Miközben volt egy olyan érzésem, hogy a PC ventilátorról szóló cikket (vagyis ezt) egyszer már megnyitottam, megvannak a felvezető képek, megírva alájuk a mondatok, ebből természetesen egy szó sem volt igaz, mire fel megnyitottam ezt. Mármint ezt a cikket, a két ventilátort mutató egy szem képpel. Erre amúgy nemcsak az adott okot, hogy ha egy témát már megnyitottam, annak befejezése valószínűbb, mint ha még hozzá sem nyúltam, hanem az is, hogy a számítógépem reggelente rettenetes hangokat hallatott. Mármint a képen látható két ventilátort a pincéből ezért, vagyis pótlásnak hoztam fel. Miközben a bal oldalit azért, mert annak egyáltalán nem kotyog a propellere, a jobbat azért, mert az egy pont az alaplaphoz illő hűtőbordán van, ráadásul rézmagos, hőcsöves. Néhány nap múlva persze kiderült, hogy míg a bal oldali ventilátor hangos, addig a jobb oldali társa nemcsak az, hanem ráadásul még sípol is! Már csak ebből a két tényből, illetve a csend iránti feltétlen vágyamból visszakövetkeztetve is az lesz, hogy a PC jelenlegi ventilátorát fogom megjavítani. Már ha gyógyítható, elcsendesíthető.
   Itt aztán (mint nálam szinte mindig) néhány napos (de inkább hetes) pihenő következett. Hogy közben mennyire nem voltam a topon, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a PC reggelente hallatott rémes kerregését valamiért magával a PC-vel kívántam megörökíteni, ami már csak azért is hülye ötlet, mert mire az oprendszer feláll, addigra a zaj természetesen megszűnik. Ráadásul a zajos ventilátorok (lásd őket a képen) szörnyű hangját úgy kívántam megörökíteni, hogy leveszem a hátam mögé szerelt mikrofont (szerencsére van erre a célra egy plusz csatlakozója), majd a PC-re egy szabadon mozgatható toldókábellel dugom rá. Hogy a kamerában már eleve van mikrofon, így ezekre a szerencsétlenkedésekre szó szerint semmi szükség? Hát ja. Mondtam, hogy az utóbbi időben (még ha csak...) nem vagyok a topon.

   Újabb 5 nap elteltével, néhány más apró projekt kifuttatása után, végre úgy döntöttem, hogy a ventilátort márpedig ma javítom meg. Míg azt, hogy mindkét madáretetőn ül egy tengelic, azt nagyon is jó jelnek tekintettem, azt már kevésbé, hogy a kamera a róluk készült mind az öt felvétel esetében a háttérre fókuszált.

   Én persze majd próbálok a ventilátorra fókuszálni, ami már csak azért sem fog menni, mert a gép kiszerelésekor nemcsak a ventilátor javítása esedékes, hanem a két memóriamodul és az LPT kivezetés beépítése is. A régi hangkártya kivételéről, majd az alaplapi hangkártya vonalkivezetésének bekötéséről már nem is beszélve! Ezekben a feladatokban az a jó, hogy némiképp összefüggenek, így van rá esély, hogy semmit sem hagyok ki.

   Amennyiben nem tetszik az előző képen látott két venti hangja (még meg sem hallgattam őket), a bent lévőt pedig nem tudom megjavítani, abban az esetben még mindig akad a polcon két tartalék. Mármint a kockarádió mögött. Balra amúgy egy plazmagömböt látunk, jobbra pedig egy mechanikus számlálót. A műanyag ládában pedig főképp a csiszolómalom 1.0 fordulatszám szabályzó elektronikájának apró alkatrészei hevernek.

   Miközben a zöld dobozban nem ventilátor, hanem az SSD csomagolóanyaga volt, a ventilátoros dobozban legalább tényleg ventilátor, még ha nem is az a típus, mint ami a dobozon szerepel.

