A Grundig magnó feladta a leckét (mármint az adott tétel csak úgy egyszerűen látatlanban történő beazonosítása), de aztán rájöttem, hogy arról a példányról van szó, ami mondjuk leginkább a Terta 922-eshez hasonlít. A három gumis dobozom tartalmának újraválogatása, bár nem hangzik túl megterhelő feladatnak, de kissé taszít, mert ugye mégis mi alapján döntsem el, hogy melyik bigyó maradjon lent a pincében, és melyik kerüljön fel. A hajszárító a vízben című projekthez épp kézközelben van két kiváló, valamint egyben feláldozható alany, mint ahogy Harkov villanyborotvából is. A potméteres dobozaim újraválogatása című tételt egy olyan napra tartogatom, mikor mikor épp semmi megterhelőt sem szeretnék csinálni. A hatalmas LED-es villanykörte című cikk pedig még azért nincs kész, mert hála Istennek azoknak az izzóknak eszük ágában sem áll bedögleniük!
   A kiemelés a táblázatban persze a hálózati csavarbehajtón áll, amire azért mondogatom a szokásost, vagyis azt, hogy "ez a tétel sem lesz kész soha", mert ugye azt meg mégis miért szedném szét? Ez a tétel már csak azért is nehéz ügy mert ugye az említett szerszám a pince mélyén hever. Akarom mondani, most épp nem ott van, ami egy nagyszerű alkalomnak mutatkozott a felboncolására.

   A "miért szedném szét" kérdésre egyrészt az a válaszom, hogy azért, mert ha megteszem, akkor az mínusz egy tételt jelent a táblázatban, pláne az "úgy sem lesz kész soha" minősítésű tételek közül, másrész pedig ugye épp itt volt a szerszámos fiókban, mert a minap szükség volt rá - mint kicsi fúrógépre - a szobai székek átkárpitozásakor, ami szintén egy "ez se lesz kész soha" besorolású tétel volt.

   Bár komolyan próbáltam magam eltéríteni a hálózati csavarbehajtótól, csakhogy a szemétszedés az utcai frontról, amúgy épp ideje lenne elkövetni státuszú projekt most valahogy egyáltalán nem vonzott. Gondoltam ha mást nem is, de legalább annyit megteszek, hogy az erősen szemetes garázslejárót egy kicsit közelebbről is megtekintem. Mármint abból a szempontból, hogy mégis milyen magasra nőttek rajta a növények. Konkrétan az érdekelt, hogy tudok-e még közöttük gereblyézni.

   Ezt a gépet azért kaptam anyámtól 2019 karácsonyára (persze én vettem meg magamnak), mert az akkus akkora helyekre, mint amekkorákon én járok, teljesen felesleges. Eddig talán még csak akkor jött jól, mikor a lépcsőházi ablakokra csavaroztam vissza a bukópántokat, de amúgy ott is van áram. Mármint nálunk minden emeleten van a lépcsőházban konnektor, ami amúgy egy igencsak ritka jelenség, amit onnan tudok, hogy telefonszerelői mivoltom okán rengeteg házban jártam, de talán még soha sehol máshol nem láttam, folyosón vagy lépcsőházban szabadon hozzáférhető konnektort.
   Vissza, illetve rátérve végre erre a gépre, azon túlmenően, hogy egy áldás, hogy mindig üzemkész, nagyon jó vele dolgozni! Ha csak nem kell a lakásban valamire, mindig a pincében lakik a polcon, belefogva egy pozidrive csavarhoz való bit, hogy csak be kelljen dugnom, és már csavarozhassak is!

   A zöld részek műanyagból, a feketék pedig gumiból vannak. Utóbbi hatására nem hajlamos annyira a leesésre, mint mondjuk egy átlagos fúrógép. Ahogy itt álltam előtte, egyszer csak felmerült bennem az a nyilvánvaló kérdés, hogy vajon ez nehezebb-e, vagy az akkus társa.

