Goldstar rendszerkészülék
(gondoltam szétszedek egyet, aztán kicsit megszaladt)

Az úgy volt, hogy hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy szétszedek egy a képen
látható Goldstar rendszerkészüléket. Aztán teltek a napok, a hetek, az évek, majd
a hirtelen támadt lelkesedést egyszer csak tett követte. Gondoltam - ha már
van miből választanom - választok egy normálisabb színű példányt,
hiszen a bal oldali darabnak igencsak napszítta a színe.

Szerencsére bőven volt miből választanom, ugyanis tele volt a doboz készülékkel.
Persze csak viccelek...

A képen látható három doboz volt tele készülékkel!

Választottam egyet hazahozásra, másik néhányat pedig még ott helyben szétkaptam.
Gondoltam - ha más nem is - a hangszórójuk még jó lesz valamire.
Ezek a hangszórók laknak a fura színű dobozban.

Íme a megszerzett apró hangszórók. Gondoltam
ők hárman éppen jók lesznek rádióépítéshez.

És akkor mi van? Megremegett a kezem, s miközben pislogtam, hogy mi lehet ez
a furcsa bizsergés az ujjaimban, valami ármányos módon "szétszedődött" még
néhány készülék. Van az úgy a bizsergéssel, hogy különös
dolgok kerekednek ki belőle.

Hogy aztán kelleni fog-e nekem a rádióépítős projecthez az a rettenet mennyiségű
kishangszóró, vagy sem? Ne erre a kérdésre majd az idő felel. Már persze csak
akkor, ha megtalálom a hangszórókat, mikor majd keresem őket. Hogy
olyan nagyon el ne vesszenek, szépen feliratoztam a dobozt.

Kicsit ugyan szögletesebb mint az általam kedvelt Panasonic stílus, de ettől még szép.
Hogy honnan van? A Páva utcai telefonközpont épületében minden egyes szobában
ilyen rendszerkészülék volt. Aztán a cég eladta a házat. Hogy az új tulaj gyűjtötte
be a készülékeket, vagy még mi? Erre már nem emlékszem. A lényeg, hogy be
lett vágva három nagy dobozzal a rendezőbe. Aztán ripsz ropsz eltelt az
a tizenkét év, s gondoltam, ha eddig nem kellettek (konkrétan már
a létezésükről sem tudott senki), akkor ezek tuti rám vártak.

A beszélője ergonómikus, a formája pedig tetszetős.

Én magamban ezt a forma beszélőt úgy hívom, hogy Panasonic mintájú, bár
a képen épp nem ilyen forma beszélő van a Panasonic KX-T2261-es
készülékemen. Gondoltam teszek egy próbát, hogy jó-e hozzá
a másik beszélő cseredarabnak. Jelentem nem jó. Ugyan
a hallgató bekötése stimmel, azonban a mikrofonja
fordított polaritással van bekötve, mint a panáé.

Fel sem merült bennem a kérdés, hogy szétszedjem-e.

Ezt a valamit, bár láthatóan slicce van és tekerni is hagyja magát, az életben soha
ki nem tekerjük csavarhúzóval. Ez ugyanis csak egy becsapós kupak. Persze
ha kipiszkáljuk, például egy tűvel, akkor ott van alatta a szokásos csavar.

A beszélő ki van tömve szivaccsal. A középső szürke gyári, míg a jobb oldali fehér
már utólagos. Ennek a készüléknek két gyári hibája is volt. Egyrészt csak úgy
magától begerjedt a kézibeszélője, másrészt pedig zizegett a hangszórója.

A belső felépítése majdnem átlagos.

Ami eltér a szokványtól, az például ez a furcsa felépítmény a mikrofon körül.
Electret mikrofon tokozva, rácsavarozott fekete burában, amire fel van
építve a kézibeszélő-zsinór csatlakozója, mégpedig csavaros sarus
elektromos bekötéssel. Szerintem ez a részlet túl lett lihegve.

A hallgató is csavaros sarus bekötésű. A hallgatóra forrasztott alkatrész egy un.
sokkvédő dióda. Ez az alkatrész belül két ellentétes polaritással párhuzamosan
kötött dióda. Mikor kinyitnak, megfogják a feszültséget a hallgatón. Olyankor
jön jól, mikor valami szokatlanul erős kattogás jut el a hallgatóig. Elektronikus
készüléknél ez nem jellemző, de attól még előfordulhat. Nekem egyszer sikerült
egy sokkvédő nélküli tárcsás beszélővel - ami épp rá volt izzadva a fülemre -
belehallgatnom egy telexgép adásába. Kilazult a dobhártyám rendesen!