   Ez egy házhűtő, amit abból lehet tudni, hogy a csatlakozója nem az alaplaphoz passzol, hanem a tápegységhez. Az előző alaplapomon mondjuk volt egy Molex apa, de az azért nem jellemző.

   Íme az amúgy csak reggelente bekapcsoláskor, és még akkor is csak egy percig hallható ventilátor hallatta zúgás, melynek szintjét érdemes a gépház elejéből kilógó öregecske 400 Gigás HDD amúgy rém hangos kerregéséhez hasonlítani. Mármint a zajok hangerejét tekintve.

   A korábbi képen látott dobozban valaha lakó piros lapátos ventilátor jelenleg a plusz házhűtőm. Amúgy azért kellett a ventilátor javításának még korán reggel nekiállnom, hogy biztosan el tudjam dönteni, a három közül melyik a hibás. Mármint ez csak hidegen dönthető el, mert a ventilátor (vagy akár az is lehet, hogy ventilátorok) a bemelegedés után abbahagyják a zajongást. Részemről komolyan reménykedtem benne, hogy nem a PC tápjának ventilátora szórakoztat. Mármint azért, mert azt a másik kettőnél jóval bonyolultabb kiszerelni. Mint az első odanyúlásra kiderült, a processzort hűtő ventilátor őrült meg.

   Bár egyáltalán nem tűnik hangosnak, de attól még érezhető, hogy szegénykém hiába van túl a reggeli bemelegítő első percen, attól még rezeg. Hogy a ventilátor rezgése ennél jóval feltűnőbb legyen, azt valószínűleg úgy tudtam volna elérni, ha beteszem 10 percre a mélyhűtőbe. Mivel a zaj oka már megvolt, én pedig haladni szerettem volna, a mélyhűtős bezajosítási hercehurca ünnepélyesen elmaradt.

   Hogy csendes (mármint volt eredetileg), azon azért nincs mit csodálkozni, mert egy ventilátor zaja jórészt a fordulatszámától függ, az pedig adott felépítés és feszültség mellett az áramfelvételtől. Majd később megmutatom, hogy szól egy ugyanígy kinéző, csak 400, valamint egy 700 milliampert zabáló ventilátor. Azoknak persze ennél a példánynál a légszállítása is jóval nagyobb.

   Ez itt már a ventilátor másik oldala, s mint az látható, a zöld gyűrű harmada innen hiányzik, ami persze gyári hiba. Mármint mikor a kicsi kínai emberke a gyárban a tengelyt a perselyébe betolta, azt annyira ferdén tartotta, hogy eltörte vele a zöld gyűrűt.

   Hanem attól, hogy a tengely kenésére szolgáló zsír olyan pozícióba lett betöltve, ahol még csak esélye sem volt a tengely kenésére. Ez annyira igaz, hogy mint az látható, a zsír azóta is ott van (abszolút a perselyen kívül), mint ahova a kicsi kínai emberke odakente. A technológiai fegyelmet meg majd én megb*szom....

   Bár úgy voltam vele, hogy ilyen pici gumikarikám biztosan nincs, még egy perc sem kellett hozzá, hogy megtaláljam a polcon a konyhai csap csöpögő kivezető csövének megreparálásához vásárolt készletet, ami amúgy sokkalta régebb óta hever a polcon, mint a magasságmérő felett látható akasztókészlet. Az a poros BRG MK-29-es magnó viszont mindent visz! Mármint a régóta polcon heverés című versenyszámban.

   Ebből a készletből még a legkisebb gyűrű is több mint kétszer akkora, mint amekkorára szükségem van, mire fel kezdtem megérezni, hogy el fogok úszni. Mivel ez a lehetőség nekem az adott pillanatban még finoman szólva is k*rvára nem tetszett, inkább a ventilátort merítettem el. Mármint ahelyett, hogy én tettem volna egy mélységes kirándulást az átkozódás amúgy persze sehová sem vezető mocsarába.

