Konyhai csap kifolyócsöve
(amennyire egyszerű, annyira elhúzódó project)

Vannak egyszerű feladatok, mint mondjuk egy szeg beverése. Ehhez csak kalapács,
szeg, valamint némi szakértelem, esetleg elsősegély felszerelés, és egy egészen
minimális munkakedv szükségeltetik. Aztán vannak egy szeg beverésénél
sokkalta bonyolultabb feladatok is. Van köztük olyan, aminek gondolkodás
nélkül nekiugrok, és persze olyan is akad, amin akár éveket elmerengek. Vagy
mint jelen esetben, kissé (?) túllihegem az alkatrészbegyűjtést. Ahhoz képest, hogy
mindössze egy szem gumikarikára lesz szükségem, ezen a képen mintha egy kissé
elburjánzottak volna a csaphoz szükséges alkatrészek. Az a lista (amit az apró
csipesz tart) pedig azért van, hogy lássam, hogy haladok. Egyre több rajta
a kipipált feladat. Mondjuk a lista is egyre több. A konyhai csap megjavítása
speciel még az előző (amúgy szintén be nem fejezett) listán szerepel. Ha a csappal
megvagyok, akkor csak az éjszakai irányfény bemutatása van hátra, s egy
lista már kész is. Csakhogy annyi a meg sem írt lista, mint a tenger!

A tömítések a zacskóban egyáltalán nem ehhez a projecthez tartoznak, ellenben
a krómozott csővégi víztörő igen. A piros karika gázhoz való tömítés. Nem itt,
hanem a konyhában lenne a helye. Az a kondi ott hátul... Van valahol egy
(még ha csak egy volna) félkész cikk egy akkutöltőről. Párszor feladtam,
de aztán mindig nekifutottam újra. Még a hálózati puffer kondit kéne
benne legalább egy próba erejéig kicserélnem. Ez - mint ahogy
a csöpögő csap is - egy évek óta húzódó project.

Valószínűleg azért vettem két másik víztörőt is, mert olcsó volt. Az meg, hogy mit
keres egy gyújtógyertya az irodarészlegen (ez az irattartó fiók volna az), ha nehezen
is, de azért megmagyarázható. Természetesen lesz gyújtógyertya szétszedős cikk,
csak kell majd hozzá egy gyújtótrafó. Persze van trafó. Kicsi is, meg nagy is.
Még dimmer is akad, hogy legyen mivel meghajtani. Csak ezek bonyolult
dolgok, én meg egy tömítés cseréjét is képes vagyok évekig elhúzni.

Konkrétan csak az nincs meg, ami kell!
Konkrétan hová lett a gumikarika?

A balra látható csavarhúzótartót vettem, ellenben a jobbra látható kettőt magam
faragtam. De nem ez a lényeg, hanem ami pont nem látszik a képen. A két
magam készítette szerszámtartó alkalmatosság mögött ugyanis
megbúvik egy zacskó. Na az kell nekem most!

Ahogy így elnézem a zacskó tartalmát, már megint túllihegtem a feladatot.
Valószínűleg az egész házban nincs a csövek mentén ennyi tömítés,
mint ebben a zacskóban! De ez nem baj, majd válogatok...

Amilyen kicsi a lakás, olyan nagy benne a rendetlenség! A fotóállvány szerencsére
épp befért a szekrény és a fal közé, mégpedig nyitott állapotban. Ha elhúzom
a függönyt, szinte nem is látszik. Jaj! Az a két joystick! Azokat mikor
fogom szétszedni? Hát még a hozzájuk illő játékgépeket!
A fekete eredeti, a nagy szürkét viszont átépítettem.
De ez majd két másik cikk lesz. Talán, valamikor...

Azért kell állvány a videózáshoz, mert ha nem mozog a kép (nem lóbálom kezemben
a kamerát), akkor kevesebb munkája van a tömörítőnek, mert nem kell a folyamatos
mozgással foglalkoznia. Illetve éppen, hogy csak azzal kell! Erősebbre lehet venni a
tömörítést, kisebb lesz a kapott fájl mérete, miközben javul a videó minősége. De
ez mind semmi! Legalábbis ahhoz képest, hogy mekkorát fogok szívni a jobb
alsó sarokban látható kilincsmű cseréjekor. Erről van szó kérem szépen!
Bárhová nézek, minden ficakban egy újabb szétszedtem cikk alanya.
Mikor ilyeneket írok, be is írom az óriás táblázatomba, hogy majd
be kell szúrni a linket, ha egyszer végre elkészül az adott cikk.
Ránéztem a számokra. Az egyik cikkből 69 link hiányzik!
Ez konkrétan több mint egy évnyi szétszedtem cikk.
Már persze csak akkor, ha méltóztatnék egésszé
kerekíteni végre a dolgokat. De persze nem...

