ORION házimozi
(erősítős rádiós DVD lejátszó)

Szóval az úgy volt, hogy azt gondoltam ki, hogy ha már egyszer nekikezdtem, akkor
végig is viszem azon tervemet, miszerint kipusztítom a pincéből a teljesen felesleges
fényes dobozokat. Elsőnek szétszedtem a Philips, majd a Thomson DVD felvevőt.
Ha a csak úgy mellékesen elbontott Panasonic DVD lejátszót is hozzászámoljuk,
akkor a képen látható mai alany volt a negyedik ezüstszín doboz. Ennyi! Kész!
Nem volt belőlük több! Szóval ez azért nem volt valami nagy ívű terv. Aztán
persze találtam még két fényes dobozt, melyek egy IPTV rendszer részei
voltak valaha, de mivel 300-as boxot már mutattam, ezért
ők most megúszták az elbontást.

Gondoltam nekiugrok, kipróbálom, lamentálok egy sort a hasznosíthatóságán, aztán
szétkapom mint Floki a lábtörlőt. Erre fel nem találtam meg a távirányítóját. Már
úgy értem, hogy odalent a pincében igenis, hogy megtaláltam, csak idefent nem,
pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy felhoztam. Lementem a pincébe.
Benéztem mindenhova, ahová csak letehettem. Feljöttem és átvizsgáltam
a másik munkásruhám zsebeit. Szétnéztem a lakásban is, hátha a kezemben
tartva elsétáltam vele az ablakig, mondjuk kinézni, mert zörgött valami. Vagy
olyan is volt már, hogy a fürdőszobából került elő az éppen keresett alany, mert
magammal vittem kézmosáskor. Ha meg hozok egy kávét? Akkor a konyhába
szoktak rejtélyesen kikerülni a tárgyak. Mondjuk most semmi ilyesmiről
nem volt szó, hanem mindössze annyi történt, hogy nem vettem
észre a Rádiótechnika évkönyvön heverő szürke valamit.
Már azt is keresem, ami amúgy az orrom előtt van...

Ezt a dobozt még valamikor a Telekomnál kaptam egy kollégától, aki egy ügyféltől
kapta, mégpedig egy videóval együtt. Ez persze nem ajándék volt, hanem csak
arról volt szó, hogy ne az ügyfélnek kelljen bedobnia a szelektív, illetve az
elektronikai gyűjtőbe. Én is kaptam így, például szünetmentes tápot.
Mivel a szünetmentes táp az akkuja miatt egy jó nehéz valami,
azonnal megtanultam, hogy semmit sem szabad elfogadni.

Remélem, hogy a cikk nem lesz annyira lapos, mint ez a doboz.

Volt valaha egy ilyen nevű gyárunk...

Bedugtam a hálózati kábel végét a konnektorba. Eredmény sajna semmi. Mikor épp
ott tartottam, hogy már el akartam csomagolni a kábelt, akkor rájöttem, hogy
mindkét végét be kell dugni. Bedugtam a borotvacsatlakozót a házimozi
popsijába, de a kijelzőn továbbra is maradt a semmi. Már épp kezdtem
volna elszomorodni, mikor is újabb zseniális ötletem támadt.
Megnyomtam a power gombot.

Na ugye, hogy hello!

Kisvártatva kiírta, hogy nincs benne lemez. Szerintem nem is lesz, merthogy
továbbra sem tudom, hogy hova a csudába pakoltam el a DVD lemezeim.

Valamint esze ágában sincs kinyílnia a lemeztálcának.
Mondjuk szó sem volt róla, hogy működik.
Persze ettől még működhetne...

Ez mondjuk megfogott benne. Valaha csakis azért cseréltem le a Videoton tunert
egy ONKYO T-4210-re, merthogy abban van RDS, vagyis kiírja az adók nevét.

Szép dolog a miniatürizálás. A felhasználó részéről teljesen érthető elvárás, mint
ahogy a gyártó részéről szintúgy érthető törekvés, hogy ne legyenek a dolgok
feleslegesen nagyok. Csakhogy részemről a kezelőszervek esetében ennek
nem látom értelmét. Miért ne lehetne egy gomb úgy nagyjából akkora,
mint az ujjhegy, amivel amúgy megnyomom? Pláne úgy, hogy egy
ekkora előlapon bőven van számára hely. No de mit morgok?
Úgy is csak szétszedem... Akkor meg nem mindegy?

