Hall elemes nyomógomb
(a négylábú IC miatt)

Azt kérte tőlem valaki, hogy ugyan nézzek már utána, nem akad-e véletlenül (na ja)
a dobozaimban egy B461G típusú, négylábú hall kapcsoló IC. Bár nem szokásom
semmiféle kéréseket sem teljesíteni, csak mivel más, már úgy értem, hogy ennél
komolyabb feladathoz semmi kedvem sem volt, így nekiálltam. Elsőnek ezt a
két, mint az látható direkt integrált áramkörök tárolására rendszeresített
szortimentet vettem górcső alá. Mivel a keresett IC külalakja
nagyon elüt a többiekétől, így ezt a két dobozt egy
gyors ránézéssel sikerült elintéznem.

Mivel a keresett alkatrész úgy néz ki, mint egy tranzisztor, lapos
tokban, négy lábbal, szóval semmi másra nem hasonlít, így volt
rá esély, hogy a beazonosításának nehézsége okán ebben
a selejtes dobozban végezte. De persze nem...

Ezeket az apróságokat az "Si tranyók" feliratú dobozomból sikerült kiszórnom.
Amit keresek, az természetesen nem volt közöttük. Mivel alapvetően szeretek
turkálni (még akár a saját, tehát ismert tartalmú dobozaimban is), így
- a kiborított tartalommal ellentétben - én magam
korántsem nem borultam ki.

Amúgy jól emlékeztem rá, hogy akad valami hasonló az előbbi dobozban, hiszen
ezek is úgy néznek ki, mint amit keresek, csak sajnos eggyel kevesebb a lábuk.

Adtam egy esélyt ennek a Ge tranyós doboznak is, de ebben csak
NDK telefon mikrofonból kitermelt IC-ket, néhány maréknyi ósdi
germánium alapú tranzisztort, meg az írógépszalagos dobozban
őrizgetett vadonatúj orosz és Tungsram P13-asokat találtam.

Miután minden egyes fiókocska feliratát elolvastam, de amit kerestem, arra
természetesen semelyik sem utalt, kénytelen voltam kihúzni a helyéről
a hangfalat, hogy a mögötte rejtőző fiókokhoz is hozzáférjek.

Ezt az állapotot azért nem szeretem, mert ugye ha ledől onnan az a hangfal...

Mivel a keresett alkatrész - természetesen a lábai kétszeres számától eltekintve -
tisztára úgy néz ki, mint egy szintén NDK műanyagházas dióda, így az
ezen feliratú rekeszben is megnéztem. Eredmény persze semmi.

Képzelhetitek hány mikrofont kellett szétszednem ennyi dióda megszerzéséhez.

Ez már a pince. Ide azért jöttem le, mert éreztem egy rést az IC-ket rejtő dobozaim
sorában, amivel nem tudtam mit kezdeni. Ez amúgy - mint kisvártatva beugrott -
éppen így is volt. Már úgy értem úgy, hogy mivel nem tudtam velük mit kezdeni,
ahogy volt, dobozostul ajándékoztam el az egész készletet. Ez természetesen nem
az összes IC-met jelentette, hanem csak azokat, melyeknek nem tudtam értelmezni
a feliratát. Hogy minek kellettek bárkinek is az ismeretlen IC-k? Nos elárulom,
hogy dekorációs célra. Én meg ahogy volt, nagy boldogan elpostáztam az
egész dobozt. Most már, hogy van hely ahova tehetem, most már persze
nem adnám olyan könnyen, azonban belátom, hogy ennek semmi értelme.

Az alkatrészek szétválogatása című projectem lefuttatása után már csak rá kell
néznem ezekre az üvegekre, s mindjárt látom is, hogy ott van-e bennük amit
keresek. Na most egyrészt nincs, másrészt ezek az üvegek azért csak nem
maradhatnak így. Mégpedig azért nem, mert az itt őrizgetett LED-ek a
lakásban található LED-es fiókba valók. A tantál elkók úgyszintén.
A többi alkatrész fajtáját most nem sorolnám fel, de annyit azért
meg kívánok jegyezni, hogy bár az üveg átlátszó, de ettől
azért még hiányzik róla a tartalmat jelölő címke.

