A "talpalatnyi" jelen esetben pontosan fedi jelentését, hiszen épp nagyban beletalpalok a nem létező helybe. Ugyan most csak a videó kedvéért, azonban máskor is, csak ugye olyankor persze nem direkt.

   Tekintsük meg a mindjárt elsőnek "leeső" játékost. Ez egy úgynevezett dupla beszélőkészletes, Philips gyártmányú, zsinórnélküli telefon. Szedtem már szét ilyesmit, és egyszer még az is előfordult, hogy ketté is fűrészletem, de attól még ezt a készüléket sem tudtam csak úgy egyszerűen kidobni. Persze az akkuja mára már rég csoffadt, a kijelzője pedig vak. Szóval ezt nem véletlenül nyomta a kezembe az egyik kollégám.

   Nem is tudom, mit mondhatnék róla. Tulajdonképpen minden magnó egyforma, és a rádiók sem olyan nagyon különbözőek, az utóbbiakról valahogy mégis mindig többet tudok írni. Legalább használnék ilyet, hogy lenne hozzá valami jópofa történetem. Már úgy értem saját, mert azt gondolom már rég elmeséltem (talán többször is), mikor egy ügyfél a karácsonyi fenyőfa bontással együtt sikeresen lebontotta a zsinór nélküli készülékének dugasztápját is, majd váltig állította, hogy az semmiképp sem kellhet hozzá, hiszen éppen azért zsinór nélküli.

   Ez bizony még csak meg sem mukkan! Ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, hiszen a telefon csak úgy egyszerűen magától általában csendben van. A kijelzője mindeközben éppen olyan vak, mint ahogyan arra emlékeztem.
   Az alján balra látható matrica azt jelzi, hogy a készülék kihangosítós, míg a jobb alsó gomb arra a célra szolgál, hogy azt megnyomva, a készülék talpa megcsöngeti a beszélőkészletet. Ez a funkció olyankor jön jól, mikor eltűnt a telefon mondjuk a párnák közt, vagy egy fiók mélyén a zoknik rendezkedése közben.

   Hogy a kijelzője vak, attól mondjuk még akár működhetne is. Mi lenne, ha mondjuk próbából beledugnám a vonalat is? Ezt azért végül nem tettem meg, mert ugye egyből felmerült a kérdés, miszerint: Mi lesz, ha működik? Még a végén megsajnálnám és megtartanám.

   A címke felirata szerint 7,5 volt, 300 milliamper. Ilyenkor aztán mindig megindul az agyam, hogy mire is lenne jó nekem ez a trafócska. Majd egyszer megmutatom a pincében elrejtett trafógyűjteményem. Az a baj vele, hogy konkrétan tényleg el vannak rejtve a trafók. Egy szekrény aljában vannak, teljesen hozzáférhetetlenül, mondhatni nehezéknek. Meg persze egy másik szekrényem aljában is. Meg a fáspincében a polcon. Meg mindenféle dobozokban.
   A helyzet rendezésére azt találtam ki, hogy ki kéne nekik nevezni egy (esetleg ha nem fér, akkor két) Salgó polcot, ahová átlátható módodon kiteríteném őket, majd leborítanám a helyszínt egy lepedővel, hogy innentől fogva ne porosodjanak. Persze előtte szépen feltérképezném a készletet, készítenék fotókat, lenne táblázat a paraméterekről. Mily szép tervek is ezek... Csak ugye az van, hogy már hosszú évek óta egyetlen trafóra sem volt szükségem.

   Az alját nem azért bontom ki, mintha érdekelne mi van benne, hiszen mind tudjuk, hogy csak egy (esetleg több) szép zöld panel, hanem magáért a kinyitás technológiájának bemutatásáért. Amennyiben valami a csavarok kitekerése után még mindig nem nyílik ki, akkor az szokott lenni, hogy nem csak csavaros, hanem ráadásnak kicsit patentos is. Ha nem akarjuk a még szépen illeszkedő éleket tönkretenni, akkor a kitekert csavar (csavarok) helyén egy (vagy akár több) alkalmas eszközt bedugva (például csavarhúzó), szét tudjuk lökni a dobozt.

   A két szál merev fényes drót a készülék tulajdonképpeni antennája. Régen ez kívül volt, amit ki is kellett húzni hosszúra, hogy rendesen működjön a telefon. Mióta ezek a készülékek áttértek az 1800 MHz frekvenciasávra, a rövid hullámhossz miatt tökéletesen elég egy ilyen rövid pálcika. Ez meg ugye simán elfér akár a készülék belsejében is.

   Valamint ki is lehet hangosítani. Azt hiszem tényleg nem szedem szét. Majd jól rásózom valakire. Az lesz a nyerő, aki legközelebb erre talál jönni, vagy akinek a következő csomagot küldöm. Talán ha egy óra kellett hozzá, és már akadt is rá jelentkező. Hurrá! Egy újabb lommal kevesebb...