Aristona zsebrádió
(kicsit fura, de azért szép)

Egy kissé valahogy furán néz ki ez a kisrádió, és nem azért, mert épp
az oldalára fektettem. No nem csúnya, csak valahogy olyan fura.

A skála mondhatni digitális, mert ugye vagy ott
van a lyukban a fekete pötty, vagy nincs.

A gyakorlatban így működik a kijelzés, illetve maga a rádió.
Ez a készülék már nyugati URH sávos, ezért rendesen
veszi az adókat. A középhullámú vétel meglepően
szelektív, ami abban nyilvánul meg, hogy
ennek a rádiónak kifejezetten jó az
állomáselválasztó képessége.

Nem is tudom, hogy mi a fura számomra ebben a rádióban.
Meglehet, hogy a jól kidolgozott részleteivel lep meg.
Ívek, színek, jelek, feliratok, bordák, ilyesmik.

Mert ugye nem szokás ennyire kiemelten kivitelezni egy rádió nevét.
Rákerestem az interneten. Valami köze lehet ennek a rádiónak
a Philipshez, mert az Aristona névre látványosan Philips
gépeket kapok találatnak. Ez persze lényegtelen...
Létezett ez a rádió Erres, illetve Hornyphon
néven is. Vagyis más a gyártó mint a név.
Nálunk is lehetett kapni hasonló reklámrádiót,
például Keravill, vagy mondjuk Ramovill felirattal,
mely készülékek valamiféle klónjai voltak az M10-nek.

Még típusszáma is van! Ahogy az internetes képekből láttam,
a kétezres típus is pontosan ugyanígy nézett ki.

Hiába nyomom meg a dobozt az antennánál, hogy összepattanjon, mert
folyton visszarugózik. Lehet, hogy van belül valami ami feszül?

Kifejezetten szépre sikerült a hullámsávváltó kapcsolója.
Valahogy olyan emberléptékű a sok apró pöcköcske után.

A hordozófül rögzítése is kifejezetten szépen lett kidolgozva.

Mondjuk az igaz, hogy a csuklópánt rögzítése alulra került, így ha ennél fogva
lóbázzuk a rádiót, akkor épp fejjel lefelé fog lógni. Biztosan valami egészen
más volt a tervező elképzelése, bár hogy mi, arra nem sikerült rájönnöm.
Mondjuk ha átdugom a csuklómat a pánton, és nem lóbázom a rádiót,
hanem rámarkolok, akkor rendben van. Persze felmerül a kérdés,
hogyha egyszer már úgyis ráfogtam mind az öt ujjammal
a készülékre, akkor minek a csuklópánt?

Említésre méltó a tranzisztorok és a hangfrekvenciás transzformátorok hiánya.
Mondjuk akad ott egy tranyó a forgó alatt ami az URH tunerhez tartozik.
De ez szinte mindig így szokott lenni, mert oda viszonylag nagyobb
határfrekvenciájú tranzisztor kell, amit ugyan lehet integrálni
a többi fokozatot tartalmazó IC-be, csak mivel a hosszú
vezetékek (csíkok a nyáklapon) nem igazán felelnek
meg a nagyfrekvenciás szerelési szabályoknak,
ezért nem szokás. Vagy legalábbis sokáig nem
volt az. Aztán megjelentek az egy chipes rádiók.

HF erősítő, KF erősítő, AM oszcillátor, AM demodulátor, FM diszkriminátor.
Na ezek mind benne laknak a kék kondenzátor alatt megbúvó IC-ben.

Újabb említésre méltó érdekesség, hogy bár a KF trafók kellő számban
reprezentálják magukat a készülékben, zsebrádióktól szokatlan
módon, felületi hullámszűrők is szerepelnek a jelútban.
Szerintem ez egy kifejezetten erős pozitívum!

Néha úgy el tudok tökíteni dolgokat...
Most például hová lett az antenna vezetéke?
Mert ugye se az antennáról, se a panelról nem lóg le.

Jelen esetben nem én voltam a tettes, hanem a konstruktőr. Az antenna által
felszedett jeleket ugyanis nem holmi szereléskor leszakadó vezeték viszi
oda a panelhez, hanem a kép bal szélén látható krómozott rugómez.
(megjegyzem ötletesen) Az mondjuk igaz, hogy nem csukódik miatta
össze a doboz, ami azért valljuk be, egy elég komoly konstrukciós hiba.

Ebben a dobozban majdnem akkora a hangszóró, mint amekkora egyáltalán fizikailag
lehetséges. Jobb is a készülék hangja, mint a múltkor citált Dyras zsebrádiónak.
Persze egy ovális hangszóró jóval nagyobb is lehetne, csak ugye attól vagy
sokkalta vastagabb lenne a rádió, vagy nem férne el rendesen a panel.

Hosszú percekig bámultam a panelt, miközben mindenféle furmányos magyarázatokat
eszeltem ki az állomáskereső gombon található, eddig általam még sosem látott
mintázatra magyarázatul. Persze mindannyian tudjuk, hogy azok a csíkok
vonulnak fel szépen sorjában az előlapon található lyukak mögé, csak
ugye az van, hogy mióta az a videó készült, én már kettőt aludtam.

Az URH hangoló fokozat alkatrészei le vannak viaszozva.
A viasztól ugyan elmozdulni még el tudnak, de rezonálni
már nem fog nekik sikerülni. Ez mikrofónia ellen van.

Hiába nyomom össze, nem marad úgy. Persze újkorában, mikor még nem voltak
mind letörve a rádiót összetartó fülecsek, akkor még nem állt elő ez a hiba.

Először még úgy volt, hogy elteszem őket a helyükre. Megmutatkoztak nekünk.
Köszönjük a szíves közreműködést. Ennyi!

Persze a helyet nem úgy értettem ám, hogy a sarokban megbúvó, a lakásban hol itt,
hol meg valahol egészen másutt feltűnő műanyagdobozokba vissza, hanem úgy,
hogy kikerülnek a polcok szélére dísznek. Aztán körbenéztem, hogy pontosan
hány darab porfogó státusú kisrádió is ül a polcaimon, mely tény hatására
meglepő sebességgel döntöttem úgy, hogy (a meglévők mellé) nyitok
a pincében egy szép nagy zsebrádiós dobozt. Persze nem most,
hanem majd egyszer. Valamint majd egyszer szétszedem
a szék alá rejtett diavetítőt, szovjet ventilátort, és
még a piros fürdőszobamérleget is.

Azért van folpackba tekerve a rádió, mert ez a kép már évekkel később készült.
Illetve azért, mert végül is nem rádiós doboz lett a vége, hanem jórészt egyenként
csomagoltam el a rádiókat, és úgy lettek betömszködve a polcokba. Mert ugye
mikor is kellenek ezek nekem legközelebb? Mondjuk most éppen igen, de
amúgy nem. Annak oka, mármint annak, hogy előszedtem, azon kérdés
felmerülése, miszerint: Vajon hány darab tranzisztorból lett felépítve
a rádió URH része? Merthogy látszani csak egyetlen darab látszik.

Azonban a ferritrudat a panelről félrehajtva előtűnt egy második tranyó is.

Szóval mégsem egy van benne, hanem kettő.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.