Philips EL3538a csöves orsós magnó
(direkt csak azért vettem hogy belenézhessek)

Meglátni és megszeretni mindössze egy pillanat műve volt, pedig amúgy egy undok nagy dög! Miatta a piacot is csak félig néztem át, mert egyszer csak ott volt velem szemben, letéve egy asztalra. Én meg ugye egy orsós magnót még csukott szemmel, háttal, és ellenszélben is azonnal kiszúrok! Szegény bicaj meg görbült alatta rendesen, míg hazatalicskáztam. Persze ha mások felraknak egy malacot a csomagtartóra, akkor hol vagyok én a magnómmal...
Hogy hol vagyok? Hát itt az előszobában. Az asszony pedig már meg sem lepődik, ha a "mit vettél" kérdésére orsós magnót adok válaszul. Nem állítanám, hogy sajnos, de egyre több magnó van itthon, és nem csak orsós, hanem kazettás is! Majd jól kiszórok mindent, ha egyszer végeztem velük. Szerencsémre más bolondok is lakják e földet, így eddig még minden fölösleges kacatom gazdára talált.
Ez nálam egy amolyan átmeneti állomáshely. Vagy szétszedem pár napon belül az ide rakott holmit, vagy leviszem a pincébe, csak akkor ugye ki tudja mikor kerül rá a sor. Most úgy döntöttem, hogy szétszedem mielőtt a pincébe kerül. Ha már egyszer kiadtam érte 3.000 forintot, csak azért, hogy belenézzek, akkor nézzek is bele!
Ez egy nagyon nagydarab magnó, majd kétszer akkora mint a Terta811-es. Mondta is az eladó hogy 20.000 forintom fogja bánni. Én meg azt feleltem rá, hogy maga fogja bánni, de nagyon, ha nem adja olcsóbban! Már úgy értem, hogy akkor nem nekem kell hazavinni. Nem akartuk megbántani egymást, ezért inkább megalkudtunk. Mondjuk a 3.000 forint talán kicsit sok volt érte, de ez mégiscsak egy régi magnó. Az újabbaknak nincs ennyire ára. A ZK246-ost például például simán odaadták egy ezresért.
Viszont egy ócska fekvő arcú kazettás decket nem akartak 4.000-nél alább adni, pedig de szép kerek műszere volt... Szinte már hallottam a lombfűrészem zizegését, ahogy vágom őket körbe... De maradjunk a tárgynál, nézzük ezt a magnót. Illetve nem is nézem, hanem mérem. Nem is olyan nehéz, hiszen mindössze 12 kiló.
Szép a füle és a csatja.
Bár hatalmas hangszórórács van rajta, de vajon mekkora lehet a hangszórója? Általában a gyártók a rács méretével csalnak, mert általa sokkal nagyobbnak mutatják a hangszórót. Például a Tesla B4 / B400 úgy néz ki, hogy szemből csupa rács, a hangszóró meg jó ha megvan vagy 15 centis.
Philips, ami szerintem nem jelent jót. Én egyszerűen nem szeretem a szerkezeteiket, mert mindig valami bajom volt velük. Persze aki javítással foglalkozik, az azért egészen másképp látja a dolgokat.
Íme a magnó alja. Mindenesetre jó nagy hűtőrács van rajta, ami persze kell is, hiszen ez egy csöves magnó. Az elektroncsövek ugye fűtenek, a melegnek ki meg kell valahol jönnie a dobozból. Persze nem itt jön ki a meleg, mert itt a hideg levegő megy be. A felmelegedett levegő felül, a fedél körül hagyott résen távozik.
Bőven hagytak helyet a hálózati zsinórnak, ami igen rendes dolog a konstruktőrtől. Persze megtehette, hiszen jó nagy a doboz.
Erről a címkéről olvastam le, hogy tulajdonképpen milyen magnót is vettem.
Lehet, hogy már unalmas, hogy mindig lefotózom a készülékek gumilábát, de ez egy egészen különlegesen szépen elrohadt példány.
Ez alatt lesz a hálózati feszültség választó kapcsoló.
Ha mondom...
Ezzel az érdekes forma dugóval lehet kiválasztani, hogy hány voltos országban vagyunk. Ha mellényúlunk, és még a biztosíték is bírja, szerencsétlen esetben azonnal kiég a csövek fűtése.
A csatlakozások olyan régifélék, hogy még banándugósak. Néhány műszerzsinórral bármit bármivel össze lehetett dugni, persze összekeverni is könnyű volt a rengeteg banándugót.
Úgy néz ki mint egy duncsikás arc, enyhén hiányos fogsorral. Na jó, szép ez, csak kötözködtem egy kicsit.
Nem három ágú a tüske, hanem csak egy zászlócska van rajta. Tulajdonképpen miért ne, ha így is megtartja a szalagorsót.
Tekerős a számláló nullázója. Hogy ez a tekerős megoldás miért volt divat...
Ez egy csavarfej, mégpedig hatszögletű csavarhúzóhoz.
Ebbe a kerek ablakba tették az amúgy ovális varázsszemet, hogy szimmetrikus legyen a magnó arca a kerek forgatógombbal.
Szép Philips embléma.
A magnó oldalán található csatlakozásokon túl, akad egy tuchel csatlakozó az előlapon is. Ez biztosan a mikrofon bemenet. Ezt majd ki is próbálom ha van annyi élet a magnóban.
Ez a forgatógomb sem nem szép, sem nem kényelmes a kezelése, vagyis tisztára Philips.

