SHARP RT-1010 kétkazettás deck
(akkor is ez jön és kész)

Lementem a pincébe, ahonnan felhoztam a páromnak a Palma faragasztót.
Amúgy meg mit nézel? Nektek nincs tehén a szobában?

 

 

   Ha már lent jártam, akkor turkáltam még egy kicsit a polcon, és felhoztam ezt a kétkazettás decket is. Mivel már amúgy is rengeteg lom van a lakásban, így szinte fel sem tűnik eggyel több vagy kevesebb.

 

 

Szép kis magnó ez, Monori Péter kollégám hozzájárulása a szétszedtemhez. Valami
baj volt az egyik oldalával, fejcsere, kötözgetés, végül persze nálam kötött ki.

 

 

   Igencsak ügyes dolog egy ilyen kétkazettás magnó! Sokkal kevesebb helyet (egészen pontosan feleannyit) foglal el, mint két darab egykazettás. Azért én inkább két (sőt több) egykazettásat tartottam, de csak addig, míg ki nem futottam a helyből. Aztán én is beadtam a derekam. Bementem a boltba, és vettem egy Technics RS-TR232-est. Majd ő is lesz a szétszedtemben, mert nemrég bedöglött az egyik oldala. Nem tekeri fel a szalagot, csak kattog, meg kikapcsol.
   Visszatérve a mai témához, szóval íme egy kétkazettás deck. Tud olyat, hogy egymás után játssza le a két kazettát. Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy lehet vele kazettát másolni.
   A kazettamásolás, illetve a zeneszámok csereberéje az mp3 előtti idők kedvenc szerzői jogsértő elfoglaltsága volt, mégpedig össznépi szinten. Persze a rádióból fel szabad venni zenét, aminek a szerzői jogdíja benne is van a kazetta árában, azonban másolni, pláne asztalszámra árulni a piacon, na azt azért már nem szabad.
   A kazettamásolásban az az unalmas, hogy pont addig tart, mint meghallgatni magát a zenét. Ezen a problémán segít a másolós magnók azon tulajdonsága, hogy képesek kétszeres sebességgel továbbítani a szalagot, s így csak fele annyi idő szükséges a kazettamásoláshoz, mint két darab különálló magnóval. Persze ez a másolósdi mára már teljesen kiveszett - mint foglalkozás - mert ugye ki hallgat ma már zenét kazettáról?

 

 

A szükséges gombok simán elférnek egy normál méretű
gépben (42 cm) még a két mechanika mellett is.

 

 

   A felvételi szünet gombot részemről sosem használtam. Van benne Dolby, de ez azért alap egy ilyen kategóriájú decknél. A kékes árnylatú a sebességváltó gombja, majd a műsorforrás választó következik, a sort pedig a két kazettát egymás után lejátszó gomb zárja.

 

 

Kísérletezéseket kivéve, sosem használtam egyik magnóm mikrofon bemenetét
sem. Talán jobb is, hogy nem örökítettem meg a hangom az utókor számára...

 

 

Az első magnó csak metál és normál szalaghoz állítható, míg a második krómhoz is.
Ez azért van, mert lejátszásnál csak kétféle beállítás szükséges, míg felvételnél
az előmágnesezési szint átkapcsolása miatt három. Ezeket a tulajdonképpen
 felesleges kapcsolókat később beszerelték a mechanikába, a kazetták hátán
 ugyanis vannak ablakok, amik kifejezetten azt jelzik, hogy milyen
hordozórétegű szalag van beléjük töltve.

 

 

Fejhallgató csatlakozó, és a "következő számig magától elpörget" automata jele.

 

 

A középső kék gomb arra szolgál, hogy kazettamásoláskor
ne kelljen egyszerre két gombot lenyomnunk.

 

 

A SHARP eddigi tapasztalataim szerint kifejezetten jó képességű gépeket gyártott.
Amennyire a Philips nálam egy negatív jelző, úgy pozitív a SHARP

 

 

Kicsi a hely a két mechanika miatt, ezért a felvételi szintszabályzó tekerő helyett
tolópotméter. Annyi a különbség a kétféle megoldás között,
hogy ezt kisebb ingerenciám ébred kiszedni.

