Thomson DVD felvevő
(csak úgy egyszerűen elbontom)

A minap mintha még csak egy szürke doboz ücsörgött volna az előszobában.
Mondjuk ez éppen így is volt, csak azóta jártam a pincében. Végeztem
odalent egy kis terepszemlét. Vagyis már megint nem csináltam
semmit, hanem csak jó szokásomhoz híven bambultam.
Csodák csodája, ezen tevékenységem nem volt teljesen
eredménytelen, hiszen végül is úgy döntöttem, és egy döntés az
azért már valami, hogy az összes DVD-vel kapcsolatos dobozom kivégzem.

Ezt a DVD felvevőt Varga Andris kollégámtól kaptam. Sajnos már rég kialudt benne
a DVD író fénye. Szerencsétlenségére semmi más DVD író sem jó bele, csak amihez
kitalálták. Magyarán szólva javíthatatlan. Először Andris szekrényében hányódott,
aztán az én melóhelyi szekrényem alján, majd ugyanott a pincében, majd éveket
az itthoni pincében. Mindezek ellenére, még mindig megvan a távirányítója!

Most, hogy ezt a cikket írom, csak most tudatosult bennem, hogy még csak ki sem
próbáltam! Ráadásul nem csak a távirányítót, hanem a hozzávaló masinát sem
ellenőriztem. Konkrétan be sem dugtam a hálózatba. Mentségemre
szolgáljon, hogy tudtam, miszerint hibás.

A múltkor boncolt Philips DVD írón még csak fele ennyi ábrácska volt.

Cserébe annak nem volt karcos a teteje, pedig azt az utcán találtam.
Mondjuk ahogy hányódni tudnak a cuccaim a pincében, még
az a csoda, hogy megúszta ezzel a néhány apró karccal.

Ezek a fényes dolgok, ezek nagyon nem szeretnek nálam fényképezkedni...

A mindenféle DVD írók belepróbálgatása közben elkeveredett az ajtó.

Rágcsáltam egy darabig a THOMSON nevet, mint márkát, mire beugrott, hogy
ez egy francia cég. Onnan lehet, illetve volt ismerős, hogy a lengyelek
tőlük vették a ZK246-os, meg az MK125-ös magnó liszenszét.

Tulajdonképpen egészen szép név egy DVD írónak a DTH8045. Épp a múltkor
gondoltam bele, hogy az idők folyamán már annyira elfogytak a felhasználható
nevek, hogy előbb utóbb kifogyunk az összes szóból, és majd nem lehet egyedi
neveket adni a termékeknek, merthogy egyszer régebben már volt valami azon
a néven. Aztán sétáltam egyet az IKEA áruházban, és a termékek rémes neveit
olvasgatva megállapítottam, hogy valószínűleg - ahogy az már tőlem
megszokott - újfent tévedtem egy nagyot.

Legalább egy pillanatra bedughattam volna, hogy lássuk, hogy
világít-e még a kijelzője. Ez azért valahogy olyan szomorú...

Az előlapi csatlakozókat takaró apró ajtó zsanérjával soha semmi
bajunk sem lesz, merthogy egészen egyszerűen nincs neki olyan.

A DV csatlakozó azért jó, mert mindenféle jelátalakítgatás nélkül, közvetlenül
tudja fogadni a digitális kamera jelét. Vagyis nem romlik a minőség
a fölösleges digitális / analóg oda-vissza átalakítás során.

Bevallom őszintén, hogy nekem sosem volt ilyenem. Kimaradt, vagy átugrottam.
Nekem a videómagnó után nem a DVD lejátszó, vagy mint jelen esetben felvevő
masina következett, hanem egyből a számítógépről történő mozizásra váltottam.
Gondolom azért nem éreztem szükségét annak, hogy bármi műsort felvegyek
a tévéből, mert már vagy húsz éve nincs is tévém. Jobb ez így szerintem.
Már úgy értem, hogy egy szokásos gusztustalan reklámblokkot
követően, kis híján kivágtam a tévét az ablakon.
Ha valami ennyire felbosszant, akkor
szerintem jobb lesz nélküle.
És ez éppen így is lett!

Csatlakozási lehetőségek terén, mondhatni egy kissé elszaladt a ló a gyártókkal.