Ha már úgyis darabokban van a beszélő, no meg kényelmesen kötözgethető csavaros
a mikrofon bekötése, gondoltam kipróbálom, hogy megfordítom a polaritását.

Az asztal lapjáról visszaverődő hang pont elég ahhoz, hogy begerjedjen a készülék.
Van is egy kapcsolási rajzom, ami pontosan ezen az elven kormányoz egy játékautót.
Olyan egyszerű, hogy pár perc alatt fel lehet szórni az alkatrészeit egy próbapanelra,
vagy akár a levegőbe is. (szabadszerelés) Majd mutatom is, csak egyszer
jussak már oda a készülő rádiós oldallal az orosz Radio újsághoz.

Szedtem már szét jó néhány telefont, de ilyet én még nem láttam! Ez a felépítmény
a mikrofon beépítésének - mint feladatnak - a túllihegése. A mikrofon meg olyan
formán lapos, mintha a hagyományos szénmikrofon helyére akarna illeszkedni.
Ráadásul az eleje teljesen értelmetlenül alumíniumból van. Ezt konkrétan úgy
hívják, hogy anyagpazarlás! Ha legalább be lenne kötve árnyékolásnak, még
megérteném. De így, hogy csak lóg a levegőben (persze elektromosan),
értelmetlen. Gondoltam szétkapom a mikrofont. Majd azt találtam
ki, kap az electret mikrofon egy teljesen különálló cikket.

Szerintem erre a sorsra fog jutni a telefon hallgatója is.

Már van is belőle a polc szélén három egészen különböző belső felépítésű példány.
Az aranyszínű lengőnyelves, a középső dinamikus, a fekete ősi lemezmembrános.
Már csak nekik kell ugranom, aljas szétszedési szándékkal, amiben nincs hiány.

Így néz ki a telefon oldalról. Egy kissé szögletesnek tűnik, de attól még ergonómikus.
Ha nem tetszik, hogy kiáll a készülék dobozából a kijelző, elég csak rácsapni.

A kijelző billenthető, s enged az enyhe erőszaknak.

Ebben az ék forma állapotában ki lehet vele támasztani (ékelni) például a kertkaput.
Sajnos hiába ötletelek, mert nem találok számára semmi értelmes funkciót.

Három gombok ülnek elől...

Na ez a nem semmi! Sikerült a rakatból vakon kiválasztanom a néhai főnököm,
Kertész István által használt készüléket. Ez ugyanis az Ő írása. Isten
nyugosztalja, mint ahogy Dobos Matyit és Endrédi Attilát is.

Nem mindegyik készüléken volt ilyen rengeteg gyorshívó gomb.

Beveszek egy kis speed-et, amitől trans-ba esem, majd mindenkit
callbk (visszahívok), majd conf-erenciázunk egy nagyot.

Hogy minden angolul van feliratozva...
Mondjuk a koreai rosszabb volna.

Ez a gomb meg milyen szép bordó már...

Itt ez a jó kis kijelző. Mi lenne, ha alapoznák rá valami projectet? Szerintem
garantált sikertelenség. Kb. 350 évre volna szükségem, hogy
kiírjam rá a szokásos "hello world" üzenetet.

Én és a dátumok, az két teljesen külön világ! Például tudom, hogy mikor születtem,
meg hogy mikor költöztünk ide. Azt is tudom, hogy mikor kezdtem el dolgozni.
Na kérem! Nálam a dátumok itt ki is fújtak. Például amíg a fiamnak nem volt
mail címe - benne a születési dátumával - meg nem tudtam mondani, hogy
mikor született. Ha ezen a készüléken 1991-es keltezésű a leltárcímke,
akkor ez azt jelenti, hogy az István központ ekkor már állt.
Én bizony ezt évekkel későbbre datáltam.

Mikor az István központ beindult, szinte mindenre volt pénz. Például erre a drága
készülékre is, természetesen a hozzá tartozó telefonközponttal együtt.