Mielőtt kinyitnám a csapot, nem csöpög. Tehát mint csap teljesen rendben működik.
Ha kinyitom, akkor folyik a víz. Vagyis mint csap, nyitásra teljesen rendben van.
Azonban mikor elzárom, nem hagyja abba! Nem mint csap folyik belőle a víz,
mert akkor nem maradna abba egy idő után a csepegés, hanem más baja van.
Mégpedig a kifolyócső. Vagyis a víz nem magából a csapból folyik, hanem csak
a kivezető csőből, és csak annyi, amennyi benne van. Ezért marad abba egy
idő után a csoronkázás. Átenged a tömítés, levegőt kap hátulról a cső.

Tegyük fel, hogy valami csontos sültet eszem. Jólesően lerágcsálom a csontocskákról
a maradék húst, amitől természetesen tiszta zsír lesz a kezem. Viszont szeretnék
normálisan - értsd késsel villával - enni. Felállok, megfordulok, kezet mosok,
elzárom a csapot, majd visszaülök, s az ezen a videón látható, akarom mondani
hallható jelenség emeli a konyhában a hangulatot, s egyben a vérnyomásomat is.
Persze annyira azért nem lehet idegesítő, ha hosszú éveknek kellett hozzá
eltelniük, hogy eljöjjön végre a mai nap, vagyis a tömítéscsere ideje.

Az idegesítő jelenségek sorába tartozik még az is, hogy mikor kinyitom a csapot,
a csőben nincs víz, hiszen kifolyt. Tehát először nem tömör vízsugár jön a csapból,
hanem - mint az a videón jól látszik - darabos. Ha van valami bödli a mosogatóban,
amiben épp víz van, akkor az abba szakaszosan érkező vízsugár fröcsköl, vagyis
beteríti az egész konyhát. Meg persze engem is. Szóval ahhoz képest, hogy
ezek az anomáliák milyen bosszantóak tudnak lenni, tulajdonképpen
egészen jól viseltem őket. Merem remélni, hogy csak a mai napig!

Nincs mese, le kell szedni a csapról a kivezető csövet.
Egy szem csavar tartja, ami nem okozhat problémát.

Már miért ne lenne az amúgy elektronikához (rádiók), illetve apró mechanikához
(magnók) összeharácsolt szerszámkészletemben angolkulcs? Van! Csak sajnos
az adott feladathoz kicsi, ugyanis nem lehet elég nagyra kinyitni a pofáját.
Bezzeg nekem sosem voltak ilyen problémáim! Tán csak a fogászaton.

Mint azt írtam, semmi gond, ugyanis a bal alsó szerszámos fiókban természetesen van
franciakulcs, s annak a pofája sokkalta nagyobbra nyitható. Jó kis fiók ez, csak
a szerszámok amik itt laknak... A nagyobbik akkus fúrógépből már szinte
teljesen kihaltak az aksik. A kisebbikből úgyszintén. Ez speciel annyira
így van, hogy vettem is ide egy még gyermekkoromból megszokott
régiféle amerikánert. Abból aztán nem fogy ki semmiféle delej!

Jól belevakuztam a bagoly szemébe, de most nem erről van szó, hanem arról a fura
jelenségről, ami nálunk teljesen általános. Ha valaki letesz valamit valahova, akkor
az ott is marad! Apukám például letett a konyhai mosogató alá egy nejlonzacskóba
csomagolt kilós adagnyi gittet. Húsz év múlva kidobtam. Másnap reggel rákérdezett
az öregem, hogy hol van a gitt. Szóval az úgy volt, hogy mikor hoztam a szemközti
benzinkútról egy cserepalackot, a hozzá kapott tömítést letettem a villanyórára.
Aztán került mellé még egy. Mint láthattuk, a szobámban is volt egy. Mivel
a gázpalack értelemszerűen a konyhában lakik, lesz ami lesz, mindhárom
alátétet kivittem a helyére. Ez konkrétan azt fogja eredményezni, hogy
mivel eddig nem ott voltak, ezentúl majd nem fogom őket a szokott
helyükön megtalálni. Na kérem szépen! Ez a rendrakás hátulütője!

