Mágnesestér-érzékelő
(sárga doboz)

Azon töprengtem, hogy felsoroljam-e a képen látható tárgyakat, majd elmerengjek-e
azon, hogy mi az amit már szétszedtem, s mi az amit még. Hát nem! Választok
inkább közülük valamit. No mi legyen? Mi lóg ki leginkább a képből?
Talán a jobb sarokban rikító sárga doboz. Akkor legyen ma ő!

A doboz direkt ehhez a készüléknek készült. Legalábbis eddig még sehol másutt nem
találkoztam ezzel a formával. Persze látom én, hogy alkatilag ez egy szappantartó.

A műszaki leírása sajnos ennek sincs meg, mint ahogy a raktári selejtes kosárból
kiemelt többi kacatnak se nagyon. No persze nem arról van szó, hogy ne tudnám
értelmezni a kapcsoló két állása közti különbséget, hanem csak arról, hogy mire
szánták eredetileg ezt a dobozt. Mert csak azt tudom, hogy én mire használom.

Ha csak a saját anyagából kiképezve is, de még lábai is vannak.
A középen látható egy szem csavar tartja össze, amit mindjárt ki is tekerek.

Ha van rajta hangszórórács, akkor hangszóró is van benne, annak pedig
kell valahonnan az energia, minek okán meglehetős valószínűséggel
lakik benne (méghozzá éppen ezen apró ajtó mögött) egy elem.

Ez speciel nagyon úgy néz ki, mintha egy tuchel dugó lenne.
Mondjuk az is, csak a tartalma nem éppen szokványos.

Már úgy értem, hogy nem érintkezők vannak benne, hanem be van,
pontosabban szólva ki van öntve a belseje műgyantával.

A műgyanta belül egy tekercsben folytatódik.

Semmi kunszt, csak egy átmérő nyolcas hangoló porvasmag. A tekercselőhuzalnak
nem jutott semmi cséve, de még csak tekercselőgép sem. Egyszerűen
szabadkézzel rá lett tekerve a magra, ami menet csak ráfért.

A hangszóró felfüggesztése elég különös módon van megoldva. A csavarok a doboz
előlapjának alig valamicske vastagságú felöntéseibe vannak beletekerve.
Ránézésre azt mondanám, ha leejtem, tutira azonnal szétesik!

Pláne úgy, hogy a doboz hátát tartó csavar a hangszóró mágnesére ragasztott anyába
van belehajtva. Vagyis mikor betekerem az összetartó csavart, akkor le akarom vele
feszíteni az előlapról a hangszórót. Mondjuk még egyben van. Kopp, kopp, kopp...

Hiába szórakozik a felhasználó az elem fordított behelyezésével, a soros védődióda
útját állja az eltévedt irányú elektronoknak. Érdekes részlet a kapcsoló rögzítése.
Ha ez a két csavar átlóghatott az előlapra, akkor a hangszórót tartók miért nem?

Akkoriban mikor ez a dobozka készült, ennél egyszerűbben nem lehetett megoldani
a feladatot. Persze ma már nem így nézne ki, de a korabeli Keravillban
kapható alkatrészkészletből nagyjából ezt lehetett kihozni.

TBA820 IC alapkapcsolásban. Nem szerettem, mert összevissza állnak a lábai.
Ennél már csak a TBA810 nézett ki lükébben a szárnyaival. Részemről úgy
voltam vele, hogy soha semmit sem építettem ezzel az IC-vel, aztán
egyszer csak a kezembe került egy általam barkácsolt rádió,
amiben TBA810 van. Ennyit mára az emlékezetemről.

Az erősítő bemenete a zavarvédettség szükségessége miatt szimmetrikus. Manapság
már egészen biztosan egy műveleti erősítővel lenne megoldva, de a 80-as években
a célra megfelelő (és költségtakarékos) eszköz a Sokol rádió kimenőtrafója volt.

Aki akarja, rajzolja csak vissza magának nyugodtan a kapcsolási rajzot.