A kép címe: Ventilátor a habok alatt

   Miközben a kád szélén ültem, s teljesen elmélyültem a ventilátor mosogatásában, már a következő munkafázison, konkrétan az alkatrészek megszárításán agyaltam. Míg a telente a fürdőszobát fűtő melegfújó már el volt téve, addig a nyaranta a lakásban a huzatra rásegítő másik ventilátor még nem volt elővéve.

   Mint azt apukám tápegységének árammérő 71DA2 műszere mutatja, a ventilátor valóban 100 milliampert vesz fel, a szerző pedig a kabátját, s már indul is a pincébe az odalenti gumikarika készletét megtekintendő.

   Miközben a látványból valami sült húsra asszociáltam, ezekből végül gulyásleves lett. Mivel ki voltak készítve a konyhaasztalra, vagyis még csak most olvadnak ki, bizakodva tekintettem a jövőbe. Mármint úgy gondoltam, hogy a PC-t még ebéd előtt össze fogom tudni szerelni. Hogy ezt így megemlítettem, már csak abból is mindjárt sejthető, hogy a dolgok már megint nagyon nem így alakultak.

   Mivel egyértelműen úgy foglalnak kevesebb helyet, mikor majd legközelebb nagyon unatkozom, minden karikát visszateszek a helyére. (lásd a projektet már meg is kezdve jobbra)

   Mármint azért, mert azt a helyéről kiszedve, ha nem is volt egyszerű feladat, de végül sikerült összekombinálnom az eredetinél sokkalta nagyobb, pláne vastagabb gumigyűrűvel. Ez (mármint a gyűrű kétszeres vastagsága) azért nem okoz gondot, mert ennek a ventilátornak valami hatalmas lógása volt. Már úgy értem, hogy ezentúl nem lesz. Hogy aztán a lógás (a lyukban majd öt milliméternyit szabadon tologatható forgórész) direkt volt úgy, vagy kihagytak valamit a gyárban, esetleg a persely lett a spórolás jegyében a kelleténél milliméterekkel rövidebb, azt - bár voltak sejtéseim - nem tudtam eldönteni.

   Hogy végre minden a helyére került, az persze nem volt annyira egyszerű mutatvány, mint azt én elsőre gondoltam. Mármint miközben az alaplapi LPT aljzaton volt egy kihagyott tüske, a boltban vett, természetesen nem ehhez az alaplaphoz való, de amúgy univerzális hátlapi LPT kivezetés dugóján egy lyukhiány. Mikor megláttam, hogy ezek ketten nem találkoznak, egy pillanatra ugyan felment bennem a pumpa, de aztán előkaptam egy szúróárat, s döftem vele egy lyukat a csatlakozóba, minekután az alaplapra egyből rádughatónak bizonyult.

   A gépet az asztal mögé visszaszerelni, s csak akkor rájönni, hogy valamit kifelejtettem, vagy egyszerűen csak rosszul csináltam, az a gép nehézkes ki-be szerelhetősége miatt nem járható út. Illetve járható, csak nagyon nem szeretném a gépet az asztal mögé ki-be rakosgatni. A képen amúgy az látható, hogy kihúztam előre az LPT kábelt, hiszen a másik fő feladat a nyomtató beüzemelése volt.

   A gép asztal előtti beindításához (már csak a lehetetlen módra befűzött kábelek okán is) mindenképp kellett egy egér, egy billentyűzet, egy DVI kábel, valamint egy tápkábel is.

   A DVI kábelre azért volt szükség, mert a gépben lévő videokártya csak olyan kimenetet tud, miközben a sarokban szunnyadó fura talpas monitornak csak VGA csatlakozója van. Ez amúgy nem igaz, mert van rajta DVI is, csak ahogy szoktam, a dolgokba már megint belezavarodtam...