 

 

Azt mondanám rá, hogy ezt bizony kifejezetten kényelmetlen tekergetni.

 

 

Ez a kis fekete pöcök azért van itt, hogy ne tudjuk véletlenül lenyomni a felvétel gombját.
Ezek a bal oldali gombok. A hangszóró jel a lejátszás, a középső a mikrofon felvétel gombja, a jobb oldalit meg ugye még nem próbáltam.
Ezek már a középső gombok. A két szélső a jobbra balra gyorspörgetés, a középső pedig a stop.
Íme a jobb oldali gombok. Ez a sebességváltó. Ez a magnó háromsebességes, mégpedig a legjobb elosztásban!
- a 4,75 pont jó kabarét vagy prózát felvenni a rádióból
- a 9,5 már zenére is megteszi
- a 19 pedig az igényesebb felvételeknek van
Minden magnóról le lehet szedni a fejtakaró burát. (mondjuk láttam már ellenpéldát is)
Felmerül a kérdés, hogy miért a hátsó részt? Innen ugyanis nem igazán lehet hozzáférni a fejekhez pucolás céljából. Mert pucolni azt bizony kellett! A korabeli szalagokról úgy mállott a vasoxid, mintha kötelező lett volna! Nekem volt olyan szalagom is, amiről kifejezetten nagy darabokban vált le. Úgy nézett ki utána a magnó, mint amit teleszórtak barna konfettivel.
A főtengelyt és a szalagvezetőket innen is meg lehet pucolni. Érdekes megoldás a kombináltfej árnyékoló burába való szerelése. A Terta 811-esnél nem volt árnyékolva a fej, s ettől búgott is a magnó rendesen. A konstruktőr úgy oldotta meg a problémát, hogy a fej mellé beszerelt egy úgynevezett búgáskompenzáló tekercset, ami ellenkező fázisú brummot szedett össze, az elektronika meg kivonta a kettőt egymásból.
Tettem rá szalagot, mert van itthon. Mutat a magnó működésre utaló jeleket. Tulajdonképpen szól, de ez inkább csak zaj. Recseg ropog az egész, a mechanikában meg nem nagyon forognak a dolgok.
Hiába tekertem ki a látható csavarokat, nem jött le a fedél. Gondoltam biztosan van még csavar a szürke műanyag fedél alatt is, s így is volt! Óvatosan lehúztam a műanyag fedelet, mert éreztem, hogy az egyik fele már törött. Erre fel kijött a dobozból egy darázs.