Mivel amit keresek, az egy IC, ezért lakhat a bal oldali dobozban. Na most ezeket
az IC-ket valaha nyomógombokba is beépítették, mint prellezésre és kontakthibára
a működése okán egyáltalán nem hajlamos kapcsolóelem, így lakhat a jobb oldali,
vagyis a kapcsolós dobozban is. Természetesen utóbbi tartalmával is kezdenem
kell majd valamit, hiszen van odafent egy nagy és egy kis kapcsolós dobozom
is, az apró kapcsolós dobozról már nem is beszélve! Mondjuk ha kiválogatnám
közülük az Isostat kapcsolókat, mint ahogy a Yaxley kapcsolóim is külön vannak,
az lehetne egy kiindulási alap a rendrakáshoz. Aztán ott vannak még a szinte sosem
használt, mindenféle telefonok és távirányítók gombjai mögül kitermelt gumilapok,
melyeknek a használatuk ritkasága okán inkább idelent a pincében lenne a helyük.
De persze ha akarom, kismillió más szempont szerint is szét tudom őket
válogatni, csak győzzem dobozzal meg hellyel!

Ezek, bár kissé hasonlítanak, de persze egyik sem az.

A kapcsolós és nyomógombos dobozban pedig semmi olyat sem találtam,
ami akár csak egy kicsit is emlékeztetett volna a keresett nyomógombra.

Na most nem csak az utóbbi időben vagyok olyan k*rva rendes, hogy folyton
rendet teszek a kacatjaim között (bár ez felveti a kérdést, miszerint hogyan
is alakult ki ez az irdatlan rendetlenség), hanem a rendrakás feladatának
már többször is nekifutottam. Egy ilyen nekifutás eredménye volt ez az
IC-ket tartalmazó doboz, melyben típusuk szerint további apró, jelen
esetben cigarettás dobozokba vannak szétszortírozva az IC-k.

Még olyan feliratút is találtam köztük, hogy NDK!
Csak persze amit kerestem, na olyan nem volt.

Mi lenne, ha kihoznám a létrát és felmásznék a polc legtetejére
a kapcsolós dobozokért? Mert ugye hátha akad bennük egy
olyan nyomógomb is, ami épp a keresett IC-re alapul.

Ha már felmászás, és ha már nyomógomb, akkor épp itt vagyok jó helyen. Egyrészt
innen balra van a szekrénysor végébe rejtett létra, másrészt a létra mellett van egy
szekrényke, az aljában fiókokkal, az egyik fiókban a nyomógombjaimmal.
Harmadsorban pedig, hogy felmászott már a petúnia az ablakra?

Nagyon! Ráadásul olyan sikeresen összekapaszkodott a lentről és a fentről induló
brigád, minek okán most egyszerűen nincs szívem elhúzni az állványt az ablaktól.
A virágállvány persze nem a nyomógombos fiók felé haladtamban akadályoz,
hanem csak az ablakszárnyak újraszigetelése című projectre van némi
halasztó hatása. Azt hiszem sikerült újra megcsillogtatnom a "mit
miért nem csinálok meg" kérdéskörben magyarázkodás terén
elért, akár országos viszonylatban is kiváló eredményeimet.

Mint ahogy a többiben, úgy ebben a fiókban sem lehet normálisan turkálni, mert
ha csak egy kicsit is beledugom az ujjam, a telítettsége okán biztosan kicsordul
a tartalma. Szóval mint ahogy a többi rejtekhely esetében, a nyomógombok
átválogatásával is úgy végzek a leggyorsabban, ha kiborítom őket.