Valaha azért találták fel a távirányítót, hogy ne kelljen kikászálódnia az embernek
a fotelből, ha csatornát akar váltani a tévén. Most visszajutottunk ugyanoda,
ahonnan valaha elindultunk. Értem ezt úgy, hogy ha meg akarja nyomni
az ember a távirányítón a megfelelő gombot, akkor úgyis kénytelen
lesz kimászni a fotelből, felkapcsolni a lámpát, hogy lássa,
hogy melyik is pontosan a megfelelő gomb.

Rendesen meg lett szórva a hátlap mindenféle csatlakozókkal.

Bevallom őszintén, hogy ebből a rengetegből mindössze az antennacsatlakozók
kapcsán állt neki száguldani a fantáziám. Gondolatban többször is szétszereltem,
átalakítottam, újradobozoltam, mindenféle variánsokat dolgoztam ki, hogyan
lehetne ebből a dobozból egy teljesen másképp kinéző rádiót összehozni.

Erről a két csatlakozóról meg az jutott eszembe, mikor az ügyfelek velem álltak le
veszekedni, merthogy nem volt hova bedugni a tévéjükbe a SCART csatlakozót.
Ilyenkor kínomban sokszor azzal érveltem, ami igaz is volt, hogy a SCART
csatlakozó már több mint húsz éve szabványnak tekinthető a tévéken.
Mégis honnan szedett a kedves ügyfél olyan tévét, amin nincs ilyen?
Ezek amúgy általában un. szállodás tévék voltak, erősen csökkentett
lehetőségekkel, valamint az átlagárnál érthető okból jóval olcsóbban.

5 + 1-es végfok van benne. Vagyis körben a sarkokban négy hangszóró,
no meg a mélyláda, plusz a centersugárzó. Háttérzaj keltéséhez
szerintem már a sztereó is sok, ez meg aztán végképp!

Ugyan össze tudtam volna kaparni a szobából annyi hangfalat, hogy minden egyes
lyukba jusson vezeték, de ez akkora rumlival járt volna, hogy bár érdekelt
az 5+1-es hangzás, de úgy ítéltem meg, hogy semmiféle eredmény
sem éri meg a kábelezés közben keletkező valószínűtlen rumlit.

Ez nem egy jó ómen! Már úgy értem, hogy szó sincs róla, hogy ezt
a csavart én tekertem volna ki. Ráadásul nem az van, hogy félig
ki van tekerve, hanem az, hogy ezt képtelenség innen bentebb
hajtani, merthogy ez egy egyáltalán nem ide való csavar.

Az előlap balszéle egy kissé elengedte magát.

Bekapcsoltam, rákötöttem a próbahangszórómat, átváltottam rádióra, de nem történt
semmi. Akkora volt a csend, hogy kezdett gyanús lenni a dolog, miszerint már
megint én csesztem el valamit. Nyomkodtam a programgombokat, majd
végighangoltam a rádiót az egész sávon. Semmi. Csak a süket csend.
Gondoltam legalább lesz okom miszlikre bontani. Aztán rájöttem,
hogy ha már egyszer rádió, illene beledugnom valamit antennának.

Még tiszta szerencse, hogy van itthon néhány fiókra való kábel.

Illetve a múltkor kiépítésre került az asztalomra néhány antennacsatlakozó.
Az mondjuk igaz, hogy még nem építettem antennát a végükre, de sebaj!

Az URH sávon még a másik végén kissé lecsupaszított antennakábellel is normálisan
teljesít a rádió, azonban nem találtam meg rajta az RDS funkciót. Nyomtam én ezen
a készüléken mindent, de nem sikerült előcsalogatnom a betűket. A videó közepe
felé, mikor elvettem a gombról az ujjam, az azért volt, mert kipróbáltam, hogy
milyen hangosan tud szólni ez az izé. Ugyan a kamerán keresztül ez egyáltalán
nem hallatszik, hiszen a hangerőkülönbséget azonnal kiegyenlíti a szintszabályozó
elektronika, de ettől persze a valóságban még jó hangos. Már úgy értem, hogy
még így, az eredetileg szükséges 5+1 hangszóró helyett bevetett
egy szem rozzant állagú próbahangszóróval is.

Ez a doboz tetejét tartó egyik csavar helye. A másik három ugyanilyen, ehhez
a pozíciójúhoz képest, mondhatni teljesen rendben van. Nem találtam
rá semmiféle értelmes magyarázatot, hogy ezzel mi történhetett.

