A 62%-os, amúgy elég magas páratartalom számomra azért tűnik alacsonynak, mert délután mostam egy adag feketét, ami épp nagyban szárad a fürdőszobában, vagyis itt a fregolin. Persze nem ezt az adatot leolvasni jöttem be, hanem magáért a műszerért, mert az előbb kiszúrtam (no nem mintha eddig nem tudtam volna róla), hogy ez is szerepel a bemutatásra váró dolgaimat felsoroló táblázatban.

   Mivel nemcsak páratartalom-mérő, de óra és hőmérő is van benne, így tudható, hogy a műszer szétszedésének 21 óra 11 perckor álltam neki. Ez sajnos nem úgy értendő, hogy egészen idáig tartott bennem a lendület, hanem úgy, hogy egész nap nem csináltam semmit, és csak most, vagyis este tört rám a gondolat, hogy ma is szét kellene szednem valamit. Mindezt úgy, hogy a hőmérő szerint még csak meleg sincs, amire legalább ráfoghatnám az általános lustaságomat.
   Ahogy itt álltam az asztalom lapjára tett műszer felett, gondoltam leülök átgondolni, hogy mi legyen (Te, hogy ez mennyire felesleges...) mikor is valami puha fogadta a fenekemet, ami a frászt hozta rám.

   A múltkor meg ez a mackó hozta rám a frászt. No nem azért, mintha félnék a plüssmedvéktől. Ez amúgy azért van itt, hogy mikor alvás közben kilóg az ágyból  karom, akkor legyen ami megtámasztja. Persze mikor délutánonként a laptopon olvasgatok híreket, a derekamat kímélendő az ágyban fekve, olyankor a mackót átteszem az asztalra.

   Ami a múltkor azért nem sikerült, mert az asztal lapja épp telibe volt pakolva egy apróra szétszedett laptop alkatrészeivel, mire fel a kartámasztó mackó a székre került. Mit ne mondjak, erre is is egy nagyon különös érzés volt ráülni. Mármint úgy, hogy az ember nem rá, hanem a kék műanyag párna felületére számít.

   Ezt a mérőkét direkt azért vettem, mert eddig még nem volt itthon semmi olyan műszer, ami ilyen szépen kiírta volna a levegő nedvességtartalmát. Idővel aztán került hozzá egy analóg változat is, amit újradobozoltam, és van a pincében egy regisztrálós óraműves böszme vasszörny is, de ez azért sokkal kényelmesebben leolvasható. Szoktam is vinni magammal néha a pincébe, mikor gyanúsnak tűnik, hogy nem csak úgy egyszerűen magam miatt nem csinálok semmit (a szokásos lustaság ugye), hanem a magas páratartalom miatt.

   Nekem úgy dereng, hogy ezt a műszert a Media Marktban vettem, 2.000 forint körüli áron. Bár volt valami olcsóbb változat is, de mégis inkább ezt választottam, mert ebbe még normális méretű elemek valók, amiket ugye ritkábban kell cserélni. A méret a fürdőszobában pedig olyan mindegy, hiszen bőven elfér a polcon.

   A szétszedési sorban amúgy a Werra fényképezőgép következett volna, mert végre kezdett bennem kialakulni a megoldás, hogy hogyan készíthetek róla egy viszonylag hosszabb videót, mégpedig anélkül, hogy előre megírnám magamnak a szöveget, csak ezt aztán megvétózta a kamera állványának meg nem találása. Mármint nem a Werra állványa nem lett meg, mert arról tudom, hogy a pincei fotós témájú fiókban van, közvetlenül apukám vakuja mellett, hanem az a modern, már műanyag lábakon álló állvány keveredett el valahova, ami az újabb gépekhez való. Ezek ketten - az állványmenetek eltérése miatt - sajnos nem csereszabatosak.

   Ha nem AAA, hanem AA elemek kellenének bele, annak örültem volna, de ezek is sokáig bírják. Akarom mondani, a kinyitott elemtartóban is találtam két csavart, miközben másik négyet már kitekertem.

   Nem vennék rá mérget, hogy azért van a műszer hátulján a kerek lyuk, hogy a csavarhúzót azon keresztül bedöfve lökjem ki a dobozból az előlapot, de más célját a lyuknak én bizony nem találtam.

   Míg a felül látható bogyóformájú alkatrész a hőérzékelő, addig alatta az a másik összefonódó fogú fésűs izé a páratartalmat érzékeli. A zsíros ujjlenyomatnak tűnő foltot nem töröltem le róla, hátha az is szükséges a helyes működéséhez.

   Balra az időalapot szolgáltató kvarc, míg jobbra egy miniatűr hangszóró látható. Utóbbira az ébresztés funkcióhoz van szükség, amire nekem - a fürdőszobában legalábbis - nem igazán van szükségem.

   Mivel van benne óra, ezért a két számérték különbségéből meghatározható, hogy ezzel a szétszedéssel 17 perc alatt végeztem. Ebben persze már a szokásos keringésem is benne van, ami leginkább a halogatásról szól.

   Aminek aztán folyton az lesz az eredménye, hogy mindenfelé mindenféle kacatokkal telik meg a lakás. Amennyiben a zsebszámológépet, a szirénát, és a radioaktivitás jelzőt még a héten szétszedem, a szovjet fényerőszabályzót pedig összerakom, akkor valószínűleg össze fog jönni az a tervem, hogy a nyár előtti hűvösben előre dolgozva, júniusban letudjam a júliusi tervet is. Ezt azért érzem feltétlenül szükségesnek, mert tudom magamról, hogy nyaranta, bár kifejezetten nyaralni nem megyek el, mekkorákat tudok lazítani.

   Végezetül lehúztam a listámról az immáron letudott tételt, majd elgondolkodtam a többi tárgyon, mégpedig abból a szempontból, hogy azok mégis mikorra lesznek szétszedve. A Dédi rádiója nagyon foglalja a pincében a helyet, miközben a Dell PC ugyanezt teszi a szekrényben. A detektor valamelyik rádióépítős dobozban van, a digitális tolómérőből pedig lent és fent is akad egy. A drón a sarokban ül, az E-cigi pedig az előszobában. Én meg itt, és csak bámulom ezt a még mind a mai napig végtelennek tűnő listát...