C1-118A kétsugaras oszcilloszkóp
(mert felrobbant itt nekem)

Ez itt a hátam mögött lévő szekrény egyik polca. Lehet, hogy furcsa, de most nem
a készülő rádiós dobozaimat mutogatom, hanem azt a szokatlan helyzetet, hogy
a nagyobbik oszcilloszkópom van felül. Ezek mindig fordítva szoktak lenni,
hiszen egyrészt ritkán barkácsolok olyasmit, amihez kétsugaras szkóp kell,
másrészt már csak úgy eleve ritkán csinálok bármit is. No de mit is szerettem
volna mondani? Ja igen! A minap - egy egészen egyszerű áramkör barkácsolása
közben - szegény műszerben felrobbant valami. A működésében ugyan hibát nem
okozott, de attól még jobb az ilyesmit megnézni, nehogy már valami
lerepült kondi kupakja rövidzárlatot okozzon a dobozban.
Szovjet alkatrészeket pótolni? Na az nem egyszerű!

 

 

Mikor az elődjét, vagyis a kisebbik szkópom a piacon megláttam, mindössze 5.500
forintért, úgy ragadt a kezemhez, hogy ha akartam volna, akkor sem tudtam volna
elengedni! Ez a kétsugaras változat pedig tíz ropiért volt kihagyhatatlan vétel. Na
most ha valamibe nem nyúl bele az ember, akkor az egy új szkóp. Persze amilyen
szerencsém nekem volt (és talán még van is), kényszerűen belekellett piszkálnom,
ugyanis az egyik csatorna kontakthibás volt. Mire rájöttem a hiba okára, már valami
egészen hatalmas rutinnal borogattam ki a szkópot a dobozából. Valószínűleg ettől
bátorodtam fel annyira, hogy komolyabban is belemertem piszkálni. Így szemből
nézvést, az eredeti állapothoz képest mindössze két eltérés látható. Az egyik az,
hogy lecseréltem az időalapot állító gombokat, a másik pedig az, hogy a földelő
hüvely helyére egy újabb BNC aljzat került, ahová amúgy a vízszintes eltérítés
fűrészjelét vezettem ki. Ez azért kellett, illetve arra az érdekes célra használható,
hogy a hangfrekvenciás jelgenerátorommal összedugva, a szkóp vízszintes eltérítő
jelével lehessen söpörtetni a jelgenerátort, akár az egész hangfrekvenciás
tartományon keresztül. Vagyis a szkóp és a jelgenerátor együttese
alkalmas a hangfrekvenciás átviteli görbe felrajzolására.

 

 

Valószínűnek tartom, hogy a wobler építésekor egy 100 megás EMG szkóppal
jobban boldogultam volna, csak az nem ilyen kicsi, így nehezen fért volna
el az asztalomon. Ez a szkóp amúgy csak 20 megahertzes, de egyszer
valami csoda folytán képes volt rászinkronizálni 100 MHz jelre.
Nem is akartam hinni a szememnek, csak aztán meggyőzött,
hogy a wobleren állítva a frekvenciát, sűrűsödtek a jelek
a szkóp ernyőjén. Mondjuk ez így azért már nem mérés
volt, hanem inkább a használhatatlan csoda kategóriája.

 

 

Amennyiben a hálózati kábelt megfelelő irányban tekerjük fel a szkóp dobozának
hátuljára, úgy a vége, vagyis a villásdugó, éppen odaér a számára kiképzett
két lyukhoz. Jobbra alul az az 1991-es szám, az a készüléskori dátum.

 

 

Ezen a képen épp csak a lényeg, vagyis amit mutatni szerettem volna, az nem látszik.
A doboz felületének többi részével ellentétben, az alja annyira csillog, hogy
az ütő megállt bennem, mert a hátsó része tisztára úgy néz ki, mintha
mondjuk le lenne öntve olajjal. Kipukkad olajkondira asszociáltam.

 

 

Ezeket a rémesen hosszú hármas csavarokat ugyan kiszedni könnyű, de visszarakni
már egy rémálom! Nincsenek rendesen megvezetve, így a távoli végük elkószál
a dobozban, majd egy kicsit meg is szorul, de csak azért, hogy azt higgyem,
hogy eltaláltam a csavar helyét. Persze semmibe sem tart újrapróbálkozni.
Helyesbítek! Semmiben sem tartana, ha kitudnám venni a süllyesztett lyukból
a csavart. Csakhogy ez nem megy! Merthogy csak úgy magától nem esik ki, hanem
kikell piszkálnom csipesszel, vagy valami más egyéb alkalmatossággal, amivel
rátudok fogni a lyuk mélyén megbúvó, láthatóan rajtam röhögő csavarfejre.

