Neywa - 2 zsebrádió
(Motofon klón)

Ez egy nagyon szép formájú szovjet kisrádió. Mondjuk a formája kísértetiesen
megegyezik a múltkor boncolt az M-10, Motofon, C105 rádiókkal, melyek
közül leginkább a Motofon fantázianevű készülékre hasonlít, de nagyon!

Bármire is hasonlít, akkor is nagyon szép!

Ráadásul sokévnyi állás után is teljesen rendben működik. Az URH
sáv persze halott, mert a keleti sávon már nincsenek adók.

A múltkor csakis azért szedtem szét a Neywa nevű kisrádiót, hogy most
hivatkozhassak arra a cikkre. Persze nem csak ez a kettő, hanem egy
egész csomó rádió futott ezen a néven. Például én is felboncoltam
már régebben egy Neywa 304-est. Ha nem lenne róla egy óriás
táblázatom, hogy mi van kész, illetve mivel vagyok elmaradva,
szerintem már rég belezavarodtam volna. Na jó. Így is, de ez titok!

Ha a két rádiót lusta is voltam egymásmellé tenni (az előző cikkben persze nem),
ez a részlet mindenképp megér egy összehasonlítást a Motofon rádióval!

Vessenek lompos farkú mókusok közé, miközben böjti banyák
nyalogatják a szemöldökeimet, ha az előző képen látható
Neywa dobozát nem erről a Motofonról koppintották!

Íme a rádió hátlapja.

TENTO
Made In USSR
Hol van már ez az ország...

A hullámsávváltó gombja azért ilyen hatalmas, mert a szovjetunió igen
nagy részén hideg az időjárás, és egy szokásos apró pucuka stílusú
kapcsolócskát, nem lehet a vastag téli kesztyűben átbillenteni.

Erre az oldalra került a füles csatlakozó aljzata.

Erre az oldalra pedig a két forgatógomb.
Ezek szintén nagyobbak a szokásosnál.

Ha tegnapig valaki azt meri állítani, hogy van ilyen jel...
De hát itt van előttünk...

Miután a múltkor mutatott három készülék felkerült a polcra, hogy majd mindjárt
jól szétszedem és bemutatom őket, megjegyzem történt mindez hosszú évekkel
ezelőtt, akkor gondoltam, hogy venni kéne a sorozathoz egy orosz változatot
is. A lomos piacok ősi átka, hogy az ember óvatlanul kimegy, elhatározva
magában, hogy most aztán nem vesz semmit, és akkor meglátja mondjuk
ezt a kisrádiót. Persze, hogy megvettem! De az, hogy az elmúlt évek alatt
még odáig sem jutottam, hogy kiszedjem belőle az elrohadt elemeket, az azért
durva! Pláne úgy, hogy mindig mondom, hogy az elemeket nem szabad bent hagyni!

Ez az orosz elme varázsa. Hat voltos elemcsomagra, kilencvoltos elempapucs.
Mondjuk az igaz, hogy a kisrádiók meglepően jól bírják a túlfeszültséget,
de ettől még nem kéne ilyen magas labdát feladni a tulajdonosoknak.

Vörös bársonyborítás van a teleptartó aljában.
Ez nagyon szép! Még akkor is, ha nem gyári.

Lepattintottam a sávváltóról a gombot, mert láttam,
hogy útban lesz a rádió kinyitásához.

Azt a mindenit! Zsebrádióban árnyékolt URH tuner?
Na ez a nem semmi!

Az A283D a TDA1083 NDK megfelelője.

Szépen rendezetten ácsorognak a rádióban az alkatrészek.

A ferritrúdon a tekercselés szinte már gyönyörűnek nevezhető, ezzel
a jópofa bordázott osztással. És akkor azt még nem is említettem,
hogy szinte az összes többi kisrádióval ellentétben, ennek
a ferritrúdnak mind a két vége rögzítve van!

Ez a kis gyűrű alakú tekercs a hangszórókimenettel van sorba kötve.
Nem onnan tudom, hogy megnéztem a kapcsolási rajzot, hanem
már eleve ilyen okos vagyok! (hogy ez mennyire bűzlik...)

A KF mellett az a fehér kocka, az egy felületi hullámszűrő.