 

 

Az asszonyra rájött a dilihopp, darazsakká alakítja a villanykörtéket.
Ahogy halad előre a projectjével, a lakásban egyre sötétebb van.

 

 

Így már mindjárt más! Most már elvégezhető az egész szalagpálya nagytakarítása. Nem mondom, hogy különösebben koszos, inkább csak általános por és szmötyi van benne.
A szalagpálya kényelmes felépítésű, bőven van benne hely mindennek. Egyes magnóknál ez egyáltalán nem így van! Valami érthetetlen okból ugyanis sok magnó szalagpályája össze van nyomorítva. Pedig ezen (vagyis a normális szalagvezetésen) múlik minden, hiszen a magnó a szalagra írja fel a hangot, és onnan játssza vissza. Ha itt baj van, akkor már rég rossz az egész...

 

 

 

A mechanika egy kicsit ugyan szorul, de azért működik.

 

 

Nagyon rendes dolog, hogy a varázsszem lábai le vannak takarva egy papírral, így ugyanis nem vágja agyon a tulajt az elektroncső működéséhez szükséges anódfeszültség. Például a Koncert M4a-ban nem volt letakarva a varázsszem elektromos fele, mire fel meg is emlékeztem a konstruktőréről!
Ezért lötyög a magnó szürke takaró lemeze. Letörött a tartóka, ami most itt ül az alaplemezbe szorulva. Ez tulajdonképpen egy banándugó.
A másik fele is le volt már törve, de azt még tartja az utólagos ragasztás.
Kicsit ugyan koszos, de azért szép. Engem legalábbis mindig elbűvöl egy orsós magnó belseje.

 

 

Nyomogatom a gyorspörgetés gombjait, de cserébe nem történik semmi.

 

 

Figyeljük meg a képen a számlálót hajtó szíj formáját. Feszességnek rajta semmi jele sincs!
Ez egy rugós feszítő görgő, ami a magnót hajtó szíjat tartja feszesen. A számlálóén kívül ez az egy szíj van a magnóban. Igen hosszúnak néz ki, körbe van tekerve mindenen. A motor például pont a magnó átellenes sarkában van.
Tiszta csoda, de a szíj a képen látható berepedések ellenére, még nem szakadt el, és időnként még kicsit forgatja is a tüskéket. A szíj mögött színkódolású ellenállás, valamint egy kondenzátor látható.

 

 

Íme a szíj mozgás közben. A bejárt út annyira valószínűtlen,
hogy ennek szerintem már rokkant igazolványa is van!

 

 

A tüske felett egy relé látható, ami gondolom a végállás kapcsolóhoz tartozik. Balra lent a motor tengelyének felső csapágyazását látjuk.
Ez a sebességváltó. A motor tengelyén van egy lépcsős tárcsa, aminek a három sebességtől függően egy-egy gumiperemű közlőkerék támaszkodik. Nem egy kerék van, amit a mechanika fel le rakosgat, hanem három kerék! Ezeket váltogatva ereszti be a sebváltó a motor tengelye és a lendkerék közé. Hogy a motor tengelye masszívan álljon, ezért van felül is csapágyazva.
Micsoda pazarlás! Már úgy értem azért, mert ugye az egy szem tuchel csatlakozó miatt mennyi alumínium van elpazarolva.
Na ekkora a hangszóró! Jó ha megvan 15 centis...
Valamiket kapcsoló rugócsoportok, valamint a mechanika beállítására szolgáló állítócsavarok.
A minap körbefutottam a szobában, és összeszedtem a polcokon elszórva heverő mikrofonokat, majd bevágtam őket a mikrofonos dobozba. Úgy látszik ez az egy kimaradt, de aztán találtam még párat elszórva...
Kicsit sérült de azért megteszi.

 

 

A magnó saját felvételét halljuk vissza.
Meglepően érzékeny volt, szó sincs róla, hogy a mikrofonba beszéltem volna!
A főtengely forgott, a többi rész állt, illetve jórészt én tekertem kézzel.
Lendületbe jött a magnó, a lejátszás már rásegítés nélkül is ment.