A gumiláb érdekes változat. Síkban két darabból lett összeragasztva.
Valószínűleg kétoldalas ragacsra nyomott gumilapocska.

Lássuk akad-e ebben az alkatrésztemetőben valami újrahasznosítható.

Itt van mindjárt a hangszóró. Már látom is magam előtt, hogy hogyan rögzíteném.
Az persze jó kérdés, hogy megéri-e erre alapozni bármit is, ha egyszer az volt
velük a probléma, hogy zizegtek. Mivel nagyhírtelen szétkaptam több tucat
ilyen telefont, viszonylag könnyűszerrel megállapítottam a zizegés okát.
Nagy valószínűséggel a tűzőgép kapocs volt a ludas, illetve a gépet,
pontosabban szólva a kiszedett kapcsokat óvatlanul kezelő kollégák.
Több telefon hangszórója is tele volt használt kapcsokkal, elölről hátulról.
Márpedig a hangszóró membránján (oda vonzza a mágnes) pattogó vasdarabka
(tűzőgép kapocs) kifejezetten csúf zizegő hangot ad ha felhangosítjuk a készüléket.

Az automata nem kapcsolót működtet, hanem egy optikai csatolót.
Ez a megoldás úgy kb. sosem romlik el, illetve kontakthibás az biztosan nem lesz!

Mikor a helyére tesszük a beszélőt, a fehér lapocska benyomul az optikai kapuba,
mégpedig az adó és a vevő közé, s ezzel megszakítja a fénysugár útját.

A hagyományos kapcsolóval tudok mit kezdeni, ellenben ebből az optikai kapuból
nincs ötletem, hogy mégis mit is építsek. Mondjuk ahogy az utóbbi években
felmutatott építési tevékenységemre visszatekintek, igencsak sajnálatos
módon még a hagyományos kapcsolónak sincs nálam semmi esélye.

Ez az öcsi panel biztosan okos dolog, de én ezt már fel nem foghatom.
Amúgy nem minden készülékben ilyen pici volt. A nagyobbakból
legalább az elkókat ki tudtam lopni. Ezeket ki sem szedtem.

Vajon mekkora az esélye, hogy szétszedek egy ilyen trafócskát, s az igényeimhez
igazítva áttekercselem? Konkrétan erősen nulla közeli értéket számoltam ki.
A bal trafó előtt a ránézésre oda nem illő kondenzátor utólagos beépítés.
Gondolom ez a plusz RC tag is a gerjedés megszűntetését célozta.

Az MC1458-as IC, az egy dupla műveleti erősítő.

A TBA820 pedig egy mini végfok. Jópofa, illetve igen ritka eset, hogy két különféle
integrált áramkör is futott ezen a néven, bár mindketten végerősítők voltak.
Azon gondolkodtam, vajon mit is csinálhatnék ebből a két IC-ből?

Például felhasználhatnám őket a rajzon látható jópofa telefonerősítő elkészítéséhez.
No de kell nekem ilyen? Nem kell. De ha mégis szükségem támadna rá, akkor
sem építenék, hiszen van. Ráadásul mindjárt kettő is. Az egyik pontosan
a CB55-ös készülékhez illik, a másik meg úgy nagyjából egyikhez sem.
Mi lenne, ha mobilra építeném meg? Akkor tudnék vele mágneses zavaró
teret detektálni. Fura mód ilyen dobozkám is van, így ez a terv is dugába dőlt.
Sajnos egészen tisztán látom, amint nem lesz ezekből az alkatrészekből semmi...

Bevallom őszintén, hiába túrtam a netet, nem jöttem rá, hogy mi ez az IC.
Szomorú sors, de fentebbi okból ki sem szedtem őket a panelből.
Amúgy valószínűleg ez felel a csengetés hangjáért.

Unalmas ez a hatalmas zöld panel.
Persze ettől még kiszedem.

Mennyi gomb, s mind az enyészeté lesznek. Ez részemről nem gonoszság,
hanem az úgy van, hogy megtelt gombbal az egyik fiókom.
Mivel sosem veszek ki közülük, minek több gomb?

Ilyen gumigombból is biztosan van egy rakattal. Ha nagyon kell valahova
pótlásnak, akkor például le tudok róla vágni egy érintkezőt.