 

 

   Kazettás magnó szinte nem is létezett Dolby nélkül, érdekes mód orsósba viszont igen ritkán szereltek Dolby-t. Mondjuk az AKAI GX 630-asba igen. Részemről amúgy van egy olyan tervem, hogy széttépek egy régi ócska decket, és egyszerűen rádrótozom a fejvezetékeit valami Tesla roncsra. Mikor az AIWA F220 hevert a boncasztalon, akkor nagyon rezgett a léc, csakhogy az AIWA elektronikája ugyan szinte zajtalan, ellenben semmiféle túlvezérlést nem visel el. Kicsit erőteljesebben kivezérelt kazettával már lejátszáskor is torzít. Mindezt úgy, hogy ugyanaz a kazetta másik magnóban nem torzít. Ami a célnak megfelelt volna, az a Technics M215-ös deck. Na annak a magnónak az elektronikájában tapasztalatom szerint rettenet mennyiségű tartalék van, így valószínűleg képes lenne feldolgozni az orsós magnó fejéről érkező jóval magasabb jelszintet. Persze a korrekción állítani kellene, de ez nem lenne egy befejezett project. Már úgy értem, hogy nem akarnám én ezt a szörnyet használni, csak amolyan játék lenne az elektronokkal.
   Még volt is egy ilyen Technics magnóm erre a célra félretéve, csak egyszer unalmamban megjavítottam, majd mivel nekem egyben nem kellett, szétberhelni pedig működőképes állapotból már nem volt szívem, ezért elajándékoztam. Aztán ígért valaki egy nagy modern Technics decket, kb. mint az enyém a toronyban, de egy kazettás, szintén szétesett mechanikával, bár most már az enyém is szét van esve, de ez az ígéret idővel valamerre eltűnt.
   Mondjuk az újabb Technics magnókkal nehezebb volna a dolgom, mert jórészt számítógépes vezérlés van bennük, ezért nem lenne valami egyszerű rádrótozni a panelra egy másik gép mechanikáját.

 

 

Én a részemről jobb szeretem a műszert, mint ezt a LED soros kijelzőt.
Pláne úgy, hogy kívülről telerakják pöttyel, aztán belül meg alig van LED!

 

 

Rendes dolog, hogy a készülék aljának egy része lecsavarozható,
mert így hozzá lehet férni alulról a nyomtatott áramköri laphoz.

 

 

A hátulja éppen olyan, mint bármelyik másik magnóé.

 

 

Ez mondjuk annyira tipikusan magyar...
Eljön ide a világ másik végéről ez a magnó, beleadtak apait anyait.
Szegény ember összegürcölte az árát, vagy megizzadt az olcsóért kazettamásolásban.
Bement a boltba, rámutatott a kiválasztott magnóra, kapott egy hatalmas papírdobozt,
amivel arcán büszkeséggel hazasétált. Otthon kibontotta a dobozt, és akkor azt látja,
hogy a csodaszép magnójának a hátuljára rá van ragasztva egy magyar címke,
ferdén, és ráadásul fejjel lefelé. Megadtuk a módját, az már biztos!

 

 

   Íme a szokásos csatlakozók. Általában adtak is a magnóhoz egy RCA - RCA kábelt. Ha több, vagy hosszabb kábel kellett, az ember vagy vett a boltban, ha meg éppen nem volt, akkor vett drótot, meg dugót, csehszlovák pillanatpáka pedig még a lányoknál is akadt a ládafiában.
   De mi a csudát is akartam eredetileg mondani? Megvan! Valami egészen pocsék RCA dugókat gyártott a magyar ipar. Annyira pocsékok voltak, hogy ha az ember kezében nem is estek szét, de kihúzáskor már biztosan lejött róluk a kupak!
   Ráadásul a dugók méretpontosságával is volt egy kis probléma. Vagy egyszerűen csak kiestek az aljzatból, vagy nem lehetett őket bedugni, mert megszorultak. Részemről végül az lett, hogy mikor végképp ráuntam a kontakthibákra, vettem a boltban olyan RCA dugókat, ami a magyarnak sokszorosába került.
   Érdekes módon, ezek aztán minden aljzatba illettek, egyikben sem szorultak, semelyikből sem esitek ki csak úgy egyszerűen maguktól. Hiába no, a vasas szakma már csak ilyen!

