis milyen minőségi
színvonalon szerel bármi mást?

Mert ugye amit a képen látunk, az valaki szerint egy elektromos kötés.

Ezt nem annyira kivettem, mint inkább csak úgy kiesett magától.

Mintha egy kicsit ferde lenne.

Na jó. Akkor legyen nagyon ferde. Illetve ne legyen! Szeretném működés
közben is megmutatni, ezért legalább annyira össze kéne tákolnom, hogy
világítson (érintkezések), illetve forogjon (mechanikai hibák), s tudja
produkálni mindezt legalább arra a néhány másodpercre,
míg a működését felveszi a kamera.

Amit a satuból kilógni látunk, az eredetileg azon a réztengelyen forgott,
aminél fogva most ez az egész miskulancia bele lett fogva a satuba.

Ki fog ez onnan jönni, csak ütni kell még egy kicsit!

Olyan szinten voltak összenőve, hogy kalapáltam vagy egy percig, mire szétjött!
Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a megengedettnél nagyobb
teljesítményű izzó volt benne, amitől úgy átmelegedett
a foglalatra szegecselt réztengely, hogy
belesült a műanyagba.

Ez a méret mégis hogy jött ki a megálmodójának?

Nem akartam én ebbe ennyire mélyen belefolyni. Ilyen esetekben mindig kiváló
barátaim szoktak eszembe jutni, akik képesek voltak olyan rozzant dolgokkal
beállítani, amivel már az összes szervizből elzavarták őket. Régi szép idők...

Lementem a pincébe, előkaptam a munkapadot, a hőlégfúvót, egy a lyukba
beszorulni hajlandó csigafúrót, összekombináltam őket, beleállítottam
a munkapad egyik lyukába, majd a műanyagot igen óvatosan
melengetve függőlegesbe, illetve a munkapadra lehetőleg
minden irányból nézve merőlegesre állítottam a csigafúrót.

Ha meg már úgyis ott álltam a szerszámok között, kiütöttem a helyükről
a néhány perccel korábban lefúrt szegecsek maradványait.

A múltkor berágtam, hogyha fent kell menet, akkor a pincében a készlet,
ha meg lent kell, akkor a lakásban vannak a szerszámok,
ezért vettem egy készletet ide a pincébe is.

Nem mernék rá megesküdni, hogy eredetileg is M6-os menet
volt rajta, de mivel ehhez van anyám, ezért ilyet vágtam rá.

Mivel az előbb lefúrtam a szegecseket, ezért most csavarozhatom össze.

Felfúrtam, menetet fúrtam, sorjáztam.

A műanyag közepébe kissé tágasabb lyuk került (10-es), míg az M4-es csavarokat
tartalmazó dobozomból direkt három eltérő fejformájú csavart választottam ki.

Most épp azt játssza velem ez a kis nyomorult szerkezet, hogy a rézlemezből
kialakított rugónak esze ágában sincs nekitolni a motort a gumiperemnek!

Ez az a fiókocska, melyben nem találtam megfelelő méretű izzót.
Pedig annyira fel vagyok készülve az ilyen esetekre...

Konkrétan annyira, hogy ebben a sokkal nagyobb
fiókban sem akadt a keresett méretből.

Ez annyira nem az amit kerestem, hogy ehhez még a pákát
is elő kellett vennem, hogy be tudjam tenni a foglalatba.

Újkorában ennél azért biztosan flottabbul működött, mert ugye most lóg a tengely,
kopott a motor, üt a gumigörgő, de egy bemutató erejéig azért így is megteszi.

Az izzó mögé tett reflektort meg kellett egy kicsit dönteni hátrafelé.

De csak azért, mert a villogó sárga burájának közepe megrogyott a megengedhetőnél
nagyobb teljesítményű izzó által termelt hőtől. Nekem meg nem volt kedvem
újra lemenni a pincébe, hogy visszapúposítsam a hőlégfúvó pisztollyal.

Mindjárt kész!

Mivel az izzós fiók a szoba legtávolabbi sarkában található, a kisebbikbe viszont
nem fért bele, ezért azt gondoltam, hogy beteszem a tartalék izzó helyére.
Mivel már egyenesen áll a gumiperem, ezért nem volt alatta elég hely
az izzónak, de én erőltettem. Szóval már megint én voltam a hibás.

Ha tudtam volna, hogy ennyit kell érte dolgoznom, hogy ezt
a semmi kis videót megmutathassam, akkor lehet, hogy
nem is álltam volna neki. Vagy legalábbis nem most.

Újabb három szétszedendő, illetve bemutatandó tétellel kevesebb.
Ha így haladok, már csak néhány évtized, és készen is leszek!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.