Ez egy meglepően komoly kisrádió. Még AFC is van benne! Az URH tuner
hangolása nem forgókondenzátoros, hanem variométeres. A táblázatban
pedig ott vannak az adatok, a rádió URH sávjának áthangolásához.

A panelt a házban csavar nem, hanem csak néhány pöcök tartotta.

Szétszereléskor erőst rácsodálkoztam erre a részletre, mert akkor még nem láttam
a kapcsolási rajzot, így nem értettem, hogy mégis mi a csudának raktak bele,
egy teljesen értelmetlennek tűnő fogaskerekes áttételt. Szóval a látható
fogaskerék alatt az AM forgókondenzátor van, míg a forgatógomb
tengelye a másik oldalon a variométerben tologatja a vasmagot.

Ha esetleg valaki nem találná a panelen valamely
alkatrészt, adok hozzá egy ilyen térképet.

A doboz előlapja belülről nagyjából úgy néz ki, mint a többi kisrádióé.

Hogy miért kell minden szépségbe belekeverni valami mocskot...
Na most hogy néz ki ez a hangszórórögzítő elem?
Műanyagba olvasztott drótdarab...

Ez pedig még az előzőnél is csúfosabbul mutat!

Ez meg valahogy olyan fura. Persze azt is lehetne mondani, hogy a jobbra
s balra látható felöntés nem a gyári számnak készült, hanem
a teleptartót támasztja meg. De ki hinné ezt el?

Sem a kapcsolónak, sem a forgókondenzátornak nincs semmi baja!
Ezt csak azért mondom, mert a három tesójánál ez nem így volt.

Most, hogy már mind a négyüket megmutattam,
úgy elteszem őket a polcról, hogy csak na!

Kaptak egy folpack borítást, és már viszem is le őket a pincébe!

Most már csak arra kell vigyáznom, hogy a felszabadított hely szabad is maradjon!
Itt aztán jól elmerengtem, hogy vajon mikorra fogom kipofozni a ferde tetejű
SANYO decket, meg mikor nézek bele végre a nagydög Philips orsósba.
A piros pöttyös dobozban a József klub erősítője van, míg a jelöletlen
társában egy orosz TV foci. No de mi a csudát keresnek ott azok
a hangszórók? Ha a múltkor minden kósza hangszórót összehordtam,
a direkt számukra gyártott fiókos szekrénykébe, akkor ezek miért nincsenek
a helyükön? Basszus... A nagy hangszórós szétszedtem cikk miatt! Az se tart sehol!

Ha már egyszer vettem egy ékszermérleget, gondoltam csak lemérem már
vele, hogy mennyivel nehezebb a Neywa-2, mint a Motofon rádió.
Erre fel azt mondja nekem, hogy eeeeez neki már túl nehéz.

Még tiszta szerencse, hogy a konyhában van egy ugyan komolytalanabb,
de nagyobb súlyokat lemérni képes mérleg. Isten nyugosztalja, még
Apukám kunyerálta el valamelyik házbéli szomszédasszonytól.

A Motofon 26 deka.

A Neywa-2 pedig 39 deka. Mondjuk az már igaz, hogy a Neywa
a Motofonhoz képest, egy mondhatni nehézsúlyú rádió.

Ha már lementem a pincébe, gondoltam belenézek ebbe a dobozba, mert
a Neywa-2 rádió panelja nekem annyira ismerősnek tűnt, hogy meg
mertem volna rá esküdni, hogy van belőle itthon egy példány,
de csupaszon, már doboz nélkül. Ott lakik ni, a bal szélen!

Ha meg már úgyis beletúrtam a dobozba, egy füst alatt kiválasztottam következő
boncalanynak a rádióroncs tömegből ezt a kis roggyant Orbita kettest. Jó...
Tudom, hogy van még odafent is néhány boncolatlan rádió, de azok már
mind nagyobbak mint ez. És ha kisrádiót támadna kedvem boncolni?
És nem lesz egyetlen jelentkező sem a közelemben? Akkor mi lesz?
Mi? Hát... Azt kell mondanom, hogy az egy valóságos csoda lesz!