Ez a kép úgy készült, hogy az állványostul odébb tett kamerán a power helyett
az exponáló gombot nyomtam meg. Előfordul, hogy az akaratlan képek
a jobbak. Illetve valamit nem értek. Az teljesen biztos, hogyha nem
is apró darabokra, de azért szétkaptam a gáztűzhelyt, csakhogy
sem a cikket, sem pedig a hozzá tartozó képeket nem találtam.
Tehát nemcsak, hogy nem írtam meg a cikket, de még csak nem
is fényképeztem volna? Azóta persze már rég előkerült a képanyag.

Pár erőteljes tekerintés, s már lent is volt a kifolyócső. Tényleg érthetetlen,
hogy mit vagyok képes egy ennyire egyszerű feladatot évekig halogatni.

Kezdetben még az volt a tervem, hogy miután leszedtem a csövet, még ott helyben,
vagyis a konyhai csapban fogom lemosni. Vízkő, meg egyéb rászáradt dolgok.
Persze így, hogy már nincs a helyén a cső, a csapnak épp a szükséges
része hiányzik. Akkor talán ennyit mára a terveimről...

A fürdőszobacsap is tökéletesen megfelel, hiszen ez is erre lett kitalálva.

Mióta a VIM nem karcol, azóta nem veszem meg, ugyanis szerintem a súrolópornak
- idióta konkurencia reklámok ide vagy oda - épp a súroló hatás a lényege.
Csak azt akarom mondani, hogyha nincs VIM, a hamu is megteszi.

Természetesen nemcsak a csap lesz ilyen szürke pöttyös a művelet után,
hanem én is, a fal is, és sajnos szinte egészen biztosan a törölközők is.

Mire végeztem a mosogatással, addigra minden ilyen szép tiszta lett. Nem ragad,
nem fog, és nem koszol össze semmit. Kivéve persze a csapot, a törölközőt,
valamint tenmagamat. Láttátok volna, mikor a 250-es MZ motorblokkja
hevert darabokban a kádban! Na akkor azért anyám rákérdezett,
hogy: Ugye kimosod majd a kádat? Persze, hogy kimostam.

Ez a fajta víztörő elméletileg jó, gyakorlatilag azonban nem.
Ugyan sokkalta kevésbé hajlamos az eldugulásra, azonban
a vízsugár nem esik belőle oly szépen, mint ahogy kéne.

Ebből a típusból gyönyörűen jön a víz! Nem fröcsköl, és nem is csapja szét a vizet,
mikor találkozik egy vízfelülettel. Cserébe hajlamosabb eldugulni a vízben
lévő apró homokszemcséktől, illetve könnyen eltömíti a vízkő.

Pedig a bal oldalit mennyivel egyszerűbb gyártani...

A víztörő cseréjéhez még csak le sem kell szedni a csövet.
Hogy ezt is minek halogattam...

No meg ezt is minek? Egy szem gumikarika cseréjére rákészülni éveket?
Mi lesz akkor a bonyolultabb feladatokkal?
Persze tudom én azt...
Halogatás!

Ugyan egy kissé mintha túllőttem volna a célon, de ez azért nem olyan nagy baj.
A másik véglet Laci barátom volt, aki megkérdezte, hogy nem huzaloznám-e át
a Pannóniáját. Tulajdonképpen miért is ne? Úgysem volt semmi más tervem
délutánra. Ami a feladat végrehajtásához hiányozott, az az összes anyag
és szerszám. Most persze nincs mire hivatkoznom, de nem
is akarom én ezt igazán félbehagyni.

Két különböző vastagságú karikát találtam a készletben. Ránézésre mindkettő
megfelelt. Én elsőre úgy gondoltam, hogy a vékonyabbik karika a befutó.
Természetesen - ha már ezt ilyen szépen leírtam - a vastagabb vált be.

Egy kissé bezsíroztam, ugyanis különben úgy tapad
a gumikarika, hogy nem lehet mozgatni a csövet.

Rá kell tolni azt a fura forma fehér izét.

Majd egyszerűen csak fel kell tekerni a helyére a hollandert. Ennyi volt az egész.
Szinte alig tartott tovább megcsinálnom, mint neked elolvasnod.
A törölközőtartót pedig majd kifaragom legközelebb.

A nem csepegő csap felett érzett örömömben azonnal elmosogattam.
Valahogy olyan ismerős nekem ez az edénycsepegtető... Megvan!
A múltkor egy törött példányt csavarhúzó tartóvá alakítottam.

Már csak a maradványok elpakolása van hátra. Kéne már végre nyitnom egy
tömítéses, csaptelepes, szelepes, és úgy egyáltalán vizes alkatrészes dobozt.

Még a helye is megvan, szóval már csak a dobozt kéne legyártanom.
Te! Hogy ezt a feladatot is már mióta halogatom...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.