   Az "ezekkel a tételekkel sem leszek meg soha", megjegyzem meglehetősen hosszú listámon ez a két tétel is szerepel. Mármint a konyhai elszívó és a szovjet mérleg. Míg utóbbit azért lenne szükséges szétszedni, illetve bemutatni, mert akkor egy füst alatt el is mosogatnám, ami amúgy már nagyon is ráfér, és ez sajnos az elszívóra is ugyanígy igaz. Utóbbiban ráadásul át is kellene építenem a motort olyan megoldásúra, hogy valami egyszerű módon kivehető legyen, azt ugyanis Apukám úgy beépítette, hogy a kiszerelése komoly küzdelem lesz. Márpedig egy elszívóban a motor nagyon be tud állni a zsírködtől, ami persze még akkor is így van, ha a beépített ventilátor egy nagyon jóféle típus. (úgy dereng, hogy Papst)

   Visszatérve kicsit a szovjet mérleghez, szegénykémnek újra kellett rajzolnom az osztásait (mondjuk csak félig tettem meg), hogy a mért értéket ne csak saccoljam, de lássam is. A hálózati csavarbehajtó súlya amúgy 1 kiló 25 deka.

   Majd közvetlenül bedugható a helyére a szabványos BIT. Így mondjuk még sosem használtam, mert valahogy olyan fura, hogy ennyire közel kerül a géphez amibe a csavart be, vagy épp kihajtom. Ez ráadásul nem is rövid, hanem egy az átlagosnál sokkalta hosszabb BIT.

   A szokásos gombokkal kapcsolatban mindössze annyit jegyeznék meg, hogy bár az irányváltót már többször sikerült csak úgy egyszerűen véletlenül megnyomnom, ennek ellenére ettől még jó helyen van. Akarom mondani, mint az látható, még az indítógomb is gumírozott.

   A nem is oly rég mutatott öregecske hajszárítóból hiányzott az a részlet, ami a szénkefét rendesen odaköti (mármint elektromosan) a csatlakozójához. Itt persze megvan, de a viszonylag nagy teljesítmény miatt kell is.

   A saját töltőjével igen sajnálatos módon feltölthetetlen akkumulátornak sikerült annyira megmérgesítenie, hogy ha nem is ma, de néhány napon, legfeljebb héten, vagy hónapon belül azt is szétszedem.

   A párom mindeközben, mert már nagyon készül haza, de amúgy maradna, mindenféle házimunkával hátráltatja magát, mármint az elindulását, úgymint az általam a szekrénybe szerinte csak úgy egyszerűen begyűrt ruhák újrahajtogatása. Én meg ugye azt hajtogatom (mármint az akkus csavarbehajtó irányába), hogy szétszedlek, most aztán már tényleg szétszedlek!

   A balra látható műanyag házas áttétel mondjuk nem valami bizalomgerjesztő, de nem panaszkodom, hiszen műanyagból is van erős. Illetve ezek a Parkside márkájú gépek azért rendesen meg lettek méretezve, nem úgy, mint mondjuk a kínai gagyi.

   Ennek a gépnek a burkolatára nem rá van fújva (vagy kenve) a gumiborítás, mint inkább sütve van, vagy akár felragasztva. A gumírozást pluszban, rengeteg a képen látható trapéz is tartja.

   Összecsavaroztam, majd kedvenc szokásomhoz híven kitettem az előszobába, mondván majd (hát persze...) mindjárt leviszem. Ebből az ígéretemből - mint ahogy annyi másikból sem - nem lett semmi. Ez persze csak annyiban igaz, hogy a gép hevert itt vagy egy hétig, mire végre ráuntam az amúgy csinos látványára.

   Még töltöttem egy kevéske áramot az akkus fúróba, de csak azért, mert biztosra vettem, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor egy órán belül tuti előkerül valami olyan feladat, amihez kell a gép. Persze ott van az előszobában a kábeles, amiből ugye sosem fogy ki az áram (ez persze csak az első áramszünetig igaz), csak ugye ekkor még úgy volt, hogy azt a gépet tényleg mindjárt visszaviszem a pincébe. Persze én, meg az én idővel és időzítéssel kapcsolatos ígéreteim...