Motorola kézibeszélő
(RLL terminálhoz, illetve travellerhez)

Ez még korántsem a mai céltárgy, hanem még csak azt mutatom, hogy ez is esélyes
volt. Aztán úgy gondoltam, hogy nincs itt annyira útban ez a billentyűzet, hogy
foglakozzak vele. A locsolókanna pedig azért ül egy IPTV STB tetején,
nehogy már a bútorra csöpögjön a víz. Minden jó valamire.
Avagy mindenki abból építkezik, amilye van.

 

 

Nekem például egy meglehetősen emelkedett szintű, ráadásul stabil lábakon álló,
már-már elpusztíthatatlan rendetlenségem van. Tulajdonképpen erre, illetve
a rendetlenség rendé való alakítására épül az egész szétszedtem project.
No meg a Te és az én kíváncsiságomra. Visszatérve a rendetlenségre,
hiába rendeztem át a sorokat a minap, ha egyszer a felszabadult helyre
(éjjeliszekrény melletti zug) azonnal le is dobtam valamit. Most például
a címben szereplő Motorola kézibeszélő várja sorsát a zöld szatyorban.
A másik szatyor pedig egy villogó karácsonyi fényfüzért
rejt, de egy olyat korábban már szedtem szét.

 

 

Andit (hogy ne legyen útban) betoltam a nagyszobába a monitor elé. Amúgy nem volt
nehéz, mert hagyta magát. Viszonylag könnyen rá lehet venni, hogy babákat
nézegessen a Vaterán. Ezzel a feladattal órákig csendben el tud lenni.

 

 

Gondoltam mielőtt nekiállok szegény beszélő szétcincálásának, előtte még kap a
billentyűzet egy alapos kezelést a porecsettel. Ez a szöszmennyiség (valamint
pár ragadós folt) szerintem már erősen túlmutat a porecset kompetenciáján.

 

 

Nem lesz belőle külön szétszedtem cikk, hiszen mutattam már belülről billentyűzetet.

 

 

 

A billentyűzet - ebben a szétszedett állapotában - nagyszerűen alkalmas zajkeltésre.
Andi mindeközben úgy elvolt a babáival, hogy még csak rá sem kérdezett mi ez a zaj!

 

 

Miközben elpakoltam pár előszedett (s használat után természetesen elől is maradt)
kábelt, találtam a fiókomban egy olyan változatot, ami a videokártya és a tévé közé
való. Ha már úgyis a kezembe akadt, egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ki ne
próbáljam az LCD tévénket, mint laptophoz kapcsolt monitort. Andi először
ugyan tiltakozott, hogy az asztal mellől át akarom költöztetni laptopostul
a tévé elé, de mikor meglátta 32 colon a babákat, rögvest megenyhült.
A laptopot feltettem egy székre, Andi pedig hozott magának egy
sámlit, majd igen jól elvolt ebben a fura állapotban órákig.

 

 

Hetedik kép (valamint sokadik mellébeszélés), de végül csak eljutottam oda,
hogy felkerült a boncasztalra a mai szétszedésem tárgya.

 

 

Mi is ez tulajdonképpen. Ez egy RLL terminálhoz való kézibeszélő. Ugyanez volt
a korabeli vállra vehetős retikül forma Motorola mobiltelefonokhoz is. Valamint
az RLL terminálok hálózatának tesztelésére szolgáló un. Traveller telefonhoz
is. Ez a példány speciel az utóbb tartozéka volt. Egy lomos pince mélyén
sikerült túlélnie az utóbbi évtized rendrakási és selejtezési hullámait.

 

 

A Traveller tulajdonképpen kicsinyített RLL terminál volt. Vagy felfoghatjuk úgy is,
mint egy más formájú, és persze célú mobiltelefont. Az RLL rendszerben nem volt
átjárás a cellák (bázisállomások) közt, ezért nagyon nem volt mindegy, hogy
hová telepítjük a terminált. A Travellerrel lehetett térerőt mérni, meg
mindenféle kunsztokat csinálni. Például ki lehetett hangosítani
a jelzőcsatornát, s így fülre lehetett belőni az opcionális
Yagi antenna irányát. Valamint ezzel a beszélővel
lehetett (illetve kellett) felprogramozni magát
az RLL terminált. Hogy ez milyen rég volt...

 

 

A gumigombokat hátulról apró LED-ek világítják meg. Ezt a fényjátékot
nem fogjuk látni, mert már nincs mibe beledugnom a kábel végét.

 

 

Egy kicsit más hozzáállást igényel, ha a telefon először nem vonalat ad, és aztán
tárcsázunk, hanem először a felhívandó számot kell beütni, majd utána felvenni
a piros gombbal a beszélőt. Na most arra, hogy a Travellerel hogyan
kellett bánni, na arra már egyáltalán nem emlékszem...

