Bár megvan a gyári doboza, és még az eredeti zacsija is, illetve egyáltalán nem néz ki használtnak, de attól még az, csak a párom olyan szépen lakik, hogy nála valahogy nem kopnak el úgy a tárgyak, mint ahogy máshol szoktak. Lásd például ezt a magnót, vagy a mikrosütőt. Na jó a Dédi rádiójának mondjuk ő zongorázta szét a gombjait, de mentségére szolgáljon, hogy Andi akkor még kicsi volt.
   Rátérve a mai témára, felmerül a nyilvánvaló kérdés (de ha nem, én akkor is megválaszolom), hogy ugyan miért is szedem szét ezt a már sokadik vezeték nélküli telefont, mikor valami ehhez meglehetősen (legalábbis funkciójában) hasonló szerkezetről szólt a 120-as, a 402-es, az 571-es, a 983-as, és még a 1013-as szétszedtem cikk is. Nos, ennek jelen esetben mindjárt három oka is van.
   Az első mindjárt az, hogy itt volt az asztalomon, ha olyan nagyon nem is, de azért mégiscsak útban. Na most a második ok az (illetve csak lett volna, ha megvan a telefon alsó része is), hogy kipróbáljam a szerkezet két fele közötti hatótávot. Amennyiben ez elérte volna a házon belüli három emeletet, akkor be lehetett volna vetni, mint a pincei riasztó távjelzőjét.
   A harmadik ok a legvalószínűtlenebbül pozitív kimenetelű, ugyanis azt gondoltam ki, hogy megnézem van-e valami olyan alkatrész ebben az aprócska telefonban, ami felhasználható a készülő (hát persze) rádiós kísérleteimhez.

   Például már eleve a beszélőkészlet formája van olyan szép, hogy arra, ha olyan nagyon egyszerűen ugyan nem is, de azért lehetne alapozni valamit. Mit tudom én... Lehetne a dobozban mondjuk a készülő (természetesen már megint túlzok) univerzális jelgenerátorom, vagy egy kisrádió, odaérintős frekvenciamérő, vagy épp egy GDO.
   Ezen ötleteim kivitelezése azért látszik valószínűtlennek, mármint ebbe a dobozba építve, mert ez olyan kicsi, hogy ebben aztán tényleg csak SMD alkatrészek férnek. A miniatürizálás meg ugye semmiképp sem az én világom.
   Részemről ugyanis nemhogy ilyen kicsiben, de már annak is örülök, ha bármekkora méretben elkészül amit megterveztem! Erre így nagyhírtelen nem is tudok semmiféle példát mondani. Mármint mostanában elkészült elektronikára.

   Ez itt a két darab AAA méretű cella számára szolgáló akkutartó. Elmeséljem azt a kedves történetet (épp most kezdtem bele, szóval tiltakozni már késő), mikor egy ügyfél kihívta a hibaelhárítót (vagyis engem), hogy elromlott a telefonja?
   Szóval az úgy volt, hogy az ügyfélnek egy ehhez hasonló telefonja volt, melyben egyszer csak kimerültek az akkuk. A hölgy vett bele a boltban két új elemet, melyekkel ha működött is a telefon, de csak egy egészen rövidke ideig tette.
   Egyrészt hiába mondtam neki, hogy ez nem bérelt készülék, hanem saját, ezért nem kap helyette másikat, mert szerinte az úgy van, hogy ha ő fizeti a bérelt készülék havidíját (amúgy fizette), akkor a szolgáltató köteles azt a készüléket megjavítani, ami épp a vonal végén van.
   Másrészt azt is hiába magyaráztam neki, hogy ebbe a telefonba nem elem való, hanem akkumulátor, ami a telefon talpából érkező energiával töltődik, mert ezt egészen egyszerűen nem hitte el!

   Teljesen hiába mutogattam neki, hogy itt ez a két kis érintkező, melyeknek a beszélőkészlet töltésekor csatlakozniuk kell valahova, mert váltig állította, hogy hülye vagyok, biztosan nem láttam még ilyet, hiszen ennek a készülék nincs semmiféle talpa, merthogy ez zsinór nélküli.
   Végül csak úgy sikerült meggyőznöm az állításaim helyességéről, hogy elhúztam a faltól a rekamiét, majd kipiszkáltam mögüle a telefon oda beesett alsó részét. Itt aztán volt a hölgynek egy újabb erőtlen próbálkozása, de mivel azt azért már ő sem merte bemondani, hogy én csentem be a lakás közepén található kanapé mögé a telefon alsó részét, végül én nyertem. Illetve mivel sikerült alaposan felbosszantania, a cégem egy kiszállási díjat.
   Miközben a számlát írtam, tettem rá egy kósza, erőtlen, valamint természetesen totális kudarcba fulladt kísérletet, hogy elmagyarázzam a hölgynek az akku és az elem közötti különbségeket.
   Egyedül akkor csillant némi értelem (vagy ki tuja, lehet, hogy csak gyilkos düh) a hölgy szemében, mikor megemlítettem egy esetleges következő, szintúgy potyára történő kiszálláskor kiállított újabb számla eshetőségét. Mert ugye a két akku mégiscsak olcsóbb, mint egy kiszállási díj.