 

 

Íme az előbb említett pók. Legalább húszat lőttem rá a fotómasinával, de valamiért nem akart ráfókuszálni a gép. Ha esetleg mégis, akkor azonnal elmászott a pókocska...
Csak úgy belefényképeztem a mechanikába. Vannak benne izgő-mozgó dolgok rendesen. Persze sokkal egyszerűbben is lehet magnót készíteni. Majd megnézzük a Terta 811-est. (feltéve ha egyszer elkészülök vele)
Befényképeztem a tüske (orsózó tengelycsonk) alá. Akad itt gumimálladék rendesen! Maga a kuplungszerkezet nem is látszik. A működéséről csak annyit, hogy ha lenyomom a gyorspörgetés gombját, akkor láthatóan változik a tüske magassága. Ennél jobban most nem mászok bele. Akit ennél jobban érdekel, az nézegesse a magnó robbantott rajzát.
Ezzel a csavarral van rögzítve a mechanika a fából készült dobozba. Azon kapom magam, hogy azt nézegetem, hogyan fogom szétszedni, kipucolni, rendbe hozni, de aztán még idejében kiadtam magamnak a stop parancsot. A Terta is itt van a szobában évek óta, akkor nehogy már ezzel foglalkozzak!
Jó darabig elvoltam ezzel a képpel, aztán egyszer csak rájöttem, hogy mivégre van a váltóról még egy fotó. Hja kérem! Egy napja is megvan annak, hogy ez a kép készült! A motor tengelye elmosódott, tehát forog, miközben a szíj képe éles, tehát áll. Ehhez képest időnként elindul, és mindenfelé mindenféle bizbaszokat kezd forgatni. Mondjuk nem valami hevesen, de azért csak elindul benne időnként valami. Ha más nem, akkor a korábban mutatott apró színes pók.
A magnó fedelében a szivacskarika mára már rég szétmállott. Ez a szivacs amúgy azért van itt, hogy szállítás közben rögzítse a helyükön a szalagorsókat. A mai súlytalan mp3 lejátszók korában, már el sem tudják képzelni a fiatalok, hogy milyen volt buliba menni, kezünkben e fülénél fogva lóbálva egy 12 kilós orsós magnót.
Tulajdonképpen igen.
Mivel nem tudtam megállni a dolgot, levettem a készülék alját. A műanyag takaró lemez összes felfüggesztő része le van törve!

 

A magnó mechanikájának vázlata. Mivel ehhez a típushoz valót
nem találtam, ez egy hasonló gép szervizkönyvéből van.

 

 

Íme a villanymotor. Nincs rajta semmi érdekes, olyan mint bármelyik másik motor.
Balra a hálózati trafó, jobbra a biztosítékok. Apró érdekesség, hogy a készüléken belül a biztosítékok nem szabadon vannak, hanem foglalatban. Alul amúgy az EZ80-as egyenirányító cső látható. A készülék csövezése EF86 / ECC83 / ECL82 / EZ80 / EM81
Íme a kimenőtrafó, előtérben az ECL82-es csővel.
Korabeli szerelési technológia, a szokásos forrasztólécekre komponálva.
A készülékben - a többi általam látott magnóhoz képest - valami egészen óriási lendkerék van!
Kihúztam az ECL82-es csövet a foglalatából, aztán gyorsan vissza is dugtam, ugyanis erős késztetést kezdtem érezni a készülék kitakarítását illetően.
Összeraktam a magnót, majd levittem a pincébe. Gondolom valaki csak elviszi 3.000 forintért. (el is kelt gyorsan) Egy kis pucolás után jó lesz dísznek. Vagy nagy pucolás, meg egy új szíj, és akkor akár magnónak is megteszi. Ez a kép úgy sikerült, hogy lőttem 10 képet egyenes horizonttal, meg véletlenül ezt a ferdét. Természetesen csak ezen a ferdén stimmelt a fókusz!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.