Technics RS-TR232

Már csak ez az egy gép hiányzik a Hi-Fi toronyból. Ha ezzel is megvagyok, akkor már mehet is vissza a helyére. A változatosság kedvéért ebbe nem csak úgy egyszerűen belenézek, mert ez sajnos hibás. Na most ahhoz képest, hogy mennyire nem volt használva, viszonylag gyorsan elromlott. Konkrétan a bal oldali mechanika nem hajlandó vinni a szalagot.

A bal oldala egyszerű, egy irányba játszó. Ellenben a jobb oldala oda-vissza játszó.
Felvenni persze csak a jobb oldalával lehet. Még jó, hogy nem az a fele döglött be.
Bár amilyen sűrűn manapság bekapcsolom... Persze régen ez nem így volt, hanem
mondhatni egész nap szólt a zene. Az AKAI orsóssal vettem fel a rádióból zenét,
s ami megtetszett, azt átvettem kazettára. Először egy AIWA F220-ast vettem.
Aztán lett belőle még egy, hogy tudjak kazettát másolni, majd egész véletlen
vettem egy SANYO decket a bizományiban, amit potom 3.000 forintért
adtak, mert nem tudtak vele mit kezdeni. Pont az volt a baja, mint
ennek a Technics gépnek, vagyis elakadt benne a felcsévélő
orsó meghajtása. Először csak néztem, hogy miért nem
akar forogni, aztán rájöttem, hogy vagy kiesett,
vagy valaki kiszedett belőle egy rugót.
Majd került még egy F220-as.
Jó sok magnóm volt...

Évtized multával is jól működik a kazettaajtó lassító mechanikája.
Ezt csak azért említem meg, mert van olyan gép, melynél begyorsul,
vagy éppen zörgőssé válik. De olyan is akad, ami eleve nem lassított.

Elsőre kissé fura volt a felvételi szintbeállításnál a balansz gomb, de meg lehet szokni.
Az alsó gombsorral vezérelhető a jobb oldali mechanika működése. Az első gomb
hatására normálisan működik. A második gombot benyomva oda-vissza játssza
le a kazettát. A harmadik gombot benyomva, ezt többé nem is hagyja abba.

A Synchro start kazettamásoláskor egyszerre indítja el a két mechanikát,
s mint az látható, ezzel a magnóval még gyorsmásolni is lehet.

Fejhallgató csatlakozó, megszokottan hangerő gomb nélkül.
De tényleg csak azért írom, hogy kötözködjek egy kicsit.

Íme a korábban már vázolt hibajelenség. Ha el is indul egy pillanatra lejátszáskor a felcsévélő orsó, egyből leáll, majd daráló hangot ad. A következő kép arról szólt volna, hogy mennyit fogyaszt a magnó, mikor kikapcsolom. Már épp az asztalom oldalánál guggoltam a fotómasinával, mikor azt láttam, hogy nem látok semmit, majd egy rutinos mozdulattal magamhoz lendítettem az asztali lámpát.

És akkor puff! Kirepült belőle a villanykörte. Ehhez kapcsolódva van nekem egy igen régi történetem. Gondolom párszor már meséltem... Szóval az úgy volt, hogy épp nagyban ültem az asztalnál, s közben valamit barkácsoltam. Ez olyan régen volt, hogy akkoriban még nem a PC, hanem a páka ette az áramot. Szóval egyszer csak jött egy hangos pukk, majd kilőtte magát a foglalatból a villanykörte. Igen meglepődtem, mert ugye már csak a hirtelen beálló sötétség okán sem láttam, hogy mi történt.

Na ez volt az az izzó! Azért néz ki ilyen cefetül, mert egyszer beleesett valami trutyiba, ami a forrósága okán egyből rá is égett. Tovább szőve a történet fonalát, megszemlélve az eredményt, arra a következtetésre jutottam, hogy a szétrepült izzónak semmi baja. Már persze azon kívül, hogy kiröppent a menetes részből. Valamivel beragasztottam, a drótokat pedig visszaforrasztottam a helyükre, aztán bedobtam az izzót egy dobozba, mégpedig néhány évtizedre.
Ez az izzó amúgy 150 wattos! Nemcsak szépen világít, de becsülettel fűt is. Azt mondanám róla, hogy télen még jól is esik a melege, nyáron azonban rászárítja a bőrt az arcomra. Szóval nem igazán szerettem ezt az izzót. Most is csak azért ez volt betekerve, mert nemrég pakolászás alkalmával megtaláltam, s mivel sehová sem fért, ezért elől hagytam. A minapi kábelkészítésnél, mikor kiégett az izzó az asztali lámpában, ez volt kéznél. Nos ezt kár volt betekerni! Az általa okozott kárt majd mindjárt mutatom, csak előbb még egy kicsit lenyugszom.