 

 

Van egy formája, az biztos. Ellenben mind az ember fejéhez, mind pedig az alá való
készülékhez jól illeszkedik. Ezt persze csak azért írom, mert ugyanez
már nem mondható el a mai modern okostelefonokról...

 

 

Ennek is - mint a póknak - nyolc lába van. Azaz: the spiders have eight legs

 

 

Már nem fog ki rajtam a torx csavar, mert van hozzáillő csavarhúzókészletem.

 

 

Ennek a készletnek az a története, hogy egyszer ki kellett nyitnom egy, illetve két
mobiltelefont. Az volt a feladat, hogy cseréljem meg bennük a SIM kártyákat.
Megnéztem mi tartja össze a készüléket. Kimentem a közeli kisboltba, ahol
elmeséltem az eladónak, hogy milyen fejű csavarhúzót szeretnék.
Aztán persze kiderült, hogy a készülékek 06-60-asok,
tehát nincs is bennük SIM kártya...

 

 

A kék csavarhúzót pusztán azért tettem oda, mert mikor épp nem volt ott,
na olyankor sorozatosan mellélőtt a fényképezőgépem a színhűségnek.
No nem mintha így valami színhű lenne, de azért jobb mint nélküle.

 

 

Gondoltam megmutatom a hallgatót szemből. Oda vagyok ragasztva,
gondolta a hallgató. Hallgatót már láttunk... No de mi az
a valami, amibe a két szál kék vezeték bemegy?

 

 

REED relé. Vagyis ha odateszek egy mágnest oldalról a beszélőhöz, akkor ez a relé
behúz (vagy ha nyitó kontaktusos, akkor elenged), s kapcsol is valamit.
Nem dereng, hogy tudtam volna erről a rejtett funkcióról...

 

 

A mikrofon rögzítése a szokásos megoldású. Egy a készülékházba illő
gumidugóba bele van tolva az electret mikrofon kapszulácska.

 

 

Erről nem tudok mit mondani, kérlek lapozz tovább a következő képre.

 

 

Szétszedéseim során eddig még sosem találkoztam ilyen trükkös nyomógombbal.
Ez maga a gomb, amit meg kell nyomni. No de mit nyom meg?

 

 

A gomb a hátába épített nyomógombot nyomja meg.
Ez azért nem egy mindennapi megoldás!

 

 

Van itt még pár csavar, melyek a csengő hangszóróját tartják.

 

 

Kimenteném belőle, csak ugye minek?

 

 

Pedig olyan szép kis hangszóró...

 

 

Ráadásul különösen lapos. Például lehetne köré építeni egy szintén
lapos fazonú kisrádiót. No de én, s az én rádióépítős terveim...

 

 

Mi legyen veled cimbora?

 

 

Végül úgy döntöttem, hogy nem dobom ki.

 

 

Ahogy szétszedtem (csak persze fordított sorrendben), elkezdtem összecsavarozni.

 

 

A történelem ismétli önmagát. Vagyis most is az lesz, mint ami már egyszer volt.
Épp mint ahogy tízen évvel ezelőtt is történt, most is bekerül egy dobozba.

 

 

Mielőtt csak úgy egyszerűen kidobtam volna, még egyszer ránéztem a karácsonyfa
égősorra. Miután lekötöttem róla a hibás elektronikát, fogtam és közvetlenül adtam
rá a sorokra a 230 voltot, de így sem működtek. Ekkor kivágtam belőle egy izzót,
majd rákötöttem a tápegységemre. Az első izzó szemvillanás alatt kiégett. Tette
mindezt azért, mert szerencsétlen módon a tápegységem egyik oldalából jöttek
a műszerzsinórok, miközben én a másik oldal feszültségét szabályoztam vissza.
Ellenben a következő izzó amit kivágtam a sorból, na az viszont már nem az én
szerencsétlenkedésem hatására égett ki. Ő már eleve nem világított. Van valami
érzékem a dolgok megjavításához, az már biztos! Ezt például abból is gondolom,
merthogy mégis kinek jutna eszébe hasonló esetben odacsapkodni az áramot
egyáltalán nem vezető izzó üvegburáját az asztal lapjához. Mert nekem
bizony eszembe jutott, és természetesen meg is tettem. Sokéves
tapasztalatom alapján bizton állíthatom, hogy nincs az az izzó ami ettől
megjavulna! Ellenben most használt. Nem hittem a szememnek! Ellenpróbaképp
kivágtam a sorból egy egész marék izzót. Kerestem egyet ami nem világít, majd
egyáltalán nem óvatoskodva odacsapkodtam az asztalhoz. Erre nekiállt
világítani. Nem értem... Sajnos hiába jók a megérzéseim,
ha egyszer nem vagyok valami okos...

 

 

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő tárgy amit itt helyezek el.
Ha téged is érdekel... No de úgy is megtudod...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.