Miközben én nagyban nyomkodtam a távirányítón a gombokat, hátha mégis előkerül
valahonnan az RDS funkció, a frászt hozva rám, egyszer csak előkúszott a gépből
a lemeztálca. Innentől kezdve már az előlapi eject gombbal is működött.
Az persze nem jutott eszembe, hogy legalább annyit megtegyek,
hogy egy audió CD-vel ellenőrizzem a lemezolvasó
működőképességét. Mindegy...

Mivel a középhullámú sáv teljesen halott volt, és már az előbb is az antennában,
akarom mondani bennem volt a hiba, ezért bedugtam valamit az AM antenna
csatlakozóba. Ez a valami látható a képen. Konkrétan forrasztóón
összegubancolva, de ez persze mindegy.

A készülék rádiója középhullámon is jól teljesít. A kontrollvevőnek
hirtelenjében előkapott Schneider rádió sem hozott be több adót.

Ebből még kilógnak hátrafelé a csatlakozók, előre meg az öt centi mélységű előlap.
Szóval ez egy hatalmas tepsi. Gondolatban nekiálltam, és mindenféle módokon
összébb tömörítettem a doboz tartalmát. Időnként volt benne lemezolvasó,
máskor meg nem. Persze tudom, hogy semmi sem lesz az átalakításból.
Minek? Nem hallgatok rádiót, se CD lemezt, és DVD-ről sem nézek
filmeket. Ha építeni támadna kedvem valamit, akkor mindenképp
valami olyat kéne választanom, aminek vagy van valami haszna, vagy
legalább érdekes, vagy szeretem, vagy bármi, csak ne egy ilyen uncsi gép.

Mennyivel barátságosabb egy ilyen szigetelt hálózati aljzat, mint ahogy
a gonosz japánok szokták, teljesen szabadon szerelve, halálosan...

Nagyfeszültség az anyád p*csája! Idióta fordító! A "cover" meg egyáltalán nem
hátlapot, hanem egyszerűen csak fedelet jelent. A készülék hátoldalának
megbontása amúgy nem életveszélyes, hanem egyszerűen csak
k*rva nehéz, merthogy nem ott nyílik a doboz, hanem
csak a fedelét lehet, illetve kell róla levenni.

Ugyan valószínűleg sosem lesz rá szükség, de attól még ráírtam
a távirányító popsijára, hogy melyik készülékhez való.

Ha ezt a panelt így kint látjuk, abból mindjárt sejthető, hogy ennek a készüléknek
ezennel annyi. Ugyan többször is megpróbáltam, de egészen egyszerűen nem
tudtam elképzelni magam, amint átszerkesztem a doboz tartalmát,
vagy akár egyben használom fel valamire.

Álljatok rendesen, különben szét lesztek ültetve! Mivel egyszerűen
nem hallgattak rám, ez kisvártatva be is következett.

Mi lenne, ha a kijelző panelját, ahogy így látod, egyben vágnám ki?

Lehet, hogy hihetetlen, de van ötletem a kijelző hasznosítására, csak nem árulom el!

A tápegység mögé is odaálmodtam ezt-azt, majd végül elbontottam.

Egyrészt oda van írva a bal felső sarokba, hogy milyen tápfeszültségek mennek
a végfok felé. Másrészt ha beültetném a hiányzó csatlakozót,
akkor jó lenne valami PC meghajtóhoz tápnak.

Mivel továbbra sem találtam a bontott lemezolvasó számára semmiféle értelmes
funkciót, így hamarost ez is elbontódik. Szomorú ugyan, de ez van.

Ezt a panelt viszont nem bontottam el. Ugyan valószínűleg alaposan megkínlódnék
az újraélesztésével, de gondoltam hátha egyszer még kelleni fog, ezért
megcéloztam vele a pincei paneles, illetve modulos fiókot.

Ez kérem egy úgynevezett "D" osztályú, vagyis kapcsoló üzemű végfok IC. Olyan
jó hatásfokkal erősít (valójában kapcsol), hogy szinte nem is kell neki hűtőborda.

Téged meg majd beépítelek valamibe.

Csak vigyázz magadra, nehogy addigra elkeveredjél valahova!

Ezek a doboz aljára ragasztható kábel, illetve paneltartó alkalmatosságok milyen
aranyosak már? Ha nehezen is, de azért csak sikerült találnom valamit
a dobozban, ami az én csökött szintemen is újrahasznosítható.