A kép címe: kettő
Na ezt a rejtélyt fejtsem meg, a kép elnevezése után, akár csak néhány nappal is!
Mivel többször is át szoktam olvasni az általam írott cikkeket (most legalább
tudod, hogy mi ment az agyamra), ezért bőven volt időm gondolkodni a
dolgon. Mindössze arra utaltam a kép címével, hogy ezen a képen
mindjárt két dolog is látszik, amiket biztosan ki fogok innen
menteni. Az egyik a borotvazsinór aljzata, a másik pedig
az apró ventilátor. Persze tudom, hogy az idő múlásával
egyre kevesebb az esélye, hogy bármelyiket is felhasználjam,
csak még hajt a megszokás. Bár belátom, hogy teljesen értelmetlen
dolog az alkatrészek felesleges gyűjtögetése, de legalább addig is csinálok
valamit. Már úgy értem, hogy nem csak tespedek, vagy mondjuk nézem a tévét.

Tapasztalatom szerint (néhány évnyi IPTV szerelés), ha van a doboz hátulján két
egyforma csatlakozó, még ha el is tér a színük, az ügyfelek simán átdugják
a másik lyukba a dugót, aztán megesküsznek rá, hogy mindig így volt!

A szöveg szerint csak képzett szakemberrel szereltessük. Ez lennék most én.
Mi az, hogy nem? Dehogynem! Mekkora rutinom van már a szétszedésben?

A doboz lyukacsos alját nézegetve, azon a szokásos mániámon kezdtem merengeni,
hogy valaha rég, még valamikor a hetvenes nyolcvanas években, mennyire tudtam
volna örülni egy ilyen doboznak. Mondjuk még most is képes vagyok beleálmodni
a dobozba bármit. Nem hiszed? Van a pincében két roncs ZK140-es magnóm.
Kiszedném belőlük az alkatrészeket, amiből épp kijönne egy sztereó erősítő.
Mondjuk hálózati trafót azt valahonnan máshonnan kéne kerítenem, mert
a ZK magnókban ezt a funkciót eredetileg a motor töltötte be, de amennyi
trafóm nekem van, az nem okozhatna gondot. Lenne az előlapon két darab
varázsszem, mint kivezérlésjelző. A lapos doboz okán természetesen fektetve.

Hogy is mondjam... Szóval vannak olyan szétszedtem cikkek, melyek azért íródtak,
mert épp szétszedtem valamit, mondjuk kíváncsiságból, vagy javítás okán, és ha
már úgyis ott volt előttem darabokban a valami, akkor természetesen bele is
fotóztam. Aztán van olyan is (ez a többség), ami azért íródott, mert egészen
egyszerűen szerettem volna bemutatni, illetve megörökíteni az adott tárgyat.
Valamint van olyan cikk is, mint ez a mai, melynek mindössze az képezi alapját,
hogy elbontok valamit alkatrésznek, és nehogy már ne örökítsem meg. Ez az utóbbi,
azért egy kicsit valahogy olyan szomorú. Egy tárgy, ami csak úgy egyszerűen van
(illetve mindjárt csak volt), ami semmiféle lelkesedést sem vált ki az emberből.

Ebből a típusú DVD íróból kellett volna bele
egy másik, és akkor élhetett volna tovább.

Persze lehetett kapni DVD írót, és mechanikailag stimmeltek is a dobozba a PC-be
való példányok, tudásra azonban sajnos már nem. Hogy mi volt velük a baj? Nos
az, hogy ez a DVD író még 2004-es gyártmány, mikor is még csak egyszeres
sebességűek voltak a DVD írók. Mire ez a készülék bedöglött, akkorra
pedig meg már rég nem lehetett egyszeres sebességű írót kapni.
A gyorsabb írókkal pedig nem volt képes közös nevezőre
jutni a készülék elektronikája, illetve a szoftvere

Meglepően komoly ez a tápegység! Mondtam én
neki mindent, de még csak el sem mosolyodott!

Nem...
Ez a Zoran, ez nem a Sztevanovity Zorán.
Ugyan mindketten szépen muzsikálnak, de amúgy semmi közük sincs egymáshoz.