 

 

Most még csak a teteje van lent. Az alját két
újabb csavar tartja, amúgy szintén alulról.

 

 

Ez a feltekercselt színes rugónak tetsző huzalgombolyag egy késleltető művonal.
Természetesen nem a mért jelet késlelteti, hanem a fűrészgenerátor számára
képzett indítójelet. Most inkább nem mondanám el, hogy ez mire kell.

 

 

Balra a hálózati trafó, míg jobbra a nagyfeszültségű tápegység panelja terül el.

 

 

A fókuszt és a fényerőt szabályzó potméter a tápegység panelján található, mely
alkalmatosságok egy-egy dobozhosszúságnyi műanyagtengellyel lettek összekötve
az előlapi gombokkal. Ez azért jó, mert így egyrészt a lehető legmesszebb kerül
a nagyfeszültségű rész az érzékeny bemenetektől, másrészt mivel a műanyag
nem vezeti az áramot, így az nem rázza meg a gombokat tekergető embert.

 

 

Az árnyékolásként alkalmazott bádoglemez alatt az egyik bemeneti osztó található.
A másik osztó a doboz másik szélén van, valahol az időalap kapcsolója alatt.

 

 

Természetesen mindenütt szovjet alkatrészeket látunk.

 

 

Na most az lehet, hogy ez a fura apró biztosíték szabványos, de részemről
ezen műszer kivételével még sehol másutt nem láttam ilyen apróságot.

 

 

Ezért mikor átépítés közben elszállt a biztosíték, nem tudtam eredetivel pótolni.
Kényszerűségből ráhefteltem a tetejére egy mifelénk szokásos méretűt.

 

 

Ez itt az időalap kapcsolója.

 

 

Az a négycsavaros szörnyeteg pedig egy általam barkácsolt tengelytoldó, ami azért
kellett, mert kicseréltem a szinkronbeállító potmétert egy kapcsolós típusra, ami
úgy kapcsoló, hogy a tengelyét kell ki-be húzogatni. Erre azért volt szükség,
mert csak így tudtam az előlap megfúrása nélkül megoldani, hogy legyen
egy plusz kapcsolóm. Hogy mit kapcsol a kapcsoló? Az eredeti és az
általam módosított üzemállapot között vált. Szóval átalakítottam
a szkópot, méghozzá úgy, hogy az egyik bemenet a függőleges,
míg a másik csatorna bemenete a vízszintes eltérítést vezérelje.

 

 

Ehhez persze kellett némi elektronika is, amit az
időlap paneljának jobb szélébe toldottam bele.

 

 

A jel tulajdonképpeni átkapcsolását természetesen nem a korábban látott
kapcsoló, hanem ez a sokkal üzembiztosabb kontaktusú relé végzi.

 

 

Egy plusz tranyó, meg két plusz ellenállás. Na most amit nem értek (pontosabban
szólva nem emlékszem rá), az az, hogy mégis hogyan mertem én ebbe ilyen
szinten beletúrni, mikor ehhez a műszerhez emlékeim szerint nem kaptam
kapcsolási rajzot. Most, hogy e sorokat rovom, túrtam az internetről egy
rajzot, meg egy komplett szervizmanuált. Na most számomra mindkét rajz
annyira szörnyű (konkrétan értelmezhetetlen), hogy tényleg nem értem a dolgot.

 

 

Nem a legszebb munka, de azért megteszi.

 

 

Ezt a képet sikerült oly sokáig bámulnom, hogy a végén beugrott,
hogy mi ez. Ez a panel egy illesztőfokozat, mégpedig a gépből
származó fűrészjel és az előlapi plusz BNC csatlakozó közé.

 

 

Ez a BC182-es tranyó valószínűleg azért került ide - mint feltűnően
idegen eredetű alkatrész - mert az eredetileg ebben a pozícióban
ácsorgó orosz társát gondolom sikerült véletlenül kivégeznem.

 

 

Ott a bűnös balra, amit ki kell cserélnem. Ő az a kondi, aki annyira tisztel engem
(megjegyzem bár ne tette volna), hogy megemelte előttem a kalapját.