   Mivel a rendszertöltő merevlemez  ki volt véve a gépből (nehogy beleakadjak, vagy valami), épp volt esélyem rá, hogy a dolgokba belegondoljak. Mármint abba, hogy az XP töltődjön be, vagy inkább már a Windows 7. Végül az XP volt a nyerő választás, mert az a rendszer már ismerte a nyomtatót, így egyből tudtam próbálni. Mikor a nyomtatás sikerült (lásd a kissé szürke A4-es papírt a gép előtt), ránéztem a RAM mennyiségére, de a gép ugyanannyit mondott, mint eddig is, pedig benne volt a két új RAM modul. Ez egy pillanatra ugyan megakasztott, de aztán leesett, hogy az XP bármennyi RAM-ból csak 3,5 gigát lát. Gép kikapcs, SSD csere a merevlemezre (most még utóbbin van a Win 7), majd jött az újabb meglepetés. Ugyan már 8 giga RAM látszik, csakhogy én - tudtommal legalábbis - két 4 gigás modult vettem, aminek a gépben már eleve meglévő 4 gigával együtt 12-nek kellene lennie. Mint az később kiderült, nem arról volt szó, hogy a két új modul nem hagyta működni a két régit, hanem arról, hogy bár többször is megnéztem, hogy hova kattintok, azért csak sikerült a 8 helyett 4 giga RAM-ot vennem. Ha még azt a tévedésemet is hozzácsapjuk, hogy a RAM modulokkal együtt vásárolt pendrájv USB C csatlakozójú, vagyis semmi cuccomba bele nem dugható, az rólam olyan szörnyű képet fest, hogy az elmebéli képességeimet inkább ne is minősítsük...
   Nehogy később derüljön ki, hogy az új RAM modulokkal valami baj van, míg én a budin ültem, levittem a szemetet, meglocsoltam a virágokat, majd a szem előtt lévő sürgős dolgok végeztével a munka közben a lakásban szétszórt apróságokkal szaladgáltam, szerencsésen lefutott a RAM teszt.

   És már rakhattam is vissza a gépet a helyére. Hogy minden jól sikerült, az ahogy szokott, még az eddig említett hibákon felül sem volt igaz. Nyitásképp a Windows 7 zavarodott bele a nyomtatóba. Mire a listából a HP-4L nyomtatót kiválasztottam, addigra persze magától is rájött, mire fel lett belőle a rendszerben kettő. Aztán két audio kábel fel, pontosabban szólva visszacserélése következett, s már működött is minden, mint még reggel tette. Hogy még az is akadályozzon, mikor a sorban idáig értem, bejött a konyhából anyám, mondván menjek, kész az ebéd. A gépet ugyan az ebéd utáni félálomban is sikerült visszatennem (épp csak bénáztam), arra azonban már nem maradt erőm, hogy a PC ventilátorának témáját tovább vesézendő, a pincébe egy (esetleg több) elpusztítható ventilátorért lemenjek.

   Íme a zajosságuk miatt be nem épített ventilátorok hangja. Az persze igaz, hogy ezek fordulatszáma szabályozható, épp mint ahogy az is, hogy nem volt kedvem kipróbálni mit művel velük az alaplap. Mármint a jobbfélék csak akkor pörgetik fel a ventilátort a videón tapasztalható süvöltő fordulatszámra, ha a processzor hőfoka ezt megkívánja. Mivel a visszaszerelt lassú ventilátor is képes volt a processzor megfelelő hűtésére (eddig legalábbis nem volt vele ilyen irányú gond), valamint kell a francnak az a csúf zaj, ha csak újra be nem döglik, a rendszer ezennel ünnepélyesen így marad!

   A szoba és a hall viszont semmiképp sem maradhatott úgy, mire fel a maradék dolgokat is nekiálltam elrakosgatni. A billentyűzetet és az egeret mondjuk elől hagytam, mert azok majd még kellenek a Compaq PC beüzemeléséhez, a többi előszedett holmival viszont mind elbóklásztam a helyéig.