Nem akart megszólalni, pedig egy perce még működött.
Először azt gondoltam, hogy régi benne az elem.

Tettem rá egy újabb elemet, de meg sem nyikkant! Ezen persze nincs mit
csodálkozni, hiszen kiszakadt a telepcsatlakozóból az egyik vezeték.

Helyesbítek: Kirohadt belőle a vezeték.

Kapott egy szép új csatlakozót. (használt telepből) Ezt persze nem csak
úgy céltalanul mondom, hanem mert elemet is szedtem már szét.

Vajon mióta lehet benne az elem? Nem dereng, hogy lett volna nálunk ilyen színű
raktáron. Szóval megeshet, hogy ez még az eredeti. Már úgy értem, hogy ez lehetett
benne mikor kiszedtem a szemétből. Erre még bizonyítékot is találtam. Ezen a linken
megtekinthető egy képsorozat. Mikor készült, még nem is volt szétszedtem project.
Szóval ez olyan régi, hogy még fényképezőgépem sem volt. Ha hihetünk a képek
dátumának, akkor 2004-01-04-én készültek. Méghozzá egy webkamerával.
Úgy nézem, hogy már akkor is ez az elem volt benne. Ha eddig bírta,
jó lesz ezután is. Hat és fél év az nem olyan sok egy elemnek.

Hát te meg?

Nem volna valami izgalmas, ha visszaragasztanám. Akkor nem ragasztom vissza.
Nézzük meg inkább azt, hogy mégis mit tud ez a doboz. Persze az eddig látottak,
meg a cikk címe alapján nem nehéz kikövetkeztetni. A drót végén az érzékelő
tekercsecske összeszedi a környezetből a mágneses térből kinyerhető jeleket.
A trafó transzformál, illetve szimmetrizál. Az IC felerősíti a jelszintet, illetve
meghajtja teljesítménnyel a hangszórót, mely hallhatóvá teszi a jeleket.
De minek rovom itt a sorokat, mikor egyszerűbb ha megmutatom.

Az EF kijelzők rendesen termelik az elektroszmogot. Valamint az is könnyedén
meghatározható a sárga dobozkával (illetve a lengetett érzékelőjével),
hogy hol is van pontosan az előerősítőmben a hálózati trafó.

Az LCD monitor, illetve a kijelző mögött megbúvó elektronika is szór rendesen.

A wobler kijelzője (CRT), illetve a cső eltérítése is szépen zajong.
Az viszont már nem szép, hogy a frekvenciamérő is énekel.
Sajnos bele is pofázik a kimeneti jelbe. Mond már...
Legalább mindig van egy kis moduláció!

A falban futó áramjárta vezetékek is könnyedén felderíthetőek.
Ez falfúrás előtt nagyon jól tud jönni! Sokkal jobb érzés előre
gondolkodni (mérni), mint utólag hívni a villanyszerelőt.

A fényerőszabályzós kapcsolók őrült térerőt képesek produkálni.
Néha le is kell kapcsolnom a lámpám, mikor rádiót barkácsolok.
Ilyenkor nem csak, hogy nem zúg, de még csak egyáltalán nem
is látszik. Már úgy értem, hogy a sötétség miatt semmi...

Szegény QUAD-ból is kiszór a hálózati trafó rendesen.
Mondjuk egy pusztán fa dobozból nem is csoda.

Hangszórók, illetve a hangfal hangváltója is ellenőrizhető a sárga dobozzal.
Tulajdonképp bármit érzékel, aminek a hallható frekvenciatartományban
mágneses tere van. Tegyük fel, gyanús egy kisrádió, hogy a hangszóró
körül lehet benne valami hiba. Csak oda kell tolni a tuchelbe rejtett
érzékelő tekercset valamelyik trafó (fázisfordító, vagy a kimenő)
közelébe, és máris tudjuk merre kell keresnünk a hibát.
Persze ez csak annak ér valamit, aki ért hozzá.