IDE felülete van a DVD írónak. Vagyis ha akadna olyan ember, aki képes
lenne átszerkeszteni a készülék működtető szoftverét, akkor
lemez helyett akár HDD-re is lehetne vele felvenni.

Ez a fényes dobozka a TV tuner. Hogy mit lehet belőle csinálni?
Mondjuk lehet belőle építeni egy ilyen zanza tévét.

Szerintem ezek az alkatrészek sajna semmi másra sem alkalmasak.
No de várjunk csak! És ha egyszer lyukacsos vaslemez fog kelleni?
Basszus! Nagyon úgy néz ki, hogy újfent megideologizáltam valamit.

A DVD dobozának ezüstre fényezett tetejéből pedig kivágható egy darabka lemez.
No de sebaj, mert azt találtam ki, hogy újabb státuszt nyitok ezeknek a tárgyaknak.
Ez egy köztes állapot lesz a lomtalanításkor kidobandó, és az "ez azért még kellhet
valamire" besorolás között. Azt találtam ki, hogy az ilyen besorolású tárgyaimmal
ezentúl nem fogom a polcaimon foglalni a hasznos helyet, merthogy nem
a hasznosíthatók, hanem a kidobandók közé fogom őket rakni.
Ha nem kellett a következő lomtalanításig, akkor
kuka! Addig meg jól el lesz az útszóró só
tetején. Csak el ne felejtsem kidobni!

Kitekertem a csavarokat, kihúzogattam a kábeleket, s mire észbe kaptam,
már valahol itt tartottam. Mondjuk szó se róla, ide is akartam eljutni.

Felírtam a távirányító hátára az eredetét, hogyha valaha bármi okból is elő kéne
vennem, akkor tudjam, hogy mire való, illetve melyiket keressem. Mondjuk
ezen cselekedetem annak tükrében, hogy épp az előbb bontottam el
a távirányítandó hardvert, nem nevezhető különösebben
értelmesnek, de most már mindegy...

Szerintem már soha semmi olyasmit sem fogok építeni, amibe
sötétítő plexi kell a kijelző elé, de attól még ezt is elteszem.

Ez speciel még kellhet, ha nem akarok beáldozni egy Merklin sarokelemet,
mikor valamit kilencven fokkal elforgatva kell beszerelni. Na persze...

Ilyenem például eddig még nem volt.
Mondjuk igényem se rá...

Úgy állapodtam meg magammal, hogy ezeket nem ma fogom elbontani.
Kicsit még várok, hogy gyűljenek a panelek, és majd akkor egyszerre.

Mind a kábeleknek, mind pedig a ventilátornak van külön helye a pincében.
Ha nem leszek lusta, akkor egyből a helyükre fogom őket tenni.
Ahogy a pince jelenlegi állagát elnézem, mostanában
mintha inkább lusta lettem volna, mint serény.

Na most az nem úgy van ám, hogy ezt letettem ide, hogy majd mindjárt felveszem,
és szétszerelem, hanem úgy, hogy letettem ide, majd meglepetéssel vettem
tudomásul, hogy ez itt maradt. Már úgy értem, hogy nem még akkor
melegében, hanem csak valamikor a másnap reggeli ébredés után.

Emlékeim szerint a számítógépbe szerelt CD és DVD meghajtók elején szokott
lenni egy lyuk, amin egy vékony hegyes tárggyal benyúlva (ami jellemzően
egy kiegyenesített gemkapocs), feszültségmentes állapotban is ki lehetett
szabadítani a meghajtóból a lemezt. Most természetesen nem a lemez
kiszabadításáról lenne szó, hiszen az nincs is benne, hanem csak
a tálcát szeretném kitolatni valamivel, hogy odaférjek tőle
a csavarokhoz. Megkerestem a tálcamozgató motor
kábelét, és levágtam a végéről a csatlakozót,
majd megblankoltam a vezetékeket.

Mindössze harmadik nekifutásra sikerült találnom egy olyan kilenc voltos elemet,
amiben még volt annyi energia, hogy meginduljon tőle az aprócska motor.
Itt aztán már megint elgondolkodtam, hogy mégis mi a csudát lehetne
kihozni egy ilyen mechanikából. Mivel mindössze annyit sikerült
kipréselnem magamból, hogy macskabosszantó játék, feladtam.