Felkészült vagyok. Az ilyen esetek biztonságos kezelésére múltkoriban felszereltem
egy oldható kötést a lámpa kábelére. Már persze csak azért, mert ha az izzó
kiégett, akkor a hülye nyomógombos kapcsoló miatt eldönthetetlen,
hogy akkor most be van-e kapcsolva a lámpa, vagy nincs.

Pótizzót már a múltkor sem találtam. Kitekertem ezt a 60-ast egy steklámpából.

60-as izzó? Bekapcsoltad? Világít már? Kérdezte a fényképezőgépem gunyorosan
hunyorogva. Bár minden képem ilyen jól sikerülne...

Hogy az a jó kur... A fennhangon (többször is) elhangzottakat most nem
részletezném. Gondolom mindenki tudja folytatni magától is.

Nincs egy hetes a szőnyeg, és máris kapott egy kiszedhetetlen ónpacát.
Megnéztem közelebbről. Kivághatatlan! Tövig beette, akarom
mondani beolvasztotta magát. Hülye műanyag szőnyeg!
Az ónpaca a lámpából repült ki, mikor az izzó kiesett.
Én vagyok a barom! Minek forrasztottam olyan
kövérre, illetve miért nem inkább hegesztettem?

Pákával és ónszippantóval mentettem ami menthető. Az ón igen, a szőnyeg nem.
Annyira megmérgesedtem, hogy inkább félre is tettem a magnót,
nehogy még mérgemben valami kárt tegyek benne.

Ez az izzó azért ilyen "kecses" formájú, mert orosz. Apukám hozott egy ládával.
Ahogy az a szocializmusban megszokott volt, megmaradt egy gépátalakításból.
Érdekessége a formáján kívül ennek az izzónak az állaga is. Gyári hullámpapír
csomagolása van egyenként, az összes meg egy hatalmas papírdobozban lakik.
A pincében ültek eldugva évtizedeken keresztül. A mi pincénk teljesen száraz.
Persze por az van. No de milyen legyen, ha egyszer fáspince?

Szóval a zárt helyen, ráadásul a becsomagolva tárolás ellenére, elhomályosodott
az üveg. Persze - mint az látható - erős dörgöléssel azért lejön róla a mattság.

Ez a magnó egy család része. Egységes alkatelemekből felépített sorozat.
Van belőle mindenféle. Az egyszerű egykazettástól a duplakazettás,
mindkét fele felvesz oda-vissza kivitelig. Érthetően így olcsóbb.
Igaz, rendesen meg kell logisztikázni, de kevesebb alkatrészből
megvan, mintha minden géphez, minden alkatrész más lenne.

Big foot
De csak azért, hogy csillogtassam a francia tudásom.
Jó... Tudom... Norvégül van...

Kedves dolog a gyártótól, ez a borotvazsinóros hálózati kábelcsatlakozás.
Nem lifeg a drót, ha épp félredobom a gépet.
Persze így meg elkeveredik.
No de valamit valamiért.

Az RCA csatlakozásokat nem kell bemutatnom, tuchel meg már nincs. Ha rendszerbe
van illesztve, akkor a "remote control in / out" úton felfűzhető. Ilyenkor a rendszer-
távirányítóval kezelhető a magnó is. A "synchro edit" pedig együtt
indítja el a magnót a hozzá illő CD lemezjátszóval.

Ez a magnó nemcsak kívülről szép, hanem belülről is.
Példás rendben sorakoznak benne az alkatrészek.

Ha bekapcsolom, 8 wattot fogyaszt. Ha ki, akkor is eszi az áramot,
méghozzá 2 wattot! Hiába nem sok, ha egyszer sok kicsi sokra megy.
A lényeg, hogy most már kapcsolós dugó van a Hi-Fi torony tápzsinórján.
Azt pedig, hogy mibe került nekem tíz év alatt ez a 2 watt, na azt ne is firtassuk.

Balra nézek mechanika, jobbra nézek mechanika.
Míg a fejem forgatom, hát nem belopta magát a kettő közé egy zöld panel?
Az előbb félbehagytam a magnó vásárlásának történetét. Valahol ott tartottam, hogy
volt itthon egy marék AIWA F220, meg a nagy műszeres gyönyörűség, bár igencsak
zajos SANYO. Meg aztán ott volt még az Unitra M531. Az F220-as gépeket és a
SANYO-t eladtam, az M531-est pedig elajándékoztam. Ezen utóbbi magnóért
ugyanis értelmes ember pénzt nem ad. Én is hülye voltam, mikor megvettem.
Na szóval! A sok gép helyett lett ez az egy, és akkor be tudtam tömszködni
a Hi-Fi toronyban felszabaduló helyre az AKAI orsóst. A torony tetejére
visszakerült a lemezjátszó. Akkora lett a rend, hogy menten leszoktam
a zenehallgatásról. Ebben a magnóban van egy kazetta, amire csak
úgy próbából felvettem pár zenét a rádióból. 20 éves számok...

