Barometrikus magasságmérő
(repülőgépbe való)

   A minap beszélgettem anyámmal telefonon, mikor is megjegyezte, hogy annyira itt az ősz, hogy mindjárt jön haza. Mivel én amúgy jól megvagyok anyámmal (már csak azért is, mert a halálba etet, akarom mondani, nem nekem kell főznöm), nem azzal van a baj, hogy hazajön, hanem azzal, ahogy a lakás épp nagyban kinéz.
  
Bár anyám meglepően jól viseli a rumlit, sosem szól érte ha valami oda nem valót őrizgetek a szobában az asztalon, de ez még nem ok rá, hogy aljas módon visszaéljek a lehetőséggel. Pláne azért is le kellene pucolnom ezt a munkalapot (már meg sem említve a lakás összes többi részét) mert a következő adag már nagyon készül a pincében a feljövetelre.

 

 

A műszer mutatója hol erre tér ki.

 

 

   Hol meg erre, függvényében az épp aktuális légnyomásnak. Na most azt, hogy hogyan működik egy barometrikus magasságmérő, pláne hogyan kell használni, na azt biztosan nem tőlem fogod megtudni! Mármint ott van erre a célra mondjuk a Wikipédia, mely média sokkal értelmesebben magyaráz, mint amennyire én.

 

 

   Mikor ezt a nem is annyira kicsi csodát a piacon megláttam, én bizony mindjárt meg kívántam szerezni, mégpedig a szokásos aljas szétszedés céljából. Nemcsak az benne az érdekes, hogy ez egy repülőgépbe való műszer, vagyis egy lomos piacon, de már csak úgy általában véve is komoly ritkaságnak számít, hanem ráadásul még az is, hogy a mindössze 1.000 forintos ára ellenére, még a piac végén is ott figyelt. Én persze - már csak a szokásos alku kedvéért is - nem adtam érte csak 800-at.

 

 

Ez a gyönyörűség azt 800 forintot még szobadísznek is simán megérte!

 

 

   A belső skála elfordul a külső alatt, miközben a srégen rovátkolt részt takaró lemez is képes elmozdulni. Már csak ez az egy szem műszer is milyen bonyolult, a repülőgépben meg ugye az egész műszerfal be van terítve mindenféle hasonlókkal.

 

 

Szovjet gyártmány létére lábban (feet) méri a tengerszinthez képesti magasságot
ami azért van így, mert a légi közlekedésben ez a megszokott mértékegység.

 

 

Ha másra nem is, de a gyári szám arra mindenképp jó, hogy ha a gépből csak ez az
egyetlen részlet maradt meg, a nyilvántartásból akkor is be lehessen azonosítani.

 

 

A műszer neve: BMФ-50K

 

 

   Mivel ez a műszer tisztán mechanikus alapokon működik, így nincs semmiféle elektromos csatlakozása. Meglepő módon egy ehhez hasonló formavilágú órának volt, amiről apámmal sokáig azt hittük, hogy elektromos meghajtású, csak beteg, aztán mikor egyszer kíváncsiságból levettem az óra hátulját, akkor kiderült, hogy az csak a fűtés, mármint a fűtőbetét kivezetése. Magát az órát amúgy a peremét tekergetve lehetett felhúzni, és persze a pontos időt beállítani is. Ezt a szerkezetet sajnos már nem tudom megmutatni, mert apám idővel elcserélte valami számára hasznosabbnak tűnő alkatrészre.

 

 

Az a feketeség balra, az kérlek nem mocsok, hanem a
plomba, ami amúgy jelen esetben kátrányból készült.

 

 

Itt megy be a műszerbe az előlapi tekerentyűk által szolgáltatott adat.

 

 

   Míg a nagyobb tárcsával a műszer legkülső mutatóját lehet beállítani egy adott pontra, ami aztán ott is marad (mármint annak a mutatónak nincs más meghajtása), addig a kisebbik gombbal a légiforgalmi irányítók által megadott, az aktuális reptér tengerszint feletti magasságát kell beállítani.
  
Ez utóbbihoz (mint egy mindenki által használt közös ponthoz) a repülés alatt végig hozzáadódik (vagy kivonódik) a környező levegő nyomása szolgáltatta adat. Vagyis ez a műszer a tengerszinthez képest mérhető mindenkori relatív magasságot mutatja, nem pedig a földhöz képestit, ami egy teljesen más elvű (radar) műszer.

 

 

   Itt megy bele a műszerbe a külső légnyomás. Erre a csőre azért van szükség, mármint azért nem nyílhat a pilóta és egyben utastérbe, mert a repülők kabinjai (általában legalábbis) túlnyomás alatt vannak.

 

 

A nyolc csavar kitekerése után a hátlap - persze némi feszegetés hatására - lejött.

 

 

Ez az innen nézve homorú lemez mégis hogy a csudába kerülhetett oda?

 

 

Nos úgy, hogy van számára egy mélyedés, amiből
a betétele után persze ki kell fordítani.

 

 

Ha meg ki akarom szedni, akkor újra be, majd
eltolni egy kicsit oldalra, és már kint is van!

 

 

Juj de szépek vagytok! (szólt oda a szerző a műszer
mélyén megbúvó rézszínű alkatrészeknek)

 

 

Van egy olyan érzésem, hogy ebbe a csodába épp csak
belefényképezek, de apróra nem fogom szétszedni.

 

 

Amennyiben mégis megtenném, ez a masszív ház valóságos
felhívás lenne keringőre! No de hol építek én műszert...

 

 

Juj de nagyon szép vagy!

 

 

Az előzőnél már csak ez az oldala mutat jobban.

 

 

A lyukakba dugott acéltüskék részben a kúposságuk, részben a meglehetős
pontosságuk, harmadsorban pedig az elgörbítettségük okán nem esnek ki.

 

 

A membránoktól a légnyomás okozta méretváltozást két fogasív
viszi át a mutatók felé tartó áttételre. (lásd az egyiket balra fent)

 

 

Hiába vagytok annyira szépek, mivel már eleve a műszer is az (mármint
még így egyben), ezért ezek a gyönyörűségek megúszták a kiszedést.

 

 

Épp mint ahogy ezek az előzőeknél jóval nagyobbak is.

 

 

 

Azt viszont nem úszták meg, hogy ha csak kézzel nyomogatva
is a membránokat, de jól megjárassam a műszert.

 

 

Ez a műszer egy nagyszerű példa rá, hogy van ami bár otthon
nem jó semmire, de attól még dísznek nagyon is megteszi.

 

 

   És már tettem is fel a polcra. Utólag belegondolva, mivel a magasságmérő tulajdonképpen egy barométer, így ha érteném amit a műszer a légnyomásadattal üzenni akar, akár hasznosíthatnám is a kapott adatot. Már ha amúgy érdekelne, hogy milyen odakint az idő...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.