Nem arról van szó, hogy könnyeket szándékozom ejteni a készülékért,
hanem csak arról, hogy nem szeretném kinyírni a porrongyomat.

Szóval az úgy volt, hogy egy régebbi szétszedés alkalmával nem vettem észre
(gondolom mert fehér), hogy fog a hővezető paszta, s mire észbe kaptam,
addigra már mindent jó alaposan összemaszatoltam. Szóval jobb
ezt letörölni előre, mint morgolódni miatta utólag.

A nagy teljesítményű lézer LED megy a LED-es fiókba.
Hogy aztán kijön-e onnan valaha is, az egy jó kérdés!

Az a baj ezzel a mikrokapcsolóval, hogy úgy kellene eltennem
valami tuti helyre, hogy alkalomadtán majd meg is találjam.

Mikro motor? Gumi tücskök?
Dobozomban egyre gyűltök!

Mind az apró motor, mind pedig a kétirányú pozícióérzékelő tetszik.
No persze valószínűleg nem épül belőlük semmi, de attól még...

Itt egy kicsit elakadtam, mert azt hittem, hogy összekevertem, illetve bedupláztam
a képeket. Aztán persze rájöttem, hogy mindössze arról van szó, miszerint
nekiálltam szétkapni a múltkor bemutatott PHILIPS DVD felvevőt is.
Ennek speciel 43,5 centi széles a doboza, de csak azért, hogy még
véletlenül se illeszkedjen a többi, amúgy 42 centis cuccom közé.

Komolyan nekiálltam megideologizálni, hogy mégis mi a csudáért kell ez
nekem így egyben, de a szerkezet őszinte sajnálatára, ez nem sikerült.

Újabb lézer LED kerül a LED-es dobozba.

Szétcsaptam az egészet!

A Philips DVD felvevőben olyan hosszú volt a panel, hogy bele
se fért a műanyag dobozba. Legalább van rá valami okom
(porosodás, és csúfosság), hogy mielőbb elbontsam.

A Philips készülékből olyan sok torx csavart tekertem ki,
hogy már alig látszik tőlük a csavaros dobozka alja.

Gondoltam elkészültem, ezért megveregettem a vállamat. Két izé elpusztítva!
Majd mikor megyek a boltba, leviszem őket innen a pincébe.
Az esernyőtartón lógó fülesnek is odaszóltam:
Majd egyszer még rád is sor kerül!
Ahogy szokta, visszanevetett.

Nem! Nem arról van szó, hogy idefent felejtettem az egyiket, hanem arról, hogy
mikor levittem az előző kettőt a pincébe, akkor találtam ezt a másikat. Kicsit
zavarosak a fejemben mostanában a dolgok. Az addig megvolt, hogy két
fényes DVD van a pincében. Az meg mondjuk kiesett, hogy kétszer
kettő. Már úgy értem, hogy a most elbontott kettőn, meg ezen
a csak lejátszón kívül is találtam még egyet. Mondjuk az
speciel házimozi, de csak míg azt is szét nem csapom!

Mivel mind a hetvenhatos, mind pedig a hetvenkilences cikk DVD lejátszóról szólt,
ezért ezt most különösebb felhajtás nélkül szétszedem. Mondjuk az igaz, hogy
például rádióból is rengeteg van, de azok valahogy sokkal egyedibbek,
mint az egy kaptafára készült DVD lejátszók. Ezt értsd úgy, hogy
miközben ezt a készüléket szétbontottam, mindössze három
említésre méltó részletet találtam, ami nem valami sok.

Az egyik az volt, hogy a panelt tartó csavar mellé odarajzolták, hogy az egy csavar.
Ez speciel nem tudom, hogy kinek szólhat. Mert ugye akinek ezt mondani kell...

A másik érdekesség, hogy ez nem egy nevesincs holmi, hanem valódi Panasonic!

A harmadik említésre méltó részlet pedig ez az apró fogaskerék,
ami ki tudja milyen varázslatos célból lett ide fröccsöntve.

A doboz megy a másik kettő mellé a pincébe, a panelek szintén a többi mellé,
a szerző pedig a másik pincébe, a maradék fényes házimozi dobozért.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.