A mechanikából hátulról alig látszik valami, ezért mindenképp ki kell innen szednem.
A két szíj ép, legalább azokkal nem kell foglalkoznom. Jópofa a forgásérzékelőnek
felhasznált Hall elem. Aki nem tudja mi ez, elsőre simán tranzisztornak nézi.

Szerencsémre ez egy nagyon korrekt készülék, hiszen oldható elektromos
kötések vannak a mechanika és az elektronika között.

Azt mondjuk nem értem, hogy az mire volt jó, hogy kétféle csatlakozó típus lett beépítve. A bal oldali három úgy nyílik, hogy fel kell húzni a fehér részt. Velük ellentétben a jobb oldalon látható nem felhúzós, hanem lenyomós fajta. Ez tényleg mire volt jó? Beugratásnak semmiképp, hiszen rá van írva a panelra, hogy "pull" vagyis húzni, illetve, "push" vagyis nyomni.

Néhány csavar oldásával (nagyon tartottak) kijött a mechanika. Ugyan első ránézésre
nagyon hasonlít az AIWA F220-as mechanikájára, de szerencsére ez egyszerűbb
felépítésű. Ez nem olyan, mint az óraszerkezet. Vagyis nem két lemez közé
vannak szorítva a fogaskerekek. Ha szétszedem, nem hullik darabjaira.

A fejtükör annyira fényes, hogy a fotómasina mindenáron a feliratra fókuszált. Már rájöttem, hogy úgy tudom beugratni, ha odateszek valamit, amit a szerinte érdektelen részlet helyett nézhet. Már úgy értem valami olyat, amire tud (és persze akar is) a kamera fókuszálni. Aztán persze elveszem, de addigra ő már rég becsapva fókuszban van.

Persze mit piszkálom folyton a szerencsétlent? Mikor én nem tudok fényképezni!
Ez is milyen jó kép lett elsőre. Mondjuk én nem vágok hozzá jó képet,
engem ugyanis elszomorít egy fogatlan fogaskerék látványa.
Pláne, ha az a fogaskerék az én magnómban lakik!

Nem úszom meg a mechanika bontását, mert a fogaskerék nagyon mélyen rejtőzik.

Rendben. Működött míg működött. Szépen csendben.
De csak így egyszerűn görbítni tengelyt egy deckben?

Szinte semmi szalagnyom sincs a görgőn.
Amúgy a kép nem erről szól, hanem arról, hogy mivel útban volt, kivettem.
Nem csavar tartotta, hanem csak egy apró pöcköt kellett megnyomnom.

A mechanika engem érdeklő részeit, az előbb már látott mozgatható fémlap takarja.
Ezt a lapot se nagyon tartja semmi, csak azt a kis pöcköt (s a párját) kell megnyomni.

Mivel ez a valami is útban volt, ezért félretettem. Semmi baj, mert néhány
alkatrész helyét azért még fejben tudom tartani. (bíztatom magam)

Mikor odaér a meghajtó tengelyhez a fogaskerék azon része, ahol nincs neki foga,
akkor megáll a felcsévélő orsó. Most honnan szerzek egy ilyen fogaskereket?
No de mintha valaki ígért is volna egy ilyen magnót, aminek véres a torka.
Persze mi van akkor, ha nem megy a magnóm egyik mechanikája?
Semmi, hiszen a működő felét sem igazán használom...
Amúgy van egy megoldásom a foghiányos
fogaskerékre. Megfaragom!
Hagyjuk...

Szépen megtöröltem a kazettaajtón az ablakot,
aztán rájöttem, hogy belülről is koszos.
Szerintem akkor ezt is hagyjuk...

Már majdnem elfelejtettem megmutatni! Így forog benne a fej.
Na ez nem egy bizalomgerjesztő műszaki részlet!

A nagy AKAI ugyan még nincs rajta, de csak azért nem raktam fel, mert nem szeretem azzal együtt tologatni. Felteszem az i-re a pontot, és hopp! Már készen is van a szőnyegcsere a hallban. Az ember azt gondolná, hogy ripsz-ropsz megvan egy ilyen egyszerű feladattal. Már előre félek, hogy abból mi lesz, mikor kicserélem a konyhában a hűtőket.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.