 

 

Mivel szükséges volt (no meg amúgy is mániám), levettem a doboz alsó részét is.
Ezt konkrétan úgy kell csinálni, hogy épp mint ahogy most látjuk, a tetejére
fordítjuk a műszert, kitekerjük a két csavart, majd óvatosan lehúzzuk a
doboz alját a tartalomról. Innentől kezdve természetesen nem él a
doboz azon funkciója, hogy összetartja az egyes paneleket.
Konkrétan nyeklik-nyaklik az egész. Amire leginkább
oda kell figyelni, az a nagyfeszültségű tápegység
panelja, mert az semmihez sincs rögzítve.

 

 

A nem cirill feliratból ítélve, a műszerben történő barangolásaim
közepette valószínűleg egy 15 voltos zéner diódát is kinyírtam.

 

 

A szkóp eredeti hibája az volt, hogy kontakthibás az egyik KT akármi tranzisztora.
Mivel ez az orosz tranyó sajnos nemcsak, hogy nagyfrekvenciás, de ráadásul még
nagyfeszültségű is, így semmivel sem tudtam pótolni. A képen látható PE7058-as,
amúgy tévék videó végfokozatába való tranzisztor sem jó helyette! Legalábbis így
magában állva nem... Szóval ez itt egy patkolás, párhuzamosítás. Mikor az eredeti
KT tranyó leállt, elég volt csak hozzáérni valamelyik lábához, máris újra rendben
működött. Ebből gondolom sejthető, hogy mennyire volt egyszerű behatárolni a
hibás alkatrészt. Még tiszta szerencse, hogy mivel ez a szkóp két csatornás, s
a két csatorna azonos felépítésű, így volt mihez képest kimérnem a hibát.
Csak ugye ha épp odataláltam mérni a hibás tranyóra, azonnal nekiállt
működni! Ebből a tényből kiindulva patkoltam meg. A PE7058-as
csak akkor működik, és akkor is csak egy pillanatra, mikor
a KT akármi leáll. Amúgy mintha ott sem lenne!

 

 

Képzelhetitek mennyire kivoltam borulva, mikor már sokadjára kellett ennyire
szétszednem. Tulajdonképpen mindketten kivoltunk borulva. Mondjuk
a másik sugár mindig működött, szóval a fele azért jó volt, csak
 egy kétsugaras szkópnak épp az a lényege, hogy kétsugaras.
Ahogy ezt így leírtam, azonnal elbizonytalanodtam. Mármint
abban a kérdésben, hogyha az eltérítés egyik tranyója leáll, akkor
ugye hiába kétsugaras a szkóp, merthogy ez nem valós kétsugaras. Na
akkor ennyit mára arról, hogy mennyire pontosan emlékszem a dolgokra...

 

 

A nyáklap minősége enyhén szólva is megkérdőjelezhető.

 

 

A két zöld pötty mellett található forrasztásokról kell leszippantanom
az ónt. Még tiszta szerencse, hogy van hozzá szerszámom.

 

 

Azért húztam a kondi kupakjára azt a zöld csíkot, hogy miután kiszedtem is tudjam,
hogy melyik fele állt eredetileg kifelé. Ez azért szükséges, hogy megtudjam
állapítani, hogy milyen polaritással kell beforrasztanom az új elkót.

 

 

Nos ilyennel.

 

 

Szerencsére nem ott belül, vagyis nem a sötét részen robbant
fel egy elkó, mert azt lenne aztán igazán érdekes kicserélni!

 

 

A 20 mikro 100 voltos elkó, az nem egy elvadult érték.
Gondoltam biztosan akad belőle a dobozomban.

 

 

Miután nem találtam, mint ahogy a fiók, úgy tenmagam is kezdtem kiborulni.

 

 

Na! Azért csak előkerült belőle egy kósza példány!

 

 

Mikor idenézek, annyira büszke vagyok magamra, hogy még! Már úgy értem
azért, mert itt már minden tip-top, minden meglett mutatva. Aztán persze
gyorsan rájövök, hogy az MD-7-es mikrofonnak kontakthibás a kábele,
a jobb felső sarokban látható frekvenciamérő bemeneti fokozata pedig
hiányzik. Persze idővel ezeket is kifogom pofozni. Már ha lesz rá idő...

 

 

A kondi mérő előtétemre például már rá is forrasztottam két banánhüvelyt,
mint ahogy a tekercsmérőm is kapott egy kissé módosított panelt.

 

 

A dobozomban talált elkó kapacitása 24 mikrofarád.

 

 

Az eredeti elkón, bár felrobbant (illetve szerencsére csak lelökte
a kupakját), s így néhány órát szabadon párolgott belőle
az elektrolit, még mindig 20 mikrofarádot mértem.