Ez persze nem használ a szőnyegnek, mely trehányságot azért engedhetek meg
magamnak, mert mint ahogy a környezetemben megannyi más, úgy ez a szőnyeg
is erősen csereérett. Sajnos, mint ahogy megannyi más, úgy ez a project sem olyan
egyszerű, esetében ugyanis egyelőre képtelen voltam eldönteni, hogy megkapja-e
a hallból a régi szőnyeget (és akkor oda meg veszek újat mint a múltkor), vagy
veszek újat ide is. És akkor még ott van az a kérdés is, hogy futószőnyeg
legyen (aminek az egyik széléből persze le kell majd vágnom egy
vékonyka csíkot), vagy mint ahogy eddig, vegyek
egy maradék csíkot padlószőnyegből.

Már túljutottunk (én az írással, az olvasó az olvasással) az oldal
kétharmadán, mire végre előkerült a keresett nyomógomb.

Vagy legalábbis nagyon merem remélni, hogy ez a négy láb az a négy láb.

Kettőből is kipiszkáltam az IC-t, gondolván hátha sikerül elveszítenem az egyiket.
Na most bár nincs rajtuk felirat, de attól még ez az az IC amit keresek. Ezt persze
majd mindjárt tesztelem is, csak ahhoz előbb még össze kell állítanom egy erre
alkalmas mérőkapcsolást. Szerencsére ehhez az IC-hez nem kell körítés.

A jelen nyomógombba építve, az a miniatűr mágnes
működteti a hall elemet, ahová a piros nyíl mutat.

Na most az addig rendben, hogy megkapta a működéséhez szükséges
feszültséget a tápegységemből, csak ugye így még - az apró lábai
okán - nem igazán lehet kimérni, hogy rendben működik-e.

Íme az IC tartalma. Mivel manapság már ritka madár, hiszen ahol
készült az az ország már évtizedekkel ezelőtt megszűnt, ezért
előkerítettem és idetettem a B461G - B462G adatlapját.

Egyszer már nekiugrottam, hogy elrendezem az apró fiókok tartalmát, csak - mint
ahogy annyi minden mást - úgy ezt sem fejeztem be. Már úgy értem, hogy ennek
okán fordulhatott elő, hogy a mágnesek feliratot viselő fakkban - megjegyzem
őszinte meglepetésemre - csapágygolyókat találtam, miközben a mágnesek
egy a hátam mögé rejtett papírdobozban vihogtak az eseményeken.

Na most a középső fiókban, bár ide mostanában csak szemetelni
szoktam, de azért akadnak a szeméten kívül hasznos dolgok is.

Egy ilyen hasznos dolog például ez a valaha ki tudja mi célt szolgáló panel.

Ez nem az összes LED-em, illetve amire épp szükségem van, az természetesen
az IKEA fiók alján lakik. Szóval egyszer majd itt is rendet kell vágnom, csak
legyek már meg végre az anyagszétválogatós, meg a parkettázós projecttel.
Már úgy értem, hogy jelenleg ezek ketten látszanak a leghúzósabbnak,
illetve ezeket kellene befejeznem, merthogy útban vannak
a többiek felé vezető igencsak kalandos úton.

Juj de bonyolultra sikeredett ez a próbakapcsolás!

Maga a felvétel az itt láthatónál eredetileg sokkalta hosszabb volt. Hogy végül
miért lett ilyen kicsi? Nos azért, mert kivágtam belőle az életlen, a kézremegős,
a LED-et nem begyújtó, a lényeget az ujjaimmal eltakaró, valamint az előbbiek
okán a háttérben jó zaftosan káromkodós részeket. (amúgy utóbbiak voltak
a legtöbben) Mondjuk a lényeg ezen is látszik. Ha odateszem a mágnest
az IC-hez, bekapcsolja a LED-et, vagy eredeti esetben bármit, amit
a nyomógomb működtetett. Ilyen IC volt néhány Trabant már
elektronikus vezérlésű gyújtásában is. Amúgy ez a példány
is oda kellett volna, csak aztán végül mégsem kellett.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.