   Csakhogy ott volt még feladatnak az is, hogy a meglehetős tömegből kiválasszak egy olyan ventilátort, amiért nem kár. Már úgy értem azért nem, ha elpusztítom, mert ugye a megjavított ventilátornak épp csak a lényegi részét, konkrétan a meghajtását nem mutattam meg. Bátran elpusztítható alany persze akad bőven.
   Ez itt amúgy az egyes számú doboz. A dobozok persze nemhogy beszámozva, de jelenleg még csak feliratozva sincsenek! Ez amúgy már csak azért is előnyös, mert ugye mégis minek őrizgetek két doboznyi ventilátort? Illetve úgy lenne jó, ha ezek mind egy helyen lennének.

   Miközben a balra látható példány egy miniatűr (bár láttam már kisebbet is), addig a jobbra látható társa egy átlátszó vázú, amúgy processzorra való ventilátor. Hogy utóbbi előnyöket áldozott fel a szépség oltárán (értsd masszív váz és csendes járás hiánya), miközben az áttetsző kékes műanyagból a gép mélyén semmi sem látszik, az erre a modern világra annyira jellemző...

   Hogy a szekrény tömve van, az még csak hagyján, de még a szekrények és polcok előtti folyosó is el lett foglalva! Ez jelen esetben már csak azért is zavaró (még ezt az enyhe kifejezést...), mert a kép felső részén függőlegesen álló sötétebb sáv egy szekrényajtó, ami mögött természetesen mindenféle érdekes tartalmú fiókokat sejtek.

   Hanem az, hogy találtam benne egy olyan hátlapi LPT kivezetést, amit nemrég vettem a boltban, mondván mégis miért lenne nekem ilyen készleten. A bosszantó persze nem a feleslegesen kiadott 1.100 forint, hanem egyrészt az, hogy ez a kábel úgy passzol az alaplaphoz, hogy még a dugó oldalsó felöntése is stimmel, másrészt az, hogy már annyi kacatom van, hogy egy csomó dologról már nem is tudok. Ez természetesen jórészt az átláthatatlan tárolásnak köszönhető. Mert ugye ha csak úgy egyszerűen nyitható lett volna a szekrény ajtaja (ami elől most nagy nehezen elhúztam a ládákat), akkor azért sokkal nagyobb esély lett volna rá, hogy az előző képen látható fiókba belenézzek.

   Ez itt a valaha elsőnek megnyitott ventilátoros fiók. Ebben meg az a fura, hogy a rendnek még csak látszatát sem keltendő, az ASUS feliratú ventilátor annyira új, hogy ezt még külön rá is írtam!

   Mikor az MTSZ21-es tápszekrényből kilógó két HDD-t megláttam, mint két a Compaq PC-be való esetleges rendszertöltő merevlemezt, mint akit puskából lőttek ki, úgy húztam el innen!
   Ebből a kupiból amúgy ki lehetne jönni, épp csak soha nem szabadna úgy tenni, mint ahogy most is. Mármint az kellene legyen a járt út, hogy amint valami oda nem illő tárgyat látok, azt azonnal beteszem a helyére. Ez persze jelenleg már csak azért sem kivitelezhető, mert ugye minek van itt helye? Na jó, a rendrakásnak igen, de nem úgy értettem a kérdést.

   Hogy magammal mily emelkedett szinten vagyok összhangban, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy mikor a készülte után öt nappal ezt a cikket ezeket a sorokat innentől lefelé megírni kinyitottam, anélkül, hogy a kép címét megnéztem volna, azt írtam alá, hogy: El sem hiszem, hogy végre sikerült eljutnom idáig.

