Sunrise SR - 1010 zsebrádió
(ha csak fele olyan jó volna, mint amennyire szép...)

Talán még ez a legszebb kisrádió amit eddig itthon találtam.
A találást jelen esetben tényszerűen kell érteni.

 

 

Mikor a múltkoriban szétszedett Fair zsebrádióhoz egy mérés erejéig előkaptam az
1:1000 előosztómat, akkor láttam meg ennek a rádiónak a szélét. (alul középen)
Persze miután alaposan megtekintettem, rájöttem, hogy honnan van. Apukám
hallgatta mikor kórházban volt. Úgy dereng, hogy én vittem be neki. Amúgy
vagy egy jó éve került elő a kisrádió, mégpedig Apukám éjjeliszekrényéből.
Valószínűleg én vettem a piacon, bár megmondom őszintén,
hogy ez nem igazán dereng.

 

 

Hogyhogy mi ez? Rácsos süti! Mi az, hogy mit keres itt? Benyomtam belőle
az arcomba egy akkora adaggal, ráadásul egy igencsak kiadós ebéd után,
hogy volt rá némi esélyem, hogy előbb alszom el, minthogy elérjek
az ágyamig. Persze miután felébredtem, addigra semmi sem
maradt meg a fejemben azon tervemből, miszerint
ma egy kisrádiót fogok szétszerelni.

 

 

Mondjuk az is közrejátszhatott a feledéshez, hogy ez (most épp ott ül a kép közepén)
lenne ma a negyedik felboncolt rádió. Volt ugye az előbb már említett Fair, aztán
jött egy Dyras, meg az Aristona. Valami olyasmi járt a fejemben, hogy egészen
addig szedek szét sorjában rádiókat, míg csak rájuk nem unok (sosem fogok),
és akkor talán nekiesek a magnóimnak is. Legalább a Terta 811-es magnóról
szóló cikket be kéne már végre fejeznem, mert az jelenleg elég hülye helyen
lakik, mégpedig kint az előszobában. No nem a cikk, hanem maga a magnó!

 

 

Mióta átalakítottam az asztali lámpámat, valósággal fényárban úsznak a tárgyak!
Ez a kisrádió meg ugye eleve arany színű, így kifejezetten visszaveri a fényt.
Ez a készülék, ez annyira szép, hogy meg-megállok gyönyörködni benne.
Miket ki nem tudok találni a folyamatos bambulásom magyarázatára...

 

 

Tíz sávos, veszi a TV hangját, és még világvevő is. Mindjárt meglátjuk, pontosabban
szólva meghallgatjuk, hogy ezen feliratoknak mégis mekkora az igazságtartalma.

 

 

A DX / local kapcsolónak egy ilyen kisrádiónál szerintem semmi értelme.
A két nyomógomb pedig az AM, illetve az FM üzemmód között vált.

 

 

A Sunrise, vagyis napkelte név passzol a rádió aranyszín dobozához.

 

 

Ez a skála... Ez kérlek nagyon ott van!
Ha mindezt tudja a rádió, akkor ő is!

 

 

Ennek a kisrádiónak kifejezetten szép a doboza, és itt nem csak az arany színéről
beszélek, meg a feliratairól, hanem az arányairól, valamint a praktikusságáról is.
Kézre áll, ügyes az antenna rögzítése, viszonylag nagyméretű az állomáskereső
gombja, gyönyörű a skálája, mely tényezők egyre inkább afelé terelik
gondolataim, hogy itt valami nagyon nagy gebasz van.

 

 

Miután alaposan körbeszimatoltam ezt a sávváltó kapcsolót, egyre
inkább azt kezdtem érezni, hogy ennek bizony kamu szaga van.

 

 

Még a rádió hátlapja is szokatlanul szép. Minden részlet profin van kidolgozva.
Emelem kalapom a dobozt konstruáló elme előtt! Még az is oda lett rajzolva
a hátlapra, hogy a doboz kinyitásához csak a középső csavart kell kitekerni.

 

 

Ez a világidőzónás ábra azért jó, mert ki tudjuk belőle számolni,
hogy hány óra van a világ más részein. Ez ahhoz kell, hogy
ne keressünk hiába egy éjjel nem is sugárzó állomást.

 

 

Ez a "nembör van" matrica, ez számomra rettenetes kamuszagot sugároz.

 

 

Hangerőszabályozó élgomb, füles csatlakozó, külső tápegység csatlakozó.
Ezek a részletek mind teljesen rendben vannak.