Ez a panel nagyon régi beszerzés! Szerintem még a Pecsában vettem, mikor még
volt Pecsa, és zsibvásár volt benne (meg persze körülötte is) a zsibvásár.

Nekiálltam feltúrni a családi archívumot, de nem találtam benne olyan képet, amin
jól látszott volna, hogy mi volt itt eredetileg. Mielőtt ezt a szép kis éjjeliszekrényt
idebarkácsoltam volna, itt négy vagy öt darab telefonos doboz volt egymáson,
amiben mindenféle alkatrészeket tároltam. Le volt takarva terítővel, azon
volt a cigi, öngyújtó, hamutálca, meg persze a távirányítók a tévéhez,
videóhoz. A dobozok mögött a Hi-Fi torony aljában mindenféle
panelek hevertek. Sokáig itt lakott az előző képen látható rádió
panelja is, mert valami olyan tervem volt vele, hogy bedobozolom.
A helyzet azóta is változatlan, hiszen a rádióbedobozolós projekt azóta
is tervszinten ácsorog. Én meg itt a szoba közepén, teljesen tanácstalanul.

Lássuk be, hogy az egy teljesen normális viselkedési forma, miszerint képtelen
voltam megállni, hogy be ne nézzek az árnyékoló serleg alá. Az URH tuner
lelke az az IC, amit a három kondenzátor a testével véd, meg persze a
kék csövecske variométer. Olyan érzésem van, mintha jelen lennék
a termelési értekezleten. A párttitkár odarepíti az asztalon csúsztatva
a Motofon rádiót a mérnökök elé, miközben kiadja az ukázt: Na elvtársak!
Következő rádiónak ilyet kell gyártani! Hogy aztán ebből hogyan lett variométer...

Annyira ráizgultam az áthangolásra, mint feladatra, hogy neki is álltam nézegetni,
hogyan tudnám a kék csövecske forma variométer tekercseit megrövidíteni
anélkül, hogy az egész miskulanciát ki kellene szerelnem a helyéről.

Gondoltam ha már át nem is hangolom - mert erről gyorsan lemondtam - legalább
megnézem, hogy működik-e egyáltalán a pincéből felhozott csupasz rádiópanel.
Mivel le volt szakadva a panelről egy vezeték, ezért bekapcsoltam a pákámat.
Ha meg már be volt kapcsolva a Weller, akkor gondoltam ráforrasztok egy
normálisabb méretű hangszórót a rádió vezetékeire. Azért lett mégiscsak
a próbahangszóróm bevetve, mert nem találtam másikat! A korábbi képen
mutatott polctetei példányok mind betegek. Azért belegondoltam, hogy bizony
ez régebben mennyire nem így volt! Ekkor megint megálltam a szereléssel, és ismét
nekiálltam turkálni a régi képek között. Mivel rengeteg van belőlük, jól elmegy
az idő a keresgéléssel. Persze ilyenkor ráakadok sok olyan képre is, ami nem
az adott, hanem egy teljesen másik projekthez kell. Vagy illik. Ha van időm
(miért ne lenne), ilyekor megkeresem az adott mappát és beledobom a fotót.

Ott vannak a hangszórók kicsit jobbra fent. Akkor még csak
ennyi volt belőlük, nem kellett nekik egy saját szekrény!

Gyanúsan sok adó jön be középhullámon, de a Kossuth adó miatt
egészen biztos, hogy jó helyen vagyok. Már úgy értem
nem tévedt át a rádió mondjuk rövidhullámra.

Ennek a rádiópanelnek (a dobozos példánnyal ellentétben) több hamisvétele is
van az URH sávban. Komolyan mondom, hogy rezgett a léc, hogy nekiállok
áthangolni. Már megint azt nézegettem, hogyan tudnám kiszedni a helyéről
a variométert, mikor észhez tértem és odasétáltam a polchoz a folpackért.

Szépen betekergettem, hogy ne porosodjon, majd kitettem az előszobába.
Ha nem kapkodom el (nem szoktam), mindössze néhány év kell
majd hozzá, hogy visszakerüljön a pincébe a többiekhez.

Letettem az asztalra a következő boncalanyt, de aztán erősen elhalasztódott
a szétszedése, mert közbejött az ebéd, meg az ebéd utáni szokásos alvás.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.