   Nyitásképp ezt a már megpiszkált példányt vettem magam elé. Ezt meg úgy kell érteni, hogy az előző kép már napokkal ezelőtt elkészült, mire végre ez a második is. Már csak ez is kiválóan bizonyítja, hogy már megint mennyire belustultam.
   Miközben a ventilátorok szétszedésének halogatására az volt az ok (mert ugye okot én aztán tényleg mindig mindenre találok), hogy az adott pillanatban egy csomó minden széjjel volt pakolva, addig a szöveg megírásában az akasztott meg, hogy belezavarodtam a cikkhez készült videók özönébe. Ez utóbbi akadályt úgy léptem át, hogy a tizenakárhány, amúgy persze már eleve nem túl érdekes videóból végül csak hármat hagytam meg.

   Egy pillanatra ugyan megakasztott, hogy a ventilátor nem forog, de aztán gyorsan beugrott, hogy a PC világban a piros vezeték a valaha a TTL IC-khez szükséges +5 voltos feszültségé. Mivel a ventilátor 12 voltos, épp csak át kellett csíptetnem a piros krokodilcsipeszt a sárga ágra, s máris lelkesen forgott a motor.

   Az pedig pláne egy csoda (legalábbis így utólag visszagondolva), hogy valaha annyi kraft volt bennem, hogy képes voltam egy amúgy értéktelen ventilátor elektronikáját megjavítani, jelen esetben a helyéről valamiért (talán játszásiból) kiépítve egy külső panelra. Mint az látható, az eredeti darlington tranzisztorokat (már ha azok voltak) két darabból állítottam össze.

   Mikor még nem volt itthon internet, meg persze PC sem, akkor számomra az elektronika jelentette a mindennapi játékot. Hogy ne akkor kelljen lemérnem, mikor tudni szeretném, egy unalmasabb napon a dobozaimban található összes teljesítménytranzisztor bétáját lemértem, s persze rájuk is írtam, hogy az adat ezentúl mindig meglegyen.

   A darlington tranzisztorokat nem rajzoltam ki, de attól még ez a motort meghajtó elektronika kapcsolási rajza. A balra látható négyzet egy a mágneses teret érzékelő úgynevezett hall elem, ami az utána következő tranzisztort vezérli, az meg az utána következőt. A két tekercs pedig a motor két tekercse.
   Az ennél eggyel modernebb ventilátoroknak már nem két, hanem három lábuk van. A harmadik láb funkciója jeladás a PC számára, hogy a motor fordulatszámát legyen mi alapján mérnie. A harmadik láb tehát a hall elem jelét adja ki.
   A még az előzőnél is modernebb ventilátoroknak pedig már nem három, hanem négy lábuk van, melyen keresztül a fordulatszámuk változtatható. Ez amúgy nem nagy kunszt, épp csak van a motorban egy a tápfeszültséggel soros tranzisztor (vagy FET) is, amit kívülről lehet vezérelni.

   Hogy a motor kisé beteg, azt mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy bár a ventilátor alig fúj, az áramfelvétel mégis magas. Mármint az áramfelvételnek vagy 100 milliamper körülinek kellene lennie, vagy a ventilátornak kéne nagyon fújnia. Hogy az energia hol vész el, arra nem sikerült rájönnöm. Mármint a motort vezérlő tranzisztorok egyáltalán nem melegszenek.

   Hogy a két tekercsfél meghajtása rendben van-e, azt lustaságomból kifolyólag nem oszcilloszkóppal ellenőriztem, hanem próbahangszóróval. Fülre megegyeznek a tekercseket meghajtó jelek.

   Bár erre csak négy nappal később került sor, de akkor valamitől épp lett bennem annyi lendület, hogy előkapjam a szkópot, majd összeállítsam ezt a drótmalacnak minősíthető mérési elrendezést.
   Miközben a motort vezérlő panel apukám nemrég felújított 12 voltos labortápjáról jár, a kétsugaras szovjet oszcilloszkóp csatornái a motort vezérlő jeleket figyelik. A harmadik kábel pedig azért kellett, mert az oszcilloszkóp belső szinkronja (megjegyzem az igen határozott jelek ellenére) valamiért hatástalannak bizonyult, így külső szinkront voltam kénytelen alkalmazni. A balra függőlegesen álló laminált padlócsík amúgy csak árnyékoló funkciót teljesít, miközben mikor leesik, természetesen a frászt is rám hozza.