 

 

Igazi japánban készült vas, ez kérem még nem kínai bérmunka!

 

 

   Úgy látom, hogy a japánok is tudnak érthetetlen piktogramokat rajzolni. (ezek amúgy mindenféle szabványok jelölései) A bal alsó különösen tetszik, bár azt nem értem tisztán, hogy mégis minek van egy magnó hátuljára felrajzolva a konyhai zöldségaprító gép kése felülnézetből.

 

 

Ez egy nem túl mély deck, ami így simán elfér akár a könyvespolcon is.

 

 

A belseje nincs túlzsúfolva, bár a panel szinte egyik saroktól a másikig tart.
Mondjuk nem is csoda, két mechanikához két elektronika kell,
pontosabban szólva majdnem dupla annyi alkatrész.

 

 

Ez kérem két teljes értékű mechanika! Még nem az újmódi
bóvli, hogy egy motor forgatja mind a két oldalt.

 

 

Középen átvonul a képen egy fényes izé, ami az előlapot köti össze a hátlappal.
Semmi értelmes funkcióját nem találni, illetve mindössze arra szolgál, hogy
a hátlap közepét megtartsa az előlaphoz képest, mert különben a hátlap
hajlamos bedőlni a dobozba. Persze be nem esik, csak annyira bedől,
hogy nem fogjuk tudni betekerni a doboz tetejét a hátlaphoz (illetve
mechanikailag inkább a hátlapot a doboz tetejéhez) rögzítő csavart.

 

 

A mechanika nem annyira elvadult, mint az AIWA F220-ban.
Ebben sokkal kevesebb motyó van, viszont picit erősebben is kell
megnyomni a gombjait. No de mi az a két szigszalagozott drót ott alul?

 

 

Ezek a fejhez menő kábelek elvágva.

 

 

A fej át lett szerelve az egyik mechanikából a másikba, a drótok meg ahelyett, hogy
a csatlakozóból kihúzta volna a sarukat a kolléga, mint látható, vágás és kötés...

 

 

Ebből a szögből egészen úgy néz ki, mintha ferdén volna beszerelve a hálózati trafó.
Ez persze nézőpont kérdése, hiszen valóban ferdén van a trafó beszerelve.
Gondolom ki lett próbálva, hogy így szór rá a legkevésbé a fejekre.

 

 

A Dolby fokozatokat látjuk a panelen. Mivel ez egy erősen integrált
elektronikájú magnó, alig található benne néhány elszórt alkatrészt.

 

 

   Íme ismét a gyilkos japcsik! Mégis mi a szarért kell ilyen életveszélyesen szabadon hagyni a dobozban a hálózati feszültség által átjárt részeket? Ezeknél a távol-keletieknél nincs semmiféle életvédelmi szabvány? No de szót se róluk, hiszen már a szemük sem áll jól...

 

 

A tápegység részlete a panelen. A kábelezés kicsit kuszának tűnik, de
a vezetékek összefogottak, a csatlakozók pedig nem felcserélhetők.

 

 

Kivezérlésjelző mindössze 5 LED-ből. Mondom én, hogy a műszer jobb...

 

 

Soványka tolópotméterek, bár nem is kell beléjük ennél több anyag.

 

 

Kitekertem egy marék csavart, mire fel lejött az egész előlap.
Nem egy szívderítő érzés, mikor az ember így látja a kedvenc magnóját!

 

 

Ez meg a maradék, vagyis az elektronika a készülék hátuljában.
Az érdekes kérdés, ha egy törlőfejet, egy felvételre is jót (magyarul kombináltat),
és egy lejátszófejet (hiszen az egyik mechanika csak lejátszó) szolgált ki az
elektronika, akkor vajon hozzá lehetne drótozni egy háromfejes magnót?

 

 

Már majdnem kijönnek a mechanikák az előlapból.
Eddigi tapasztalatom szerint ilyenkor szokott valami eltörni.

 

 

A kazettaajtó mögött mindkét kazettafészekben el van rejtve egy-egy csavar.