Itt ez a jó kis lyukacsos lemez. Mivel igencsak sajnálatos módon
 nincs rá újrahasznosítási ötletem, ezért mindjárt nem lesz itt.

Van itt néhány alkatrész, melyek sajnos itt is maradnak.
Persze egy kevéske gumilapot azért elmentettem.

Mondjuk ezeket a majdnem SMD LED-eket kiszedem.
Ki tudja mire lesznek jók? Mert én ugyan nem...

Ezeknek sem áll jól a szemük, de legalább nem kínaiak.

Nem. Nem szállítottunk Koreába alkatrészeket.
Ez a magyar ellenállás egy utólagos beépítés.

Ez a tokozatlan potméter ugyan igen jó nevű termék (Alps), de akkor sem szedem ki.
Ilyenkor elmerengek, hogy mi van akkor, ha épp holnap - természetesen miután
már kidobtam a panelt - jut eszembe, pontosan mire is kell nekem egy ilyen.
Ilyenkor aztán dúl bennem a harc a lustaság és a szerzési vágy között.
 Most épp az előbbi győzött.

Gyere csak szépen velem. Mindjárt megnézzük, hogy mi lakik benned.

Rengeteg karakteres kétsoros mátrix kijelző. Ez az alkatrész annyira kívül esik
az elektronikai képességeimen, hogy nálam sajnos teljesen esélytelen.

Hiába vannak rajta a panel hátán a vezérlő integrált áramkörök,
ha egyszer nem tudom mit kell nekik mondani a működéshez.

Talán felhasználhatnám dísznek.

A gumiérintkezők csíkjaival vetettem keresztet szerencsétlen kijelzőre.

Nem tudtam semmi értelmeset kitalálni, ezért kitaláltam valami értelmetlent.
Megmelengettem egy öngyújtóval a kijelzőt. Ahogy hűl, szépen gyógyul.

Ez a romhalmaz lett a mai szétszedés eredménye.

Szereztem néhány újabb csavart a gyűjteményembe.

Jó. Akkor nem csak néhányat szereztem.

Ezzel a képpel meg vajon mit akarhattam mondani?
Talán azt, hogy a szekrényben kávésüvegben gyűlnek a csavarok.

Itthon pedig IKEA dobozokban a bontott alkatrészek. Mikor már nagyon nem
fér rá a dobozra a teteje, olyankor egyrészt tovább bontok, másrészt ürítek.
Már több hatalmas doboznyi bontott kincsem is van elrejtve a pincében.

Meg mernék rá esküdni, hogy az előbb még csak
egy hangszórót láttam a polc szélén ücsörögni.

Ja igen! Hoztam egy un. nem "kár érte" státuszú, merthogy belefolyt
a kefir állagú hangszórót, kifejezetten elpusztítási célzattal.

Gondoltam megnézem, hogy masszív-e. Mikor az utánépített QUAD405-ös végfokon
ilyen szépen kilendül a LED-ek sora, akkor ott a fülhallgató kimeneten, ami direkt,
igencsak brutális dolgok vannak. Ennek ellenére a hangszóró percek óta szól, bár
a sokszoros túlvezérléstől erősen krepegő hangja van. Addig-addig bőgettem,
mire oly forró lett a hangszóró hátán a mágnes, hogy már égette az ujjam.
 Gondoltam megnézem, hogy mi kárt szenvedett a hangszóró belseje.

Jelentem a lengőcsévének meg sem kottyant, mit ellene elkövettem. Ez jó jel,
mert így nyugodtan építhetek erre a hangszóróra, nem fog kísérletezés
közben szétesni. No meg ha szét is találna esni, alkatrészgyűjtési
mániámnak hála, bőven van belőle helyettesítő példányom.

Mentek szépen a kukába, közöltem szomorúan a maradványokkal.
Persze a kék doboz még nem, mert azt még nem mutattam be.

Ezeket a paneleket mindjárt szétpákázom.

Azért látszanak az alkatrészek ilyen soknak, mert a pincében volt még egy tucatnyi
panel, amit miután ráhangolódtam a feladatra, mind szétszedtem. Ha még
valami csoda folytán nem állt volna le bennem a lelkesedés, s még
mindig volna ingerenciám pákázni, van még pár tucat elrejtett
panelem ilyen esetre. De mára itt a mese vége, fuss el véle...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.