   A motor tekercselése néhol kissé égett színű. Egy menetzárlat persze nagyon is lehet rá ok, hogy a motor sokat fogyasszon, miközben nem túl sebesen forog.
   Ez a felépítmény amúgy ugyanazt tudja, mint a négy különálló tekercsből álló (ez amúgy kettő), csak másképp néz ki. Miközben a másikféle (természetesen majd azt is mindjárt mutatom) megoldásnál nagyon látszanak a motor mágneses pólusai, itt kevésbé. Mármint amit felül látunk, annak ott a 90 fokkal elfordított párja a kép alsó szélén, közvetlenül a tekercselés alatt.

   A középső lapos valami valaha egy kör keresztmetszetű gumikarika volt. Mármint nem úgy kör, mint ahogy most is annak látszik, hanem úgy, hogy ha elvágnám, akkor újkorában még a keresztmetszete is kör volt.

   Ez itt már a másik motor alkatrészkészlete. A balra látható, a zsírtól ferdén a papírra odaragadt gumikarikát megfenyegettem, hogy ha a lefényképezése előtt el mer dőlni, akkor durva atrocitások várhatók. Az zégergyűrű itt amúgy még fém.

   Íme az előbb látottal lényegében egyenértékű, csak sokkal átláthatóbb tekercselrendezés. Itt persze a motort vezérlő alkatrészek még a motoron belüli panelen vannak.

   Hogy elpusztítottam, az egyértelműen pozitív eredményként értékelendő, hiszen ennyivel több hely lett a pincei dobozban. A ventilátor házának esetében mondjuk rezgett a léc, hogy azt elteszem valamiféle távtartónak.

   Ebből a kupacból részemről csak a Molex csatlakozókat teszem el, pedig amúgy (már ha még ép lenne a panel) érdekes kísérleteket lehetve vele folytatni. Hogy miféléket - mivel a kivitelezésük az idő múlásával egyre valószínűtlenebb - most inkább nem vázolom fel.

   Annyira megmérgesedtem, hogy a ventilátorok összekoszoltak (amúgy persze nem csak ez az egy ujjam lett ilyen szürkés), hogy a meghagyott ventilátor alkatrészeit mérgemben bevágtam a csapba.

   Hogy beteg, pláne már külső vezérlésű, s így valószínűleg soha semmire nem fog kelleni, az engem a fürdetésben egyáltalán nem akadályozott meg. Amúgy - mint az a víz színéből látszik - nem is volt olyan koszos.

   Mikor már épp kezdtem volna sajnálni a dolgot (mármint azt, hogy a kissé vizes ventilátort nem rakhatom össze), a minapi javítás eredményeként menten beugrott, hogy de, s ha bekapcsolom, akkor még lazán meg is szárítja magát.

   A kép címe nem azért lett "hatalmas", mert a pince mélyén heverő, igen nagy valószínűséggel már soha semmire sem kellő ventilátor megfürdetését, tengelyének kitámasztását, majd zsírozását "hatalmas" eredménynek tartom, hanem azért, mert azt tartom "hatalmas" eredménynek, hogy a PC ventilátorát bemutató cikk végre elkészült. A "végre" ráadásul kétszeresen értendő. Mármint egyrészt úgy, hogy maga a cikk a ventilátor megemlítése után több mint 10 évvel "végre" kész, másrészt úgy, hogy a jelen cikk kezdő és záróképe között is eltelt két hét.

   Hogy a pincébe mikor fog visszajutni, arra azért nem teszek idővállalást, mert a rossz idő okán a lakásból már napok óta ki sem mentem! A pincébe vezető úton mondjuk nem esik az eső, szóval ez azért a halasztásra nem egy komoly ok...