Például itt van mindjárt ez a négy gumiláb.

A tuner dobozának újrahasznosíthatóságáról nem vagyok meggyőződve,
de attól még elteszem. Van is a számára egy tunerek feliratú dobozom.

Rákerestem a tuner típusára. Egyrészt találtam róla egy leírást, másrészt pedig
ezt a hirdetést, ahol tizennégyezer forintnak megfelelő euróért árulják.
Ha nagyon kell valakinek, csak szóljon, annyiért én is odaadom.

Hátulról nézve három IC van benne.

Míg ebből a szögből megtekintve egy rakat tekercs.
No de a tunerek már csak ilyenek...

Na itt a vége! Mondjuk a cikknek még nem, de
magának a házimozi doboznak már igen.

Szemüveg nélkül, ez egy óriási hernyó, aki éppen megy valahova. Úgy megijedtem
tőle, hogy nem mertem rálépni! Nehogy már szétkenődjön itt nekem a parkettán!

Ha így haladok, meg fog telni az a k*rva LED-es doboz.

Hihetetlen, hogy a pincéből hordok fel dolgokat, mikor ott ül a Terta 811-es!
Az esernyőtartón meg - pont mint ahogy én is - csak lóg a BEAG füles.

Rezgett a léc, hogy hozzácsapok még valamit az utóbbi idők teljesen elbontós
projektjeihez, de aztán mégis úgy döntöttem (lusta állatja), hogy
éppen elég lesz nekem mára ennyi panelt elbontani.

Régebben vagy az eszem vágott jobban, vagy egyszerűen csak nem volt annyi
holmim, hogy meg ne tudtam volna jegyezni az eredetüket, illetve
funkciójukat. Mert ugye manapság már az van, hogy
egyre több dologra nézek értetlenül, hogy
mi lehet az, és hogy honnan van...

Van az úgy, hogy akár hónapokat is képes vagyok halogatni egy alapos rendrakást,
máskor meg annyira zavar az egy-két elhullajtott vacak, hogy azonnal nekiállok
őket elvinni a helyükig. Magam is meglepődtem rajta, hogy most
az utóbbi működési módom kerekedett felül.

Előkaptam a satut, a Weller pákát, majd letakartam a monitort. No nem azért, hogy
ne lássa amit az elektronikákkal művelek, hanem csak azért, nehogy rárepüljön
egy ónpaca. Ez ugyan eddig még sohasem fordult elő, de jobb az óvatosság!
Kicsit még szemlélgettem a lomokat, aztán nekiálltam őket szétkapni.
Szerencsére ez nem különösebben szemetelős munka, illetve
a lehullott alkatrészeket simán megeszi a porszívó.

Éppen lakásfelújítás van a földszinten. Akkora a kosz a lakásban, hogy mikorra
kiér a melósember a kapu elé a kukákig, még mindig a képen látható módon
fog a cipőtalpa! Mint ahogy a lehullott alkatrészeket, ezt is nekem kéne
feltakarítanom, de szerintem ezt majd az eső mossa el. Hogy ezt
miért írtam, illetve mutattam meg? Két kép, és kiderül!

Ha ezt a kupac alkatrészt valamikor tizenévesen kapom, valószínűleg sírva fakadok!
Mondjuk most is, mikor épp arra gondolok, hogy majd szét kell őket válogatnom.

Bedobáltam a felesleges kacatokat egy nagy zöld táskába, ami kék. Gondoltam
leszaladok vele a kukáig, hogy ne maradjon már itt szégyenszemre holnapra.

Mikor ki akartam lépni a házból, akkor szembesültem vele, hogy esik az eső.
Mondjuk ez a kép idefentről készült, de ez lényegtelen. Ez nem csak úgy
egyszerűen esik, hanem olyan, mintha dézsából öntenék! Részemről
meg sem mertem kockáztatni a kukákig történő eljutást.
De legalább a lábnyomok lemosódnak...

Hogyhogy mi ez? Ez kérlek diós csiga! Ezzel is éppen úgy jártam, mint az előbb
a szemét levitelével. Kivettem egy adag fagyasztott tésztát a hűtőből, hogy
majd sajtos köménymagos sós sütiket sütök belőle, csak aztán kiderült,
hogy szerencsétlenségemre nem leveles tésztát vettem elő. Mondjuk
olyan mindegy volt, hiszen ezt sem volt bonyolultabb elkészíteni.

Ez a medve meg azt mondta, hogy ne fürgyé le!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.