 

 

Kibontottam egy csomag Tesco gazdaságos elemet,
majd betoltam belőle két patronnyit a rádióba.

 

 

 

A rádió szelektivitása alapján azt mondanám, hogy a középhullámú sávban ez
egy úgynevezett egyenes vevő. Ugyan a helyi adón kívül (ez a legerősebb)
behoz más adókat is, de a Kossuth az egész sávban végig behallatszik.
Persze meglehet, hogy ez mégiscsak egy szupervevő, és mindössze
csak annyi hibádzik a normális működéshez, hogy egészen
egyszerűen kihagyták a rádióból az összes KF-et.

 

 

 

Az URH sávú vétel fülre talán rendben is lenne, de ha ránézünk a skálára
akkor láthatjuk, hogy ott is talál adókat, ahol nem igazán szabadna neki.
Ugyanis az van, hogy a keleti normás URH sávon nálunk nincs is adás.

 

 

 

A rövidhullámú sávokon végigtekerve a gombot azt kellett megállapítanom, hogy
ahogy van, kamu az egész! Kilógattam egy műszerzsinórt a woblerből, majd
megpróbáltam kapcsolatot keresni a skála feliratai és a vételi frekvencia
között. Először még úgy voltam vele, hogy majd rajzolok valami táblázatot
az eltérésekről, mely tervemet hamarost feladtam. Nem arról van szó, hogy ne
lenne kapcsolat, hanem arról, hogy az összefüggés erősen változó képet mutat.
Elég neki egy oda-vissza kapcsolás, és máris annyi az előző állapotnak!
Olyan valószínűtlen vételt is sikerült vele produkálnom, hogy
a rövidhullámú sávok alatt végig ott szólt a Kossuth.

 

 

A panel mintázatából nem igazán lehet következtetést levonni
a készülék minőségét illetően. Zöldcsíkos panel ez mind.

 

 

A melegtakonnyal beragasztott ferritrúd viszont már nem jó jel.
Persze ez a rögzítési mód manapság "mondhatni" elfogadott,
de ettől még mind tudjuk, hogy ez nem korrekt megoldás.

 

 

Mi az, hogy nem árulod el nekem a neved?
Majd én mindjárt ráveszlek a vallomásra!

 

 

Ha minden igaz, akkor ez az IC ugyanaz, mint a TA2003-as. Számomra valahogy
nem igazán bizalomgerjesztők az adatai, meg a példakapcsolásai. Ezekkel az egy
chipes rádiókkal kapcsolatban folyton az az érzésem támad, hogy ez valójában
nem is igazi rádió, hanem csak egy utánzat. Olyan mint egy "úgynevezett"
gazdaságos fúrógép. Amíg nem akarja az ember használatba venni,
addig egészen úgy néz ki, mintha működnének a funkciói.

 

 

A látható részei szépek, a nem láthatók viszont ócskák. A rádió belső kerete sprőd.
A hangfrekvenciás erősítő a balra látható lyukban ferdén elhelyezett IC.
A rádiófrekvenciás részeket viszont nem fogjuk látni, merthogy
rájuk, pontosabban szólva eléjük lett ragasztva a skála.

 

 

Na jó. Legyen. Fogtam a laposfogót és letéptem vele a helyéről a skálát. Sajnos így
sem igazán látszanak a részletek. Vagy ha mégis, szinte képtelenséggel határos a
réseken át egy normálisnak mondható fotót készíteni róluk. Forgattam a rádió
belsejét mint a veszedelem, miközben tettem egy kósza kísérletet a kapcsolás
feltérképezésére. Tulajdonképpen működnie kéne a rádió hullámváltójának, vagy
legalábbis az elvben nincs különösebb hiba. Azok a kondenzátorok amiket a képen
látunk (jobbra van még belőlük) kapcsolódnak rendre párhuzamosan a rövidhullámú
oszcillátor fokozattal. A modulátor fokozattal viszont nem nyolc, hanem csak három.
Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy a rövidhullámú modulátor kört nem is hangolja
a forgókondenzátor. Ezt már csak abból is gondolom, hogy a forgóra fixen rá
van drótozva a ferritrúdon megtalálható középhullámon dolgozó tekercs.
Persze így is behoz valami adókat rövidhullámon, de ez így tényleg csak
utánzata egy normális rádiónak. Most, hogy belegondoltam a dolgokba,
eszembe jutott, hogy van valahol a pincében egy hasonló kaliberű
(csak nem kamu) világvevő rádió roncsom. Szóval én már
tudom is, hogy mit fogok legközelebb szétszedni.

