Benefon
(telefon)

A minap boncolt Blaupunkt autórádióért cserébe érkezett ez a doboz.
Nekem a Blaupunkt nem kellett, a kollégának meg ezek. Mondjuk az egy jó
kérdés, hogy valóban kellettek ezek nekem? Elsőre erősnek mutatkoztam és nem
akartam őket befogadni. Kisvártatva - ahogy az nálam lenni szokott - meginogtam.
Elbizonytalanodásom oka a bal szélen látható Sokol 308-as rádió. Hogy mivégre
kell nekem őkelme? Ezt majd a róla szóló cikkben mesélem el. Az a tervem,
hogy ez nemsokára lesz, csak előtte még az összes többi lomot szétszedem
a dobozból. Ha csak közbe nem jön valami! Persze mi jöhetne közbe?

Például egy ilyen útszélen talált rádió. Még tiszta szerencse, hogy a készülék
mellett ott feküdt a kanapén a rádió hajléktalan gazdája is, különben
ahogy magamat ismerem, még ezt is begyűjtöttem volna.
No de térjek csak vissza a mai témához.

A mai alany a Benefon néven elhíresült, úgynevezett vállra vehető ős mobiltelefon
beszélőkészlete. Vagy legalábbis elsőre úgy néz ki, hogy ez az. Ez nem lesz egy
hosszú cikk, hacsak neki nem állok mellébeszélni. Mint az a kép bal szélén
látható, valaki már meg is kezdte a boncolást. Tankérem nem én voltam!

Ez a készülék nekem kimaradt. A barátaimnál zömmel a Motorola RLL terminálra
emlékeztető retikül telefonok futottak. Hogy mit össze cikizték akkoriban azokat
az embereket, akik nem átallottak maguknak mobiltelefont venni! Bunkófon
volt a készülék neve a köztudatban, merthogy a gazdáik mondhatni
igencsak érdekesen (direkt kihívóan) viselkedtek.

A gombok egy kissé már kopottak, ami arra utal, hogy rengeteget használták.

A kijelzőn látható kopás pedig a helytelen tárolásra utal.

Benefon OY, Type: TEH-20 UH1, és nem Kínában készült, hanem Finnországban.
 Az akkumulátorhoz a töltés a kép felső szélén látható, két (majdnem) fényes
pötty alkotta érintkezőn keresztül jutott be. Persze onnan vagyok ilyen
okos, hogy mikor ezt a cikket írom, akkor én már láttam belülről.

A doboz egyik végén ez a négylábú csatlakozó van.

A másik végéből pedig ez a csonkolt kábeldarab lóg ki. Az interneten fellelhető
képekkel összehasonlítva, ez valahogy nem egyezik a többi készülékkel.
A többin ugyanis nem a beszélőkészlet tetejéből lóg ki az antenna.
Több olvasó megfejtése szerint ez a készülék egy autóba való
mobiltelefon, mi nem csak úgy egyszerűen mobiltelefon,
hanem a kocsiba szerelt mobiltelefon egység, valamint
a jelen cikkben bemutatott kézibeszélő között is mobil.

Én már egészen tisztán látom, hogy ez a cikk valóban nem lesz hosszú.

Ugyanis egy ilyen szerkezetben nincs semmi látványos részlet, mint mondjuk egy
magnóban, amiben mindig van valami, ami legalább egy kicsit elüt a többi
készüléktől. Az az igazság, hogy magnók terén is bele kéne húznom
a szétszedésbe, csak még mindig sokkos állapotban vagyok, mégpedig
a felhalmozott rádióim okozta nyomástól. Néhány éve indítottam egy olyan
projectet, miszerint az összes rádiómat szétszedem. Kezdetben még úgy gondoltam,
hogy zsinórban egymás után! Nagyon lelkesen nekiestem szegény rádióknak,
és elmondhatom, hogy egészen szép eredményeket értem el. Legalábbis
ami a szobámban felhalmozott készletet illeti. Persze megmaradt ez
az, mert a végére hagytam a nehezebb eseteket. Ott van például a kicsi,
a közepes, meg a nagy Sokol. Vagy az M10 és társai, melyekről már hosszú
évek óta nem tudok dönteni. Az a kérdés, hogy mind egyetlen cikkben
legyenek bemutatva, vagy írjak belőlük ötöt? Mert azt hiszem már
annyiféle van belőlük a polcon. Még formailag azonos orosz
változatom is van! Csak döntésképességem, az nincs!

Hiába nézegetem, nem nagyon tudok róla mit mondani. Talán csak annyit, hogy
a TX jelenti az adást, az RX pedig a vételt. Vagyis ebben a telefonban
valóban benne vannak a mobiltelefon rádiófrekvenciás részei.
Nem úgy mint a múltkori Motorola telefon beszélőjében.

Valamint a doboz hátlapjában ott az akkumulátor,
meg a mindenféle más egyéb apróságok.

Íme az említett apróságok. Mivel már mind a hallgatók, mind
pedig az electret mikrofonok belsejét feltártam, így ezek
az alkatrészek szerencséjükre megúszták a boncolást.

Mivel már boncoltam laptop akkut, góliátelemet, zsebtelepet,
kilenc voltost, ceruzaakkut, és még 12 voltos mini elemet
is, így ez az akkupakk most megússzta a procedúrát.

Csak találtam valami érdekes részletet! Ez itt egy hatalmas rovarláb. A múltkor egy
a piacról beszerzett órásrádióban csótányt találtam, egy korábbi Philips magnóban
pedig egy szép színes pókot. No nem mintha sosem akadna itthon bogár, és nem
mintha nem utálnám őket eléggé, de attól még mondhatni üdítően (?) mutat
a boncasztalon a rengeteg unalmas (már akinek az) elektronika után.

Kifeszegettem a rezezett műanyagvázból a paneleket, majd egy fotó erejéig
letettem őket egymás mellé. Na köszönjetek el szépen egymástól.

Kicsivel később, mikor a vegyes alkatrészes dobozomba hajigált panelekből
kiforrasztgattam a még használhatónak látszó alkatrészeket, kimentettem
a képen látható három trimmert. Szerintem nemhogy felhasználni, de
már eleve megtalálni sem fogom őket! Persze tervezek hatalmas
alkatrész szétválogatós projectet, csak nem most, hanem majd
akkor, mikor majd annyira meleg lesz kint, hogy már nem bírok
megmaradni a lakásban. Akkor majd irány a pince! Ugyanis odalent
hevernek a bontott kincseim, mégpedig totális összevisszaságban,
hatalmas IKEA ládákba rejtve. Persze mi az, hogy rejtve?
Mikor szem előtt vannak a polc szélén! Mondhatni
direkt a nyomasztásomra vannak odatéve.

Gondoltam kap az akku egy esélyt. Bár kicsi a valószínűsége, hogy feltöltődik,
hiszen teljes mélykisülésben találtam. Gondolom ebben az állapotban lehetett
már vagy tíz éve. Ha mégis feléled, akkor jó lesz kísérletezéskor, az amúgy
drága kilenc voltos elem helyett. Vagy mondjuk használható kisrádióhoz
egy próba, illetve javítás erejéig. Ha viszontlátod valamelyik későbbi
cikkemben, akkor feléledt. Ha meg nem, akkor a kukában landolt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.