 

 

Nincs semmi felirat a motoron, de elsőre eltaláltam hová
kell odakapaszkodnom a krokodilcsipeszeimmel.

 

 

 

   A zakatolásból részemről arra következtetek, hogy a mechanika egyik fele azt játssza, hogy ő most egy vonat. Mivel ez a magnó évek óta hevert a pincében egy polc szélén, a korom sötétben, ennyi idő alatt valószínűleg én is meggárgyultam volna. Vagy ne használjak feltételes módot?

 

 

A két mechanika között látható némi különbség.
Mivel a magnót már valaki piszkálta, ezért nem tudom
eldönteni, hogy hiányzik-e belőle valami, vagy gyárilag ilyen.

 

 

Jó kis meló lehetett elkészíteni ehhez a formához a fröccsszerszámot!

 

 

A kazettaajtók lassító mechanizmusát látjuk.

 

 

Itt pedig azt, hogy Peti összekeverte a csavarokat. A jobb oldali sokkal vastagabb.
Az eredeti csavar is megvan. Ez nem ment a helyére, az meg lötyögött valahol.

 

 

Ott van ni jobbra, az előlapba való csavar.

 

 

A kazettaajtóról le lehet húzni a plexit. Ezeket lehet el is teszem, mert jók lesznek,
ha éppen színes plexire lesz szükségem. Előbbi mondatból erősen arra
lehet következtetni, ebből a magnóból már nem lesz semmi.

 

 

Azért próbaképp összeraktam, meg így mégiscsak kevesebb helyet foglal.

 

 

Az egyik oldala nem is szól.

 

 

Gondoltam hátha a kötésnél van valami gond, de nem.

 

 

Ha innen nézem (ide jönnek a kombináltfej vezetékei), már itt sem jó. Gondoltam
megpiszkálom egy kicsit, és az ujjammal találomra beleböktem a panel közepébe.

 

 

 

Ez kérem egy sikeres kézrátételes gyógyítás volt! Pontosabban szólva az
ujjam egyetlen bökésével képes voltam életre kelteni a beteg csatornát.

 

 

Visszatekertem a szigetelőszalagot a fejkábelre.

 

 

 

Az előbbi felvételt hallgatva felmerül az a nyilvánvaló kérdés, miszerint: Valóban
ennyire bödön hangja van ennek a magnónak? Nem, hanem csak az van, hogy
a kolléga valamiért tövig tekerte a fejmerőlegesség szabályozó csavart.
Néhány csavarintás, és máris megjöttek a magas hangok!

 

 

   Ha már kérdés, akkor feltettem magamnak, hogy vajon kellenek nekem ilyen csatlakozók? Ugyanis van egy tervem. Veszek egy jó hosszú kábelt, aminek az egyik végére rászerelek négy RCA dugót. Ezek a dugók jönnek az előerősítőm egyik hátlapi tartalék bemenetébe. A kábel másik vége az asztalomon végződne, vagy RCA dugókban, vagy az asztalhoz csavarozott RCA aljzatokban. Ha kell egy bemenet, vagy mondjuk kimenet, akkor nem a hátam mögül jönne a vezeték átlósan keresztül a szobán. Persze ez a project annyira bonyolult, hogy pontosan úgy el van halasztva, mint ahogy a füles csatlakozójának asztal közelébe történő kiépítése is. Már komolyan azon töröm a fejem, hogy építek inkább egy mindent tudó (vagy nagyon egyszerű) fejhallgató erősítőt az asztal sarkára. Persze ha egy kis kábelezéstől visszariadok, akkor hogyan állnék neki egy erősítőnek?

 

 

 

Mindkét kazettaajtó nyílik, bár ennek jelen magnó esetében semmi értelme.
Ezt amúgy csak azért írom, mert mikor megkaptam, akkor
a jobb oldali ajtót nem lehetett kinyitni.

 

 

Összehúztam a hálózati zsinórt, hogy ne lógjon,
mert még beleakad nekem valamibe.

 

 

Ideiglenes jelleggel itt állomásozik, aztán majd lesz vele valami. Ez a valami idővel
az lett, hogy valaki elkérte, én meg elpostáztam, hogy ne nálam foglalja a helyet.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.