 

 

Mivel az új (amúgy természetesen már használt) elkó lábai nem úgy
állnak, mint ahogy a régié, ezért az új bekötéséhez szükségem
lesz egy darabka vezetékre. Na most nekem ne lenne?

 

 

Mivel a különböző országokból származó alkatrészek szerencsére nem szoktak
egymással összeveszni, így jól ellesz az orosz bogyócok között ez a japán elkó.

 

 

Tudom, hogy nem erről az oldalról kell, csak belepróbáltam, nehogy majd tíz perc
kísérletezés után derüljön ki, hogy az új alkatrész lába nem fér át a régi lyukon.

 

 

Remélem, hogy innentől fogva újabb 20 évig nem kell hozzányúlnom.

 

 

Ez meg hogy lett már ide felszerelve? Mert ugye ez azért mégiscsak egy műszer!
Amúgy kontakthibás a potméter, csak nem tudok belefújni, mert nincs
rajta lyuk. Illetve amúgy sem ez beteg, hanem a másik oldali,
amihez nem férek hozzá az időalap kapcsolójától.

 

 

A kép címe: vajat
Na most nem kevés időm ment rá, mire visszafejtettem az eredeti
elképzelésem, pedig a képek elkészülte és a szöveg megírása
között mindössze néhány nap telt el. Na most a kép címe
nem vajat, hanem vájat! Vagyis azért van ott az
a vájat, hogy megtartsa a panelt.

 

 

Az mondjuk lehet, hogy eredetileg kiszedhető az eltérítés panelja, már úgy értem,
hogy pusztán a csatlakozók kihúzásával, vezetékek leforrasztgatása nélkül,
csak én ugye a toldásaimat nem a bonthatóság elvét szem előtt tartva
építettem be. Ez okból mentem feladtam a kontakthibás potméter
cseréjének irányába szövögetett, amúgy is csalfa terveimet.

 

 

Úgy voltam vele, hogy nehogy már kikelljen emelnem a műszert a dobozából,
mert kifelejtettem azt a kis műanyag betétet. Szerencsére az egy ajtó, amit
a rajta található gombocska elfordítása után ki és be lehet rakosgatni.

 

 

A táppanelen az a rózsaszín (mert pirosnak azért nem merném nevezni)
színű tömb, az a nagyfeszültségű sokszorozó. Oly kultúrált módon
lett kiöntve műgyantával, mintha magam faragtam volna ki
egy nagyobb darabból, mondjuk vásári bugylibicskával.

 

 

Mint az a két vonalból látható, túlélte a műszer az operációt.

 

 

Na most a vonalak azért ilyen csúfak, mert elsőre nem sikerült megtalálnom
a fókusz gombot, illetve a jelgenerátoromra kötött két átjátszó kábel által
okozott földhurok miatt apró torzulások kerültek a szinusz jelalakjára.

 

 

Átkapcsoltam a szkópot az általam kreált üzemmódba, csak nem értettem,
hogy mi történik. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy belezavarodtam
a kapcsolókba. Mindenesetre szép ez a kettős naprendszer...

 

 

Még eltekergetem a gombokat egy darabig, aztán
felhagytam a lehetőségek próbálgatásával.

 

 

Újra egyben. Amúgy azért kellett cserélnem az időalap gombját, mert az eredeti
egyrészt nem mutatja igazán, hogy éppen hová van kapcsolva, valamint
a kitüremkedés hiánya miatt kifejezetten nehezen volt forgatható.

 

 

Hogy ennek a gumilábnak is épp most kellett kiesnie a helyéről...

 

 

Miután képtelen voltam a műszert tövig betolni a polcba, néhány perc után feladtam
a kísérletezést, és megvizsgáltam az okot. Be van ez tolva tövig, csak eddig még
valószínűleg sosem tekintettem meg a műszer szekrényben elfoglalt
pozícióját. Vagy legalábbis innen oldalról még nem.

 

 

Bakelitből készült alátétlapocska, kiöntés műgyantával, gumitömítés, majd
maga az elkó, az egészen pedig természetesen az alumínium burkolat.
A kupakon látható felirat szerint az elkó 1991-02-11-én készült.

 

 

Íme burkolat nélkül.

 

 

Ezek itt a kondenzátort alkotó elemek immáron széttekerve.

 

 

Csak az egyik fegyverzetet sikerült kisimogatnom,
mert a másik a munka hevében elszakadt.

 

 

Végül is az pukkant, hogy a kondenzátorban felforró elektrolit nyomása kilőtte
az alumínium kupakból a gumidugó tömítette fehér műgyantás részt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.