Mélyládához is jó.

Mikor először megláttam ezt a videót, már akkor sem értettem, hogy mégis mi a
csudát érzékeltem a tekerccsel az ablakban. Aztán persze rájöttem. Viszont
most, hogy rovom e sorokat, már megint nem értem. Aztán újra
beugrik, hogy jelen esetben magát a fényképezőgépet,
illetve az általa szórt mágneses teret halljuk.

Az ébresztőórás rádiómból csak a hálózati trafó szórása hallatszik ki.

Az DCF vezérlésű óra csak valami igen távoli pattogás szerű zajt produkál.

Az ajtóra szerelt hőmérőm úgyszintén. Az LCD kijelzős alacsony fogyasztású
eszközök nem zajonganak. Ez az eleve alacsony fogyasztás miatt van így.
A zavaró mágneses jelek kibocsátása energiába kerül. Ha sugározna,
pontosabban szólva gerjesztene maga körül mágneses teret,
az ugyanis energiába kerülne.

A jó kis Tronic akkutöltőm is zenél rendesen. Ez persze nem csoda,
hiszen kapcsolóüzemű táp van benne. Bemutathatnám az összes
többi zenélő dugasztápot, no de minek? Mindegyik zajong!

A képen látható CB55-ös telefon hagyományos felépítésű, tehát az önhang-csökkentő
áramköre még trafóval van kivitelezve. Ennek a trafónak is ugyan úgy van szórt
elektromágneses tere, mint az öszes többinek. Ily módon a sárga dobozkával
ki lehet hangosítani a vonalat. És akkor azt hittem, hogy már itt a vége.
De persze nem, hiszen kihagytam a bemutatóból ezt meg azt. Itt persze
nem a direkt a CB55-ös telefon készülékhez való kihangosítóra
gondolok, hanem más egyéb elektronikákra.

Kihagytam a tévét. (bár a wobler majdnem ugyanaz) Csak az 50 Hz jön át,
a 15625 már nem. Lóbázom a tekercset a hangszóró előtt és furcsállom,
hogy vajon miért nem szól a dobozka. Hát persze, hogy nem szól,
hiszen a tévénk hangszórója erősen odébb lett kábelezve.

Az elektronikus eszközökkel ellentétben az embereknek (legalábbis
jelen eszköz szerint) nincs érzékelhető mágneses sugárzása.

Ebben a lámpában egy un. energiatakarékos izzó (kompakt fénycső) van.
Akkora a szórt mágneses tere, hogy mikor közelebb megyek hozzá
telítésbe viszi a vasmagot, amivel leblokkolja az érzékelést.

Ebben a másik lámpában is kompakt fénycső van, csak ez kevésbé agresszív.

Az előszobai falióra kattog, vagyis a lépegetős fajta. Van olyan is,
aminek nem ugrál a másodpercmutatója. Az speciel sípol.

A mikrohullámú sütőből természetesen nem a mikrohullámot
érzékeli a sárga doboz, hanem a hálózati trafó szórását.

Ez egy igen érdekes jelenség. Tisztán hallható ahogy kaparászom a mikrofon rácsát.
Csakhogy a kamera nem közvetlenül rögzítette a hangot! Ha elhúzom az érzékelőt
a mikrofontól, akkor szinte semmi sem hallatszik a kaparászásból. A mikrofonban
található membrán összeszedi a kaparászásom hangját. A dinamikus mikrofon
tekercse mozog a mágneses térben, és ennek a szórását érzékeli a tekercs.

A mobiltelefonomból folyamatos kattogás jön, de most aztán
elég legyen a videókból! Ezek képesek és a világ
összes tárhely kapacitását felemésztik.

Menjél csak szépen vissza a helyedre. Amúgy részemről nagyon szeretem
az ilyen jópofa kompakt eszközöket. Csak bekapcsolom, s ha az
nem is valami sok, de a maga dolgát tudja rendesen.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.