 

 

A zsinórban felboncolt előző három rádióban is ragasztva volt a hangszóró.
Tulajdonképpen... Tőlem... Legalább nem rázódik ki a helyéről.

 

 

Ez itt a "local / dx" kapcsoló hátulról. Először magamat gyanúsítottam,
miszerint biztosan én veszejtettem el innen a kapcsoló lemezkéjét.

 

 

Aztán megnéztem ezt. Ha ennek a részletnek bármi érintkező valaha is nekiment
volna, az biztosan hagyott volna rajta valami nyomot. Valamint nem csak,
hogy nem csinál semmit mikor rövidre zárom az érintkezőket, hanem
egyenesen nem is vezetnek innen vezetékek sehova. Elszomorító...

 

 

A balra található lyukban sosem volt csavar. Ha nem látszik, márpedig ezt
a részletet épp eltakarja a hátlap, akkor már be sem tekerik a csavart.
Ugyanilyen csavarhiányos volt a régebben boncolt rádióminiatűr.

 

 

A forgatógombból kieső műanyag karikáról is akartam írni valami negatívumot,
de aztán rájöttem, hogy annyi éppen elég, hogy folyton kiesik a helyéről.
Amúgy azért van hátulról a gombban, hogy az ne súrlódjon a rádió
dobozának. Azt viszont nem tudtam megítélni, hogy ez így jó,
hiszen nem súrlódik tőle a vázhoz a gomb, vagy épp rossz,
merthogy nem igazán pontos méretűek a rádió alkatrészei.

 

 

Mikor ezt összerakás közben megláttam, megállt bennem az ütő! Csak nem löktem
le véletlenül a helyéről a skálahúrt? Szerencsémre (vagy a rádióéra) nem, hanem
annak a csavarnak ott semmi köze a skálahúrozáshoz, hanem csak épp alatta
fordul el a húr egy görgőn. De akkor mi a csudának van ott az a csavar?

 

 

Ezért. Nem is mondok rá semmit. Mindenki ítélje meg maga, hogy
ez így mennyire korrekt megoldása a csuklószíj rögzítésének.

 

 

Került a rádióra némi folpack (mint védelem), majd kitettem az előszobába
a másik három délelőtti boncalanyra. Megy le az összes a pincébe!

 

 

Aztán hozhattam vissza és csomagolhattam ki,
merthogy benne felejtettem az elemeket.

 

 

Miután levittem a kisrádiókat és visszajöttem a pincéből, egyből levettem a polcról
ezt a Tronic nevű, amúgy valószínűleg a Lidl-ben árult rádiót. Illetve az előtérben
kiterített alkatrészeket megszemlélve bátran kijelenthetem, hogy rádióroncsot.
Nézegettem, nézegettem, mert nem tudtam eldönteni, hogy ezt szedjem szét
és mutassam be legközelebb, vagy a pincéből felhozott Neywa kisrádiót.
Aztán felmásztam a polcra és megnéztem, hogy valóban jól emlékeztem-e.
Igen! Ott is találtam egy azonos nevű kisrádiót, csak az nem csak úgy egyszerűen
Neywa, hanem Neywa-2! Egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy ez a "ne legyen
a kezem ügyében boncolatlan rádió" elnevezésű projectem, egészen egyszerűen
kivitelezhetetlen! És akkor azt még nem is mondtam, hogy a Neywa-2 alatt
megtaláltam az M-10, C-105, Motofon rádióhármast. Vibrálni kezdett
a szemem sarka, majd hírtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy
utóbbi három rádióról egyetlen közös cikket fogok írni.
Mi? Hogy? Már miért is ne tennék így?

 

 

Ezek azért nagyon egyformák! Mondjuk a Neywa-2 külön
cikket fog kapni, mert ugye ez azért mégiscsak orosz.

 

 

Ez itt a kisebb, még az URH sáv nélküli Neywa. Néztem ide, néztem fel a polcra
a tesójához, mert valahogy éreztem, hogy valami nem stimmel. Hát nem
lent hagytam a pincében a valódi világvevő zsebrádiót? Hát de!
Mondjuk az igaz, hogy idefent is akad bőven boncolnivaló...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.